Makói Ujság, 1943. május (9. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-18 / 111. szám

4 vántartást vezetni, amelyet bármi­kor ellneőrizni lehet. A bőrvásárlási utalványt tulaj­­odnosa a kijelölt talpbőrkereskedő­­nek elismervény ellenében adja át. A kijelölt a kiutalt bőrmennyiség­­ellenében az elosztó talpbőrkeres­­kedőnek, az­­attól megkapott bőr­anyagot az elismervény vissza­szolgáltatása ellenében adja át az igényjogosult cipésziparosnak. Helyet az ifjúságnak a Szabó Dezső írja: ,5 Fiaim, lelkem mozdított katonái. Ötvenhatéves­­ősz fürtéim közül, kilökve az élet min­den dédelgetéséből, holnap­­talanul, megtagadva, körül­­zsilipelve, győzelmes kaca­gással, a szebb holnap bol­dog hitével, ezer új bimbó­ba fakadva az új tavasz elé. Mint új evangéliumot küldöm nektek forró hívá­somat az építő munka, a honfoglaló harc, a terme család, az egyetemes ölelé­­sű szépségek, az örök embe­riség és a múlhatatlan ma­gyarság felé!“ VALL AZ IFJÚSÁG. Ma és következő számainkban az irodalomról, írókról írunk, vallunk színt. Azokról az írókról ejtünk szót, akik a legújabb irodalmat je­lentik és közvetlenül hatottak ránk, mert fájt nekünk, ami nekik fájt, és azt láttatták velünk, amit látva kellett látnunk. Nemzedék szerint és ezen belől ,,Nagyság” szerint vesszük sorra őket. Ady Endrétől,­­Szabó Dezső­től, Móricz Zsigmondtól kezdve — napjainkig. Nem akarunk politizálni látása­inkban. Azt a szerepet meghagy­juk azoknak, akik ebből élnek. Né­zőpontunk: mit adnak nekünk, az Ifjúságnak; mit kapunk tőlük; mit látunk meg belőlük, általuk. Azokról írunk, akikért rajon­gunk, akik élnek bennünk, mert, amint Ady mondta: „Ifjú szívek­ben élek­’. „Igen, én élni s hódítani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jusson, Nem ér föl már szitkozódás, piszok, Lyányok s ifjak szívei védenek.’* — Hitet teszünk ezek mellett a lángelmék mellett, akiknek a sorsa számtalanszor elhallgattatás, ledo­­rongolás, megtagadás akart lenni, de hiába, mert: „örök virágzás sorsa már az enyém, Hiába törnek életemre, Szent, mint szent sír s mint kopor­só, kemény. De virágzás, de Élet és örök.** (Ady.) Bárd Géza: SZABÓ DEZSŐRŐL. 1920 ... A kommunizmusban át­­kosan megcsalt magyarság első jaj­kiáltása így hangzott a szellemi élet zászllóhordozójának ajkáról: „Csavard meg a bíbort, bársonyt, gazdagságot és jól tat; a magyar paraszt vére és verejtéke fog be­lőle kicsordulni. A mi igazi énünk kiáltotta ezt; végtelen öleléssel hívja egybe a magyar társadalmat, amelyből nem fog­­hiányozni a pa­rasztság sem, de a munkásság és a jövőt építő értelmiség sem. Nem fog végre valahára hiányozni saját sorsának vezetéséből, az a millió csatatéren­­ csapravert magyar paraszt sem, akinek véré­ből még ezután is jólétet és pom­pát gyúrhattak sorsunk idegenjei. (Pl. Trianon...) „Segítség!" Mentsd meg a városi civilizáció krokodiltorkába rohanó magyar falut! Ne hagyjátok elkal­lódni az igazi értékeinket, magya­rokat. Ne hagyjátok érvényesülni a nemzetellenes törtetőket, hisz azok a szerény, elhúzódó magyar tehetségek vonagló húsán, emberi­­lépcsőjén csörtetnek az érvényesü­lés felé. „Csodálatos Élet.’*. Csodálatos mozgás a magyar ugaron, kerekre­­nyitott szem, őrködés a jövőben. „Elsodort falu’*. „Az egész látóha­­tár“ a magyar humusz legmélyére gyökerező tölgyek, alattuk csend, nyugalom, elkészített út. Mutató kéz a jövő felé néző ifjúságnak. Mélyre ásott rögök fordultak szán­tó ekéje nyomán az áldó nap felé. Utálatos férgek nyálkás teste vo­­naglott utolsót az élet tekintetére. Magvető keze eszményeket szórt felszántott fiatal lelkekbe. Életet kaptunk, hogy kamatoztassuk. Sorsunk — akaratunk sorsa! (Részletek egy Önképzőkörben elhangzott előadásból.) Boton­d. Forrásmunkák Szabó Dezsőhöz: „Elsodort falu", „Csodálatos Élet", „Segítség!", „Egész látóka­­határ”, „Tenger és Temető", Füze­tei és egyéb tanulmányok. SZÉPSÉG Az utcasarkon szürke kőkerítés, alvó, hideg, piszkos és poros. Most is érzéketlen kődarab, hogy a világ tavasztól mámoros. S egy reggelre e rideg fal mögül virágos ág hajolt az utcára; hullott, hullott a halvány virági­­szirom gazdagnak és szegénynek az útjára. Amíg néztem, szemembe könny gyűlt,­­ mert sok a gond, nagy a sze­génység, és mégis, mégis különbség nélkül utunkra ráhajol a szépség. HÁRY EMMA MAKÓI ÚJSÁG — A benyújtás sorrendjében in­tézik a hadikölcsönkötvények kicse­rélését. A Pénzintézeti Központ megfeszített munkával igyekszik fe­lülvizsgálni az átértékelésre ben­­yújtott hadikölcsönkötvény-kérel­­meket. Számosan meg is kapták az új kötvényt. A munka a benyújtás sorrendjében történik. Semmiféle sürgetésnek nincsen tehát értelme és eredménye. Remény van rá, hogy az év végéig a kérelmek leg­­­nagyobb része érdemleges elinté­zésre kerül. Itt említjük meg, hogy a hadikölcsönökért adott 3 százalé­kos, 1942. évi törlesztéses kölcsön­­kötvények igen népszerűek a tőzs­dén. Első szelvényesedékességük ez év júliusa, míg a sorsolás a jövő évben kezdődik. A kötvények 59— 60 százalék körül állanak. ■ ' iTnrat­iiiiiisti 111 »iiíi«Mwíiim—wwwnt Hirdetések felvétele: délután 5 óráig! Új bérfizetési rendszert terveznek a gyárakban. Érdekes új rendszer bevezetését határozta el ipari körök felkérésére az Országos Társadalombiztosító Intézet. Arról értesültünk ugyanis, hogy a gyárvállalatok áttérni szán­dékoznak a négyhetes bérfizetési­ rendszerre és ennek megoldása az lenne, hogy minden hét péntekén vagy szombatján, ahogy az eddig szokásban volt, a végzett munka­teljesítmény alapján hozzávetőle­gesen számított előleget adnak munkásaiknak, a teljes munkabért pedig a hónap végén számolják el. A gyáripar már nagyjából egy­öntetű álláspontra jutott ebben a kérdésben, csak az OTI-n múlott, hogy ezt a bérfizetési rendszert társadalombiztosítási járulékkive­tés alapján elfogadja-e. Az OTI értesítette a Munkaadók Központját, hogy hajlandó erre a rendszerre áttérni. Most dolgozza ki az OTI azokat az alapelveket, amelyek figyelembevételével az el­számolást ezen az egyszerűsített módon lehet elvégezni. — Dr. Görgey István krakkói tár­gyalásai. Mint halljuk, dr. Gör­gey István, a Magyar Borkereske­dők Országos Egyesületének elnö­ke, az elmúlt napokban Krakkóban járt, az ottani Magyar Borpince Kft. közgyűlésével kapcsolatosan. A krakkói kereskedők és hatóságok dr. Görgey Istvánt a legnagyobb szívélyességgel fogadták és az ot­tani magyar borpince ügyeit min­den tekintetben igyekeznek előse­gíteni és felkarolni. ftlpré KEDD, MÁJUS II. BUDAPEST 1. 5.40 Üzen az ott­hon. 6.40 Ébresztő. Torna. 7.00 Hí­rek. Közlemények. Reggeli zene. 10.00 Hírek. 10.15 A Rádiózenekar műsorából. 11.10 Nemzetközi víz­­jelzőszolgálat. 11.15 Dialmarészle­­tek. 11.40 Divattudósítás. 12.00 Harangszó. Fohász. Himnusz. 12.10 Melles Béla­ zenekar. 12.40 Hírek. 1.20 Időjelzés, vízállásjelentés. 1.30 Honvédeink üzennek. 2.00 Radicsi Gábor tánczene-együttes játszik. 2.30 Hírek. Műsorismertetés. 3.00 Budai Mandolinzenekar. 3.30 Gyer­mekdélután. 3.55 A mintaszerű szo­ciális város. 4.20 Hírek német, ro­mán, szlovák és ruszin nyelven. 4.45 Időjelzés, hírek. 5.00 Magyar nóták. 5.40 Szvatkó Pál előadása. 6.00 Magyar művészek a Magyar Vöröskeresztért. 6.50 Naplemente után. 9.30 Cessar Franck: Pastora­­le. 9.40 Hírek. 10.10 A Mária Te­rézia 1. honvéd gyalogezred zene­kara. 10.50 Zenekari művek. 11.45 Hírek. BUDAPEST II. 6.50 A földmive­­lésügyi minisztérium mezőgazdasá­gi félórája. 7.15 A Filharmóniai­­Társaság Barátainak hangversenye a Hungária-szálló pálmakertjéből. 1943 május 18. ttKCIÉIMI Betyárvilág Csanádban—Csongrádban, írta: Fehérváry József — Hát akkor itt van az én sze­gény öreg cimborámnak a sárgája, nyergeld meg magadnak s aztán kilovagolunk, kimegyünk először is a tanyára. Oda, ahol tanyázni szok­tál. A csendbiztos vizsgálta az arcát, vájjon milyen hatást tesz rá ez az emlék, vagy a látogatás, de nem árult el se kedvetlenséget, se jól kedvet. Ez a gyerek valóban ártat­lan, vélekedett a csendbiztos, mert különben nem jönne olyan közöm­bösen arra a helyre, ahová szomo­rú emlékek fűzik. Útközben aztán alkalmas egy ilyen ügynek a letár­­gyalása. A gyevi után haladtak­ént a makkos erdőnél hagyták el Sze­gedet. — Mondjad csak, Pista, —kezd­te a beszédet la, csendbiztos. — Tu­lajdonképpen milyen címen is ke­vertek téged bele abba az ügybe? Egyáltalán ismerted az ispán urat? — Láttam, láttam, de még csak nem is beszéltem vele. Jártam többször a majorban, amikor ka­szálni kellett, de közöm senkihez nem volt. — Hol töltötted azt az időt azon a bizonyos éjszakán? — Kint a pásztoroknál Ringecz­­ben, mert­ a gulyás sógorom volt és annak segítettem. Meg hát nagyon rá is ér olyankor december tájékán a paraszt­ember. Nem tudtad igazolni magad? Nem hitték el, sőt ki se hallgat­ták a cimborámat. A nagybátyá­mat meg gyanúba is fogták. Ki vitt be a szegedi várba? Egy cselák tiszt úr. Azelőtt so­hasem láttam. A legény elvégezte vallomását, a­ csendbiztos pedig elgondolkozott Egy kis késői fergeteg keletkezett aztán az úton, olyan áprilisi hózi­vatar, mely kóválygó fellegekből egy kicsit teleszitálja a tájat, de aztán újra kisüt a nap és aztán ki­csi pocséták maradnak. Aztán meg­érkeztek a gyevi kastélyba. Kihalt, néma volt a táj. A Tisza is duzza­­dozva hömpölygött medrében, arra Tápé felé. Nem szülési itt a víz, de örvénylő. Mintha csak egy gondo­latot akarna fűzni, vagy megelőzni a csendbiztost, odavetete a szót: — Neki mernél-e vágni ilyenkor lóval ennek a nagy víznek? Istenkísértés lenne az Uram, mert ebből az útból száz közül, ha egy ember érne partot a másik ol­dalon. Hát decemberben? Akkor talán, de akkor is egy eset­ben, ha be van állva a Tisza. A jé­gen óvatosan átvezetheti lovát az, aki ismeri az örvények járását. Nem emlékszel vissza, hogy mi­lyen idő járt akkor, amidőn az al­győi ispánt agyonlőtték? Enyhe tél volt, se jégút, se vízi út. Hogy az én lovamról a víz mos­ta vollna le a meszet"? Badarság még csak rágondolni is és önkény­telenül az jut eszembe, hogy bizony az evett meszet, aki ilyet állítani merészel. Vagy az, aki olyan idő­ben szerencsétlenkedik a Tisza vizén. (Folytatjuk.)

Next