Makói Ujság, 1943. május (9. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-13 / 107. szám

12 fillér. CSÜTÖRTÖK, 1943. MÁJUS 13. IX. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Makó, Szegedi­ utca 1. szám. Telefonszám : 33. hirdetések felvétele este 5 óráig. Hir­detések díjszabás szerint közöltétnek. POLITIKAI NAPILAP Főmunkatárs: Dr. vitéz VÁRADY LÁSZLÓ Főszerkesztő: Dr. vitéz GALAMB SÁNDOR Felelős szerkesztő: Dr. GYENGE MIKLÓS Előfizetési árak: Helyben házhoz ki­hordva vagy vidékre postán küldve egy hétre 80 fillér, egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 20 fillér. Két szovjet lövészezred tömeghalála a sós mocsarakban A Donyev közepén is erőlködik a szo­vjet Az utóimó töltényig hurcolnak a tuniszi hőm utóvédők Telefonjelentés: Berlini illetékes helyről tájékoz­tatásul közük következőket : Tunéziában Hammanlifftől délre még mindig makacs küzdelem fo­lyik. A Soliman helyőrsége is elu­tasította a megadásra való felhí­vást. Bizerta és Tunisz között isi­tatja még néhány közvédelmi állás elkeseredett ellenállását a sokszor túlerővel­­ szemben az utolsó törté­­nyig. Az angol-amerikai légi­erő is­mét egy kórházhajót támadott a Tu­nisz előtti vizeken. Ez már 9 nap alatt a tizedik eset. Tuniszban az angolszászok eddig közel 300 személyt tartóztat­tak le, akiket tengel­ybarát magatar­tással vádolnak. A keleti arc­vonalon. A kubáni hídfőnél a bolsevikok támadó tevékenysége kedden, mint várható volt, megint nagyobb mér­tékben megélénkült. Páncélos erők­ből és lövészalaku­l­atokból álló ve­gyes bolsevik kötelékekkel támadást intéztek a hídfőnek mind a keleti arcvonala, mind az északi szárnya ellen, de — mint mindig a legutób­bi két hét folyamán — megint vé­resen visszavertük őket. A szovjet érzékeny veszteségeket­ szenvedett hadianyagban is anélkül, hogy egyetlen helyen is teret nyert vol­na. Krímszkaja romjaiból kiindulva a keddi nap folyamán több páncé­los és gyalogos támadást indított a szovjet, ezek azonban a német el­hárító fegyverek összpontosított tü­­zében még a német állások előteré­ig sem jutottak el, Épily vesztesé­gesek és eredménytelenek maradtak a bolsevikoknak a Temrjuk laguna­­vidékén a német védeulmi rendszer­ ellen intézett támadásai. A bolsevikok több ízben kísérle­tet tettek arra, hogy az Azovi-ten­ger felől csónakokon partraszállva a Sós Mocsarakon át a német tá­maszpontok hátába kerüljenek, de kísérleteik újból meghiúsultak a­ német légi haderő fellépésén, amely zuhanó bombázó századokkal és va­­dászbombázókkal a partraszállást megkísérlő egész hajóhadat meg­semmisítette. A bolsevikok itt ked­den rendkívül nagy veszteségeket szenvedtek. Biztosra vehető két lö­­vészezred megsemmisítése. A keleti harctér többi szakaszán nem volt említésre méltó harci tevé­kenység, kivéve a Donyec középső folyását, ahol a bol­sevikok össz­pontosított támadást intéztek a né­met gránátosok előretolt állásai el­len. Helyenként heves közelharcra került sor. A szovjet csapatok át­menetileg betörtek a német vona­lakba, de a betörés helyét azonnali elentámadásokkal megint megtisz­tították. Újabb Churchill-Roosevelt találkozó Az európai betörésről és Sztálin kielégítéséről tárgyalnak Telefonjelentés: Washington, Churchill és S­oose­­velt között hír szerint tanácskozá­sok folytak a második front felál­lításának tervéről, megvitatták ezenkívül a háború utáni kérdéseket is. Berlini illetékes német helyen Churchill újabb amerikai útja nem keltett meglepetést. Annak a véle­ménynek adnak kifejezé­st, hogy Washingtonban igyekeznek majd kielégíteni Sztálinnak lényegében­ már elismert követeléseit.- Termé­szetes, hogy ez a kielégítés azoknak a rovására megy, akiket eddig fél­revezettek az atlanti óceáni egyez­mény és más hasonló irányú meg­­beszélések. Amszterdam (NTI): A brit hír­­szolgálat washingtoni jelentése szerint* Churchill kíséretének tag­jai a következők: Wawell tábor­nagy, Sír James Sommerville, a keleti vizeken lévő­­hajóhad főpa­rancsnoka, Sir Richard Peyrsen re­pülő tábornagy, az indiai Légi­erő főparancsnoka, lord Leathers, a ha­diszállítási ügyek minisztere, Sir Dudley Pound, a hajóhad tengerna­gya és első lordja, továbbá Sir Charlet Portal, a légi­erő vezérka­ri főnöke. Berlin: A Német Távirati Iroda diplomáciai levelezője írja: Roosevelt és Churchill­ amerikai forrásból származó jelentések sze­rint katonai és politikai, kérdések­ről tárgyaltak. Eszerint a katonai kérdések „európai invázióra*­ és a Japán elleni tevékenyebb hadvise­lés lehetőségére vonatkoztak. Ez­zel kapcsolatban a casablancai ér­tekezletre való utalással „érdekte­­lennek“ minősítenek minden „bto­ke-offenzívát­’, amelynek alapja­ nem a feltételek nélküli fegyverle­tétel. Német részről Európa inváziójá­nak és a béketapogatózásoknak a kérdésével kapcsolatban már el­mondották azt, ami szükséges volt, úgyhogy itt minden további fejte­getés felesleges. Sokkal több érdek­lődésre tarthat számot­ azonban az a köz­lés, hogy a megvitatásra ke­rülő politikai kérdések között első helyen állanak a Szovjet­ Unió és­ más szövetségesek közötti kapcsola­tok, amelyek tisztázásra szorulnak. A Sztálinnal való közös találkozás­nak, amelyet az amerikai jelentés szerint várnak, az előfeltétele csak­is a szovjet követelések elfogadása lehet. Ennek Anglia és az Egyesült Államok által eddig védelembe vett sok kisebb csatlós is áldozatul es­het. Churchill és Roosevelt tehát az előtt­­a nem könnyű feladat előtt áll hogy kiutat talál abból a dilemmából, hogy miközben Sztá­linnak szabadkezet nyújt, ugyanek­ kor ne bizonyítsa ezzel be az egész­ világ előtt, hogy árulást követett el sok szövetségese és olyan országok ellen, amelyeket járszalagjukral szeretnének venni. A JAPÁNOK BÁRMIKOR BOM­BÁZNI TUDJÁK AMERIKÁT Telefonjelentés: Hszink­ing: Myaka tábornok, a mandszukuói Concordia-párt vezé­re, aki megbízást kapott a légoltal­mi rendszabályok megszervezésére, rádió­beszédében hangsúlyozta, hogy jelentős eredményeket értek el nagy hatósugarú bombázók­ épí­tésében és hogy feltétlenül megto­rolnának Japán vagy Mandzsukul ellen irányuló minden légi táma­­­dást.­­ — Éteren — mondotta Myaka tá­bornok — megnyugtat bennünket a­ japán­­légi haderő főparancsnoksá­gának a kijelentése. Teljes meggyőződéssel hangsú­lyozta, hogy a repülők a Csendes Óceánon át bombázni tudják az­­ Egyesült Államokat. Valószínű,­­ hogy az amerikai felhőkarcolók el­­l­­eni légi támadások sokkal nagyobb­­ hatásúak lennének, mint bármely­­ bombázás, amely Mandzsukuo ala­­­­csony házakból álló városai ellen­­ irányulnának.­­ A tobzódók A komoly időkhöz mélitja komoly hangú figyelmeztetéssel fordult a belügyminiszter az ország lakossá­gának ahoz a kisebbik töredékéhez, amely feltűnő és visszataszító mó­don léha életmódot folytat, jogosan vagy jogtalanul szerzett pénzét mu­latókban, kávéházakban és egyéb nyilvános helyiségekben szórja és ezzel megbotránkoztatja a társada­lomnak azt az óriási többségét, amely példás kötelességteljesítéssel áll helyt a külső és belső arcvona­lon és zokszó nélkül, példás maga­­tartásssal viseli a háború nagy ter­heit és korlátozásait. Különösen a főváros egyes helyein látjuk ezeket a jelenségeket, amelyek kihívó­­han­gosságukkal alkalmasak arra, hogy visszahatást és elkeseredést szülje­nek A háborús idők élősdjeivel most alaposan leszámol a belügyminisz­ter. Sorozatos razziákon igazoltatják a nem kívánatos feltűnést keltő elemeket s nem csupán nyilvános helyeken, hanem egyes magánhá­zakban folyó dorbézolásnak is eré­lyesen véget fognak vetni. Az ilyen társadalmi fekélynek a mai idők­ben igen hatásos és eredményes ellenszerei vannak: a munkatábo­rok és az internáló táborok —­­mondja a belügyminiszter s nem kétséges, hogy szavait a legkomo­lyabban kell venni. A dolgozó és áldozatokat vállalói­­társadalom nagy megelégedéssel és örömmel fogadja a korszerű int­­ézkedést s akik még visszaemlé­keznek az első világháború idejé­nek itthoni társadalmi jelenségei­re, kétszeresen helyeslik a kor­mányzat elhatározását. Huszonöt esztendővel ezelőtt a lelki ellenál­lás csökkenésének egyik fontos oka vo­lt az, hogy kialakult az új­gazda­goknak egy ellenszenves, hangos, önző és kártékony rétege, amely még csak elegendő ízléssel sem ren­delkezett ahoz, hogy a nagy meg-­ próbáltatások idején szerzett va­gyonát polgári becsülettel félre te­gye és teljesítse azokat a köteles­ségeket, amelyeket a vagyon bir­toklása jelent.­­ Ma szerencsére sok tekintetben más a helyzet. A gazdasági élet és az árellenőrzés átszervezése, a visszaélések hatásosabb bírói üldö­zése ma szűkebb körre szorítja a rendkívüli időkben való jogtalan meggazdagodás lehetőségeit, min­t az első világháború idején. De a törvény keze nem érhet el minden­hová s ha kisebb mértékben is, mint régebben, ma is elég gyakran bukkannak fel az élősdiek, akik vám­szedői a háborúnak és szegényebb sorban élő embertársaikat megbot­ránkoztató módon tékozolják a könnyen szerzett pénzt. A belügyminiszter kijelentése szerint a rendőrség kérlelhetetlen szigorral csap le ezekre. És így van ez rendjén. A háborús élet parazi­táinak kiirtása azonban nemcsak

Next