Makói Ujság, 1943. június (9. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-19 / 137. szám

12 fillér. t­örreg Silesca- SZOMBAT, 1943. JÚNIUS 19. IX. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM. s­zerkesztőség és kiadóhivatal: Makó, Szegedi­ utca 1. szám. Telefonszám: 33. hirdetések felvétele este 5 óráig. Hir­­detések díjszabás szerint kezeltetnek. POLITIKAI NAPILAP Főmunkatárs: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. vitéz VÁRADY LÁSZLÓ Dr. vitéz GALAMB SÁNDOR Dr. GYENGE MIKLÓS Előfizetési árak: Helyben házhoz ki­hordva vagy vidékre postán küldve egy hétre 80 fillér, egy hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 20 fillér. ­akójTi^ Kormányzó Urunk nagyságaés^ÉrdEmese!^ Megyeszerte megünnepelték a Kormányzó Ur 75. születésnapját Makó város közönsége igaz sze­retettel és bensőséges hálával ün­­n­epellte a nemzet Atyjának, orszá­gunk újjáépítőjének és gyarapító­jáénak 75. születése napját. Az ün­neplésben előljártak a leventék, „Horthy Apánk fiai", a magyar jö­vő reménysége, istentiszteleten va­ló részvétellel, térzenével, díszszár­zaddal, f­elvonu­lással. A város ma hajnalra zászlódíszt öl­tött. Ahol zászló nem volt, ott legalább az ablakokba kerültek nemzetiszín szalagok, vagy a Kor­­mányzó Úr képe. Az ünnepi isten­tiszteleteket szép ünneplő közön­ség hallgatta végig mély áhítattal, utána pedig fél 12 órakor megkez­dődött a városházán a díszközgyű­lés. A közgyűlési term­ét rendkí­vüli szépen díszítették fel. Cser­lombok, virágok ékesítették a főhe­lyen lévő Horthy-képet s a csatla­kozó falakat is, melyeken díszesen keretezne ott volt a 75-ös eszten­dő alkalmából készült kormányzói arckép is. Katonatisztek, díszruhás, ünneplőbe öltözött urak és polgá­rok, tűzharcosok, tisztviselők tették az ünneplő közönség zömét­. Ott volt Fernczy Béla alispánnal az élen a vármegye, a város tisztika­ra, dr. Csepregi Imre praeláiius v­ezetésével az egyházak képviselői, Dávid József ezredessel a honvéd­tisztek s Jakabos István csendőr­őrnaggyal az élen a csendőrtisztek, továbbá a hatóságok, hivatalok, testületek vezetői és küldöttségei, vaalmint a MÉP vezetősége. A Himnusz felemelő hangjaival­ kezdődött az ünnepély. A Szárnyas­kerék Dalkör kitűnő dalárdája éne­kelte ezt. Dr. Bécsy Bertalan pol­gármester kezdeményezésére a kö­­­zönség együttesen elmondta a Ma­gyar Hiszekegyet, majd pedig a polgármester mondotta el hatásos, tartalmas megnyitó beszédét, amely itt következik: A polgármester beszéde. Igen Tisztelt Képviselőtestület! Mélyen Tisztelt Ünneplő Közön­­ség! Magyarország Főméltóságú Kor­mányzója, vitéz nagybányai Hor­thy Miklós a mai napon tölti be életének 75. esztendejét. Az ország minden rendű és ran­gú lakosa hódolattal és szeretettel gondol a mai napon a budai vár mellé, ahonnét a pátriárkáiig korba lépő kormányzó vi­gyázó és aggódó tekintete sugárzik az egész hazára. Nagy idő 75 esztendő, de még na­gyobb idő akkor, ha ollyan férfiú éli meg, akinek az Isteni Gondvise­lés mérhetetlen nagy hivatást adott a nemzet életében s aki ezt a hivatást úgy töltötte be, hogy ab­ból mindig és mindenkire, úgy az egyesekre, mint a nemzet sokasá­gára csak előny és fejlődés szár­mazott. M­ind­enki ismeri az elmúlt ne­gyedszázad történetét, mégis hangsúlyoznunk kell, hogy a libe­rális világrend után új utakat ke­reső emberi lélek új tartalmát Hors­­thy Miklós határozta meg a szege­di ellenforradalom idején és azóta valljuk, hogy ezt a népet csak a nemzeti gondolat és a szociális tar­talmú államvezetés viheti előbbre. Ez az eszme azóta túlnőtt a magyar nemzet keretein, európai gondolat vált belőle, így büszkén mondhat­juk, hogy az ostromolt európai vár lelki­ségét magyar szellem elevení­tette új életre. Az új szellemiséget megteremtő Kormányzó születésnapját Makó város közönsége is méltón kívánja megünnepelni. Ezért ültünk i­tt ma össze rendkívüli közgyűlésre. Most, amikor az ünnepi díszközgyűlésün­ket­­megnyitom, arra kérem a ma­gyarok Istenét, hogy Kormányzó Urunkat, aki új szellemet terem­tett, aki visszaszerezte elrabolt területeink legnagyobb részét és aki fiát adta a nemzet boldogabb jövendőjéért, az Úr Isten bőséges áldásával árassza el és éltesse az emberi kor legvégső határáig. Az ünnepi díszgyűlést megnyitom. A Kormányzó Úr nevének említé­sekor felhangzik a lelkes éljenzés és taps, a beszéd végén pedig per­cekig ünnepli a közönség a Kor­mányzó Urat. A Szárnyaskerék Dalkör most Ákom Lajos magyar szerenádját­ adja elő pompás összetanulásban, finom színezéssel, majd Mag Béla plébános, a bogárzói tanyavilág ízesszavú, lellkes és lelkesíteni tudó, kitűnő szónoka áll fel hogy el­mondja ünnei beszédét. Igazi mar­káns magyar papjelenség, kinek minden szavából kiizzik magyar lelkének erej­e és meggyőződése. Meggyőzően hat minden mondata s magával ragad. A kassai képpel meg is könnyeztette az ünneplő közönséget. Im­e a beszéd: Mag Béla beszéde. Mélyen Tisztelt díszközgyűlés! Kedves Magyar Testvéreim! Hogy mennyi van még hátra, em­berfia nem tudhatja, csak annyit tudunk, hogy ebből az áldott élet­ből 75 év már a miénk és ma csak azért könyörgünk, hogy még to­vábbra is a miénk lehessen. Ebben a vérpárás világban, ami­kor a népek éltető magvak helyett tűzmagvakat vetettek és nem tud­juk, hogy milyen aratás lesz a ve­tésből, egy röpke órára a magyar nép leteszi kenyérkereső szerszám­­ait, hogy feltekinthessen a budai vár magasságába. Ezen a napon, 75. születése nap­ján kicsiny falvak megróbáltjai bújnak össze és nagy városok igaz magyarjai gyűlnek egybe, hogy hó­doljanak Előtte és köszöntsék Őt. Felbúg mindannyiban a lelkek or­gonája és mintha csak egy­­látha­tatlan karmester egyetlen intése elég volna, a nemzet társadalmi rétegeinek vegyeskara elénekli a történe­lemszülte vágyat: „Népek a nemzetek Ura, Istene, tartsd meg, éltesd Horthy Miklós őfőméltósá­­gát,­­Magyarország Kormányzóját!" Ünneplő testvérek! Minden nem­zetnek van küldetése, mert minden n­emzet Isten-elgondolta hajlamok, tervek, eszmék letéteményese. Mindegyik máskép tükrözi az Is­tennek ,, nem­zet“­go­n­do­­latát. Min­­deniknek van mondanivalója, adni­­valója a többi számára. És, ha már nincs adnivalója, hatalmi életet élhet ugyan, de a nemzetek életé­ben csak más nemzetbe beolvadva, más nemzeten keresztül fejtheti ki erőit. Mint önálló nemzet történe­lem néllkül­­tengődhetik csak, mint száraz levélt, mely csak azért nem hullott le gallyáról, mert nem fújt szellő, mely leszakította volna. A népvándorlás során sok turáni nép jött ide értékes, a román, ger­mán­­és szláv fajokban meg nem lé­vő tulajdonságokkal és elveszett mind. Attila népe és az ogurok né­pe elmerült a germán és szláv nép­tengerben. Csak itt,­ott bukkant elő egyes hősök személyében, a vér le nem csitítható hulláma képen, más­ fajok homlokára tűzve oda nem il­lő, idegen babért. Emberi számítás szerint ez lett volna sorsa a magyarnak is és hogy mégsem jutottunk a többi né­pek sorsára, azért volt, mert ve­lünk volt az Isten és mindig tá­masztott férfiakat, vezéreket, akik megmutatták a kivezető utat. Ma ilyen férfiút ünnepelünk, ma egy ilyen, a Gondviseléstől kiválasztott vezér képét szeret­nénk megfesteni, helyesebben: a már kész kép előtt akarunk tisztelegni. Appeles görög festő megbízást kapott, hogy fesse meg Nagy Sán­dor­­arcképét. A festő sokáig gon­dolkozott. Hogyan fesse meg, hogy a jellegzetes arcvonásokon kívül valami módon rajta legyen Nagy Sándor lelki nagysága, hatalma és dicsősége is? Végül úgy oldotta meg a kérdést, hogy Nagy Sándor lábai­hoz odafestette Görögországot, me­lyet a nagy hadvezér meghódított, a tengert, amelyen átkelt, a per­zsa birodalmat, a szittyákat, Indi­át és Alexandria városát Ünneplő testvérek! Azt a kitün­tető megbízást kaptam, hogy raj­zoljam meg Kormányzó • Urunk őfőméltóságainak a képét. Milyen­nek rajzoljam? Fess­em-e, mint a „Novara’1 hősét, amint sebesülve, hordágyról osztogatja parancsait azzal az elszánt elhatározással,­ hogy vagy győz, vagy lobogódíszbe borított hajóival dicsőségesen el­merül? Vagy rajzoljam abban az ihletett pillanatban, amikor ki­mondja: „Nem hallgathatom a fű növését Kenderesen, midőn Szege­den a magyar Géniusz bontja ki szárnyait egy második honfoglalás­hoz"? Vagy úgy, amint fehér lo­von, mint országgyarapító, bevo­nul felszabadított városainkba? Festhetném úgy is. Rajzolhatom így is. Hisz mindegyik valóság. Hogy honnan jött és mit tett Kormányzó Urunk az elmúlt hábo­rú nehéz küzdelmei­ között a ma­gyar haza védelmezésében, a nem­zeti hadsereg megszervezésében, a belső rend és biztonság helyreállí­tásában és fenntartásában, hogy milyen érdemeket szerzett a pusz­tulás és végenyé­sz­et szélére jutott ország megmentésében, hivatottab­­ban fogják ezt majd megállapítani, én csak néhány ecsetvonást szeret­nék tenni és örülnék, ha ezzel is­ öregbíthetném hallgatóim lelkében a Kormányzó Urunk iránt élő tisz­tel­et és sz­eretetet. Ott tartottunk, hogy siratnunk ke­llet­t a régi, híres magyar nem­­zeet, hogy siratnunk kellett ennek a nemzetnek nagy létét, amelynek temetője ezúttall nem Mohács volt, hanem tulajdon fővárosa. Károlyi Mihály, a magyar Iskariót és démo­ni cinkosai elárulták, megcsúfol­ták a nemzetet. Abban a gyászos

Next