Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1879
— - nek megfelelő földben talán szépen diszlik vala, daczára a zsidó kertészek módszeres tudományu ápolgatásainak, elsinylik, elsenyved nálunk. Mert hosszú hervadás emészti azt a fát, melyet nagy korában tesznek más földbe át.1) Minden nemzetnek meg vannak a maga szokásai, természete, s ezerszer megboszulja magát mindazon intézmény, mely a nemzeti szellem ellenére jön létre. A magyar genius idegen jármát, ha aranyból lett volna is, sohasem tűrt meg. Meghajlott a kényszer előtt, de passivitása szellemi fölényét vívta ki. Míg háborús idők zajában készült az újabb nemzedék a Múzsák csendes négy fala között atyáik nyomdokába lépni, nem lehet csodálni, hogy világhírű tudósokat nem nevelhettek a tanárok, de a majtényi mezőn nyújtott jobb után egy boldogabb, műveltebb kornak hajnalát hitték sokan a szabadság alkonyában látni. Keserűen csalódtak. A létért való folytonos küzdelem megfagyasztá haladásuk ifjú hajtásait. Megvetni kellett lábaikat a körülnyirbált ősi alkotmány talaján s inkább elmaradni a 18. század nagy eszméitől, csak azt ne koczkáztassák. A tespedés kora, mint némelyek a szatmári béke után való hat tizedet nevezik, a tespedés kora nevelte azon férfiakat, kik nemzetiségünk megmentői, anyanyelvünk dajkái, ápolói voltak, s kiknek köszönhetjük azt, hogy még magyarok vagyunk. Azok az elfelejtett ezrek, kik éjjel nappal őrködtek a hazai ifjúságnak szelleme fölött, kik a classicismussal a római és görög szabadság eszmecsiráit atyai gondos kezekkel ápolták a fogékony keblekben, azok az önzetlen, igaz meggyőződésű s a késő kortól sárral dobált szerzetesek, azok mentették meg magyarságunkat. Quo semes est imbuta recens servabit odorem Testa dia. Mibe került volna a jó atyáknak germán szellemet ápolni növendékeikben, hisz főuraink, iskoláik patronusai, i) Tompa M. összegyűjtött költ. II. k. 123. 1.