Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1879

— - nek megfelelő földben talán szépen diszlik vala, daczára a zsidó kertészek módszeres tudományu ápolgatásainak, elsiny­­lik, elsenyved nálunk. Mert hosszú hervadás emészti azt a fát, melyet nagy korában tesznek más földbe át.1) Minden nemzetnek meg vannak a maga szokásai, ter­mészete, s ezerszer megboszulja magát mindazon intézmény, mely a­ nemzeti szellem ellenére jön létre. A magyar genius idegen jármát, ha aranyból lett volna is, sohasem tűrt meg. Meghajlott a kényszer előtt, de passi­­vitása szellemi fölényét vívta ki. Míg háborús idők zajában készült az újabb nemzedék a Múzsák csendes négy fala között atyáik nyomdokába lépni, nem lehet csodálni, hogy világhírű tudósokat nem nevelhet­tek a tanárok, de a majtényi mezőn nyújtott jobb után egy boldogabb, műveltebb kornak hajnalát hitték sokan a szabad­ság alkonyában látni. Keserűen csalódtak. A létért való folytonos küzdelem megfagyasztá haladá­suk ifjú hajtásait. Megvetni kellett lábaikat a körülnyirbált ősi alkotmány talaján s inkább elmaradni a 18. század nagy eszméitől, csak azt ne koczkáztassák. A tespedés kora, mint némelyek a szatmári béke után való hat tizedet nevezik, a tespedés kora nevelte azon férfi­akat, kik nemzetiségünk megmentői, anyanyelvünk dajkái, ápolói voltak, s kiknek köszönhetjük azt, hogy még magyarok vagyunk. Azok az elfelejtett ezrek, kik éjjel nappal őrködtek a hazai ifjúságnak szelleme fölött, kik a classicismussal a római és görög szabadság eszmecsiráit atyai gondos kezekkel ápol­ták a fogékony keblekben, azok az önzetlen, igaz meggyőző­désű s a késő kortól sárral dobált szerzetesek,­­ azok men­tették meg magyarságunkat. Quo semes est imbuta recens servabit odorem Testa dia. Mibe került volna a jó atyáknak germán szellemet ápolni növendékeikben, hisz főuraink, iskoláik patronusai, i) Tompa M. összegyűjtött költ. II. k. 123. 1.

Next