Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1882
7 egyetlen részével sem lehetünk tisztában, mert a puszta természet mistikus erői s az anyag ösztönszerű munkája alkotják. A lélek kézzelfoghatóságát, szagát és izét kivánják azok, kik az általuk annyira istenített anyagi erőt még csak definiálni sem tudják. S ha ezen, tisztán csak hatásaiból ismert s erőnek nevezett valami nem veszhet el, akkor az ember lényét a belső és külső világát fentartó s összetartó erő, a lélek sem veszhet el. Anélkül, hogy bővebb helyet nyitnánk a cáfolásoknak, azt bátran állíthatjuk, hogy azon theóriával, melyről megemlékeztünk, a társadalomnak erkölcsi értékű tagot nevelni képtelenség. Elvek szerint, mely a puszta anyag és erő körül fordul meg, jól is nevelik az embert, mert a létért való küzdelemben azé a jog és igazság, kinél az erő és hatalom van, de így ismét csak az állatok kategóriájába esünk. Az embernek azonban, mint észszel biró lénynek, nem szabad oly világot élni és oly eszközökkel küzdeni, melyek az állatvilág életében fellépő brutalitásra emlékeztetnek. Ily szellemben lehet csak megérteni a kyrenaista Theodorus amaz állítását, hogy esztelen az, ki magát honáért feláldozza. Csak igy lehet porba tiporni erényt, becsületet és lelkiismeretet, s diadalra juttatni bűnt és gyalázatot. Szabad akarat s öntudatos cselekvési erő nélkül nincs érdem, de nincs is felelősség. Ennyit az álláspont megjelölésére. Mióta a philosophia, mint a tudományok királynéja, nemes hivatását megkezdé, s kijelölte magának azt az óriási kört, melyet csalhatlan fényével bevilágít, magába ölelte, illetőleg tárgyává tette az universum obiectiv világát (természet), subiectiv világát (lények) s végre ezek okfejét az Istent. Az ember mint a teremtő Isten képére alkotott lény, a philosophia búvárkodásának mindig legérdekesebb s legdíszesebb tárgyát képezte, s a bölcselet, mint a végokok tudománya, nem is késett ok fejére visszavezetni. Tette pedig ezt nemcsak az évezredek szent hagyományai után, hanem az emberbe oltott tiszta ész, a józan értelem és gondolkodás munkásságával, erejével. Ezen körben, melybe az igazság sugarait hinti, úgy áll előttünk az ember, mint a földi lények koronája, egy, a szerves testben élő szellemi lény, kiben világosan szemlélhetjük azon összekötő kapcsot, mely Isten, természet s ő közte létezik. Az ember valóban mikrokosmos, kis világ, melyben a