Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1892
A német nyelv középiskoláinkban s ennek tanítása főleg a III. és IV. osztályban. Programmértekezést akarván írni, valóban kényes helyzetbe jutottam. Hazánk középiskoláinak kezem ügyébe eső programmértekezéseit átnézvén azt tapasztaltam, hogy azoknak iránya oly sokféle, hogy azokból egy ily értekezésnek czélját megállapítani lehetetlen. Egy azonban világossá lett előttem, az t. i., hogy a programmértekezések szóljanak úgy az érdekelt szülőknek, mint a tanárvilágnak s igy legjobb programmértekezésnek azt kell tartanom, mely mindkét félnek igényeit teljesen kielégíteni alkalmas, vagyis helyesnek tarthatom e tekintetben a porosz minisztériumnak 1824. aug. 23-án kelt azon rendeletét, mely hazánkra is befolyással volt — habár csak az 50-es évek elején rendelték is el a programmok kiadását — mely az ily értekezések tárgyát akként határozta meg, hogy „annak a tanító hivatáskörébe eső, a nyilvános oktatás iránt általában, vagy különösen a gymnasiumi oktatás iránt legalább a műveit osztályban érdekeltséget keltő tárgya legyen."*) Nincs hivatás, nincs életpálya, mely annyira alá lenne vetve a nyilvánosság éles bírálatának, mint a tanáré. S ha az ember ennek okát kutatja, azt igen természetesnek fogja találni; az azonban nem áll, hogy mindazon panaszoknak, melyek éppen a tanár működését illetőleg igen sokszor felmerülnek, mindenkor, ha csak némi tekintetben is, alaposaknak kell lenniök, viszont sok panasznak jogosultságát kétségbe vonni nem lehet. Sok panasz merült fel, főleg az ezelőtti években s többékevésbbé mai időben is még épen a német nyelv tanítása s az abban elért eredmény körül. Foglalkozott többször és foglalkozik most is még egyszer-kétszer evvel a sajtó, felhangzik ez az élet *) „Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye." 1883. 1. szám. „Az iskolai értesítők.“ (Malmosi Károly.) 1