Katolikus Gimnázium, Máramarossziget, 1892

A német nyelv középiskoláinkban s ennek tanítása főleg a III. és IV. osztályban. Programm­értekezést akarván írni, valóban kényes helyzetbe jutottam. Hazánk középiskoláinak kezem ügyébe eső programm­­értekezéseit átnézvén azt tapasztaltam, hogy azoknak iránya oly sokféle, hogy azokból egy ily értekezésnek czélját megállapítani lehetetlen. Egy azonban világossá lett előttem, az t. i., hogy a programmértekezések szóljanak úgy az érdekelt szülőknek, mint a tanárvilágnak s igy legjobb programmértekezésnek azt kell tar­tanom, mely mindkét félnek igényeit teljesen kielégíteni alkalmas, vagyis helyesnek tarthatom e tekintetben a porosz minisztérium­nak 1824. aug. 23-án kelt azon rendeletét, mely hazánkra is be­folyással volt — habár csak az 50-es évek elején rendelték is el a programmok kiadását — mely az ily értekezések tárgyát akként határozta meg, hogy „annak a tanító hivatáskörébe eső, a nyilvános oktatás iránt általában, vagy különösen a gymnasiumi oktatás iránt legalább a műveit osztályban érdekeltséget keltő tárgya legyen."*) Nincs hivatás, nincs életpálya, mely annyira alá lenne vetve a nyilvánosság éles bírálatának, mint a tanáré. S ha az ember ennek okát kutatja, azt igen természetesnek fogja találni; az azon­ban nem áll, hogy mindazon panaszoknak, melyek éppen a tanár működését illetőleg igen sokszor felmerülnek, mindenkor, ha csak némi tekintetben is, alaposaknak kell lenniök, viszont sok panasz­nak jogosultságát kétségbe vonni nem lehet. Sok panasz merült fel, főleg az ezelőtti években s többé­­kevésbbé mai időben is még épen a német nyelv tanítása s az abban elért eredmény körül. Foglalkozott többször és foglalkozik most is még egyszer-kétszer evvel a sajtó, felhangzik ez az élet­ *) „Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye." 1883. 1. szám. „Az iskolai értesítők.“ (Malmosi Károly.) 1

Next