Katolikus gimnázium, Máramarossziget, 1942

Vitéz nagybányai Horthy István. (1904-1942.) Az elmúlt nyáron az egész ország teljes odaadással ünnepelte Szent István napját. Budapesten, a Vár utcáin ezer- és ezerfőnyi tömeg várta a dicső ereklye, a Szent-Jobb megjelenését és kísérte figyelemmel Kormányzó Urunk daliás alakját- A vidék magyarsága rádiója mellett volt részese ennek a nemzeti ünnepnek. Megdöbbenve hallottuk egyszerre az ünnepély lezajlása után a rádióban, hogy Szent István napjának reggelén, 5 óra és 7 perckor, harctéri feladatainak teljesítése közben, repülőgépével lezuhant és meghalt vitéz nagybányai Horthy István főhadnagy, Magyarország kormányzóhelyettese. Erre a hírre mindnyájan némán álltunk és figyelmünk azonnal hazánk fia­tal hőse és dicső apja, nemzetünk atyja felé fordult. Mindnyájunk hallottja ő, de talán leginkább mégis a jelenlegi magyar ifjúságé. Délceg alakja, veszélyeket vállaló bátorsága, repülő-teljesítményei emelik és teszik őt a magyar ifjúság eszményképévé. Mint diák kiemelke­dett társai közül főleg komoly műszaki érdeklődésével. Az iskola legjobb matematikusa volt. Érettségijét 1922-ben jeles eredménnyel tette le. Tanárai és társai egyaránt szerették. A diákélet minden öröméből és terhéből kivette részét. Teljes odaadással és lelkesen szolgálta a cserkészet eszményeit. A 11. sz. Bocskay csapat őrsvezetője volt. Az 1933-as cserkészvilágtáborozáson a repülőtábor parancsnoka volt- Főiskolai tanulmányai alatt sok gondot okozott neki anyagiakba szűkölködő tehetséges társainak segítése. A diák­kaptár is sokat köszönhet neki­ Mikor felvetődött ennek gondolata, Horthy István azonnal felismerte a Diákkaptár nagy jelentőségét és kiváló gyakorlati érzékével segítette annak megindulását. Mint sportember, kiemelkedett a motorkerékpár, lovaspóló, sport és vitorlázó-repülés terén. Bombay útja őt nemcsak Magyarország, de Európa egyik legbátrabb, legrátermettebb légituristájává avatta. A 14000 km.es légi utat kölcsönkért kis sportgépen tette meg. Repülőgépét, mely rádióval sem volt felszerelve, „ Dióhéj “-nak nevezte és a nagy útra egyedül vezette. Mint katona, vasszorgalommal kitűnően megtanult repülni. Feladatait a legnagyobb pontossággal oldotta meg mindenkor. Felettesei csak azért panaszkodtak rá, hogy egy kissé „vakmerő“. De melyik magyar katona nem ilyen! Felülmúlhatatlan kötelességteljesítés és szolgálatatkészség jellemezte ezt a kitűnő bajtársat és melegszívű elöljárót, ki­ppen az önfeláldozó köteles­ségtudás legtündöklőbb példája számunkra. A nemzet bizalma őt, mint kormányzóhelyettest az ország második

Next