Református Gimnázium, Máramarossziget, 1859

- ben érezték magukat iskoláikból kikerülve, mint azok, kik egy lejárt idő­szak kívánalmainak megfelelő képeztetést nyertek,­­ de kilépve iskoláik­ból, a korszakot magát sehol sem találták többé. Szülő és gyer­mek, nevelő és növendék, itt és ott egyaránt kielégítlenü­l érzék magukat, s a hazatért növendék, jött légyen bár reáliskola­, vagy gymnasiumból haza, nem lelé otthon magát; egyik, a társadalmi életben, hol a bevettekkel el­lenkező elveket, a másik, a közéletben, hol a képzelttel egészen más vi­lágot talált, s hol nyelvét is alig értették meg. Igen sajnálnám, ha valaki mindezekben sértési szándékot keresne; én nem hogy egyeseket vagy közintézeteket, sőt rendszert sem akarok megtámadni; s ha a hiányokat feltárom, annak oka az, hogy javítni aka­rok. Orvosnak, ha gyógyítni akar, ismernie kell a beteg bajait. Lehet, hogy sokan nem fognak erre hivatottnak találni, azonban okos ember nem a személyt, de az ügyet tekinti s ha nem életrevaló, mit mondani szándé­kom, kiáltó szó lesz az a pusztában, mely ha nem használt is, de nem is ártott. Talán hivatkozhatnám azon körülbelül húsz- huszonöt évre, melyet a két rendszerben, részint mint növendék, részint mint nevelő töltek el; ta­lán azt is elmondhatnám, hogy hazánk fővárosában, mint intézeti nevelő­­nek s külföldi utazásom alatt, mint ily czélokból vizsgálódónak elég al­kalmam nyílt az érdemek és hiányok felismerésére, de én okokkal és nem tekintélylyel, meggyőzéssel és nem reáerőszakolással kívánnék ezért élni. Megismerem, hogy valamely nemzetnek politikai élete határozza meg nagyrészt a nevelés teendőit is, de talán még erősebben állí­thatnám, hogy nemzetek politikai jövője, a nevelés közben elvetett magokból kél. A­helyett azonban, hogy e kölcsönös egymásrahatás vizsgálatába bocsát­koznám, mi e néhány sornak épen nem is tárgya, hazánk nevelés ügyét egészen elvontan tekintem, s ha ezen körülményre kitérnék is, az csak azért fog történni, hogy némely, különben megmagyarázhatlan tünemé­nyeket megfejteni próbáljak. Ily tünemény például az, hogy hazánkban a régi középnemesi és ho­­noratior-osztály a közhivatalok viselésétől viszszavonult. Ennek okait vizsgálni nem tartozik e sorok körébe, de a tény

Next