Református Gimnázium, Máramarossziget, 1862
A BÖLCSÉSZET TUDOMÁNY FELADATA. FEJÉR BERTALANTÓL. Quot capita, tot sensus. E latin mondat igazsága valamint a min dennapi, úgy a tudományos dolgok körül is tapasztalható, sőt itt néha még nagyobb mértékben, mint amott. Találkoztam egyénekkel, és pedig iskolázott, műveit egyénekkel, kikkel nevelés-oktatási tárgyakról s tanodáink régibb és újabb tanrendszeréről beszélgetvén, az egyik így nyilatkozott: Én a történettant az iskolákban oly tudományos rendszerben és annyi éven át, mint előadatik, nem taníttatnám, hanem az alsóbb osztályokban a legfontosabb eseményeket, legkiválóbb történeti személyek életét s tetteit mese alakjában elbeszéltetném, a felsőbb osztályokban pedig, az itt már különben is érettebb eszű ifjaknak, egészen magán szorgalmára bíznám, a jelesebb szakművek kijelölése és ajánlása mellett, a történetek tanulmányozását; mert e tudomány, könnyűségénél fogva, igy is elsajátítható lévén, a tanodákban most reá fordított sok órát más nehezebb s e miatt az alapos megtanulásra magyarázatot s több időt igénylő tudománynyal tölteném be. —A másik egyén a bölcsészettudományt vette Konczkése alá, s azt egyedül egyéni vélemények, különféle egyoldalú s egymással ellenkező nézetek, bebizonyíthatlan tételek, vitatkozások s szőrszálhasogatások halmazának, sőt könnyen istentagadásra is vezethetőnek keresztelvén el, a tanodákból végképen kirekesztendőnek ítélte, s helyébe a reál tudományok nagyobb mértékben felvételét látta égető szükségnek. A harmadik egyén nézete ez volt: Mindennel ki volnék már békülve a tanítás terén — úgymond, — csak azt nem tudom felfogni, hogy ugyan mi hasznos czélja lehet már ma a latin és különösen görögnyelv tanításának az iskolákban? hiszen a régi idők már lejártak! —