Református gimnázium, Máramarossziget, 1878
4 E koporsóból kitörni vágyó szellem behatolt az iskolák kebelébe is. Az akkor fenálló intézkedések szerint az iskolák alig adhattak magukról nyilvánosan is életjelt. Szülők, tanügybarátok el voltak zárva attól, hogy közvetlen láthassanak be azon falak közé, ahol a jövő kor emberei képeztetnek. Most, engedve az egyetemes áramlatnak, a nyilvánosság felé törtek az iskolák is; érdek-kapcsolatba hozni ismét, mint volt hajdan, főkép protestáns tanodáinknál, a közönséget a tanodával lett az óhajtás, a törekvés. Újra életre hozattak a protestáns iskolákban az azelőtt szokásos cselekvények, az évzáró, mintegy beszámoló, ünnepélyek, s örült az ember lelke, melegebben dobogott a szív, ragyogott a szem, mert a régi szokás a régi jobb időket hozta emlékezetbe, s e történeti álláspontra helyezkedés új erőt adott, mint Antaeusnak a föld érintése, melyről az a gy Mózesek látni hitték már az ígéretnek azt az ősi földét, melyet az ifjú Józsuék minden bizonynyal vissza lesznek foglalandók. Az elnyomatásnak akkor közös sorsa alól e mi iskolánk sem volt kivéve. Több testvéreink között mi is éreztük hatását annak a Számum-nak, mely e, már akkor is 300 év óta világoskodó, fáklyának fényét egy alig csillogó mécs világára lesülyeszté, s ezzel együtt elvette az érdeket, mely ennek lételéhez fűzve volt, s melynek fentartásáért fejedelmek tettek a kellő időben ahhoz a korhoz mérve tetemes áldozatokat. Az volt a feladat, hogy merjük a restauratiót. És azok, akik akkor e tanoda ügyeinek élén állottak, mertek, mert csak ennyit is tenni akkor merénylet volt. Megtették, hogy nyilvánosság elé lépjenek helyzetükkel, közelebb vonzzák az ügyhöz a közönséget, s e czélból megállapították azt az évzáró ünnepélyt, melynek e mai nap immár XXI-dikét álljük, s mindig oly díszes közönség érdeklődő részvétele mellett, mely erősen tanúskodik arról, hogy ez ősi intézmény fölélesztése, fentartása méltó tisztünk, kötelességünk, így van nekem most 21-dikszer szólani iskolájánk koronkénti állapotáról, feltüntetni annak jó és balsorsát, a változásokat, melyeket annak tanárai, tanulói s egyéb viszonyai között az évek forgása előidézett. Ezt a tisztet teljesítem most is, mikor az 1876-dik tanodai évről terjesztem elő, amint azt tisztem hozza magával, igaztói jelentésemet.