Református gimnázium, Máramarossziget, 1879
I. IGAZGATÓI JELENTÉS A MÁRAMAROS-SZIGETI HELV. HITV. LYCEUM ÁLLÁSÁRÓL 1871*. Előadta az 1880. évi június 27-én tartott lárünnepélyen szijAaTi IST'C’.Á-tisz. igazgató-tanár. Lyceumunk 22-dik zárünnepélyének alkalmából üdvözlöm az ide fölsereglett közönséget. Biztos zálog ez nekünk affelől, hogy a művelődés, a tudományos intézetek iránti érdeklődés, s közelebbről a részvétteljes figyelem e tanoda irányában nem csökkent, hanem lankadatlanul él a tanügy barátainak kebelében. Polgári életünkben a közügyek iránt aggodalmat keltő közöny vett, úgy látszik, állandó tanyát, s ahol az anyagiakhoz jutás nincs kilátásba helyezve, nagyon meg lehet számlálni azokat, akik az ügyeket nem mondom támogassák, de csak megkülönböztető figyelemben is részeltessék. Részjelek, melyek alatt nagyon szomorú valóságnak kell lappangani. Hiszen ha mi elhagyjuk magunkat, fog-e az, akinek érdeke nincs a mi létünkhöz kötve, munkálni érettünk, lelkesedni oly ügyért, mely a mi saját ügyünk . E nagy, e vigasztalan homályban csak egy világot, e nagy pusztaságban csak egy pasist látok, mely megnyugtat; ez az oktatásügy irányában mindenütt e hazában nyilatkozó érdekeltség. Isten ujja ez, mely határozottan arra utal, hogy a mi nemzeti megváltozásunk a tudományban van. A tudomány által fölállított eszménykép föl fogja kelteni a gondolkozást; a gondolkozás megtöri az apathiát a reális életben is; s akik most visszavonulva, elfásult fatalizmussal nézik csupán a világ folyását, oda fognak sorakozni a cselekvők közé, s ismét lendületet vesznek azok az ügyek, melyeknek a nemzeti