Református gimnázium, Máramarossziget, 1879

I. IGAZGATÓI JELENTÉS A MÁR­AM­AROS-SZIGETI HELV. HITV. LYCEUM ÁLLÁSÁRÓL 1871*. Előadta az 1880. évi június 27-én tartott lárü­nnepélyen szi­jAaTi IST'C’­.Á-tisz. igazgató-tanár. Lyceumunk 22-dik zárünnepélyének alkalmából üdvözlöm az ide fölsereglett közönséget. Biztos zálog ez nekünk aff­elől, hogy a művelődés, a tudományos intézetek iránti érdeklődés, s közelebbről a részvétteljes figyelem e tanoda irányában nem csökkent, hanem lankadatlanul él a tanügy barátainak kebelében. Polgári életünkben a közü­gyek iránt aggodalmat keltő közöny vett, úgy látszik, állandó tanyát, s a­hol az anyagi­akhoz jutás nincs kilátásba helyezve, nagyon meg lehet számlálni azokat, a­kik az ügyeket nem mondom támogassák, de csak meg­különböztető figyelemben is részeltessék. Rész­jelek, melyek alatt nagyon szomorú valóságnak kell lappangani. Hiszen ha mi elhagyjuk magunkat, fog-e az, a­kinek érdeke nincs a mi létünk­höz kötve, munkálni érettünk, lelkesedni oly ügyért, mely a mi saját ügyünk . E nagy, e vigasztalan homályban csak egy világot, e nagy pusztaságban csak egy pasist látok, mely megnyugtat; ez az oktatásügy irányában mindenütt e hazában nyilatkozó érdekeltség. Isten ujja ez, mely határozottan arra utal, hogy a mi nemzeti megváltozásunk a tudományban van. A tudomány által fölállított eszménykép föl fogja kelteni a gondolkozást; a gondolkozás megtöri az apathiát a reális élet­ben is; s a­kik most visszavonulva, elfásult fatalizmussal nézik csupán a világ folyását, oda fognak sorakozni a cselekvők közé, s ismét lendületet vesznek azok az ügyek, melyeknek a nemzeti

Next