Református gimnázium, Máramarossziget, 1885
5 felállítását. Az első tekintetben a tantárgyaknak új beosztása kivántatván, mivel az eddigi rendszernek rögtön átváltoztatását a pedagógiai tekintetek nem engedhették, átmeneti tervet kell egybeállítani a tudományoknak mind részleteire, mind óraszámaira nézve. A vallástanári szék felállíttatott, s azt az intézet pártfogósága Darabanth Gusztáv tanár társunkkal töltötte be, a ki e hivatalával járó tisztet szorgalommal s lelkiismeretes pontossággal teljesítette. Sajnálattal kell e mellett megemlítenem, hogy Draskóczy Gábor társunknak súlyos betegsége miatt orvosilag tiltva volt, hogy ez év folyama alatt hivatalát folytathassa. A tanár társak, abból a baráti szeretetből is kifolyólag, melylyel akadályozott társak iránt viseltetnek, megosztották egymás közt szakjait, s nem történt fenakadás, mely a növendékeknek a tudományokban való hátramaradását vonta volna maga után. Növendékeink száma 264 volt, s ezeknek megvizsgáltatása a kormányzótanács által kinevezett 4 rendbeli küldöttség előtt e hó 17—26 napjain folyt le, egészben véve oly eredménynyel, melyben megnyugodhatunk, amennyiben a megvizsgált 252 tanuló közül csak 5 vettetett vissza végkép, javításra utasíttatott 28, ellenben a jelesek és jók 38 °/C -kát teszik, az elégségesek 50 % -kát az összes megvizsgáltaknak. Hogy vannak mégis, akiket a bírálat hiányosaknak talált, ez természetes, s ilyenek lesznek mindig, még akkor is, ha a hanyagságot nem veszszük is tekintetbe. Nem egy arányban, osztja a természet a tehetségeket, s a lángeszek kiváló ritka meteorjai csak a teremtő erőnek. Hogy mégis a kisebb tehetségeket is felveszi a közoktatás a maga gondjaiba, az társadalmi postulátum, s ezeket elzárni bűn volna az értelmi gyarapodás szükségessége ellen. S a tanári munkálkodás ereje inkább is abban kulminál, mikép fejti ki a gyengébbekben is a szunnyadó erőt, miképen bírja türelemmel éveken át segíteni megszületni azt a képességet, melyet csak a hosszú ideig tartó ápolás hozhat életre. S ily munkát teljesített e mi tanári karunk, mely még gyönyörködött a nagyobb képességnek haladásában, másfelől nem dobta el kebléről azokat sem, a kiket a bizalom azért hozott hozzá, hogy segélje emberré teremteni azt, a ki gyengeségében nem versenyezhet a szellemi élet magas szárnyalású sassaival. Volt alkalmam nem egyszer kijelenteni, s igy nem ismeretlenek azok a vezérelvek, melyeknek én és tanártársaim hívei vagyunk; s kijelentem most is, hogy növendékeink erkölcsi, vallásos, tudományos és művelődési vezetésében a józan humanitás elveitől most sem