Református gimnázium, Máramarossziget, 1886
I. IGAZGATÓI JELENTÉS A MÁRAMAROS-SZIGETI HELV. HITV. LYCEUM ÁLLÁSÁRÓL 1887-BEN. Az 1887. évi junius hó 19-én tartott zárünnepélyen előterjesztette szilápti ISTvánsz, közigazgató. I. Azt hittük, azt reméltettük, Tisztelt Gyülekezet, hogy annyi megpróbáltatás, annyi csapás és szenvedés után, a mennyinek e mi taintézetünk e közelebbi 40 esztendő alatt ki volt téve, a mennyit átélt, a mennyinek súlyát érezte, eljutottunk végre-valahára arra a pontra, amelynél immár csak a megerősödés munkáját kell folytatnunk, a miképen kezdettük volt azt. A belső képen napról-napra való gyarapodás mellett szépen kezdett emelkedni a külső is, és mikor végig tekintettünk már befejezett részén épületünknek, a megelégedés érzetével gondoltunk reá s számítottuk a napokat, melyeknek nemsokára elteltekor egy oly díszes csarnokával dicsekedhetünk a tudományos képzésnek, mely méltó lészen ahhoz a czélhoz, amelynek elérésére törekszünk, méltó a meggyarapodottságnak ahhoz a fokához, amelynek már is örvendettünk. A b asors nem úgy akarta. Gonosz kezek, mert azt kell hinnem, hogy azok voltak, a múlt év november havában két ízben dobtak pusztító tiszköt a művelődésnek szentelt s minden ember előtt szent jellegű falakra, hogy azokat a pusztulás, a rom daemonának adják áldozatul. A november 14-ei merénylet csak pár kisebb mellékhelyiséget tett semmivé, de a 21 -ki magát nagy épületünket, a régi mellett a díszes új szárnyat is, melyet csak a megelőző évben fejeztünk volt be, pusztította el, a mely pusztulatnak hogy annyi sok év fáradságos gyűjtésének gyümölcse, ezreket érő !.