Református gimnázium, Máramarossziget, 1890
13 Válaszola Zrínyi: Drága, vitéz szolgára, Nem kétkedem én a te szived nagy voltán; De neked elhagynod nem lehet a várat. Iszonyú üresség maradna utánad. 14 Roppant nagy a szükség itt a te karodra, Hisz rendel az Isten mást is e dologra. — S mig Deli Vid s Zrínyi beszélnek, azalatt Ali Kurt ágyúi tördelik a falat. 1ő Hős Radivoj vajda vala ép őrségen, Mellette Juranics a kapu térségen. Szótalanul nézték lépteit egymásnak, Míg végre Radivoj szála barátjának. 16 Volna nekem egy szám. Juranics barátom, Én az urunkat nagy busulásban látom; Tán a felett töpreng, sorsa felől Bécsbe Hirt vinni akad-e bajnok seregébe’. 17 Ismerek én minden zugot a határon ; S csak az éjnek csendes homálya leszálljon, Útra kelek bátran..... No de mit szólsz hozzá, Ha neki az ember az ügyet felhozná? 18 A bán borús arcza lelkem közepéig Behatolván, gyújtott fel e merészségig. Sőt, hogyha kívánja, nappal is indúlok S a török táborban utat irtva dúlok. 19 Juranics vajdának Radivoj szavára Szive felett szűkön megyszinü dolmánya, S hangzott ajakáról rögtön a felelet: Hát te csak itt hagynál, Radivoj, engemet ? '20 Egyedül indulnál ily veszedelembe, S taszítanál engem örökös szégyenbe, Ki barátod voltam és vagyok is szintén, Valamint te, olyan igazán, őszintén? 21 Vajon én a harczon magam úgy viseltem, Hogy kelhet irántam kétség a szivedben ? Hisz minap is küzdtem dalia módjára S elvettem a zászlót te szemed láttára.