Református gimnázium, Máramarossziget, 1891
tekintő, helyzetét biztosítani törekvő természete szülte és érlelte népünkben a korona iránti közfelfogást ily mértékig és ez az oka annak is, hogy oly rendkívüli fontosságra jutott közvéleményünkben a koronázás ténye, mely eredetileg alig volt egyéb vallásos ténynél s ma már közjogunk egyik oszlopává lett. Nem lesz tehát érdektelen dolog most, amikor egész Magyarország, jelenleg dicsően uralkodó királyunk megkoronáztatásának huszonöt éves évfordulóját nemzeti örömünneppel üli meg, a koronázás történetére, a fontosságát illető nemzeti felfogás kifejlődésére rövid visszapillantást vetni. E visszapillantás okvetetlenül erősíti bennünk a hazaszeretet erényét; már pedig nincs hon a világon, mely jobban megérdemelné gyermekeinek szeretetét, mint a mi édes hazánk; s nincs nemzet, melynek fiai a hazaszeretet szent erényét kevésbbé nélkülözhetnék, mint éppen a magyar! A koszor (corona) már a legrégibb korban olyan fejdísz volt, mit egyes kiváló egyének kitüntetésképen viseltek. Az egyszerű, gyorsan hervadó növényi koszorút csakhamar felváltja a maradandóbb érczkorona, mely eredetileg szintén faágakból, falevelekből font díszítést utánoz, később egyre pompásabb kiállítású és értékesebb lesz, úgy, hogy csak nagyon gazdag emberek szerezhetnek ilyent magoknak, vagy ajándékozhatnak másoknak ; mert hiszen a régi korban, különösen a királyok, ép úgy adtak ajándékképen koronát alattvalóiknak, mint a hogy ma adnak értékes melltűt vagy gyűrűt s a nélkül, hogy ennek valami közjogi nevezetessége lett volna. De a mint a római pápaság, hatalmának magasabb fokára jutva, a világi fejedelmek hatalmának fényét folyton inkább igyekezett elhomályosítani s ez orzott fénynyel a maga hatalmát ragyogtatni: a római pápa és a harczoló anyaszentegyház papi gárdája általános hiedelemmé emelték, hogy a korona hatalmi jelvényt képez, azonban csak úgy, ha azt vagy a római király és német császár, vagy a pápa adja és teljes érvényessége akkor van, ha a pápa, vagy ennek meghatalmazottja teszi fel fejére az illetőnek. I.