Református gimnázium, Máramarossziget, 1916
In memoriam. Örök emlékezetül: „Jobb korunk jött, Újra élünk őseink honáért, Újra készek adni életet, vért“. * „A hazáé s a nemzeté a vérünk, övé életünk s halálunk“. * „Stirb und werde!“ * „Dulce et decorum est pro patria mori“. Évkönyvünk első lapja főiskolánk volt hős növendékeinek, hallgatóinak legyen szentelve! Sokan vonultak hadba. Hazánk szent ügyéért dicsően küzdve véreztek el a harcmezőn. Pirosló vérük földrehullásában megindult szívvel, de a haza jobb jövőjébe vetett reményteljes hittel szemléljük a gyász és dicsőség egységét, a hősi halált! Neveket kegyelettel emlegetjük és áldva füzünk szent emlékükre borostyánt! * Sokan küzdenek most is hősies elszántsággal a különböző csatatereken. , Szerető figyelmességgel ’■■kisérjük lépteik nyomát. Összeköttetésben vannak most is az Alma Materrel. Leveleket, tábori levelezőlapokat írnak. Aranyszavak. Öröm olvasni. Lelkesült elszántság, a hazaszeretet hősies példái tárulnak elénk. Bíznak és remélnek, hogy a jó Isten megsegít és szép hazánk újra a béke hona lesz; akkor, mint győzők, felkereshetik majd újra ősi iskolánkat.