Állami Felsőbb Leányiskola, Máramarossziget, 1877
I. Beszédek, melyek a m.-szigeti kir. állami felsőbb leányiskola megnyitási ünnepélyén 1877. évi szept. hó 10-én tartattak. I. Megnyitó-beszéd. (Olvasta Dr. Fejér Bertalan kir. tanfelügyelő.) Tisztelt Gyülekezet! Máramaros megyének és közelebbről Sziget városnak ma szellemi örömünnepe van, mert ma nyittatik meg kebelében az az intézet, amely biztos talajon állva hivatva lesz neink felsőbb, de azért nem felesleges, sőt igenis szükséges és korszerű képzettségének alapjait kiváló és hazánk szellemi szükségeit jól ismerő tanférvaink által megállapított öszhangzó tanterv és az újabbkori paedagogia tapasztalatilag helyeseknek bizonyult elvei szerint lerakosgatni. Ez intézet a magyar királyi állami felsőbb leányiskola, melynek létrejöttét Molnár Aladár országgyűlési képviselő úrnak, a buzgó és nagy műveltségű tanügybarátnak, ki nevét már csak a balatonfüredi ,szeretetház létesitése által is halhatlanitá, lelkes indítványa folytán a magyar törvényhozótestület és nagymélt. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási magy. kir. Miniszter ur ő exelentiája bölcseségének, jóakaratának és magas elhatározásának köszönhetjük és hálás szívvel köszönjük is. Ha egy-egy bármily fokú és nemű oly nevelő tanintézetnek létrejötte, mely hazánk érdekeinek szem előtt tartásával egyszersmind a kor és tudomány színvonalán állólag van szervezve, hazánk bármely vidékein is csak örömet kelthető jelenségnek vétethetik, és pedig nem csupán általánosságban tekintve azért, mertminden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbédi és mert írva van, hogyelvész a nép, mely tudomány nélkül való; hanem és reánk nézve különösen azért, mert soha nem szabad felednünk, hogy mi magyarok számra nézve a föld többi népeihez képest kevesen vagyunk, s így múlhatlanul kell, hogy a mennyiség csekélységét a minőség nagyságával pótoljuk, mondom, ha egy-egy jól szervezett tanintézetnek létrejötte hazánk területén bárhol is csak örömet kelthet, mennyivel nagyobb örömet kell, hogy ébresszen bennünk, máramarosiakban, egy ily intézetnek épen megyénkben alapítása, ahol mint az ország végpontján, az ős Kárpátok természetes védgátjai mellé a tudomány és közműveltség szellemi bástyáira is olyannyira szükségünk van, ha helyünkön és viszonyaink közt magállani, és pedig dicsőséggel megállani akarunk.