Állami Felsőbb Leányiskola, Máramarossziget, 1910
I. A rajz- és kézimunkatanítás közötti szorosabb kapcsolat szükségességéről. Irta és felolvasta a II. félévi módszeres értekezleten Borosnyay Szeréna. Tulajdonképpen egy javaslattal állok elő, mely njitást jelent s a megszokás kényelmének megzavarását és bizonyos tradíciók elhagyását feltételezi. Javaslatom az, hogy a kézimunkatanításnál mellőzzük teljesen a készen vásárolt minták, tervezetek feldolgozását s e helyett minden növendék a saját osztályára kötelező és az előírt osztálymunkának megfelelő kézimunkatervezetét használja fel. Ezt a javaslatot nemcsak azért teszem, mert Budapesten, az ország kulturális központjában is él ez a törekvés, sőt ezentúl a „Képzőművészeti Főiskola“ leánynövendékei éppen ezért kötelesek egyúttal a kézimunkatanfolyamot is elvégezni, hogy majd mint tanítónők kiszorítsák a leányiskolából a sablonos, művészi szempontból értéktelen gyári kézimunkákat. Ismétlem, nemcsak azért szólalok fel, hogy a főváros haladásával ebben lépést tartsunk, hanem ezt kívánja a modern rajzoktatás hatása és ennek megfelelő eredmény, mely nem kierőszakolt, hanem a természetes fejlődés eredménye és a növendékeknél ilyen, mind gyakrabban elhangzó kérdés alakjában is jelentkezik : milyen jó volna, ha a saját tervezetünket lehetne a kézimunkaórákon kihímezni, — mennyire örülnénk ennek s így volna elég időnk is azok elkészítésére, — és miért is nem tehetjük ezt, stb. Tehát már a növendékek is érzik !*