Március Tizenötödike, 1947 (1. évfolyam, 2-36. szám)
1947-03-19 / 2. szám
rvcBi Március TizenSi&Uke msm 1947 HARCIUS 19. CZIBOR JÁNOS: TÁNCSICS KISZABADUL 1848. márciusában; forr a világ. Pozsonyban még vajúdik az országgyűlés, de Pesten az ifjúság már „rohan a forradalomba!“ Elterjed a francia forradalom fűre, Petőfi verseitől tüzesednek az arcok, a levegő már terhes a közelgő nagyszerű vihartól. De hol van az ember, aki tíz éve harcolt ,kért a pillanatért, akinek írásai eleven lángok ez alatt a forrás alatt? Táncsics börtönben, ül. A várbeli Jóazef-kaszárnya börtöne mintha száz mérföldre lenne a Pilvax-kávéháztól. A Bécsikapu utcára szolgáló keskeny, v*stiigráció ablak, melyet felkapaszkodva lehet elérnie csak rabnak, mintha nem is erre a világra nyílna. Aki ide van bezárva, az jól be van zárva! A rab szedegetné, össszsütesztegetné a hírmorzsákat, de az se sok jut neki. Hogyan is juthatna? Minden héten félóra séta, az is olyankor, mikor más rab nem tartózkodik az udvaron. S az ellenőrzött beszélgetések feleségével, vagy a foglár, az őrparancsnok ritka elszólásai milyen sovány alkalmai ezek az értesülésnek. A vizsgálati fogság befejeződése óta feelabad írnia: papírt, tollat ugrak cellájába. De még önmaga kedvtelésére sem írhat legüfeóbb, legsürgetőbb gondolatairól: írásait szigorúan ellenőrzik. Pedig ez az egyetlen menedéke a rabság kínjjából, tehát jól vigyáz rá. Meghalt gyermekeiről emlékezik, nevelési problémákon rágódik inkább, vagy a tehetségének annyira nem való versírással küzködik. Hogyan jutott ide? Alig egy évvel ezelőtt még Európát járta. Külföldi könyvgyártóknál helyezte el kéziratait, melyeknek itthoni megjelentetésére nem is gondolhatott. Beszédeket mond a párisi és londoni magyar munkások körében, s mire visszaérkezik hazájába, szellemi gyermekei, külföldön született könyvei egymásután érkeznek utána. Legelőször is a Népkönyv, majd a Hunnia Függetlensége. De a bakonyi parasztforradalmár tüze még a hazai nemesi ellenzékijeik is Sok, hát még a kormányzatnak. Barátai menekülésre kének és sietve mennek tovább. Ebéd óta a börtönőr többször benézett, ami azelőtt sohasem történt meg s szinte várja, hogy a rab kérdezzen valamit. De Táncsics hallgat. A gimnáziumban befejeződik a tanítás, a diákok csoportokba verődnek, ingatott beszélgetés moraja hallatszik. S végre az órák őrületig növekvő feszültsége csodálatosan feloldódik egy pillanatban. Valaki megáll az ablak alatt, s mintha csak a rabhoz intézné, hangosan megszólal: ■— Átjönnek Budára is! Kik jönnek át, miért jönnek ? ~ a rab már tudja a többit. Béke, nyugalom — ez a szabadság pillanata! Néhány perc múlva a térparancsnok, a „nagy úr“ siet be a vét: A nép szava, Isten szava! S aztán egy éjszaka a poroszlók és Kossalkó, a gyűlöletes királyi ügyész. Vizsgálat, vallatás, megcsúfolás és a börtön sivársága, gyilkosan közönyös falat. Mégis néhány nap óta más a levegő ebben a cellában, mintha a szabadság szele áradna be azon a keskeny ablakon. Csak pár napja történt, hogy a porkoláb, reggeli látogatásánál káromkodott, szitkőzősött, mert hogy bankjegyét senki sem akarja felváltani. cellába, arca bal alsó padi, hebegve beszél: — Táncsics úr, forradalom van, a sokaság már a várban van, hogy önt kiszabadítsák. Az Istenre készem, ne ingerelje ellenem őket! Én csak alárendelt személy vagyok, nekem is parancsoltak. S nem bántam önnel rosszul, ön is megmondhatja... rk, Kossuth maga is sürgeti és elősegíti szökését. Félévi bujdos Ennek is az átkozott Kossuth az oka, mert fellázítja a népet! R evolúciót akar csinálni! Milyen nagyszerű pillanata ez a rabságnak, új életet jelent, friss reménykedést, lázas türelmetlenséget. S másnap még nagyobb öröm! Felesége kieszközli, hogy hírlapot olvashasson, s mindjárt el is hozza a Pesti Hírlap leigr újabb számait. A rab egyszerre sás, miközben megírja új könyv értesül az egy év alatt óriásit csörgés s nappal a egyre szótlanabbak. porkolábok Március 15 Elérkezik március tizenötödike. A közeli gimnáziumból áthallatszik az ifjúság szokatlanul élénk zsivajgása, a porkoláb mogorván adja be a reggelit. Táncsics nem szólítja meg, várja a hírlapot, de az ma nem érkezik meg. Telik az idő, megjön az ebéd, a börtönőr szinte zavarban adja le. Kint szüntelenül esik ez eső. Kívül a cella falain mintha az egész világ megmozdulna helyéből. Mindenfelől sürgő,forgás, lárma, kiabálás. A börtönudvaron állandó fegyvercsörgés: csapatok vonulnak sietve ki-be. A rab felfel kapaszkodik ez ablakra s lesi az embereket. Néha három-négy összeverődik, suttognak, integet neve, a Söpte név „Söpténius Severus“ római császár nevéből származik. — Az az árkokkal körülvett ház, a Csontosoké a felvégen, az volt az ő háza .. * Gondosan kidíszített homlok* zatú ház kapuján zörgetnek. Csinos fiatal lány nyit kaput, és védi meg a belépőket két hatalmas csaholó kutyától a kapu és a konyhaajtó közötti úton. — Három lányomat már férjhez adtam, most házasítom a negyediket, — mondja a gazda. Tipikus fajtája azoknak a régi gazdáknak, akik a maguk erejéből mélkedtek ki a zsellérsorból. Szorgalmával és életrevalóságával holdanként szerezte földjét. A gazdaság felesége halála után sem kászálódott össze, s most is szakajtókosarakat gyárt, zsúpszalmából és fűzfakéregből most férjhezmenendő lányának. De azért nem irigykedik a földhöz jutottakra, vagy ahogy a faluban hívják, villámparasztokra. Azok az újgazdák igazán minden dicséretet megérdemelnek, már csaknem mindegyiknek van két-három igája. Megérdemelték a földet! De nem minden nagygazdánál ilyen a fogadtatás. Néhol kínosan kényszeredett tekintetek kísérik mozdulatainkat, a háziak minden kiejtett szavukat megbánják és távoztunkkal szinte halljuk megkönnyebbülő sóhajtásaikat. Igazi jó fogadtatásban általában csak a zsellérekből és cselédekből lett új gazdáknál részesülünk. örömmel törüli le a széket az asszony kötőjével, esetleg kis tepertőt és kenyeret is hoz. De nem is kell félteni ezeket. Amint az egyik mondta: „minket már egyszer megcsípett a kígyó, hát a gyíktól is félünk.“ Valóban igen vigyáznak ★ A faluban egyre többen termelnek cukorrépát, „Hiszen egy hold cukorrépa csaknem jobban fizet, mint más 10 hold gabona“, mondják,majd másutt: „a répa-* szedés második aratás volt". ★ A pártok gyűlésére általában mindenki eljár és ha bizonytalan a szónok, közbemólásokkal igyekeznek még jobban zavarba hozni. „ha igazat mond, úgyse zavarodik meg“ — ez a véleményük. ★ Utolsó nap már sok ismerőssel, találkozunk a falu utcáján, „véletlenül“. Jó utat kívánnak, egy- egy kívánságot tudunk meg, és azt, hogy itt megszerettek bennünket. Érezzük, hogy nemcsak csomagot, nemcsak „szép“ emlékeket vagy adatokban bővelkedő jegyzeteket hoztak magukkal, hanem valami mást, többet, mély lélekzetet, bíztatást, igazi iránymutatást, eddig elért eredményeikre és aggódva figyelnek fel pl. az Ö3szeesküvés újabb és újabb felvert hullámaira. GACSALYI GÉZA A diadalmenet Táncsics meg akarja nyugtatni a rimánkodó embert, de az már el is kotródik, mert behallatszik a közelgő sokaság moraja. Szélesre tárul a cella ajtó s lázas arcú emberek tódulnak be. Nyáry Pál, Klauzál Gábor vezetik őket, s jogelöl jön Táncsics Mihályné! — Nincs többé cenzúra! — kiáltja férjének s zokogva átöleli. Lehetne-e nagyszerűbb üdvözlést, kiáltani az írónak, akinek minden kéziratát meggyalázta, elkobozta a cenzúra. Táncsics összeszedi a holmiját ,a tömeg élén otthagyja a börtönt. Az utcán kocsi varsa feleséggével CS Nyáry Pállal beülnek. Az emberek kifogják a Tavakat, s maguk indulnak meg a kocsival Pest felé. A kiszabadító tömeg utcáról-utcára növekszik, lassan beesteledik, s a menet fényesen kivilágított ablakok alatt halad a Nemzeti Színház felé. Táncsics kiszabadult, mint maga írja emlékezésében: „Az ifjúság bűnszeretetéből s a munkás nép hálájából. Mert a munkás nép természetes ösztönénél, igazságszersteténél fogva mindig megismerte és megismeri. ki az ö.há-' változat? világról: francia forradalom!, pozsonyi országgyűlés! Ettől a pillanattól kezdve már nem „szerencsétlen rab, hanem a legboldogabb halandók egyike". S odakint megváltozik, a csendes Budavár élete is. Nagyobb a mozgás az utcán, nagyobb a zaj. Az emberek sietnek, hangosabban beszélnek a szűk ablak alatt. Éj, jelente a börtön udvaráról BZOr fcóiu.n .n_;:2~ji, .1 í -ahat szana,j.v j várja s iránt háláját minden Lovus-futás,, kocsisor ® és, fegyver-1 körülmények között le is rója“. A menekülés ! Kis cs<tgódi toOQtyfalu, Az elmúlt héten budapesti egyetemisták három csoportja falukutatást végzett a magyar vidék három jellegzetes falujában. Ez a munka nemcsak komoly és szép problémák elé állítja azokat, akik reá vállalkoznak, hanem bőven jutalmaz is. Jutalma nemcsak az érdekes és fontos eredmény, hanem az a meghitt közösségi hangulat, melybe a csoportok tagjai egymással kerülnek, az utazás apró élményei, a falu népével való találkozás meglepetései, mind pond, amik kimaradnak a hivatalos beszámolók történelmi adatai és statisztikai kimutatásai közül. A vonat elindult és szerencsésen meg is érkezett Győrbe. Itt az udvarias kalauzok tudtuladták kíméletesen, hogy ez a szerelvény többrendbeli hótorlaszok miatt Budapestre megy vissza, a jegy visszautazásra érvényes... A falukutatók nem éltek ezzel a páratlan lehetőséggel. Kiszállás... szálláskiesés ..., „elvackolódás ..tűnődés a közel jövő, titkai felől... Másnap délre már a vasutasok unják a folytonos kérdezősködést, hogy „mi hír a szombathelyi vonatról?“ mikor indul a szombathelyi vonat?“ és ehhez hasonlókat. Végül mégis csak elhárulnak az akadályok. , Szombathely. Este félkilenie. Méteres hó, csend. A féligs meddig világított utcákon zajosabb csoportokba verődött kései mozilátogatók baktatnak a magasra felhányt hótorlaszok között. Ettől a várostól remélték hosszúra nyúló útjuk első kényelmes éjszakai nyugodalmát falukutatóink. Kényelmes meleg szállás! — Ez lebegett mindnyájuk szeme előtt. Nyugodtan remélhetnek,hisz várják őket! Aznap éjjel részint összetolt székeken, részint hordágyon, de teljes létszámukban jéghideg szobában hajtották fejüket nyugovóra. ...Reggel a hatkilométeres séta már útjuk végpontjára vezetett, Söpte községig. A reggeli friss levegőben elérne hódagasztás közben egy félóra alatt kiheverték az éjjeli pihenés fáradalmait... A falubeliek kissé bizalmatlan, de mégis szíves vendéglátása minden viszontagságért kárpótolta a fővárosban kiéhezett egyetemistákat. Szinte a nap fénypontja volt az a pillanat, mikor ebéd után találkozva, ki-ki előadta, mit evett gondos háziasszonya jóvoltából. A kezdeti bizalmatlanságot rövidesen már csak a falubeli kutyák fejezték ki őszintén, de szerencsére — ha úgy mondjuk, — nem sertődön. Másnap derűs regről köszöntött a tahi különböző pontjain elszállásott ifjú szociográfusokra. A kupaktanács úgy döntött, hogy ketten kimennek az egyik közeli Eszterházy-majorba. Itt megható volt a közvetlen találkozás a cselédsorból önálló, gör kíthárom fogatos gazdákká lett, öntudatos parasztokkal emelkeBezzeg itt nem volt bizalmatlanság. Az első beszélgetők közé egy-kettőre odasíbrűsödött a major népe. Ezeket a harcos, kemény embereket nem igen aggasztotta az a tény, a „herceg“-tfil elvett földjeik hogy még nincsenek telekkönyvezve. Nem hitték, hogy kedve támadna valakinek valaha is visszavenni tőlük. —• Hát a reakcióval hogy állunk a faluban? — kérdezik a Parasztpárt falubeli titkárát. — A nagygazdák közül néhány, de az még csak hagyján, hanem az asszonyok, arról jobb nem is beszélni. És ez körülbelül így is van. Az asszonyok kevesebbet látnak a világból. Inkább csak a bajokat érzik. Baj pedig van elég. Nem is csodálatos, hogy a férfiak érzik elsősorban az önállóság, a gazdasági függetlenség, felszabadító érzését. De ők aztán igazán érzik. * A régi dolgokat illetőleg minduntalan a falu öreg „történelemkönyvét“ interjúvolták meg a csoport történész és közgazdász tagjai. Viktor bácsi öregsége ellenére is kedélyes és meleg, mint az őszi napsugár. Szívesen beszél, biztosan emlékszik, szinte napnyi pontossággal kapcsolt személyekkel él, akár az események nte a falu -ruijio*