Március Tizenötödike, 1949 (3. évfolyam, 1-41. szám)

1949-10-09 / 31. szám

J­­, 4dhÚAü/i • r CSAK FRÁZIS Már a kapuban hatalmas tábla fogadt­a Ebben az iskolában szo­cialista munkaverseny folyik.* Tíz lépéssel odább ízléses, szép kiállítású faliújság hirdeti, hogy a székesfehérvári Yblisták tud­ják: »feladatunk a tanulást. De menjünk csak tovább: a lépcső­fordulatnál ott ragyog, ott virít a diákok jelszava: »Munkában, tanulásban példaképünk a lenini­­sztálini Komszomol. Jó tanulás helyett sorakozási verseny A tények azonban, mint az ha­marosan kiderült, szöges ellen­tétben állnak a jelszavakkal. Nem mind arany, ami fénylik az Ybl­­gimnázium­bban! Mert hiszen meg­­indult itt a verseny, folyik is lendületesen, de milyen? A folyo­són lévő tábla a sorakozási ver­seny állásáról tájékoztatja a diá­koka­t, »verseny a versenyért”, melyben egyelőre az elsősök két fejhosszal is vezetnek. Érthető ez, h­iszen ők nemcsak fegyelmezet­tebbek, de »komolyan is veszik« a versenyt. — Mi már kinőttünk az ilyen­ből — mondja a negyedikes Kiss Gyula őszintén — és tény, ami tény: igaza is van. A leventekor­szakból ittfelejtett sorakozási ver­seny nemigen szolgálja a jó ta­nulás ügyét. A fegyelem megszilárdításához pedir­ nem itt kell hozzálátnunk, hiszen van ennél nagyobb baj is ezen a téren. Okulásul csak egyetlen kis pél­dát hozunk fel. Két fiatalember hosszú léptekkel méregeti az eme­leti folyosót. Félegy elmúlt, az osztályokból csak szófoszlányok szűrődnek ki. — Ha y = 3x?, akkor értéket adok x-nek ... — A barbárság felső fokára jellemző... Mindenütt óra folyik. A két ifjú gondol egyet, bemegy a ta­náriba, majd az igazgató úr kí­séretében jön ki. Legnagyobb meglepetésünkre éppen az igaz­gató az, aki tára közben kihív egy diákot a harmadikból, egyet a negyedikből. Tárgyalásba merül­nek, a tervkölcsönről beszélnek, minden magyar ember büszkesé­géről, jövőnk biztosítékáról. (De­rék dolog, hogy az Yblisták 2500 forintot jegyeztek, hogy szívvel­­lélekkel támogatják a tervkölcsön ügyét, de miért éppen matema­tika óra alatt?!) Negyedikes tag­társunk gondol egyet, félbesza­kítja a tárgyalást: Tervkölcsönjegyzés óra alatt ; — Beviszem, megmutatom fiúknak! — szemében öröm csil­­­log és tíz perccel csengetés előtt. Matematikaéra alatt (!) beviszi az osztályba a kötvényeket. Egyi­kük sem gondol arra, hogy a ta­nulásból elvett percekkel méltat­lanná válnak a Komszomolhozl? — Természetesen tudom, hogy a Diákszövetség elsőrendű moz­galmi feladata a tanulás, — mondja Haboda Miklós városi titkár — most azonban szinte csőstül jöttek a »rendkívüli na­­pok”. A Diákszövetség agitátorai, hangulatbrigádjai, kultúrcsoport­­jai és falujából becsülettel kivet­ték részüket a munkából Késés, felületesség a tanulókörökben A székesfehérvári diákok úgy­­­ A IIl/b. osztályban Kiente tag­látszik nem tudják, nem látják, | társ tanulókörében valamivel mit vár tőlük a Párt. Nem lát­­ják, hogy a Diákszövetség első­ V­ j sorban a jó tanulás szervezésé­vel, a rendszeres szívós tanulás­sal segít a Pártnak, az államnak és a pedagógusoknak. Ezt té­vesztették szem elől — így lehet az, hogy az Ybl-ben megalakul­tak ugyan a tanulókörök, de ütést még nemigen tartottak. Fischhel­­ler tagtárs fél ötre kitűzött ta­nulókörében 1/»5-kor többen meg­állapítják, lehet, hogy vezetőjük MHK-próbát tart — és nem tu­dom én voltam-e jobban meg­lepve, vagy osztálytársai — mi­kor ötkor mégiscsak megérkezett a tanulókörvezető és megkezdő­dött az ülés, 1 nem méltók. Első tanulókörü­kön Kienle Jóska a tanulókör cél­járól, jelentőségéről beszél. Puf­fadnak az ünnepi frázisok, szinte megreszkettetik a levegőt: »Mi az életre készülünk itt a tanuló­körön« — és rövid negyedóra múlva hozzákezdenek az életre és a következő magyar órára való készüléshez. Kienle tagtárs kezdi meg a beszámolóját. — Cseh tanár úr a humaniz­musról beszélt a legutóbbi órán... Nyolcperces rekordidő alatt vé­geznek a magyarral. De nem­­ csoda: felületes, gyenge referátu­­rJ­mot hallunk és egyetlen hozzá­­ jobb a helyzet, de tanulókörül­i szólás sincs. névadójához, Rákosi Mátyáshoz­­ — Mehetünk tovább... é rUMák A Székesfehérvári Fémipari Gimnáziumban még a sportpá­lyán is visszhangzik a dal: »Ké­A mai ülésen két tárggyal foglalkozunk: üzemgazdaságtan­nal és magyarral. Bencze tartja az első referátu­mot, a szocialista munkáról be­szél. Sűrűn teleírt füzetlapok fek­szenek előtte, de csak nagy néha pillant jegyzeteibe. Folyékonyan, szabadon beszél. Az előadás nyo­mán világos, tiszta kép alakul a halgatókban a kapitalista teljesít­ménybérről »a Bedaux«-ról és a szocialista normáról. Mi lesz az értéktöbbletből a szocialista termelésben? Hozzánk tér vissza az értéktöbblet — az is a miénk lesz — mondja Bencze tagtárs — nyereségrészesedést ka­punk, új gyárakat, új gépeket, kol­légiumokat, iskolákat építünk, a Terv­ezet ajándékát ... Körülbelül 20 percig tart az elő­adás, utána aztán megindul a vita. Miskey tagtárs veti fel az első kérdést, a javak elosztásáról. A kapitalista államok gazdasági válságairól, a munkabérharcról folyik a szó. A hozzászólások is rács vagyok, ifjú lelkem .. .* A tanulószobából jött a hang. Kovács tagtárs vezeti a nótát, rövidek, találóak. El-el kalando­zik néha a vita — de végül is he­lyesen értékelik a feltett kérdést. Itt következik azután a hiba, sem az üzemgazdaságtani referá­tumot, sem a hozzászólásokat nem rögzítik le. Sem szóban, sem írásban. Egy néhány soros jegyzet, Kovács tagtárs néhány mondatos összefoglalása megsokszorozta volna a tanulókör eredményét. Ugyanezt a hibát követték el a magyarral is. Itt sem rögzítették le Vízvári Karcsi beszámolóját. Mire tanít bennünket és mire tanítja a székesfehérvári diáktár­sainkat a Fémiparisták tanuló­köre? Arra, hogy mindent lehet, csak akarni kell — a társadalmi munkát nagyon is jól össze lehet egyeztetni a tanulással. Pedig ők sem »csodagyerekek«! A Kossuth tanulókörnek 1 kitűnő, 3 jeles, 3 jó és 3 közepes tagja van, Kovács öt perc múlva megkezdődik III. a) osztály Kossuth tanulók rének ülése, pedig érdemes lett volna! Az iro­dalom fogalmáról beszélt színe­sen, érdekesen. (Egyetlen hibás volt, hogy kicsit túl sokat forgott. Szerb Antalt!) Utána a szociálista realizmusról beszélt, arról, hogy milyen nehézségeket leküzdve kell megszületnie az új magyar iroda­lomnak. Beszélt a József Attila irodalmi pályázat értékeléséről is. példát mutatott arra, hogyan lehet színesen, érdekesen összekapcsoln a tankönyvek anyagát az aktuális idevágó kérdésekkel. tagtárs, a tanulókör vezetője csak jórendű bizonyítványt szerzett az elmúlt évben. Most azonban felis­merte kötelességét és a tanév első napján azonnal les eredmény felé. megindult a je­kator Lajos, Kalmár, Miskey megfogták munka nehezebbik végét és bizo­n­nyára megállják helyüket a ver­senyben. Tervszerű a munka a Kossuth-tanulókörben A jó tanulás nem boszorkányság Igazi verseny — a békéért, jövőnkért Mert a Fémiparban komoly ver­seny folyik. A verseny feltétele nem a gyors sorakozás, hanem a szívós, komoly munka. A IV. a) osztály versenyfelhívásban elvál­lalta, hogy tagjai félév végéig 0.5-del, év végéig egy egésszel ja­vítják a tanulmányi eredményü­ket, százszázalékosan kiküszöbölik a késéseket, a hiányzásokat pedig felére csökkentik. Ezenkívül be­leszámít a versenypontozásba a diákszövetségi és kultúrmunka és a letett MHK próbák száma is. „A VIT-en megfogadtuk, hogy megvédjük a békét, most be kell bizonyítanunk, hogy megtartjuk szavunkat. Jó tanu­lással védjük a békét, jó tanu­lással válaszolunk az árulók [UNK] nak* —írja a IV.-esek felhívása. Az Ybl gimnázium példájával ellentétben itt minden jel arra mutat, hogy Az Ybl gimnáziumban a ra­gyogó kirakat mögött »papírmassé árut« találunk — gyengék a ta­nulókörök, formális a verseny. A Fémipariban, ahol a diákok 87%-a munkás- és parasztszármazású, ők vezetik a Diákszövetséget. Emellett helyesen együtt dolgoz­nak a becsületes, munkára kész értelmiségi diákokkal is. A kollé­gisták között nem egynek csillog gombjukában a legszebb kitünte­tés: a Magyar Dolgozók Pártjá­­nak arany kalászos, vöröscsillagos jelvénye. Harmincan vannak kom­munisták és ehhez méltóan dol­goznak is. A többi 270 diák az ő példájukat követi. Közös akarat­­kí já­lna a : túl, összefogással, szívós műn­nemcsak jelszavakban versenyez- kával, becsülettel készülnek az életre. nek a diákok. A KÖLCSEY FERENC­ GIMNÁZIUM tanuló­körei elkészítették ugyan munkatervüket, de nem volt benne sok köszönet. A tanulókörvezetők ugyanis gyűrött papírdarabkára írták a tervet és egyetlenegy sem volt olyan, amelyen részletesen feltüntették volna, mikor, milyen kérdésekkel fog­nak foglalkozni. Valamennyi munkaterven meg­látszott, hogy az Iskola Diákszövetsége­­ elfelej­tette­ igénybe venni a szaktanárok segítségét. KÉRDEZZÜK: Ha a Textilipari gimnázium Diákszövetségének és igazgatójának kívánsága teljesül, ha naponta fél 3-tól este fél 8-ig elen­gedik a kollégiumból mint iskolai kultúrtitkárt, mikor tanult volna akkor Mayer András tagtárs? A TELEKI BLANKA­ KÖZGAZDASÁGI GIM­NÁZIUMBAN a lányok még az idén sem szoktak le a súgásról. Mikor az évnyitón a diáktitkár arról beszélt, hogy milyen helytelen a súgás, a diákok kinevették. A diákok sokat beszélnek arról, hogy ne súgjunk és ne puskázzunk, de ál­talában nem tartják be szavukat. (IV-es tagtár­sak, ez elsősorban rátok vonatkozik!) I ■ n / / / / / ke-Hx (yjeKni\ - • • Yr Ugy félnyolc felé jö­lt az idő hétfőn reggel, de a IV. a-ban már gyülekeztek fiúk. Lehettünk vagy a 20—25-en, tehát az osz­tály nagy része. Az osztály egyébként sokkal csendesebb volt, mint általában. Még Zachán Sanyi sem me­sélte a vasárnapi sporteseményeiket s ez igen meglepő volt. Ez a mindig beszélő, kéz­­zel-lábbal hadonászó fiú, csendesen ült a padjában, a számtan­­füzete fölé hajolt s a tollát rágta. De a töb­biek sem úgy viselked­tek, mint egyébként hétfő ahogy reg­gel szaktan. A fiúk, talán A—4-et kivéve, számtan­füzetük fölé hajoltak és számol­tak. Legalább is sze­rettek mina számolni. Ez is meglepő volt. Tavaly, ha nehéz pél­dát kaptunk fel, egy páran, a jobb szám­­s tanisták, elkészítették, a többi lemásolta róluk. S bizony most is na­gyon nehéz példánk volt. Meg aztán nyá­ron sokat is felejtet­tünk. A fiúk egymásután csukták be füzetüket. — Sem értem. — Sem megy. Hallatszik innen is, onnan is. Magam is sóhajtva csuktam a füzetem. Ekkor lépett be az osztályba K. Pista. — Szervusztok fiúk! — köszönt már az aj­tóban — kinek van meg a számtan­ja? Csaja, megvan neked? — Talán ,meglesz — mondta Csaja s tovább számolt. — Anti, neked meg­van? — fordult most az osztály legjobb számtanistájához. — Mindjárt kész — felelte Anti — csak éppen befejezni nem tudtam otthon. — Aztán nekem add ide! — Aztán meg ne­kem! — hallatszott in­nen is — onnan is. Most már csak egy páran számoltak. A többi arra várt, amíg ez a pár fiú leírja s azután azok továbbít­ják az osztálynak. Már csak 10 perc kellett a csengetéshez. Izgatot­tan vártuk, mikor lesz már az a pár fiú kész a példákkal. Ekkor felárt T. La­jos, az oszálytitkárunk — aki szintén nem tudta megoldani a pél­dát. — Fiúk, — fordult az osztályhoz — egy pillanatig figyeljetek rám! Huszonöt kiváncsi szempár szegeződött k­ kérdően. — Hall­juk mit akarsz? — Mondd gyorsan — tü­relmetlenkedtek az író fiúk. Ez így nem lesz jó, — folytatta a titkár — idén nem szabad azt megtennünk, amit ta­valy, meg azelőtt. A Párt idén tőlünk jobb tanulást kért és mi nem felelhetünk rá azzal, lemásoljuk egy­másról a házifelada­a­tot. Ha most elkezdjük puskázást, nem hagyjuk abba egész éven át, s ha végez­tünk majd, a gyakor­latban nem tudjuk megállni helyünket, csak félemberek le­szünk, az ötéves tervet nem­kább segítjük elő, in­hátráltatjuk, emlékezzetek csak ar­­­ra, hogy mit fogadtunk meg az év elején: ■»Hadat üzenünk a ké­sésnek, súgásnak és mindenféle csalásnak?. És most azzal­­ kezdjük, hogy lemásoljuk a leckét? — De hát mit csinál­jak, ha olyan nehéz, hogy nem bírom meg­csinálni? — mondja egy fiú — kapjak egy rossz jegyet ? —Én azt indítványo­zom, hogy most egy­szer még másoljuk le te s aztán majd a ta­­nulókörökben bepótol­juk — hangzik egy bátortalan indítvány. — Én pedig azt mondom, — mondja T. Lajos osztálytitkár — hogy nem szabad, már most az egyszer mm csalnunk! Mind­járt az elején kezdjük meg a harcot. Mert a háborúban is igen sok függ attól, hogyan dől el az első csata. Ame­lyik fél megnyeri az első ütközetet, az fö­lényben van. Mi is, ha most nem csalunk, bár nehéz bemondani , legközelebb már kön­­­nyebben megy, s las­sanként teljesen leszo­kunk róla. Azt indít­­ványozom tehát, jelent­sük a szemtantanár­­nak, hogy nem értjük ezt a példát, magya­rázza el mégegyszer. Beleegyeztek? Egy-két kivétellel mindenki beleegyezett. Számtanórán Juhász Feri felállt és így szólt: —Tanár Úr kérem! Ne tessék haragudni, de nem tudtuk elké­szíteni a házifeladatot, legyen szíves még­­egyszer elmagyarázni nekünk. Tanárunk készség­gel rendelkezésünkre állt s mégegyszer el­magyarázta a példa megoldását. Most már mindenki megértette. Igy nyertük az első csatát és felkészülünk a többire. Ifj. Patniczky András Hunfalvi Közgázé, gimn. IV. a. A CSEPELI JEDLIK ANYOS-GIMNÁZIUM­BAN tervszerűen megerősítették a súgás és pus­kázás elleni harc frontját. A III. osztályban a notórius súgókat és puskázókat külön ültették a fal mellé, elszigetelve az osztály öntudatos diák­ságától. Ez ellen a súgók élesen tiltakoztak, de az osztály lehurrogta őket és keményen rájuk olvasta, hogy ez az osztály érdeke és az osztály határozata. A csepeli munkások fiai és lányai felismerték, hogy a súgás és puskázás a szocia­lista munkafegyelem ellensége és következetesen harcolnak ellene. De nem maradnak mögöttük a Huba­ utcai köz­­gazdasági leánygimnázium diákjai sem, ahol nem a tanár bünteti a súgókat, hanem maguk a diákok. A súgót kizárják a sportjátékokból, kizárják a tanulókörből is, hogy ezzel megszilár­dítsák az iskolai fegyelmet ZALAEGERSZEGEN a diákok komoly hadjá­ratot indítottak a súgás és puskázás ellen. Egyes diákok nagy kedvvel láttak hozzá a tanév ele­jén a súgás »megszervezéséhez« és ezzel akar­ták támogatni a gyengébbeket. A diákság azon­ban összefogott­ és leleplezte ezt­ a hibát és egy­ségesen elhatározták: nem kérnek az ilyen segít­ségből. Ehelyett inkább maguk igyekeztek be­hozni a hiányokat: megszervezték a »harc a má­sodpercekért” mozgalmat. Az év elején előfor­duló lyukas órákat közös tanulókorszerű ismétlé­sekkel helyettesítik és ilyenkor egy-egy tanuló diák vezetésével átveszik­ és megvitatják az el­­anyagát. múlt 8

Next