Március Tizenötödike, 1949 (3. évfolyam, 1-41. szám)
1949-10-09 / 31. szám
J, 4dhÚAü/i • r CSAK FRÁZIS Már a kapuban hatalmas tábla fogadta Ebben az iskolában szocialista munkaverseny folyik.* Tíz lépéssel odább ízléses, szép kiállítású faliújság hirdeti, hogy a székesfehérvári Yblisták tudják: »feladatunk a tanulást. De menjünk csak tovább: a lépcsőfordulatnál ott ragyog, ott virít a diákok jelszava: »Munkában, tanulásban példaképünk a leninisztálini Komszomol. Jó tanulás helyett sorakozási verseny A tények azonban, mint az hamarosan kiderült, szöges ellentétben állnak a jelszavakkal. Nem mind arany, ami fénylik az Yblgimnáziumbban! Mert hiszen megindult itt a verseny, folyik is lendületesen, de milyen? A folyosón lévő tábla a sorakozási verseny állásáról tájékoztatja a diákokat, »verseny a versenyért”, melyben egyelőre az elsősök két fejhosszal is vezetnek. Érthető ez, hiszen ők nemcsak fegyelmezettebbek, de »komolyan is veszik« a versenyt. — Mi már kinőttünk az ilyenből — mondja a negyedikes Kiss Gyula őszintén — és tény, ami tény: igaza is van. A leventekorszakból ittfelejtett sorakozási verseny nemigen szolgálja a jó tanulás ügyét. A fegyelem megszilárdításához pedir nem itt kell hozzálátnunk, hiszen van ennél nagyobb baj is ezen a téren. Okulásul csak egyetlen kis példát hozunk fel. Két fiatalember hosszú léptekkel méregeti az emeleti folyosót. Félegy elmúlt, az osztályokból csak szófoszlányok szűrődnek ki. — Ha y = 3x?, akkor értéket adok x-nek ... — A barbárság felső fokára jellemző... Mindenütt óra folyik. A két ifjú gondol egyet, bemegy a tanáriba, majd az igazgató úr kíséretében jön ki. Legnagyobb meglepetésünkre éppen az igazgató az, aki tára közben kihív egy diákot a harmadikból, egyet a negyedikből. Tárgyalásba merülnek, a tervkölcsönről beszélnek, minden magyar ember büszkeségéről, jövőnk biztosítékáról. (Derék dolog, hogy az Yblisták 2500 forintot jegyeztek, hogy szívvellélekkel támogatják a tervkölcsön ügyét, de miért éppen matematika óra alatt?!) Negyedikes tagtársunk gondol egyet, félbeszakítja a tárgyalást: Tervkölcsönjegyzés óra alatt ; — Beviszem, megmutatom fiúknak! — szemében öröm csillog és tíz perccel csengetés előtt. Matematikaéra alatt (!) beviszi az osztályba a kötvényeket. Egyikük sem gondol arra, hogy a tanulásból elvett percekkel méltatlanná válnak a Komszomolhozl? — Természetesen tudom, hogy a Diákszövetség elsőrendű mozgalmi feladata a tanulás, — mondja Haboda Miklós városi titkár — most azonban szinte csőstül jöttek a »rendkívüli napok”. A Diákszövetség agitátorai, hangulatbrigádjai, kultúrcsoportjai és falujából becsülettel kivették részüket a munkából Késés, felületesség a tanulókörökben A székesfehérvári diákok úgy A IIl/b. osztályban Kiente taglátszik nem tudják, nem látják, | társ tanulókörében valamivel mit vár tőlük a Párt. Nem látják, hogy a Diákszövetség első V j sorban a jó tanulás szervezésével, a rendszeres szívós tanulással segít a Pártnak, az államnak és a pedagógusoknak. Ezt tévesztették szem elől — így lehet az, hogy az Ybl-ben megalakultak ugyan a tanulókörök, de ütést még nemigen tartottak. Fischheller tagtárs fél ötre kitűzött tanulókörében 1/»5-kor többen megállapítják, lehet, hogy vezetőjük MHK-próbát tart — és nem tudom én voltam-e jobban meglepve, vagy osztálytársai — mikor ötkor mégiscsak megérkezett a tanulókörvezető és megkezdődött az ülés, 1 nem méltók. Első tanulókörükön Kienle Jóska a tanulókör céljáról, jelentőségéről beszél. Puffadnak az ünnepi frázisok, szinte megreszkettetik a levegőt: »Mi az életre készülünk itt a tanulókörön« — és rövid negyedóra múlva hozzákezdenek az életre és a következő magyar órára való készüléshez. Kienle tagtárs kezdi meg a beszámolóját. — Cseh tanár úr a humanizmusról beszélt a legutóbbi órán... Nyolcperces rekordidő alatt végeznek a magyarral. De nem csoda: felületes, gyenge referáturJmot hallunk és egyetlen hozzá jobb a helyzet, de tanulókörüli szólás sincs. névadójához, Rákosi Mátyáshoz — Mehetünk tovább... é rUMák A Székesfehérvári Fémipari Gimnáziumban még a sportpályán is visszhangzik a dal: »KéA mai ülésen két tárggyal foglalkozunk: üzemgazdaságtannal és magyarral. Bencze tartja az első referátumot, a szocialista munkáról beszél. Sűrűn teleírt füzetlapok fekszenek előtte, de csak nagy néha pillant jegyzeteibe. Folyékonyan, szabadon beszél. Az előadás nyomán világos, tiszta kép alakul a halgatókban a kapitalista teljesítménybérről »a Bedaux«-ról és a szocialista normáról. Mi lesz az értéktöbbletből a szocialista termelésben? Hozzánk tér vissza az értéktöbblet — az is a miénk lesz — mondja Bencze tagtárs — nyereségrészesedést kapunk, új gyárakat, új gépeket, kollégiumokat, iskolákat építünk, a Tervezet ajándékát ... Körülbelül 20 percig tart az előadás, utána aztán megindul a vita. Miskey tagtárs veti fel az első kérdést, a javak elosztásáról. A kapitalista államok gazdasági válságairól, a munkabérharcról folyik a szó. A hozzászólások is rács vagyok, ifjú lelkem .. .* A tanulószobából jött a hang. Kovács tagtárs vezeti a nótát, rövidek, találóak. El-el kalandozik néha a vita — de végül is helyesen értékelik a feltett kérdést. Itt következik azután a hiba, sem az üzemgazdaságtani referátumot, sem a hozzászólásokat nem rögzítik le. Sem szóban, sem írásban. Egy néhány soros jegyzet, Kovács tagtárs néhány mondatos összefoglalása megsokszorozta volna a tanulókör eredményét. Ugyanezt a hibát követték el a magyarral is. Itt sem rögzítették le Vízvári Karcsi beszámolóját. Mire tanít bennünket és mire tanítja a székesfehérvári diáktársainkat a Fémiparisták tanulóköre? Arra, hogy mindent lehet, csak akarni kell — a társadalmi munkát nagyon is jól össze lehet egyeztetni a tanulással. Pedig ők sem »csodagyerekek«! A Kossuth tanulókörnek 1 kitűnő, 3 jeles, 3 jó és 3 közepes tagja van, Kovács öt perc múlva megkezdődik III. a) osztály Kossuth tanulók rének ülése, pedig érdemes lett volna! Az irodalom fogalmáról beszélt színesen, érdekesen. (Egyetlen hibás volt, hogy kicsit túl sokat forgott. Szerb Antalt!) Utána a szociálista realizmusról beszélt, arról, hogy milyen nehézségeket leküzdve kell megszületnie az új magyar irodalomnak. Beszélt a József Attila irodalmi pályázat értékeléséről is. példát mutatott arra, hogyan lehet színesen, érdekesen összekapcsoln a tankönyvek anyagát az aktuális idevágó kérdésekkel. tagtárs, a tanulókör vezetője csak jórendű bizonyítványt szerzett az elmúlt évben. Most azonban felismerte kötelességét és a tanév első napján azonnal les eredmény felé. megindult a jekator Lajos, Kalmár, Miskey megfogták munka nehezebbik végét és bizonnyára megállják helyüket a versenyben. Tervszerű a munka a Kossuth-tanulókörben A jó tanulás nem boszorkányság Igazi verseny — a békéért, jövőnkért Mert a Fémiparban komoly verseny folyik. A verseny feltétele nem a gyors sorakozás, hanem a szívós, komoly munka. A IV. a) osztály versenyfelhívásban elvállalta, hogy tagjai félév végéig 0.5-del, év végéig egy egésszel javítják a tanulmányi eredményüket, százszázalékosan kiküszöbölik a késéseket, a hiányzásokat pedig felére csökkentik. Ezenkívül beleszámít a versenypontozásba a diákszövetségi és kultúrmunka és a letett MHK próbák száma is. „A VIT-en megfogadtuk, hogy megvédjük a békét, most be kell bizonyítanunk, hogy megtartjuk szavunkat. Jó tanulással védjük a békét, jó tanulással válaszolunk az árulók [UNK] nak* —írja a IV.-esek felhívása. Az Ybl gimnázium példájával ellentétben itt minden jel arra mutat, hogy Az Ybl gimnáziumban a ragyogó kirakat mögött »papírmassé árut« találunk — gyengék a tanulókörök, formális a verseny. A Fémipariban, ahol a diákok 87%-a munkás- és parasztszármazású, ők vezetik a Diákszövetséget. Emellett helyesen együtt dolgoznak a becsületes, munkára kész értelmiségi diákokkal is. A kollégisták között nem egynek csillog gombjukában a legszebb kitüntetés: a Magyar Dolgozók Pártjának arany kalászos, vöröscsillagos jelvénye. Harmincan vannak kommunisták és ehhez méltóan dolgoznak is. A többi 270 diák az ő példájukat követi. Közös akaratkí jálna a : túl, összefogással, szívós műnnemcsak jelszavakban versenyez- kával, becsülettel készülnek az életre. nek a diákok. A KÖLCSEY FERENC GIMNÁZIUM tanulókörei elkészítették ugyan munkatervüket, de nem volt benne sok köszönet. A tanulókörvezetők ugyanis gyűrött papírdarabkára írták a tervet és egyetlenegy sem volt olyan, amelyen részletesen feltüntették volna, mikor, milyen kérdésekkel fognak foglalkozni. Valamennyi munkaterven meglátszott, hogy az Iskola Diákszövetsége elfelejtette igénybe venni a szaktanárok segítségét. KÉRDEZZÜK: Ha a Textilipari gimnázium Diákszövetségének és igazgatójának kívánsága teljesül, ha naponta fél 3-tól este fél 8-ig elengedik a kollégiumból mint iskolai kultúrtitkárt, mikor tanult volna akkor Mayer András tagtárs? A TELEKI BLANKA KÖZGAZDASÁGI GIMNÁZIUMBAN a lányok még az idén sem szoktak le a súgásról. Mikor az évnyitón a diáktitkár arról beszélt, hogy milyen helytelen a súgás, a diákok kinevették. A diákok sokat beszélnek arról, hogy ne súgjunk és ne puskázzunk, de általában nem tartják be szavukat. (IV-es tagtársak, ez elsősorban rátok vonatkozik!) I ■ n / / / / / ke-Hx (yjeKni\ - • • Yr Ugy félnyolc felé jölt az idő hétfőn reggel, de a IV. a-ban már gyülekeztek fiúk. Lehettünk vagy a 20—25-en, tehát az osztály nagy része. Az osztály egyébként sokkal csendesebb volt, mint általában. Még Zachán Sanyi sem mesélte a vasárnapi sporteseményeiket s ez igen meglepő volt. Ez a mindig beszélő, kézzel-lábbal hadonászó fiú, csendesen ült a padjában, a számtanfüzete fölé hajolt s a tollát rágta. De a többiek sem úgy viselkedtek, mint egyébként hétfő ahogy reggel szaktan. A fiúk, talán A—4-et kivéve, számtanfüzetük fölé hajoltak és számoltak. Legalább is szerettek mina számolni. Ez is meglepő volt. Tavaly, ha nehéz példát kaptunk fel, egy páran, a jobb száms tanisták, elkészítették, a többi lemásolta róluk. S bizony most is nagyon nehéz példánk volt. Meg aztán nyáron sokat is felejtettünk. A fiúk egymásután csukták be füzetüket. — Sem értem. — Sem megy. Hallatszik innen is, onnan is. Magam is sóhajtva csuktam a füzetem. Ekkor lépett be az osztályba K. Pista. — Szervusztok fiúk! — köszönt már az ajtóban — kinek van meg a számtanja? Csaja, megvan neked? — Talán ,meglesz — mondta Csaja s tovább számolt. — Anti, neked megvan? — fordult most az osztály legjobb számtanistájához. — Mindjárt kész — felelte Anti — csak éppen befejezni nem tudtam otthon. — Aztán nekem add ide! — Aztán meg nekem! — hallatszott innen is — onnan is. Most már csak egy páran számoltak. A többi arra várt, amíg ez a pár fiú leírja s azután azok továbbítják az osztálynak. Már csak 10 perc kellett a csengetéshez. Izgatottan vártuk, mikor lesz már az a pár fiú kész a példákkal. Ekkor felárt T. Lajos, az oszálytitkárunk — aki szintén nem tudta megoldani a példát. — Fiúk, — fordult az osztályhoz — egy pillanatig figyeljetek rám! Huszonöt kiváncsi szempár szegeződött k kérdően. — Halljuk mit akarsz? — Mondd gyorsan — türelmetlenkedtek az író fiúk. Ez így nem lesz jó, — folytatta a titkár — idén nem szabad azt megtennünk, amit tavaly, meg azelőtt. A Párt idén tőlünk jobb tanulást kért és mi nem felelhetünk rá azzal, lemásoljuk egymásról a házifeladaatot. Ha most elkezdjük puskázást, nem hagyjuk abba egész éven át, s ha végeztünk majd, a gyakorlatban nem tudjuk megállni helyünket, csak félemberek leszünk, az ötéves tervet nemkább segítjük elő, inhátráltatjuk, emlékezzetek csak arra, hogy mit fogadtunk meg az év elején: ■»Hadat üzenünk a késésnek, súgásnak és mindenféle csalásnak?. És most azzal kezdjük, hogy lemásoljuk a leckét? — De hát mit csináljak, ha olyan nehéz, hogy nem bírom megcsinálni? — mondja egy fiú — kapjak egy rossz jegyet ? —Én azt indítványozom, hogy most egyszer még másoljuk le te s aztán majd a tanulókörökben bepótoljuk — hangzik egy bátortalan indítvány. — Én pedig azt mondom, — mondja T. Lajos osztálytitkár — hogy nem szabad, már most az egyszer mm csalnunk! Mindjárt az elején kezdjük meg a harcot. Mert a háborúban is igen sok függ attól, hogyan dől el az első csata. Amelyik fél megnyeri az első ütközetet, az fölényben van. Mi is, ha most nem csalunk, bár nehéz bemondani , legközelebb már könnyebben megy, s lassanként teljesen leszokunk róla. Azt indítványozom tehát, jelentsük a szemtantanárnak, hogy nem értjük ezt a példát, magyarázza el mégegyszer. Beleegyeztek? Egy-két kivétellel mindenki beleegyezett. Számtanórán Juhász Feri felállt és így szólt: —Tanár Úr kérem! Ne tessék haragudni, de nem tudtuk elkészíteni a házifeladatot, legyen szíves mégegyszer elmagyarázni nekünk. Tanárunk készséggel rendelkezésünkre állt s mégegyszer elmagyarázta a példa megoldását. Most már mindenki megértette. Igy nyertük az első csatát és felkészülünk a többire. Ifj. Patniczky András Hunfalvi Közgázé, gimn. IV. a. A CSEPELI JEDLIK ANYOS-GIMNÁZIUMBAN tervszerűen megerősítették a súgás és puskázás elleni harc frontját. A III. osztályban a notórius súgókat és puskázókat külön ültették a fal mellé, elszigetelve az osztály öntudatos diákságától. Ez ellen a súgók élesen tiltakoztak, de az osztály lehurrogta őket és keményen rájuk olvasta, hogy ez az osztály érdeke és az osztály határozata. A csepeli munkások fiai és lányai felismerték, hogy a súgás és puskázás a szocialista munkafegyelem ellensége és következetesen harcolnak ellene. De nem maradnak mögöttük a Huba utcai közgazdasági leánygimnázium diákjai sem, ahol nem a tanár bünteti a súgókat, hanem maguk a diákok. A súgót kizárják a sportjátékokból, kizárják a tanulókörből is, hogy ezzel megszilárdítsák az iskolai fegyelmet ZALAEGERSZEGEN a diákok komoly hadjáratot indítottak a súgás és puskázás ellen. Egyes diákok nagy kedvvel láttak hozzá a tanév elején a súgás »megszervezéséhez« és ezzel akarták támogatni a gyengébbeket. A diákság azonban összefogott és leleplezte ezt a hibát és egységesen elhatározták: nem kérnek az ilyen segítségből. Ehelyett inkább maguk igyekeztek behozni a hiányokat: megszervezték a »harc a másodpercekért” mozgalmat. Az év elején előforduló lyukas órákat közös tanulókorszerű ismétlésekkel helyettesítik és ilyenkor egy-egy tanuló diák vezetésével átveszik és megvitatják az elanyagát. múlt 8