Március Tizenötödike, 1949 (3. évfolyam, 1-41. szám)
1949-09-18 / 28. szám
I E cél elérésére a jugoszláv, az amerikai és egyéb kémszervezetek teljes erejükkel támogatták Rajkot. 1946 novemberében alárendelték neki dr. Szőnyi Tibort, aki Svájcban az OS$ nevű amerikai kémszervezet vezetőjének, Allan Dullesnek utasítására az ottani magyar trockista emigránsokból kémcsoportot szervezett. Ezt a kémcsoportot Tito svájci és franciaországi ügynökei segítségével Dulles 1944—45 telén amerikai hadi repülőgépen Belgrádon át, mint jugoszláv tiszti bizottságot, Magyarországra, a Szovjet Hadsereg hátába dobta. Rajkhoz kapcsolták a jugoszláv felderítők 1946 nyarán Pálffy Györgyöt, Horthy hadseregének fasiszta tisztjét. Pálffy, aki saját bevallása szerint 1945 nyara óta beszervezett jugoszláv kém volt, megjátszotta a kommunista tisztet: fokozatosan altábornagy, a határőrség parancsnoka, majd a honvédelmi miniszter helyettese lett. E cinkostársak segítségével Rajk szélesen elágazó szervezetet hozott létre. Ahová csak lehetett, magas állásokba juttatta az imperialisták ügynökeit, főleg volt trockistákat, provokátorokat, kémeket. így jutott a rendőrség és a külügyminisztérium vezető állásaiba Szász Béla, az angol Intelligence Service Dél-Amerikából hazaküldött kéme, Major Frigyes, a »CIC« amerikai kémszervezet ügynöke, Marschall Lászlót, a francia »2 leme Bureau« kémét, a rendőrség politikai nevelésével bízták meg; a trockista Oszkó Gyula és Mátyás László rendőrezredesek lettek. A politikai rendőrségbe Rajk beépítette dr. Beck Jánost, Ráth Károlyt, Kovács Ferencet, Kálcsics Józsefet s más régi kémbarátait. Korondy Béla volt csendőrszázados mint rendőrezredes kapta azt a megbízatást, hogy volt csendőrökből, horthysta tisztekből különleges belügyi készültségi zászlóaljat szervezzen. Pálffy ugyanakkor a honvédséget rakta meg fasiszta, horthysta tisztekkel, Szőnyi pedig az államapparátusban, a gazdasági posztokon és a Kommunista Pártban igyekezett ügynökeit elhelyezni. A népi demokrácia híveit, különösen a munkásokat és a parasztokat Rajk és kémbandája rendszeresen kiszorították a rendőrségből, hadseregből, az államapparátusból; a ugyanakkor kiszabadították az internálótáborokból az odakerült kémeket és provokátorokat. Politikai téren is nagy aktivitást fejtettek ki. Rajk felesége lett a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének főtitkára. A Népi Kollégiumok Országos Szövetségén keresztül, melyet Rajk, a Belügyminisztérium alapjaiból bőven támogatott, kiterjesztették befolyásukat a diákok, az ifjúság egy részére. Rajk, mint »tiszteletbeli építőmunkás« az Építőmunkások Szakszervezetén keresztül megkísérelte befolyását a szakszervezetekre is kiterjeszteni. Rajk lett a Magyar-Jugoszláv Társaság elnöke, stb., stb. A Rajk-féle szervezkedés mellett a jugoszlávok saját külön kémszervezeteiket is kiépítették. Visszaélve a magyar népi demokrácia bizalmával, beépültek nemcsak az állami szervekbe, de a politikai pártokba, gazdasági intézményekbe, társadalmi egyesületekbe is. Szervezetük olyan szerteágazónak és jelentősnek látszott, hogy Rajkra és bandájára támaszkodva 1947 őszén már irányt vettek a magyar népi demokrácia megdöntésére. Brankov Lazar, a jugoszláv követség volt ügyvivője erről a következőket vallja: * »Kémhálózatunk lassanként átfogta az államapparátus valamennyi ágát, a hadsereget és a rendőrséget. Ugyanaz a kémhálózat 1945-től kezdve benyomult a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségébe is, valamint számos társadalmi és politikai szervezet vezetőségébe. Az államapparátusban, valamint a hadseregben lévő kémhálózat segítségével a jugoszláv kormány Magyarország területén nagyarányú kémtevékenységet folytatott a magyar kormány ellen. Ez tette lehetővé, hogy Rankovics jugoszláv belügyminiszter Tito tervei szerint konkrét intézkedéseket tehetett a kémhálózaton keresztül a magyar kormány megdöntésére, Magyarország államrendjének megváltoztatására.« E terv végrehajtásának előkészületeit szolgálta Tito magyarországi látogatása 1947 decemberében. Ez a látogatás — mely sokban hasonlított egy hódító bevonulásához Budapestre — a jugoszláv vezetők gondosan előkészített tervei szerint történt és az volt a célja, hogy Tito, valamint Jugoszlávia tekintélyét Magyarországon megnövelje, mint ahogy Rajkék és jugoszláv cinkosaik állandóan arra törekedtek, hogy megpróbálják Titót mesterségesen népszerűsíteni és a Szovjetúnió hatalmas népszerűségét csökkenteni. Budapesti látogatásáról visszatérve Tito Kelebián, a jugoszláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartózkodott. Vonatán utazott Rajk belügyminiszter is, aki már előzően ismételten tárgyalt Titóval és a jugoszláv vezetőkkel. Kelebia állomáson, Tito vonatán, Rankovics jugoszláv belügyminiszter magához kérette Rajkot. Brankov tolmácsolásával részletesen közölte vele a tennivalókat.A terv — mondotta Rajk vallomása szerint Rankovics — abban áll, hogy észrevétlenül a szomszéd államok kormányainak éberségét kijátszva, Belgrád központtal fokozatosan Jugoszlávia köré tömörítsék a népi demokratikus országokat. Ennek előkészítését szolgálta az ú. n. Balkáni Szakszervezeti Szövetség, a Balkáni Sportszövetség, a Balkáni Ifjúmunkás Szövetség, a Balkáni Nőszövetség, stb., melyeknek központja mind Belgrádban volt. A magyar belpolitikára vonatkozóan Rankovics utasította Rajkot, hogy: »Orientálódjék a nacionalista, soviniszta elemekre a hadseregben, a rendőrségen, az államapparátusban, a kispolgári erőkre a városokban, de különösen a falun.« Rankovics közölte Tito utasításait, mely szerint Rajk arra vegyen irányt, hogy likvidálják a magyar állam és a Kommunista Párt jelenlegi vezetőit, s hogy ennek megtörténte után Magyarország vezetését Rajk vegye kezébe. Rajk ezt a megbízatást vállalta és fokozta tevékenységét. 1948 március óta azonban szaporodtak a jelek, melyek azt mutatták, hogy a jugoszláv—amerikai tervek kezdenek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Rajk értesült arról, hogy a Tájékoztató Iroda leleplezni készül Titóék árulását. Erről a készülődésről Rajk folyamatosan értesítette Titóékat. A Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra hozatala leleplezte és meg is hiúsította Titóék tervét. Ezért Titóék közölték Rajkkal, hogy a változott helyzetnek megfelelő új taktika kidolgozására Rajknak titkos találkozást kell létrehoznia Rankoviccsal, a jugoszláv belügyminiszterrel. Ez titkos találkozás 1048 október elején Klein Antal, horthysta földbirtokos Paks melletti vadászterületén létre is jött. A magyar határőrség parancsnokának, Pálffynak segítségével Rankovics két kísérőjével együtt illegálisan átjött a határon és találkozott Rajkkal, akit Mrázovics budapesti jugoszláv követ és szeretője, Tarisznyás Györgyi, paksi tanítónő kalauzoltak a találkozás színhelyére. A megbeszélés, mely egy csőszházban folyt le, két és fél óráig tartott. Rankovics közölte Rajkkal az új tervet, melyre vonatkozólag aláhúzta, hogy az Tito személyes munkájának eredménye és rajta kívül csak Gyilasz és Kardelj ismeri. Közölte, hogy a Tájékoztató Iroda határozata után a régi célok megvalósítása érdekében új utakra kell térni. Közölte Tito »lángeszű« tervét arra vonatkozólag, hogy hogyan fogja fokozatosan a jugoszláv népet a Szovjetúnió ellen fordítani és hogyan viszi át a népet a nyugati imperialisták táborába és egyben, hogy hogyan szándékozik megnövelni a népi demokratikus államok reakciós erőit és biztosítani szervezeti összefogásukat s hogyan akarja őket az imperialisták oldalára, a Szovjetúnió ellen állítani. »Tito — mondotta Rankovics — e cél megvalósítására az új helyzetben három feladatot jelölt meg. Először Jugoszlávia népeinek mozgósítását a Szovjetúnió ellen. Másodszor a népi demokratikus államok szovjetellenes erőinek növelését és szervezeti összefogását. Harmadszor, felhasználni a nemzetközi kérdésekben a Szovjetúnió és az angol-amerikai államok közötti nézeteltéréseket. Az utóbbi esetben nekünk a Szovjetúnióval szemben, a nyugati nagyhatalmakra kell támaszkodnunk ... Tito lángeszűén megoldotta ezt a problémát, kidolagozott egy tervet, mely szerint jugoszláv nép szovjetbarát hangulatát fokozatosan likvidálni lehet.« Ennek a tervnek lényegét kifejtve, Rajk azt vallja: »Ennek a lángeszű tervnek alapvető elvei — amint Rankovics velem közölte — a következők: először csak bírálattal illetik a Kominform határozatát, utána a határozatot rágalomnak minősítik, de ebben a periódusban még semmi esetre sem bírálják a Szovjetúniót és vezetőit. Ellenkezőleg,ebben a szakaszban kiemelik a Szovjetúnió iránti barátságot... Utána — folytatta Rankovics — mi fokozatosan, de egyre erőteljesebben arról kezdünk beszélni, hogy a Szovjetunióra hárul a felelősség azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a jugoszláv ötéves tervet és ezzel kapcsolatban a szocialista építés terveit és különösen őket tesszük felelőssé azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a néptömegek életszínvonalának beígért növekedését ... Ez a propaganda kétségkívül nagyon hatásos lesz — jelentette ki Rankovics — ennek segítségével a mi népünknek a Szovjetúnió iránt táplált barátsága gyűlöletté alakul át... Tito számításai szerint — mondotta Rankovics —• ez a propaganda a mi néptömegeink előtt egyengeti az utat annak igazolására, hogy Tito miért orientálódik a nyugati nagyhatalmak felé, ahelyett, hogy a Szovjetúnióra venné az Irányt.« Magyarországra vonatkozólag Rajk vallomása szerint: »Tito a legközelebbi időkben éles kampányt kezd a magyar kormány és az állam vezetői ellen. Rákosit revizionizmussal fogják megvádolni és azzal, hogy vezetése alatt a magyar kormány Jugoszláviától el akarja szakítani a magyarlakta területeket. Miután ilyen módon ellentéteket keltenek a magyar és jugoszláv nép között, a megfelelő pillanatban ezt a kérdést a jugoszláv parlamenbben felvetik. Ezt az akciót határincidensek fogják követni, amelyekért Jugoszlávia Magyarországot teszi majd felelőssé. Ezek a határincidensek a Rankovics által kifejtett terv szerint azt a célt szolgálták volna, hogy Jugoszláviának szolgáltassanak formális ürügyet erőszakos katonai beavatkozásra Magyarország ellen, a magyar terület egy részének fegyveres megszállására. Ez a beavatkozás akkor történt volna meg, amikor a Szovjetúnió valamilyen nemzetközi bonyodalommal kapcsolatban el lett volna foglalva A fegyveres katonai akció egy részét képezte vona a jugoszláv hadsereg magyar egyenruhába öltözött részének átdobása a határon, valamint az angol és amerikai megszállási övezetekben összegyűjtött, ugyancsak magyar egyenruhás csendőrök, nyilasok és horthysták Jugoszlávia területén történő átvonulása Magyarországra. A tervhez tartozott a magyar kormány egyes minisztereinek, elsősorban Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak és Gerő Ernőnek »fizikai megsemmisítése«. Rankovics az aggodalmaskodó Rajkot megnyugtatta, hogy nekik nagy gyakorlatuk van e téren: »Tito ellenségei közül jónéhányan beszélhetnének azokról a módszerekről, melyekkel Tito és ő (Rankovics) ellenségeiket eltüntetik.« Rankovics azt javasolta Rajknak, hogy a magyar kormány vezető minisztereinek meggyilkolását Pálffy és a hadseregben lévő emberei vegyék magukra. »Gondolkozzanak — mondta Rankovics — ennek a likvidálásnak a változatain, éspedig úgy, hogy egyiknél valamilyen szerencsétlenséget okoznánk, másiknál öngyilkosságot, a haramadik hirtelen betegségben halna meg, vagy pedig megölnék őket a lakásukon és később megfelelő magyarázatot adnának, például, hogy szökés közben lőtték le őket.« Rankovics befejezésül közölte Tito utasításait és feltételeit: »A jugoszláv segítség az új magyar kormányra olyan természetes kötelezettségeket ró Jugoszláviával szemben, amelyek nem képezhetik vita tárgyát. A magyar kül- és belpolitikai kérdéseket, melyeket én és Rob Anton irányítunk, valamint a honvédség kérdéseit mind összhangba kell hozni Jugoszlávia érdekeivel. Másodszor: a magyar iparnak a jugoszláv gazdasági tervek végrehajtására áldozatot kell hoznia. Rankovics közölte utasításait az új kormányra vonatkozólag. Az új kormány miniszterelnöke Rajk László, belügyminisztere Rob Anton (a jugoszláv kémszolgálat, UDB egyik magyarországi vezetője), hadügyminiszter Pálffy György jugoszláv kém. Rankovics hozzátette: »Titónak nem lesz kifogása az ellen, ha az eljövendő kormányban részt vesznek a Szociáldemokrata Párt nyugatra menekült vezetői és több személy Nagy Ferenc köréből.« A politikai utasítások között szerepelt az a követelés is, hogy Rajk támaszkodjon Horthy és Szálasi híveire, a katolikus reakcióra, a kulákokra és az utóbbival kapcsolatban hangsúlyozza ki Jugoszlávia példáját, ahol »Tito nem folytat harcot a kulákság elen.« Végül közölte Rankovics, hogy a kormány fegyveres megdöntésére saját katonai szakértőjét bocsátja majd Rajk rendelkezésére. Rajk László vállalta Tito utasításainak végrehajtását. Budapestre érkezése után megbízta Pálffy Györgyöt, hogy a Köztársaság megdöntésére tegye meg a hadseregen belül a megfelelő fegyveres előkészületeket. Pálffy, aki saját külön vonalán már értesülve volt a Rankovics által közölt tervről. Jelentette Rajknak, hogy az előkészületeket már megkezdte és ismertette vele a fegyveres fellépés tervének részleteit. Rajk László hasonlóképpen utasította Szőnyi Tibort, hogy ugyancsak tegye meg az előkészületeit, készítsen elő pártkonferenciát, melynek feladata lett volna a Magyar Dolgozók Pártját Rajk vezetése alá helyezni. Rankovics a maga részéről két pribékjét, Jvanovicsot és Jojkicsot, két, politikai gyilkosságokban jártas egyént, mint jugoszláv diplomatát Magyarországra küldte. Azzal a feladattal bízta meg őket, hogy Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes meggyilkolását előkészítsék. Mindezeket a terveket keresztülhúzták a reakciós elemek és kémek ellen foganatosított rendszabályok, melyek eredményeképpen Rajk híveinek jelentékeny részét eltávolították a hadseregből, a rendőrségből, az államapparátusból. Május közepén pedig megkezdődött az összeesküvők letartóztatása. A fent felsorolt tényekből kiviláglik, hogy Rajk László az 1946:1. tc.-ben megalkotott demokratikus államrend, valamint Köztársaság kormányának erőszaakos megdöntésére irányuló szervezkedést kezdeményezett és annak vezetésével bűntettet követett el II. A Pálffy György 1909-ben született. Jómódú polgári családból származik. Mint Ludovica Akadémiát végzett hivatásos tiszt, a második világháború előtt egy évet szolgált az olasz fasiszta hadseregben, s onnan, mint meggyőződéses fasiszta tért vissza. A Horthy-hadsereg tisztjeként résztvett Kárpát-Ukrajna megszállásában, s ezzel kapcsolatban írásbeli dicséretet kapott az akkori honvédelmi minisztériumtól. A hadseregből felesége származása miatt ki kellett lépnie és ez módot adott neki arra, hogy 1945 elején, mint a németellenes tiszt belépjen az új hadseregbe. 1945 nyarán már a jugoszláv felderítő szervezet kémeként működött. Ugyancsak már 1945-ben felvette az összeköttetést Rajk Lászlóval. A Rajkkal folytatott sorozatos tárgyalásokon megismerte és elfogadta állam- és népellenes szervezkedésének célkitűzéseit. Pálfi feladata a szervezkedés katonai vezetése volt. Rajkkal egyetértésben a honvédségen belül védte és előtérbe tolta a reakciós, horthysta, fasiszta tiszteket, fontos parancsnoki állásokba helyezte azokat, akikről biztosan tudta, hogy aljas célkitűzéseit és utasításait vakon követik. 1947-ben Rajk utasítására fokozta tevékenységét és a fegyveres összeesküvéssel kapcsolatos mozgósítási kérdések begyakorlására riadóztatásokat, katonai összevonásokat, stb. rendezett. Pálffy összeköttetésbe lépett Lozits ezredes — a budapesti jugoszláv katonai attasé — közvetítésével Nedelkovics jugoszláv ezredessel. A találkozás Rómában történt 1947 decemberében a partizánkongresszuson, ahol Nedelkovics Tito közvetlen utasításait közölte Pálffyval. Biztosította Pálffyt, hogy Tito céljai megvalósulnak, mert e célokat az Amerikai Egyesült Államok támogatják. 1948 októberében, miután Rajk Pakson titkosan találkozott Rankovics jugoszláv belügyminiszterrel, Pálffy meggyorsította a Köztársaság megdöntésére irányuló fegyveres előkészületeket. Elkészítette és írásban lefektette a tervet, amelyet 10 zászlóaljjal vélt megvalósíthatni. E zászlóaljaknak Pálffy azt a feladatot szánta, hogy szállják meg a fontosabb középületeket, a postát, a rádiót, a pártközpontot, valamint a vidéki ipari gócokat. Ugyancsak tervet dolgozott ki a kormány tagjainak, Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak és Gerő Ernőnek meggyilkolására. Ezt a feladatot Korondy Béla rendőrezredes, volt csendőrszázadosra bízta, akinek a Korondy által már megszervezett különleges zászlóaljon kívül egy Horthy-tisztekből alakított különítményt is rendelkezésére bocsátott volna. A tervet Nagy-Budapest térképvázlatán lerögzítette és hivatali páncélszekrényében őrizte mindaddig, amíg bűntársai letartóztatásáról nem értesült. Akkor titkárnője, Rosenfeld Edith segítségével a terveket elégette. Pálffy György tehát ezáltal az 1946:1. tc.-ben megalkotott demokratikus államrend és köztársaság erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével bűntettet követett el. B) Pálffy György 1945 óta a Jugoszláv kémszolgálat ügynöke volt. Brankov Lazarnak, a Jugoszláv követség tanácsosának, a Jugoszláv kémszervezet magyarországi vezetőjének sorozatosan átadta a honvédség bizalmas okmányait és adatait. A katonai poétikai osztály beosztottjait a Brankov által kért adatok kiszolgáltatására utasította. Pálffy György ezt a kémszolgálatot Lozits ezredes, jugoszláv katonai attasé részére folytatta, majd ennek leváltása után Zsokail ezredesnek, jugoszláv követség katonai attaséajának bocsátotta rendelkezésre. Pálffy György, mint altábornagy és a honvédség felügyelője, tehát mint közhivatalnok, hivatali megbizatásával visszaélve, a magyar állam nemzetközi, katonai és gazdasági helyzetét érintő titkokat idegen állam hatóságaival közölt. Ezzel az ország érdekeit súlyosan sértve, kémkedés, hűtlenség bűntettét követte el. III. A Brankov Lazar a jugoszláv belügyminiszternek magyarországi főrezidense volt. Kezdetben a jugoszláv katonai misszió vezetője, majd a követség első tanácsosa, később a jugoszláv követség ügyvivője lett. Magyarországra küldése előtt, 1945 elején Cicmil Obrád ezredes, a jugoszláv katonai misszió vezetője, Tito utasításaira hivatkozva a kifejezett misszió tagjainak feladatát — Brankov vallomása szerint — a következőkben szabta meg: »Tito, Kardelj és Rankovics számítanak arra, hogy a misszió tagjai Magyarországon való tartózkodásukat felhasználják, hogy kémanyagot szereznek a magyar kormány politikai és gazdasági intézkedéseiről, valamint hírszerzést végeznek a magyarországi szovjet csapatokról. Értésünkre adta, hogy szoros kapcsolatot kell létesítenünk az angol-amerikai megbízottakkal és el kell kerülnünk, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet vezetőségének, különösen Vorosilov marsallnak befolyása alá kerüljünk.« Brankov ennek megfelelően éveken keresztül tartotta fenn az összeköttetést Rajkkal, Pálffyval és a magyar demokratikus állam ellen összeesküvő más elemekkel. Ő volt az, aki Rajkhoz kapcsolta Pálffy Györgyöt, ő volt, aki Rajk László, Pálffy György és mások szervezeteit egybehangolta. Ő Irányította Rob Anton jugoszláv kém működését, akit az ő követelésére a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének titkárjául választottak és aki az országgyűlésnek is tagja lett. Brankov volt a tolmács Rajk és Rankovics 1947 decemberében Kelebián folytatott tárgyalásán. Reá, mint Tito és Rankovics bizalmi emberére hárult az a feladat, hogy a magyar Köztársaság megdöntésére irányuló tervek kivitelét szorgalmazza és ellenőrizze. Amikor a Tájékoztató Iroda közleménye után ez a szerepe megnehezült, Rankovics egyenes utasítására Tito ellen fordult és erről nyilvános nyilatkozatot is adott. Titokban pedig folytatta a Köztársaság megdöntésére irányuló működését. Brankov Lazar tehát ezáltal az 1946:1. tc.-ben megalkotott demokratikus államrend és demokratikus Köztársaság kormányának erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével bűntettet követett el. B) Brankov Lazar a jugoszláv hivatalos kémszervezet fő vezetője volt Magyarországon. Több, mint négy éven át Rajk Lászlótól, Pálffytól és az ügynökeiként beszervezett egyéb magyar kémek egész sorától folyamatosan szerezte be a titkos adatokat. Erre a tevékenységére közvetlenül Titótól kapott utasítást, ő volt Tito legszívósabb ügynöke. Brankov Lazar egész országi tartózkodása alatt magyarállandóan kémkedett, ezzel a kémkedés bűntettét követte el. C) 1948 nyarán Brankov Lazar magához rendelte a jugoszláv kémszervezet tagját, a budapesti jugoszláv követség sajtóattaséját, Zsivko Boarovot és közölte vele, hogy Moles Milos, a magyarországi jugoszlávok egyik vezetője, a Tájékoztató Iroda határozata mellett foglal állást és ezért félő, hogy leleplezi Titóék magyarországi működését. Brankov azt az utasítást adta Boarovnak, bírja rá Moiis Milost, hogy ettől a szándékától álljon el és ha Moris Milos kitartana álláspontja mellett, akkor ölje meg. Brankov az utasítás után átadta Mrázovics jugoszláv követ revolverét Boarovnak, aki 1948 július 10-én éjjel Molcs Milost annak lakásán több revolverlövéssel meggyilkolta. Brankov Lazar tehát Zsivko Boarovot rábírta arra, hogy Moiis Milost előre megfontolt szándékkal megölje, vagyis gyilkosságra való felbujtás bűntettét követte el. IV. A) Dr. Szőnyi Tibor 1903-ban született. 1930-tól 1945-ig, amikor mint amerikai kém Magyarországra jött, kizárólag külföldön élt. 1938-ban Svájcban bukkant fel, ahol a háború alatt az ottani magyar emigránsokból, trockistákból csoportot szervezett. Csakhamar összeköttetésbe lépett Noel H. Fielddel, az amerikai kémszolgálat egyik vezetőjével, majd ennek főnökével, Allan Dullesszal, aki az »Office of Strategic Service« (OSS) nevű USA kémszolgálat európai főnöke volt. Field az ú. n. »baloldali« elemekből toborzott kémekre specializálta magát, s hozzá tartoztak a különböző nemzetiségű svájci emigráns kémcsoportok. Dulles utasítására Szőnyi Tibor kapcsolatba lépett Misa Lamparral, a bukaresti jugoszláv követség jelenlegi első tanácsosával, aki a háború alatt Svájcban Tito és az Egyesült Államok közös kéme volt és Szőnyihez hasonlóan anyagi ellenszolgáltatás fejében kémszolgálatokat végzett Dullesnek. Szőnyi vallja, hogy 1944 decemberében neki és csoportja tagjainak Misa Lampar hamis igazolványokat adott át, melyeken Szőnyi és csoportjának tagjai, mint Jugoszláviába utazó tisztek szerepeltek. Szőnyi Tibort és kémcsoportját a jugoszláv és amerikai felderítő szervezet Svájcból Marseillesbe juttatta, ahol Latinovics, az akkori marseillesi jugoszláv konzul (jelenleg svájci jugoszláv követ) elintézte az amerikai kémszolgálat ottani vezetőjénél, hogy a kémcsoport rendelkezésére amerikai gépet bocsássanak. katonai repülőMinthogy akkor még folyt a háború, a speciális katonai repülőgép használatára az amerikai főhadiszállás adott engedélyt. Szőnyi elmondta, hogy Belgrádban a Belügyminisztériumban jelentkeztek, ahol bemutatták Lampar és Latinovics kémektől kapott igazolványaikat Kovacsevics jugoszláv őrnagynak. Az őrnagy elhelyezte őket a jugoszláv politikai rendőrségen, az OZNA-n, néhány napon át kioktatta őket, majd megfelelő kísérettel Novisadon és Suboticán keresztül, mint jugoszláv tiszti missziót Szegedre küldte. Szegeden Kalafatics ÓZNA ott tartózkodó őrnagy, az tisztjének utasítására, Szőnyiék a jugoszláv igazolványokat megsemmisítették. Szőnyi és kémbandája idővel jelentős pozíciókba jutottak. Szőnyi maga a Kommunista Párt Káderosztályának a vezetője lett, ami lehetővé tette, hogy a vele megérkezett amerikai kémeket, vagy azokat, akiket Rajk hozzá utasított, megfelelő állásokba helyezze el. Szőnyi és az általa elhelyezett kémek az általuk megszerzett titkos belpolitikai és gazdasági adatok egy részét közvetlenül Budapesten adták át megbízóiknak, részben pedig futárok útján Svájcba küldték az Egyesült Államok ottani kémszolgálatának. Szőnyi 1947 februárjában külön utasítást kapott arra, hogy Szász Bála, Ádám György és Máté Iván amerikai kémeket fontos közigazgatási beosztásba helyezze el. 1946 őszén Allan Dukes utasítására Szőnyi működését Rajknak rendelte alá és rendelkezésére bocsátotta kémcsoportját is. Szőnyi Tibor, aki nemzetgyűlési képviselő is volt, tehát közhivatalnok, hivatali megbízásával visszaélve, a magyar állam nemzetközi és gazdasági helyzetét érintő titkokat, az állam érdekeinek súlyos sérelmére, idegen állam hatóságaival közölt, kémkedett, hűtlenség bűntettét követte el. B) Szőnyi Tibor csoportjának tagjait 1945 januárjában történt hazatérése után a legkülönbözőbb állami, közigazgatási és fontos gazdasági pozíciókba helyezte el. Így többek között elhelyzete Vági Ferencet a miniszterelnökségi sajtó osztályra, Földi Ivánt a Magyar Szovjet Olajvállalathoz, majd a Iparügyi Minisztériumba, Balabás Pétert a Rádió szerkesztőségéb, Hódos Györgyöt a Tervhivatalba dr. Kálmán Andrást a Népjólé Minisztériumba, dr. Kuty Gyulát a Orvosszakszervezetbe. Kémesoportját Szőnyi 1947 februárját mintegy kéthavonként rendszermegbeszélésekre hívta össze. E időpont után konspirációs okokb már csak egyénenként tárgyalt vlük. Az értekezleten utasítót kémszervezetének tagjait, ho( 2