Március Tizenötödike, 1949 (3. évfolyam, 1-41. szám)

1949-09-18 / 28. szám

I E cél elérésére a jugoszláv, az amerikai és egyéb kémszervezetek teljes erejükkel támogatták Raj­kot. 1946 novemberében alárendel­ték neki dr. Szőnyi Tibort, aki Svájcban az OS$ nevű amerikai kémszervezet vezetőjének, Allan Dullesnek utasítására az ottani magyar trockista emigránsokból kémcsoportot szervezett. Ezt a kémcsoportot Tito svájci és fran­ciaországi ügynökei segítségével Dulles 1944—45 telén amerikai hadi repülőgépen Belgrádon át, mint jugoszláv tiszti bizottságot, Magyarországra, a Szovjet Had­sereg hátába dobta. Rajkhoz kap­csolták a jugoszláv felderítők 1946 nyarán Pálffy Györgyöt, Horthy hadseregének fasiszta tiszt­jét. Pálffy, aki saját bevallása sze­rint 1945 nyara óta beszervezett jugoszláv kém volt, megjátszotta a kommunista tisztet: fokozatosan altábornagy, a határőrség parancs­noka, majd a honvédelmi miniszter helyettese lett. E cinkostársak se­gítségével Rajk szélesen elágazó szervezetet hozott létre. Ahová csak lehetett, magas állásokba jut­­tatta az imperialisták ügynökeit, főleg volt trockistákat, provokáto­rokat, kémeket. így jutott a rend­őrség és a külügyminisztérium ve­zető állásaiba Szász Béla, az an­gol Intelligence Service Dél-Ameri­­kából hazaküldött kéme, Major Frigyes, a »CIC« amerikai kém­szervezet ügynöke, Marschall Lászlót, a francia »2­ leme Bureau« kémét, a rendőrség politikai neve­lésével bízták meg; a trockista Oszkó Gyula és Mátyás László rendőrezredesek lettek. A politikai rendőrségbe Rajk beépítette dr. Beck Jánost, Ráth Károlyt, Ko­vács Ferencet, Kálcsics Józsefet s más régi kémbarátait. Korondy Béla volt csendőrszázados mint rendőrezredes kapta azt a meg­bízatást, hogy volt csendőrökből, horthysta tisztekből különleges bel­ügyi készültségi zászlóaljat szer­­vezzen. Pálffy ugyanakkor a honvédsé­get rakta meg fasiszta, horthysta tisztekkel, Szőnyi pedig az állam­­apparátusban, a gazdasági poszto­kon és a Kommunista Pártban igyekezett ügynökeit elhelyezni. A népi demokrácia híveit, különösen a munkásokat és a parasztokat Rajk és kémbandája rendszeresen kiszorították a rendőrségből, hadseregből, az államapparátusból; a ugyanakkor kiszabadították az in­­ternálótáborokból az odakerült ké­meket és provokátorokat. Politikai téren is nagy aktivitást fejtettek ki. Rajk felesége lett a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetségének főtitkára. A Népi Kol­légiumok Országos Szövetségén keresztül, melyet Rajk, a Belügy­minisztérium alapjaiból bőven tá­mogatott, kiterjesztették befolyá­sukat a diákok, az ifjúság egy ré­szére. Rajk, mint »tiszteletbeli építőmunkás« az Építőmunkások Szakszervezetén keresztül megkí­sérelte befolyását a szakszerveze­tekre is kiterjeszteni. Rajk lett a Magyar-Jugoszláv Társaság el­nöke, stb., stb. A Rajk-féle szervezkedés mel­lett a jugoszlávok saját külön kémszervezeteiket is kiépítették. Visszaélve a magyar népi demo­krácia bizalmával, beépültek nem­csak az állami szervekbe, de a po­litikai pártokba, gazdasági intéz­ményekbe, társadalmi egyesületek­be is. Szervezetük olyan szerte­ágazónak és jelentősnek látszott, hogy Rajkra és bandájára támasz­kodva 1947 őszén már irányt vet­tek a magyar népi demokrácia megdöntésére. Brankov Lazar, a jugoszláv követség volt ügyvivője erről a következőket vallja: * »Kémhálózatunk lassanként át­fogta az államapparátus vala­mennyi ágát, a hadsereget és a rendőrséget. Ugyanaz a kém­hálózat 1945-től kezdve benyo­mult a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségébe is, valamint szá­mos társadalmi és politikai szer­vezet vezetőségébe. Az állam­­apparátusban, valamint a hadse­regben lévő kémhálózat segítsé­gével a jugoszláv kormány Ma­gyarország területén nagyará­nyú kémtevékenységet folyta­tott a magyar kormány ellen. Ez tette lehetővé, hogy Ranko­­vics jugoszláv belügyminiszter Tito tervei szerint konkrét in­tézkedéseket tehetett a kémháló­zaton keresztül a magyar kor­mány megdöntésére, Magyar­­ország államrendjének megvál­toztatására.« E terv végrehajtásának előké­születeit szolgálta Tito magyar­­országi látogatása 1947 decembe­rében. Ez a látogatás — mely sokban hasonlított egy hódító be­vonulásához Budapestre — a jugo­szláv vezetők gondosan előkészí­tett tervei szerint történt és az volt a célja, hogy Tito, valamint Jugoszlávia tekintélyét Magyar­­országon megnövelje, mint ahogy Rajkék és jugoszláv cinkosaik ál­landóan arra törekedtek­, hogy megpróbálják Titót mesterségesen népszerűsíteni és a Szovjetúnió hatalmas népszerűségét csökken­teni. Budapesti látogatásáról vis­­­szatérve Tito Kelebián, a jugo­szláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartózko­dott. Vonatán utazott Rajk bel­ügyminiszter is, aki már előzően ismételten tárgyalt Titóval és a jugoszláv vezetőkkel. Kelebia állo­máson, Tito vonatán, Rankovics jugoszláv belügyminiszter magá­hoz kérette Rajkot. Brankov tol­mácsolásával részletesen közölte vele a tennivalókat.­­A terv — mondotta Rajk vallomása szerint Rankovics — abban áll, hogy észrevétlenül a szomszéd államok kormányainak éberségét kijátszva, Belgrád központtal fokozatosan Jugo­szlávia köré tömörítsék a népi demokratikus országokat.­ Ennek előkészítését szolgálta az ú. n. Balkáni Szakszervezeti Szö­vetség, a Balkáni Sportszövetség, a Balkáni Ifjúmunkás Szövetség, a Balkáni Nőszövetség, stb., me­lyeknek központja mind Belgrád­­ban volt. A magyar belpolitikára vonatkozóan Rankovics utasította Rajkot, hogy: »Orientálódjék a nacionalista, soviniszta elemekre a hadsereg­ben, a rendőrségen, az állam­­apparátusban, a kispolgári erők­re a városokban, de különösen a falun.« Rankovics közölte Tito utasítá­sait, mely szerint Rajk arra ve­gyen irányt, hogy likvidálják a magyar állam és a Kommunista Párt jelenlegi vezetőit, s hogy en­nek megtörténte után Magyar­­ország vezetését Rajk vegye ke­zébe. Rajk ezt a megbízatást vál­lalta és fokozta tevékenységét. 1948 március óta azonban sza­porodtak a jelek, melyek azt mu­tatták, hogy a jugoszláv—amerikai tervek kezdenek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, Rajk értesült arról, hogy a Tájékoztató Iroda leleplezni készül Titóék árulását. Erről a készülődésről Rajk folya­matosan értesítette Titóékat. A Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra hozatala leleplezte és meg is hiúsította Titóék tervét. Ezért Titóék közölték Rajkkal, hogy a változott helyzetnek meg­felelő új taktika kidolgozására Rajknak titkos találkozást kell létrehoznia Rankoviccsal, a jugo­szláv belügyminiszterrel. Ez titkos találkozás 1048 október ele­­­jén Klein Antal, horthysta föld­­birtokos Paks melletti vadászterü­letén létre is jött. A magyar ha­tárőrség parancsnokának, Pálffy­­nak segítségével Rankovics két kísérőjével együtt illegálisan át­jött a határon és találkozott Rajk­kal, akit Mrázovics budapesti ju­goszláv követ és szeretője, Tarisz­­nyás Györgyi, paksi tanítónő ka­lauzoltak a találkozás színhelyére. A megbeszélés, mely egy csősz­házban folyt le, két és fél óráig tartott. Rankovics közölte Rajkkal az új tervet, melyre vonatkozólag alá­húzta, hogy az Tito személyes munkájának eredménye és rajta kívül csak Gyilasz és Kardelj is­meri. Közölte, hogy a Tájékoztató Iroda határozata után a régi cé­lok megvalósítása érdekében új utakra kell térni. Közölte Tito »lángeszű« tervét arra vonatkozó­lag, hogy hogyan fogja fokozato­san a jugoszláv népet a Szovjet­únió ellen fordítani és hogyan vi­szi át a népet a nyugati imperia­listák táborába és egyben, hogy hogyan szándékozik megnövelni a népi demokratikus államok reak­ciós erőit és biztosítani szervezeti összefogásukat s hogyan akarja őket az imperialisták oldalára, a Szovjetúnió ellen állítani. »Tito — mondotta Rankovics — e cél megvalósítására az új helyzetben három feladatot je­lölt meg. Először Jugoszlávia népeinek mozgósítását a Szov­jetúnió ellen. Másodszor a népi demokratikus államok szovjet­ellenes erőinek növelését és szervezeti összefogását. Har­madszor, felhasználni a nemzet­közi kérdésekben a Szovjetúnió és az angol-amerikai államok közötti nézeteltéréseket. Az utóbbi esetben nekünk a Szovjet­­únióval szemben, a nyugati nagyhatalmakra kell támaszkod­nunk ... Tito lángeszűén meg­oldotta ezt a problémát, kidol­a­gozott egy tervet, mely szerint jugoszláv nép szovjetbarát hangulatát fokozatosan likvidálni lehet.« Ennek a tervnek lényegét ki­fejtve, Rajk azt vallja: »Ennek a lángeszű tervnek alapvető elvei — amint Ranko­vics velem közölte — a követ­kezők: először csak bírálattal illetik a Kominform határozatát, utána a határozatot rágalomnak minősítik, de ebben a periódus­ban még semmi esetre sem bírál­ják a Szovjetúniót és vezetőit. Ellenkezőleg,­­ebben a szakasz­ban kiemelik a Szovjetúnió iránti barátságot... Utána — foly­tatta Rankovics — mi fokoza­tosan, de egyre erőteljesebben arról kezdünk beszélni, hogy a Szovjetunióra hárul a felelősség azért, hogy nem tudjuk meg­valósítani a jugoszláv ötéves tervet és ezzel kapcsolatban a szocialista építés terveit és kü­lönösen őket tesszük felelőssé azért, hogy nem tudjuk meg­valósítani a néptömegek élet­­színvonalának beígért növekedé­sét ... Ez a propaganda kétség­kívül nagyon hatásos lesz — jelentette ki Rankovics — en­nek segítségével a mi népünk­nek a Szovjetúnió iránt táplált barátsága gyűlöletté alakul át... Tito számításai szerint — mon­dotta Rankovics —• ez a propa­ganda a mi néptömegeink előtt egyengeti az utat annak igazo­lására, hogy Tito miért orientá­lódik a nyugati nagyhatalmak felé, ahelyett, hogy a Szovjet­­únióra venné az Irányt.« Magyarországra vonatkozólag Rajk vallomása szerint: »Tito a legközelebbi időkben éles kampányt kezd a magyar kormány és az állam vezetői el­len. Rákosit revizionizmussal fogják megvádolni és azzal, hogy vezetése alatt a magyar kormány Jugoszláviától el akar­ja szakítani a magyarlakta te­rületeket. Miután ilyen módon el­lentéteket keltenek a magyar és jugoszláv nép között, a meg­felelő pillanatban ezt a kérdést a jugoszláv parlamenbben felve­tik. Ezt az akciót határinciden­sek fogják követni, amelyekért Jugoszlávia Magyarországot te­szi majd felelőssé.­ Ezek a határincidensek a Ran­kovics által kifejtett terv szerint azt a célt szolgálták volna, hogy Jugoszláviának szolgáltassanak formális ürügyet erőszakos katonai beavatkozásra Magyarország el­len, a magyar terület egy részé­nek fegyveres megszállására. Ez a beavatkozás akkor történt volna meg, amikor a Szovjetúnió vala­­milyen nemzetközi bonyodalommal kapcsolatban el lett volna foglalva A fegyveres katonai akció egy ré­szét képezte vona a jugoszláv hadsereg magyar egyenruhába öl­tözött részének átdobása a hatá­ron, valamint az angol és ameri­­kai megszállási övezetekben ös­­­szegyűjtött, ugyancsak magyar egyenruhás csendőrök, nyilasok és horthysták Jugoszlávia terüle­tén történő átvonulása Magyar­­országra. A tervhez tartozott a magyar kormány egyes minisztereinek, elsősorban Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak és Gerő Ernő­nek »fizikai megsemmisítése«. Rankovics az aggodalmaskodó Rajkot megnyugtatta, hogy nekik nagy gyakorlatuk van e téren: »Tito ellenségei közül jónéhá­­nyan beszélhetnének azokról a módszerekről, melyekkel Tito és ő (Rankovics) ellenségeiket el­tüntetik.« Rankovics azt javasolta Rajk­nak, hogy a magyar kormány ve­zető minisztereinek meggyilkolását Pálffy és a hadseregben lévő em­berei vegyék magukra. »Gondolkozzanak — mondta Rankovics — ennek a likvidá­lásnak a változatain, éspedig úgy, hogy egyiknél valamilyen szerencsétlenséget okoznánk, másiknál öngyilkosságot, a har­a­madik hirtelen betegségben hal­na meg, vagy pedig megölnék őket a lakásukon és később megfelelő magyarázatot adná­nak, például, hogy szökés köz­ben lőtték le őket.« Rankovics befejezésül közölte Tito utasításait és feltételeit: »A jugoszláv segítség az új magyar kormányra olyan termé­­szetes kötelezettségeket ró Ju­goszláviával szemben, amelyek nem képezhetik vita tárgyát. A magyar kül- és belpolitikai kér­déseket, melyeket én és Rob Anton irányítunk, valamint a honvédség kérdéseit mind össz­hangba kell hozni Jugoszlávia érdekeivel. Másodszor: a ma­gyar iparnak a jugoszláv gaz­dasági tervek végrehajtására áldozatot kell hoznia.­ Rankovics közölte utasításait az új kormányra vonatkozólag. Az új kormány miniszterelnöke Rajk László, belügyminisztere Rob An­ton (a jugoszláv kémszolgálat, UDB egyik magyarországi vezető­je), hadügyminiszter Pálffy György jugoszláv kém. Rankovics hozzá­tette: »Titónak nem lesz kifogása az ellen, ha az eljövendő kormány­ban részt vesznek a Szociáldemo­krata Párt nyugatra menekült vezetői és több személy Nagy Ferenc köréből.« A politikai utasítások között sze­repelt az a követelés is, hogy Rajk támaszkodjon Horthy és Szálasi híveire, a katolikus reak­cióra, a kulákokra és az utóbbival kapcsolatban hangsúlyozza ki Ju­goszlávia példáját, ahol »Tito nem folytat harcot a kulákság elen.« Végül közölte Rankovics, hogy a kormány fegyveres megdöntésére saját katonai szakértőjét bocsátja majd Rajk rendelkezésére. Rajk László vállalta Tito utasí­tásainak végrehajtását. Budapestre érkezése után megbízta Pálffy Györgyöt, hogy a Köztársaság megdöntésére tegye meg a had­seregen belül a megfelelő fegyve­res előkészületeket. Pálffy, aki sa­ját külön vonalán már értesülve volt a Rankovics által közölt terv­ről. Jelentette Rajknak, hogy az előkészületeket már megkezdte és ismertette vele a fegyveres fellé­pés tervének részleteit. Rajk László hasonlóképpen uta­sította Szőnyi Tibort, hogy ugyan­csak tegye meg az előkészületeit, készítsen elő pártkonferenciát, melynek feladata lett volna a Ma­gyar Dolgozók Pártját Rajk veze­tése alá helyezni. Rankovics a maga részéről két pribékjét, Jva­­novicsot és Jojkicsot, két, politikai gyilkosságokban jártas egyént, mint jugoszláv diplomatát Magyar­­országra küldte. Azzal a feladat­tal bízta meg őket, hogy Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes meggyilkolását előkészítsék. Mindezeket a terveket keresz­tülhúzták a reakciós elemek és kémek ellen foganatosított rend­szabályok, melyek eredményekép­pen Rajk híveinek jelentékeny ré­szét eltávolították a hadseregből, a rendőrségből, az államapparátus­ból. Május közepén pedig meg­kezdődött az összeesküvők letar­­tóztatása. A fent felsorolt tényekből ki­világlik, hogy Rajk László az 1946:1. tc.-ben megalkotott demo­kratikus államrend, valamint Köztársaság kormányának erősza­a­kos megdöntésére irányuló szer­­vezkedést kezdeményezett és an­nak vezetésével bűntettet követett el II. A­ Pálffy György 1909-ben szü­letett. Jómódú polgári családból származik. Mint Ludovica Akadé­miát végzett hivatásos tiszt, a második világháború előtt egy évet szolgált az olasz fasiszta had­seregben, s onnan, mint meggyő­­ződéses fasiszta tért vissza. A Horthy-hadsereg tisztjeként részt­­vett Kárpát-Ukrajna megszállásá­ban, s ezzel kapcsolatban írásbeli dicséretet kapott az akkori honvé­delmi minisztériumtól. A hadsereg­ből felesége származása miatt ki kellett lépnie és ez módot adott neki arra, hogy 1945 elején, mint a németellenes tiszt belépjen az új hadseregbe. 1945 nyarán már a jugoszláv felderítő szervezet ké­meként működött. Ugyancsak már 1945-ben felvette az összeköttetést Rajk Lászlóval. A Rajkkal folyta­tott sorozatos tárgyalásokon meg­ismerte és elfogadta állam- és nép­­ellenes szervezkedésének célkitű­zéseit. Pálfi­ feladata a szervez­kedés katonai vezetése volt. Rajk­kal egyetértésben a honvédségen belül védte és előtérbe tolta a reakciós, horthysta, fasiszta tiszte­ket, fontos parancsnoki állásokba helyezte azokat, akikről biztosan tudta, hogy aljas célkitűzéseit és utasításait vakon követik. 1947-ben Rajk utasítására fokozta tevé­kenységét és a fegyveres össze­esküvéssel kapcsolatos mozgósítási kérdések begyakorlására riadózta­­tásokat, katonai összevonásokat, stb. rendezett. Pálffy összeköttetésbe lépett Lo­­zits ezredes — a budapesti jugo­szláv katonai attasé — közvetíté­sével Nedelkovics jugoszláv ezre­dessel. A találkozás Rómában tör­tént 1947 decemberében a parti­­zánkongres­szuson, ahol Nedelko­vics Tito közvetlen utasításait közölte Pálffyval. Biztosította Pálffyt, hogy Tito céljai megvaló­sulnak, mert e célokat az Ameri­kai Egyesü­lt Államok támogatják. 1948 októberében, miután Rajk Pakson titkosan találkozott Ran­kovics jugoszláv belügyminiszter­rel, Pálffy meggyorsította a Köz­társaság megdöntésére irányuló fegyveres előkészületeket. Elkészí­tette és írásban lefektette a ter­vet, amelyet 10 zászlóaljjal vélt megvalósíthatni. E zászlóaljaknak Pálffy azt a feladatot szánta, hogy szállják meg a fontosabb középü­leteket, a postát, a rádiót, a párt­központot, valamint a vidéki ipari gócokat. Ugyancsak tervet dolgo­zott ki a kormány tagjainak, Rá­kosi Mátyásnak, Farkas Mihály­nak és Gerő Ernőnek meggyilko­lására. Ezt a feladatot Korondy Béla rendőrezredes, volt csendőr­századosra bízta, akinek a Ko­rondy által már megszervezett különleges zászlóaljon kívül egy Horthy-tisztekből alakított különít­ményt is rendelkezésére bocsátott volna. A tervet Nagy-Budapest térképvázlatán lerögzítette és hi­vatali páncélszekrényében őrizte mindaddig, amíg bűntársai letar­tóztatásáról nem értesült. Akkor titkárnője, Rosenfeld Edith segít­ségével a terveket elégette. Pálffy György tehát ezáltal az 1946:1. tc.-ben megalkotott demo­kratikus államrend és köztársaság erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével bűntettet követett el. B) Pálffy György 1945 óta a Jugoszláv kémszolgálat ügynöke volt. Brankov Lazarnak, a Jugo­szláv követség tanácsosának, a Jugoszláv kémszervezet magyar­­országi vezetőjének sorozatosan átadta a honvédség bizalmas ok­mányait és adatait. A katonai po­étikai osztály beosztottjait a Bran­kov által kért adatok kiszolgálta­tására utasította. Pálffy György ezt a kémszolgálatot Lozits ezre­des, jugoszláv katonai attasé ré­szére folytatta, majd ennek levál­tása után Zsokail ezredesnek, jugoszláv követség katonai attasé­a­jának bocsátotta rendelkezésre. Pálffy György, mint altábornagy­­ és a honvédség felügyelője, tehát­­ mint közhivatalnok, hivatali meg­­­bizatásával visszaélve, a magyar­­ állam nemzetközi, katonai és gaz­­­­dasági helyzetét érintő titkokat­­ idegen állam hatóságaival közölt.­­ Ezzel az ország érdekeit súlyosan sértve, kémkedés, hűtlenség bűn­tettét követte el. III. A­ Brankov Lazar a jugoszláv belügyminiszternek magyarországi főrezidense volt. Kezdetben­ a jugoszláv katonai misszió vezetője, majd a követség első tanácsosa, később a jugoszláv követség ügy­vivője lett. Magyarországra kül­dése előtt, 1945 elején Cicmil Ob­­rád ezredes, a jugoszláv katonai misszió vezetője, Tito utasításaira hivatkozva a kifejezett misszió tagjainak feladatát — Brankov vallomása szerint — a követke­zőkben szabta meg: »Tito, Kardelj és Rankovics számítanak arra, hogy a mis­­­szió tagjai Magyarországon való tartózkodásukat felhasznál­ják, hogy kémanyagot szerez­nek a magyar kormány politikai és gazdasági intézkedéseiről, valamint­ hírszerzést végeznek a magyarországi szovjet csapatok­ról. Értésünkre adta, hogy szo­ros kapcsolatot kell létesítenünk az angol-amerikai megbízottak­kal és el kell kerülnünk, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizott­ság szovjet vezetőségének, kü­lönösen Vorosilov marsallnak be­folyása alá kerüljünk.« Brankov ennek megfelelően éve­ken keresztül tartotta fenn az ös­­­szeköttetést Rajkkal, Pálffyval és a magyar demokratikus állam el­len összeesküvő más elemekkel. Ő volt az, aki Rajkhoz kapcsolta Pálffy Györgyöt, ő volt, aki Rajk László, Pálffy György és mások szervezeteit egybehangolta. Ő Irá­nyította Rob Anton jugoszláv kém működését, akit az ő követelésére a Magyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének titkár­jául választottak és aki az ország­gyűlésnek is tagja lett. Brankov volt a tolmács Rajk és Rankovics 1947 decemberében Kelebián foly­tatott tárgyalásán. Reá, mint Tito és Rankovics bizalmi emberére hárult az a feladat, hogy a ma­gyar Köztársaság megdöntésére irányuló tervek kivitelét szorgal­mazza és ellenőrizze. Amikor a Tájékoztató Iroda közleménye után ez a szerepe megnehezült, Rankovics egyenes utasítására Tito ellen fordult és erről nyilvá­nos nyilatkozatot is adott. Titok­ban pedig folytatta a Köztársaság megdöntésére irányuló működését. Brankov Lazar tehát ezáltal az 1946:1. tc.-ben megalkotott demo­kratikus államrend és demokra­tikus Köztársaság kormányának erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével bűntettet­­ követett el. B) Brankov Lazar a jugoszláv hivatalos kémszervezet fő vezetője volt Magyarországon. Több, mint négy éven át Rajk Lászlótól, Pálffytól és az ügynökeiként be­szervezett egyéb magyar kémek egész sorától folyamatosan sze­rezte be a titkos adatokat. Erre a tevékenységére közvetlenül Titó­­tól kapott utasítást, ő volt Tito legszívósabb ügynöke. Brankov Lazar egész országi tartózkodása alatt magyar­­állan­dóan kémkedett, ezzel a kémkedés bűntettét követte el. C) 1948 nyarán Brankov Lazar magához rendelte a jugoszláv kémszervezet tagját, a budapesti jugoszláv követség sajtóattaséját, Zsivko Boarovot és közölte vele, hogy Moles Milos, a magyar­­országi jugoszlávok egyik vezető­je, a Tájékoztató Iroda határozata mellett foglal állást és ezért félő, hogy leleplezi Titóék magyar­­országi működését. Brankov azt az utasítást adta Boarovnak, bírja rá Moiis Milost, hogy ettől a szán­dékától álljon el és ha Moris Mi­los kitartana álláspontja mellett, akkor ölje meg. Brankov az uta­sítás után átadta Mrázovics jugo­szláv követ revolverét Boarovnak, aki 1948 július 10-én éjjel Molcs Milost annak lakásán több revol­­verlövéssel meggyilkolta. Brankov Lazar tehát Zsivko Boarovot rábírta arra, hogy Moiis Milost előre megfontolt szándék­kal megölje, vagyis gyilkosságra való felbujtás bűntettét követte el. IV. A) Dr. Szőnyi Tibor 1903-ban született. 1930-tól 1945-ig, amikor mint amerikai kém Magyarország­ra jött, kizárólag külföldön élt. 1938-ban Svájcban bukkant fel, ahol a háború alatt az ottani ma­gyar emigránsokból, trockistákból csoportot szervezett. Csakhamar összeköttetésbe lépett Noel H. Fielddel, az amerikai kémszolgálat egyik vezetőjével, majd ennek fő­nökével, Allan Dullesszal, aki az »Office of Strategic Service« (OSS) nevű USA kémszolgálat európai főnöke volt. Field az ú. n. »baloldali« elemekből toborzott ké­mekre specializálta magát, s hozzá tartoztak a különböző nemzetiségű svájci emigráns kémcsoportok. Dulles utasítására Szőnyi Tibor kapcsolatba lépett Misa Lamparral, a bukaresti jugoszláv követség je­lenlegi első tanácsosával, aki a há­ború alatt Svájcban Tito és az Egyesült Államok közös kéme volt és Szőnyihez hasonlóan anyagi el­lenszolgáltatás fejében kémszolgá­latokat végzett Dullesnek. Szőnyi vallja, hogy 1944 decemberében neki és csoportja tagjainak Misa Lampar hamis igazolványokat adott át, melyeken Szőnyi és csoportjá­nak tagjai, mint Jugoszláviába utazó tisztek szerepeltek. Szőnyi Tibort és kémcsoportját a jugo­szláv és amerikai felderítő szerve­zet Svájcból Marseillesbe juttatta, ahol Latinovics, az akkori marseil­­lesi jugoszláv konzul (jelenleg svájci jugoszláv követ) elintézte az amerikai kémszolgálat ottani veze­tőjénél, hogy a kémcsoport rendel­kezésére amerikai gépet bocsássanak. katonai repülő­Minthogy ak­kor még folyt a háború, a speciális katonai repülőgép használatára az amerikai főhadiszállás adott enge­délyt. Szőnyi elmondta, hogy Belgrád­­ban a Belügyminisztériumban je­lentkeztek, ahol bemutatták Lam­par és Latinovics kémektől kapott igazolványaikat Kovacsevics jugo­szláv őrnagynak. Az őrnagy elhe­lyezte őket a jugoszláv politikai rendőrségen, az OZNA-n, néhány napon át kioktatta őket, majd meg­felelő kísérettel Novisadon és Su­­boticán keresztül, mint jugoszláv tiszti missziót Szegedre küldte. Szegeden Kalafatics ÓZNA ott tartózkodó őrnagy, az tisztjének utasítására, Szőnyiék a jugoszláv igazolványokat megsemmisítették. Szőnyi és kémbandája idővel je­lentős pozíciókba jutottak. Szőnyi maga a Kommunista Párt Káder­osztályának a vezetője lett, ami le­hetővé tette, hogy a vele megérke­zett amerikai kémeket, vagy azo­kat, akiket Rajk hozzá utasított, megfelelő állásokba helyezze el. Szőnyi és az általa elhelyezett ké­mek az általuk megszerzett titkos belpolitikai és gazdasági adatok egy részét közvetlenül Budapesten adták át megbízóiknak, részben pedig futárok útján Svájcba küld­ték az Egyesült Államok ottani kémszolgálatának. Szőnyi 1947 februárjában külön utasítást kapott arra, hogy Szász Bála, Ádám György és Máté Iván amerikai kémeket fontos közigaz­gatási beosztásba helyezze el. 1946 őszén Allan Duk­es utasítására Sző­nyi működését Rajknak rendelte alá és rendelkezésére bocsátotta kémcsoportját is. Szőnyi Tibor, aki nemzetgyűlési képviselő is volt, te­hát közhivatalnok, hivatali megbí­zásával visszaélve, a magyar ál­lam nemzetközi és gazdasági hely­zetét érintő titkokat, az állam érde­keinek súlyos sérelmére, idegen ál­lam hatóságaival közölt, kémkedett, hűtlenség bűntettét követte el. B) Szőnyi Tibor csoportjának tagjait 1945 januárjában történt hazatérése után a legkülönbözőbb állami, közigazgatási és fontos gaz­dasági pozíciókba helyezte el. Így többek között elhelyzete Vági Fe­rencet a miniszterelnökségi sajtó osztályra, Földi Ivánt a Magyar Szovjet Olajvállalathoz, majd a Iparügyi Minisztériumba, Balabás Pétert a Rádió szerkesztőségéb, Hódos Györgyöt a Tervhivatalba dr. Kálmán Andrást a Népjólé Minisztériumba, dr. Kuty Gyulát a Orvosszakszervezetbe. Kémeso­portját Szőnyi 1947 februárját mintegy kéthavonként rendszer­­megbeszélésekre hívta össze. E időpont után konspirációs okokb már csak egyénenként tárgyalt v­lük. Az értekezleten utasítót kémszervezetének tagjait, ho( 2

Next