Március Tizenötödike, 1950 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1950-01-09 / 1. szám
r clfaám a ni kíhúk ! ^l^Lmuukáilámp&k ! Munkaversennyel előre az első ötéves terv sikeréért! III. évfolyam 1. szám Ára SO fillér 1950 január 6. ÍFULLMUNKAS VörÖs Csepel Két csillesor között lépkedünk. Hitünk mögött egy hangosan dohogó traktor dudája figyelmeztet bennünket: térjünk ki előle. Vaslemezeket visz a kerékpárműhelybe. Arrébb, fenn a Martin mellett, magasba ívelő vaspályán szénszállító csillék futnak, alatta melegen öltözött munkások a szénnel rakott vagonoknál dolgoznak. Balra hatalmas ócska- és hulladékvastömeg — innen szállítják a nyersanyagot az olvasztóba, Martinban ebből lesznek a nehéz a vastömbök, ebből formálják a csepeli gyáróriásban a híres fúrógépeket, esztergapadokat és a többi gépremekeket. A kerékpárműhelyben vidám dudorászással egy pedálgumikkal teli szállítókocsit tolnak. Az alkatrészműhelyben Cseh Mária, Laskovits Imre és a többiek, a kerékpár hajtókarjait szerelik egyre fokozódó lendülettel. A csoportvezetők állandóan figyelemmel kísérik munkájukat. Lehagyunk benneteket, — kiáltja Tompos Erzsébet Laskovitshoz. A »nem hagyjuk magunkat« túlharsogja az előbbi kiáltást. Soltész Margit a minőség javítása mellett a sztálini műszak eredményének továbbfejlesztéséért dolgozik. Nem akar lemaradni a terv teljesítésében. A nagyszereide hatalmas csarnokában szürkére festett, legújabb típusú fúrógépek sorakoznak. Szállításra várnak, hogy valamelyik állami üzemben bekapcsolódjanak a Terv munkájába. Itt dolgozik a Marján ifjúmunkásbrigád, a WM egyik legjobb brigádja. A Terv indulásakor új vezetőt választottak, mert Marján elvtárs egy másik szerelőcsoport vezetője lett és helyébe Schmidt Antal Ifjúmunkás lépett. Már a terv első napján új munkamódszer kidolgozásán kísérleteznek: ötven százalékkal akarják növelni jelenlegi termelésüket, hiszen a műhely programja is ezt irányozza elő. A Marján ifjúmunkás-brigád sikerrel oldja meg nagy feladatát. Egyik biztosítéka ennek a pártszervezet segítsége és Marján elvtárs munkamódszer átadása. Ezt mondja Ihász elvtárs is, a brigád helyettes vezetője. Munkájuk nyomán egyre több szerszámgép emelkedik a hosszú csarnokban, egyre több új gép várja munkába állítását. A Varrógépműhely munkapadjai mellett különös gyors lendülettel dolgozik egy háromtagú ifjúmunkáscsoport. Köztük Gengeliczky János elvtárs, varrógépműhely akit nemcsak a dolgozói ismernek. A sztálini műszakban elért 2520 százalékos teljesítményével megbecsülést szerzett magának a gyár többi dolgozói előtt. Amikor az üzemi SzIT-Bizottság oktatási felelőse, Vas Péter elvtárs megkérdezte, hogyan fogja teljesíteni a Terv első hónapját, Gengeliczky elvtárs, csak így felelt: — A kézmeghajtásos varrógép villáskarjából eddig három és félnap alatt átlag 600-at készítettem. Most egy újításommal naponta 1200 darabot lehet elkészíteni... De Gertgeliczky elvtárs munkamódszerének átadásával is elősegíti a Terv sikeres végrehajtását. A mellette dolgozó Kis Imre ifjúmunkás néhány héttel ezelőtt szabadult fel szakmájában. Mint fiatal segéd a 100 százalékot sem tudta elérni. A munkamódszerátadás után 180 százalékra, a sztálini műszakban 920 százalékra teljesítette normáját. Most a sztálini műszak tapasztalatait hasznosítja: már a 3 százalékos átlagteljesítménynél tart. Ismét az udvaron vagyunk. A vágányok mellől éles mozdonysípolás hallatszik. A csillék rakodásánál idősebb munkások dolgoznak. Két csille megtöltése között a Tervről beszélgetnek, saját tervükről: — Jóskabá..., odakünn valami különöset képzelhetnek arról, ami ma itt a gyárban történik. — Pedig nincs benne semmi különös. Hozzákezdtünk a Tervhez és megvalósítjuk.... — Sikerülni fog — mondja. — Az én fiam a Hofherr-ben dolgozik. Reggel azzal búcsúzott, hogy ma kétnapi tervét fogja teljesíteni ... A gyár főbejáratán nemzetiszínű és vörös zászlókat lobogtat a szél. A lobogók között felírat hirdeti a Vörös Csepel dolgozóinak egységes akaratát: »Az ötéves tervvel, Rákosi Mátyás vezetésével előre a szocializmus felé.« INDUL AZ ÖTÉVES TERV! „Az államosítással új korszak kezdődik életünkben" Az Angyalföldi út hatalmas bérházainak árnyékában apró, ütöttkopott földszintes ház húzódik meg. A ház homlokzatán tábla: »Tasnády Pál rézöntő műhelye.« Az elhanyagolt kis műhelyt a napokban államosították. Az üzem munkásai boldogságtól sugárzó arccal, egymást félbeszakítva beszélnek arról, hogy mennyire örülnek az államosításnak. — Rengeteg hátrányunk volt azzal, hogy magánüzemben dolgoztunk — mondja Buterka Ferenc. — A legnagyobb hiányosság, amit legelőször kell említenünk az volt, hogy nem volt pártszervezetünk, amely irányított volna munkánkban, tanulásban. — SZIT szervezetünk sem volt — szól közbe Bartakovics Gyula ifjúmunkás, olvasztó — elszakadtunk az ifjúsági mozgalomtól is De voltak más bajok is. Nem vehettük ki a részünket a munkaversenyből. Nap, nap után olvastuk az újságokban, hogy a nagyüzemben dolgozó öntők milyen nagyszerű eredményeket érnek el és elkeseredve láttuk, hogy mennyire lemaradtunk. Elavult gépekkel dolgoztunk, nem ismerjük az új munkamódszereket és az üzemünkben nem volt megszervezve a munkaverseny. — Politikai tanulás területén is lemaradtunk — mondja József János. — A kevés marxistaleninista tudásunk is egyik oka volt annak, hogy rosszul álltunk a termelés területén. Most aztán itt is, ezen a területen is behozzuk lemaradásunkat. — Az államosítással új korszak kezdődik életünkben — folytatja. — Most már mi is közvetlenül érezzük majd a Párt irányítását, mi is kivesszük a részünket a munkaversenyből, a tanulásból. Most már mi akadálytalanul sorakozhatunk fel a nagyüzemekben dolgozó munkástársainkhoz, hogy velük együtt valósítsuk meg az ötéves tervet, építsük a szocializmust. ?e £ dat hajutatnak A munka forradalmára Magas, erős termetű, mondta valaki. Nagy előkészületeket tesz, úgy lát munkához. Háromezer százalékot csinál. Újító. Először használt tompaszögben köszörült kést. Fölényes, magabiztos, hangosszavú. Valahonnan, a műhely sarkából egy pattanásosképű tanuló HORVÁTH EDE Izgatottan sipította: — Csudira fel— Van is mire! vághat... Majd meglátjuk! .. ~ Vajjon meghallgatja-e majd minden kérdésünket? Lekicsinylő válaszokat ad? Elárulja-e a titkát? így vártuk a Ganz Villamosságiban a híres győri sztahanovistát, Horváth Edét. Alacsony, sovány, fekete fiú lépett a műhelybe. Egyszerű, barna öltönyt, tiszta inget viselt Szerény mosollyal ryujtok kezet: — Szabadság, elvtársak! Horváth Ede vagyok kan. Felvette munkaköpenyét s a géphez állt. Halpontos mondatokkal magyarázott. Megmutatta, hogyan köszörüli a kését. Az előkészületek alatt minden segítő mozdulatunkat megfőnie. Akadtak kétkedők is. Érveket hoztak fel. •helés, az anyag, a munkadarab... Csak mos’ , amikor valaki mégis elindított egy mát s a hegyesszögű késsel megkísérelte a gást, türelmesen vált A kés elégett. Hor- Sde szótlanul befogta saját kését s végigül a munkadarabon. — így kell csinálni, elvtársak — mondta csendesen, így ismerik odalent, Győrben is. Soha hangos szavát nem hallani. Húsz kilométerre lakik az üzemtől, kerékpárral jár be. A hatalmas eredmények után a gyár autót küldött érte. Alig tudták rábeszélni, hogy használja. Heti keresete négyötezer forint. Szobaberendezést vásárolt, könyveket. •Tanul. Esténként olvas, rádiót hallgat. Korán fekszik. — Nagyon fontos, hogy pihenten, kialudva lássúnk munkához. • Szeretni kell a munkát, szeretni kell a közösséget, amelyért dolgozunk. Az ember soha nem válhat géppé a gépe mellett. Mindig az újat kell keresni.. . Horváth Ede, sztahanovista ifjúmunkás, a munka forradalmára, az újat keresi. Boldog, megelégedett ember„ Hej, ha a botosispán látná Hej, ha a botosispán látná! Bíborlila színt játszana puffadt arca, véres szemében hogy’ kavarogna a méreg. A nincstelen Szilágyi lánya, az a sehonnai marokszedő, házicselédnek se való, dalolva szántja a szarvasi határt. Hányszor futtatta meg tűző napon, hányszor ónos elsőben, messziről ordított már, ha meglátta, mert habotos ispán s nem sze A Szilágyi lánya, az Eszter dalolva szántja a szarvasi határt. Éjszaka van, nagy, kék csillagok fényterek az égen, lomha földi ködök lebegnek a jegenyék mentén. Nyulat ugrat ki a reflektor fénye, cikázva szalad a tapsifüles a barázdák között, nevetve néz utána a lány. Fel, a két _görcsös derekú körtefáig s onnan vissza a dűlőhöz. Dübörög a traktor, lágyan fordul ki az ekevas alól a fekete föld. A körtefáknál Eszter megszorítja a bal hátsó kerék fékét, helyben fordul a gép, szinte kiugrik a barázdából. A jó gépész így fordítja a a masinát. Időt takarít s biztosan tartja a barázda vonalát. Az öregasszonyok bizony megbámulják hajnalonként, amikor sáros traktorával bedübörög a faluba. Hogy nem dobja le azt a törékeny lányt a gép... A gazdák szeretik. Ha valamely fogas kérdésben nem tudnak eligazodni, megkérdik Esztert. Politikai, szakmai, gazdasági dolgokban senki sem tud olyan talpraesett magyarázatokat, jó takácsokat adni, mint 5. Híre van a megyében. Heti százaléka száznegyvenhét, üzemanyagmegtakarítás százötven liter, üresjárat zéró, azaz zéró százalék. Jó munkájával kiérdemelte, tagjelöltként soraiba fogadta a Párt. — Pásta Angelina, a szovjet traktoros lány a példaképem. Olyan munkát szeretnék végezni, mint a komszomolista traktorosok, ígérem, s a szarvasi föld jövő esztendei termése legyen a tanúm, méltó leszek a Párt bizalmára. Nótázva szántja a szarvasi határt Szilágyi Eszter Hej, ha a botosispán látná! Mert a lány masinája az urak lába nyomának még az emlékét is elszántja a szarvasi határból. A föld a nép és a nép gyermekei maguknak művelik, rágós ember volt a szarvasi rette a zsellérek gyermekeit. SZILÁGYI ESZTER Gorzás Juliska tudja, mit jelent a SzIT-tagság A váci úti Ulrich Fémárugyár N. V. SzIT irodájában beszélgetünk Andó elvtárssal, az üzem SzIT- titkárával. — És kik a legjobb szitesek nálatok? — kérdezem. Andó egy pillanatig gondolkodik: — Várjál, hozom a termelési eredményeket... Gorzás Júlia neve a második lapon áll. Mellett két szám: 110— 166. A név és a két szám mögött egy fiatal ember, — egy ifjúmunkás — SzIT-tag alakja elevenedik meg. 1. A múlt esztendő áprilisában került Gorzás Juliska, volt háztartási alkalmazott az Ulrich Fémárugyár N.-be. Segédmunkás — bádogos lett. Az első napokban nehezen törte házimunkához szokott, vörösre mosott kezeit a fémmunka — és mégis könnyebb volt, könnyebb, mert vidámabb, mert volt célja — értelme. Új munkás volt, azelőtt soha se látott üzemet és most mégis sikerült. Először alig közelítette meg a 100 százalékot, de azután túltört rajta! Még április végén felfigyelt rá a SzIT-bizottság • 2. Alig néhány napra rá boldogan rejtette inge zsebébe az ötágú csillaggal díszített kék könyvecskét: SzIT tagsági könyv. Hallotta, hogy forrasztóban szükség van emberekre, mert nehéz a munka. Boldogan mentt át, mikor őt is, mint a bádogosműhely egyik legjobb ifjúmunkását, áthelyezték. Gondosan jegyezte fel minden héten kis noteszébe: 100—105—110 százalék! Most már soha nem süllyedt kétjegyűvé Gorzás Júlia százalékteljesítménye. Nem magától jött rá, hogy mi a SzIT-tag legfőbb kötelessége, hanem a legjobban: Andó Lajos SzIT titkár, meg Sonkas Sándor iparostanuló (a sztálini műszak idején 310 százalékot teljesített!) mondták meg neki, ők járnak elől jó példával. 3. Csak öt elemit járt, de most határtalanul felébredt benne a vágy, hogy tanuljon: először a VIT-tanfolyam idején kezdett ismerkedni népi demokráciánkkal, a Szovjetúnióval, a Komszomollal, sokat hallott arról, hogy milyen emberek a komszomolisták. És arról is hallott, hogy nekünk, magyar fiataloknak is hozzájuk hasonló egységes ifjúsági szervezetünk lesz, ha jól dolgozunk, ha a szocialista építés rohamcsapatává válunk.. . A Nagy Sztálini Nap idején mutatta meg, hogy valóban méltó a SzIT tagságra. Nem méltánytalanul ítélte neki az Ulrich-gyár SzIT szervezete az ifjúmunkásszervezet tagkönyvét. Átlagteljesítményét 110 százalékról 166 százalékra emelte és volt olyan nap, mikor 210 százalékot írtak fel a neve mellé. 4. Határtalanul büszke volt erre, de tudta, hogy a SzIT-tagnak még más kötelessége is van a termelés érdekében: támogatni az elmaradottakat. Rendszeresen segített a mellett dolgozó Sinko Sárinak, de a kisebbekre, az iparostanulókra is volt gondja. Többször is látta, — amint átment tanműhelyébe — hogy kis Demesz Jóska hol az egyik, ahol a másik sarokban ácsorog, támasztja a falat, a szerszám meg ott pihen mellette. Nem sajnálta Juliska a lányságot Napokon keresztül magyarázott a gyereknek: — Nem lesz belőled soha ember! És még te mondtad nekem a múltkor, hogy SzIT-es szeretnél lenni. Dolgoznod kell jól, hogy SzIT-es, hogy a termelés rohamgárdistája, hogy a magad országának becsületes építője lehess! Érted, Jóska? És Jóska megértette. Hogyne értette volna meg? Hiszen Juli nemcsak szóval magyarázott, hanem jó példával is ... Gorzás Júlia jól tudja, milyen dicsőség a SzIT-tagság Most már csak csak egy vágya van, hogy még jobban kiérdemelje: — Géphez szeretnék kerülni! Még többet, még jobban akarok termelni! Esztergályos leszek! a slockdtiamm éfiUúé&en Rá se ismernek otthon — Micsoda!? — kiáltott fel az őrmester — még szájaim merészelsz. Na, majd megkóstoltatom veled az... Azzal kihívta a sorból a szerencsétlent. Feküdj! Fel! Feküdj! Fel! így vezényelt vagy százszor. Hát bizony utoljára már nem tudott felkelni, nyekkent egy nagyot és ott maradt a földön elnyúlva. Az őrmester meg odaállt a század elé: — Emberek, most megismerhettek engem, Bártfai János őrmestert. Rettegjenek tőlem, mert én megmutatom maguknak, hogy a magyar királyi honvédség nem szanatórium .. . — Hát így telt el az első napom a katonaságnál, 1940-ben — fejezte be történetét Vigh Péter. A műhely végéből egy szeplős fiú odakiáltott: — Ernő, holnap majd meglátja, mennyivel más a Néphadsereg! Másnap korán reggel Harkai Ernő, a WM- gyár Martin-munkása frissen festett katonaládával a kezében, belépett a laktanya kapuján. Mindjárt a bejáratnál hatalmas tábla köszöntötte: »Forró szeretettel üdvözöljük a bevonuló újoncokat!« Pattogó indulók hangja, a tisztek baráti szavai fogadták Ernőt és társait. Horkai Ernő még mindig emlékezik a politikai tiszt üdvözlő szavaira: — Elvtársak, mi azt akarjuk — mondotta a politikai tiszt, aki tavaly még a WM-gyár kerékpárműhelyében dolgozott —, hogy úgy érezzék magukat a honvédségnél, mint egy nagy szerető családban Azután elkövetkezett a ruhaosztás ünnepélyes pillanata. Vadonatúj egyenruhát, csizmát kaptak. Néhány nap alatt megismerkedtek a katonaélettel és megszerették. Látták, hogy tisztek, altisztek és örege katonák azon fáradoznak, hogy jó harcosok legyenek belőlük. Ernő hamarosan összebarátkozott társaival. Később ismerősöket fedezett fel. Az egyik őrmester a Láng-gyárban volt önző. Tavaly együtt voltak tapasztalatcserén Ózdon. Az egyik alhadnagyot is megismerte. A WM-gyárban volt ifjúmunkás. Karácsonykor Ernő is szabadságot kapott. — Lesz nagy öröm otthon. Csak attól félek, nem ismernek majd meg, annyira meghíztam. Sztahanovista szeretne lenni Pestszentlőrincen született. Huszonkét éves. Foglalkozása: lakatossegéd. Apja, nagyapja, dédapja is lakatos volt. A felszabadulás után szerződött le tanoncnak, egy kismesterhez. Gondolta, jól kitanulja a szakmáját. Tévedett. A mester első r nap már házimun/// skát végeztetett vele. / / Burgonyát homomagyarjanoszott, padlót mosott, ebédet vitt. Végül a MÁVAG-ba került. Itt is szabadult fel. Mikor meglátogattuk, éppen a satu mellett vidáman fütyörészve dolgozott. Magyar János eddig a közepes munkások közé tartozott. Normáját teljesítette, rekorderedményeket, többszáz százalékot azonban nem tudott elérni. Pedig János nem volt lusta, szívvel-lélekkel dolgozott, de nem ismert új, ügyes munkafogásokat, jó munkamódszereket, amelyekkel gyorsabb és szaporább lesz a munka. Megkezdődtek a szaktársak, az élenjáró dől a hála és a szeretet, a munka új üteme lázba hozta Magyar Jánost. Az elsők között ajánlott fel tíz százalékot, nem többet, mert biztos akart lenni a dolgában. Odahaza éjszakákon keresztül gondolkozott, hogy mivel lehetne gyorsabbá tenni a munkát. Az eredmény hétről-hétre százalékokban — a borítékban — mutatkozott meg. A 100 százakból csakhamar 110—120—132 százalék lett. És következett a sztálini műszak napja. M.v. János többszázezer társához hasonlóan, sí _-n alaposan felkészült erre a napra. Fél órával kezdés előtt már benn volt a műhelyben, mindent kézhez készített, hogy ne legyen fennakadás munkájában És boldog nap volt a sztálini műszak napja Magyar János életében is, mert élete legjobb eredményét érte el: 147 százalékot. János számára hatalmas tanulságokat rejtett magában a sztálini műszak napja. Rájött arra, hogy jó eredmények elérése nem ördöngösség, hanem helyes munkamódszer és a gépek teljes kihasználásának kérdése. Tovább akarja fejleszteni az eddig elért eredményeket. És tudja, hogy ehhez mi szükséges: átvenni a bevált jó munkamódszereket, tanulni az élenjáróktól, fejleszteni önmagát, újításokon gondolkodni. így lehet valaki jó munkás, esetleg sztahanovista is. És elárulhatjuk, hogy Magyar Jánosnak is titkos vágya, hogy sztahanovista legyen. Id‘ HARKAI ERNŐ