Március Tizenötödike, 1950 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1950-01-15 / 2. szám
is a diákvezető? A sztálini felajánlások sikere megmutatta, hogy tanulási munkánk eredményeinek kulcsa: az alapos nevelőmunka. Ott, ahol a diákoknak elmondták, miért tanuljanak jobban a »sztálini hónapban« — megértették feladataikat és ezeken a helyeken születtek a legjobb eredmények. Itt a diákok helyesen tették meg felajánlásaikat, teljesítették, sőt túlteljesítették őket. Ezekben az iskolákban, osztályokban nem maradt az ifjúmunkások, a munkásdiákok önfeláldozó lelkesedése puszta példa, hanem valósággá vált. Le kell vonnunk a tapasztalatot: a jó nevelőmunka a legbiztosabb út a jó tanulás felé. Ezt a nevelőmunkát pedig leginkább az osztálybizottság tudja végezni, az osztálytitkár tudja irányítani. Miért? Egyszerűen azért, mert ők élnek legközelebb az osztály tagjaihoz, az egyes diákokhoz, ők látják legjobban a tanulmányi és politikai fejlődésnek legdöntőbb kérdéseit — röviden: kik ismerik legjobban az osztály problémáit. Hogyan végezze az osztálytitkár ezt az agitációs, nevelő munkát? A legfontosabb, hogy lássa, milyen megtisztelő feladat ez számára. Képzeljétek el, — osztálytitkár tagtársak, osztályembereknek a sorába léptek, akik bizottsági tagok — azoknak az az új ember kovácsai. Az új, a szocialista világ építésében talán a legfontosabb feladat az új ember felnevelése. Azé az emberé, aki társaiért, népéért minden áldozatra kész, aki szereti hazáját és a világ minden elnyomott dolgozójával együtt küzd a buldog jövőért. Az olyan embereké, mint amilyenek a kémszindisták, az Oleg Kosevojok, és Mereszjevek.. Megtisztelő, de egyben nehéz feladatra kell vállalkoznotok hazánk boldog jövője. Magyar Népköztársaságunk felemelkedése érdekében. Az első tanítás, ami ebben a munkában kell, hogy valamennyiőrőket vezessen — Sztálin elvtárs szavaival így hangzik: »Ne vessétek meg a munka apraját, — mert apróból lesz a nagy — ez Lenin legfontosabb hagyatéka*. Ha követni akarjátok a leninisztálini útmutatást: minden percet, minden apró esetet fel kell használnotok a nevelésre. Ha valaki rosszul felel, rögtön magyarázzátok meg neki, mit jelent az ő hiányos felkészültsége, ha késik, kérdezzétek meg: mi lenne, ha az üzemek dolgozói is 10—20 perccel később mennének munkába. Vajjon befejeztük volna-e 7 hónappal hamarább népgazdaságunk felépítését, hároméves tervet? Ha piszokosak, a gyűröttek a könyvei, mondjátok el neki, hogy a kultúrát, a tudást becsüli te azzal, hogy nem vigyáz az emberiség által felhalmozott tudásanyag megtestesítőjére: a könyvre... és így tovább. Ne feljetek felvetni a kérdéseket! Ezeket a közvetlen, apró dolgokat és ezeknek kapcsán a világ nagy kérdéseit: a békéért vívott harcot, a szocializmus győzelmének jelentőségét, népünk felemelkedésének útját ismertessétek meg minden diákkal Sokan vannak még, akik nem hiszik, hogy a háború elkerülhető, számukra a szocializmus építése, mit hoz »7 ötéve«, terv a s többi ötéves tervek sora ... Beszéljetek nekik a Szovjetunióról, a Korm A nevelőmunka irányítója és szervezője, az osztálytitkár szomolról, mondjátok el, hogyan harcolnak a magyar Ifjúmunkások a Párt útmutatása nyomán a termelés emeléséért, hogyan kívánnak a komszomolisták követőivé — »a szocialista termelés rohamcsapatává« válni... De van sok olyan diákvezető is, aki »fél agitálni«, — attól tart, hogy nem veszik komolyan, nem hallgatják végig. A gyakorlat nem őket igazolja, hanem azokat, akik rendszeresen végeznek nevelőmunkát, szerkesztenek faliújságot, szerveznek sajtóbeszámolót, akikhez most már sorra jönnek diáktársaik, kérdésekkel. Tehát az osztálybizottsági tagokon, a diákvezetőkön múlik, hogyan tudják megteremteni a rendszeres nevelőmunkát! De mindehhez az is kell, hogy ti magatok alaposan megismerkedjetek ezekkel a kérdésekkel. Olvassátok rendszeresen a mi szeretett Pártunk lapját: a Szabad Népet, az ifjúmunkásokét, a Szikrát és a diákok lapját, a Március Tizenötödikét. Keressétek meg a nevelőmunka ezernyi formája közül a legjobbakat, alkalmazzátok az általános problémákat a ti osztályotokra De jól gondolkozik az, aki így tervez: — Nálunk az osztályban szeretnek rajzolni a lányok, szívesen írnak is. A múltkor, mikor megjelent a Tali újságon az N. Piri neve, ollyan volt a kavarodás az osztályban, mintha bombát dobtak volna le. Fali újságot kell rendszeresen szervezni. Az elsőn meg fogjuk írni, hogy K. Bözsi azt hiszi, hogy mindenki csak rá vár, mert reggelente mindig egy negyedórát késik. Rajzolni is fogunk hozzá. A Ságvári-tanulókör készíti el — majd a jövő héten, a Petőfisták mutathatják meg, mit tudnak... * Szűk a hely arra, hogy a nevelőmunka minden egyes módszeréről most külön írjunk. Az egyéni agitáció ezernyi formája, az osztálygyűlések helyes megszervezése, a sajtó útján végzett nevelőmunka, a faliújság vagy klubnapok rendezése külön hosszú oldalakat tenne ki. De van rá mód, hogy megvitassuk ezeket a módszereket. A legjobb eredményeket elért osztálytitkárok számoljanak be munkájuk jó tapasztalatairól, esetleges sikertelenségeikről is. A rendszeres nevelőmunka — mint láttuk— nem kis munkát jelent, de ha meg akarjuk szilárdítani a sztálini felajánlásban elért eredményeket, ha az eddigi nagy lépéseken túl fordulatot akarunk tenni a tanulás területén, akkor vállalnunk kelll minden nehézségeit, mert megtisztelő és szép feladatot tűz ki elénk a Párt, a magyar népi demokrácia. A Ráskai Lea gimnázium a Szemere utca és Alkotmány-utca sarkán áll. Hatalmas épület, ] Igyemeletes, mégse lehet eltévedni benne: már a kapunál hallani az éneklést, hogy: »Dolina, dolina, dolina .. .* Csak a hang után kell mennünk és mindjárt megtaláljuk a második emeleti »orosz klub«-ot. Ez a másodikosok kedvenc helye. Lehet Itt olvasni, tanulni, játszani, ki mit akar. Agi leül a kályha mellé, kezébe veszi az elmaradhatatlan kötést és közben a legújabb KoMcoMOJibcuaH ripaBAa-t sillabizálja. Jutka meg Emmi a faliújságom nézegetik: ‘‘CoBercKHemronepu >KHByT bluatpax“ — Nagyon szeretem az oroszt — mondja Bors Emma — és tudom ia Hatosom volt belőle, eg?y éve azt mondtad, hogy nincs nyelvérzéked! — nevet Jutka. — Hát az angolhoz tavaly nem is volt! Vagy helyesebben: kedvem nem volt. Hiszen tudod, hogy majdnem megbuktam. De most az orosz könnyű és érdekes. A Gorkij-könyvtárba is játok, ott tanulok külön. Szabó Erzsi történelmet tanul , ott áll a terem hátsó falánál. Ez a fal csupa térkép. A Szovjetunió politikai térképe, aztán a Davidov-terv, hogyan lesz termővé a Karakumi sivatag. De Erzsi most nem ezeket nézi, ott van alul egy kisebb térkép, sok fekete nyíllal: Napóleon oroszországi hadjárata. Erről tanulnak most történelemben és Csatári Mária tanárnő, a II/b osztályfőnöke segített nekik megcsinálni ezt a térképet. Ők maguk csinálták ezt is, hiszen az egész osztály díszítése az ő munkájuk, a három második osztályé. Az á-sok csinálták a térképes falat (a harmadikosok is segítettek), a b-sek készítették a faliújságot, a két feliratot pedig a c-sek. „yHHTbcn.y'iHTbcH ■iHTbc«“ — mondja az egyik ennn elvtárs szavaival. A másik gondosan kivágott piros betűkkel hirdeti: „Toyn b CCCP aeno MecTH, Aeno csiamj, aeno AOŐjiecTH « repoucTBa." »A munka a Szovjetunióban becsület, dicsőség és hősies__ ség dolga.* Az auak és a tabla között kis üveges szekrény áll, benne könyvek, amelyeket úgy hordtak össze a három osztály diákjai: Lenin, Sztálin elvtársak művei, a Bolsevik Párt története és az új szovjet szépirodalom. Itt van Iljin-Szegál könyve is: »Hogyan lett az ember óriás?« Aztán megveszik a KoMcOMOjjbCKan ripaBaa-t KHOHepcKaH flpaBaa-t Orosz szótáruk is van, abból fordítanak, abból tanulnak a tanulóKevés eredményt érne el az az osztálytitkár, aki így akar nevelni: — A röpgyűlés jól bevált forma, nálunk ugyan a fiúk nem szeretik, de majd megszokják. Jövő héten tartunk egyet a kozmopolitizmusról. Elolvasok néhány brosúrát és felkészülök egy 20—25 perces kiei előadásra. A többiek majd csak hozzászólnak. Igaz, hogy eddig sose szóltak hozzá, de vigye el őket az ördög. Fontos, hogy a jelentésben benne legyen .. . I párok is. Spieler Mari, a II/b osztálytitkára végigfuttatja tekintetét a falakon: — Sok munka volt, de meg is van az eredménye! — eszébe jut az utolsó napok izgalma: vajjon elkészül-e az orosz terem Sztálin elvtárs hetvenedik születésnapjára? Az utolsó héten még fokozottabb lendülettel dolgoztak. Lelkesedésben nem volt hiány és az osztály el is készült idejére. — Nem volt kis munka, de erős akarattal látott hozzá a három osztály diáksága. Orosz tanárnőnk, Vera néni tanácsaival dolgoztunk, és itt az eredmény: könnyebb az orosz tanulása, jobbak lesznek az osztályzataink, hamarabb megtanuljuk a Szovjetunió, a Komszomol nyelvét. Kalutz Ferenc elsőosztályos tagtársunk a következő les fordult a Március Tizenötödike szerkesztőségéhez: »Kedves elvtársak! Tanulópárban tanulok Misik Jenővel és mind a kettőnk nagy nehézségeink vannnak a helyesírással és néha a matematikával is. Sokszor törtük már egy-egy dolgon órákat is a fejünket, de nem sokra mentünk. Kérünk benneteket tagtársak, adjatok tanácsot, hogy mit csináljunk? Milyen könyvek olvassunk el? Mi úgy gondoltuk, hogy ha van* 1 egy jó könyvünk, akkor az segít a bajon. A barátomnak még az gondolata is támadt, hogy kérjünk meg egy felsőbbosztályost, hogy segítsen nekünk, de én azt válaszoltam neki, hogy ez egyszer-egyszer lehetséges, de a felsőbbosztályosok is nagyon elfoglaltak a maguk tanulópárjával, vagy tanulókörében és még amellett hozzánk, a mi tanulóköreinkbe is lejárnak. Most azután nem tudjuk, hogy mitévők legyünk? ........ Tagtársi üdvözlettel: Kalutz Ferenc és Misik Jenő. Kedves tagitársak. Nagyon jól tettétek, hogy a Március Tizenötödike »Elsősök kérdeznek« rovatához fordultaitok ti is kérésetekkel. Azért is válaszolunk ezen a héten elsőnek a ti leveletekre, mert úgy gondoljuk, hogy ez a kérdés kívületek is nagyon sok diákot , elsősorban nagyon sok első osftályost érint. Komoly nehézségeitek lehetnek egy-egy tárggyal, olyan kérdések, amelyek órán nem is jutnak eszetekbe, csak otthon, amikor tanulni akartok és nem értitek az egyik vagy másik részt. Helyes az, amit felvetettél, hogy könyvhöz fordulnál segítségért, de nem ez az egyetlen. Sokkal nagyobb segítség áll rendelkezésedre. Tanáraid segítenek ! Bizonyára a ti iskolátokban is megszervezték már tanáraid a korrepetálást Vagyis azt, hogy a délutáni órákban, meghatározott időben odafordulhattok a tanár urakhoz és tanárnőkhöz az anyagot érintő problémáitokkal. A tanárok mindenütt szívesen és örömmel várnak rátok, csak az a baj, hogy ti nem mentek oda megkérdezni az anyag nehezebb részeit. Sokszor órákon keresztül vár rátok a tanár és ti ugyanakkor szintén órákat kínlódtok egy matematikapéldával, vagy egy nyelvtani hibával, ahelyett, hogy odamennétek megkérdezni. A tanárok mindenütt szívesen áldozzák fel számunkra szabad órákat, csak mi nem használjuk fel ezt eléggé a magunk, a tanulásunk érdekében. Nektek is azt tanácsoljuk, tagtársak, hogy menjetek oda matematikát és nyelvtant tanító tanáraitokhoz, mondjátok el nekik problémáitokat és bizonyos, hogy kaptok rá mindenkor magyarázatot. Nekünk pedig vessétek fel máskor is problémáitokat, legyen az bármi a tanulással, az iskolai élettel, a Diákszövetség egyéb munkáival, vagy a magatok életével kapcsolatban. Szeretettel várjuk legközelebbi leveleteket. .... És még egyszer: vegyétek igénybe tanárjaink önfeláldozó, tanulást segítő munkáját, fáradságát-Március Tizenötödike szerkesztősége. IPLaI £ A^ MT LEVELEZŐBRIGÁD ALAKULT PÉCSETT Pécsi levelező munkatársunk, Nagy László igen figyelemreméltó, hasznos és követendő újítást vezetett be levelezői munkájában. Az összes pécsi iskolákban levelezőbrigádot szervezett Ennek a brigádnak iskolánként egy vagy két tagja van és a brigád tagjai hetenként vagy kéthetenként beszámolót vagy riportot írnak iskolájuk életéből, írnak a tanulásról, egyes kiemelkedő vagy esetleg lemaradt diákokról. Arról, hogy az iskolai diákszövetség hogy segíti a munkát, arról, hogyan dolgoznak az osztálytitkárok, mik a munka eredményei, hiányosságai. Arról is beszámolnak ezek a levelek, hogyan segítik a pécsi Szemek a pécsi iskolák jó munkáját. a pécsi munkásifjúság, hogy mutat példát, hogyan tanítja a diákokat. Még a villányi Eposzban tett jól sikerült látogatásról is beszámoltak az elmúlt héten tagtársaink. Nagy tagtárs a pécsi levelezőgárda megszervezésével könnyített saját munkáján és így a maga cikkeit jobban, alaposabban tudja megírni és mi is sokkal átfogóbb képet kapunk a pécsi diákság életéről, tanulásáról, munkájáról. A terem hallgatósága felzúgott, majd újra csend lett. Bogatov felállt és szavaira az egész terem első sorokban elcsendesedett. Az ülő hetedikesek hátranéztek. — Mit néznek? — kérdezte Szása Kosztjától. — Hát nem hallottad? Kihirdették a napirendet és mi vagyunk az első pontban. Szása csak most kezdte megérteni Bogatov bejelentését, amely így hangzott: — Határozni fogunk, méltók-e arra, hogy felvegyük őket a Komszomolba? Tisztában kell lennünk azzal, kik azok az új tagok, akiket felveszünk?! — És máris — mintha fejbevágták volna — 1 elhangzott a neve: — Jemiljánovt — Gyere ki az emelvényre! — szólt az elnök. Jura ezeket a szavakat halkan mondta, mert őt is zavarba hozta a síri csend. Szása kiment a padsorok között és úgy érezte, hogy ez volt életének leghosszabb útja. De bátorságát mégsem volt ideje összeszedni, míg az emelvényig ért, sőt érezte, hogy elsápad és ajka remeg. Szinte önkívületben volt, szeme káprázott és lábát alig tudta mozgatni. — 1 Mi volt a fizikán? Beszélj a voltmérőrőlI Bekövetkezett tehát az, amire Szása az utóbbi két napban úgyis el volt készülve. Most valami nyugalom áradt el benne és megkönnyebbült. Már megismerte a körülötte levő Ismerős arcokat és közelebb lépett az emelvényhez. Hangja kissé remegett és a teremben ismét olyan csend tett, hogy a légyzümmögést is meg lehetett volna hallani. 1 i — Mikor Nadjezsda Dimitrijevna összetörte a voltmérőt, a diúk elhatározták, hogy újat kell csinálni és mindenki jónak látta, hogy én csináljam meg. — Rajtad kívül , nem tudta volna senki elkészíteni? A kérdést az elnöki asztalnál adta fel valaki és Szása odanézett, de nem tudta, ki az ,a férfi, aki az igazgató mellett ül. Barna szemei nyíltan, de kissé szigorúan tekintettek rá. Szása nem jutott felelethez, mert a hetedikesek soraiból belekiabáltak: — Dehogy is nem tudták volna! Jurka Rezstyikov is meg tudta volna csinálni! — És Kljucsarev! — És Goldstein! , 1 — És én is! — Meg én is! ! Reznyikov csengetett: 1 — Folytasd, Jemiljánovt — Elvittem a voltmérőt az iskolába ... és a fiúk az osztály nevében akarták odaadni. Én úgy gondoltam, hogy az az enyém... Ép, szerettem volna odaadni, egyedül... Veszekedtünk, a fiúk elmentek és én láttam, hogy mindennek vége. És akkor már nekem minden mindegy volt. A hetedikesek soraiban mintha bomba robbant volna. — Neked mindegy volt? És Nadjezsda Hmttrijevnának is mindegy volt? — Ha nem vállalod el, meg tudtuk volna csinálni nélküled is! — Elszedted Reznyikovtól az egész anyagot és a dicsőséget csak magadnak akartad magtartani! Petrovics szomorúan mondta ki az ítéletet: — Hiszen a voltmérő nemcsak nekünk, hanem az egész iskolának kellett volna! — Erre bizony nem gondoltam! — próbált Szása mentegetőzni. Borisznak eszébe jutott a veszekedés Szása és a többiek között, meg az a kínos érzés, amit az órán kellett elviselniök Nadjezsda Dimitrijevna miatt és felforrt benne a méreg. Szerette volna Jemiljanovot kemény szavakkal ostorozni, de uralkodott magán, mert ez a komoly, hosszú fiú legfőbb emberi erénynek az erős akaratot tartotta. Elhat,hogy nyugodtan fog beszélni, de azért nem vette le kemény tekintetét Szásáról: — Mi, az egész osztály bíztunk meg téged és biztos voltam benne, hogy te ezt a megbízást úgy fogod fel, mint komszomoli kitüntetést. Eszembe se jutott, hogy ezt külön hangsúlyozzam előtted. De nem is kell ilyesmiről olyan sokat beszélni, az ember életét nem lehet kétfelé osztani: most komszomolista vagyok, most meg csak egyszerűen Szása Jemiljánov! Ez képtelenség! Igazi komszomolista nem tud kettős életet élni. Vajjon miért csinálta volna meg minden fiú az osztályban a voltmérőt? ! Mert szeretjük Nadjezsda Dimitrijevnát és azt akartuk, hogy ő is lássa, mennyire tiszteljük és milyen hálásak vagyunk neki. És azt akartuk tudomására hozni, hogy nem egy valaki gondoskodik róla, hanem az egész osztály. Ezt akartuk elérni! És te mit értél el, Jemiljánov? Láttuk, hogy neked nem a közös ügy a fontos, hanem csak a sajátod, mert te individualista vagy! És ha arra gondolunk, hogy ... mondjuk, bennünket valami baj ér, vajjon az individualisták hogyan fognak a bajban viselkedni? Először magukat fogják menteni, nem a népet, nem a közösséget. Ami pedig engem illet, én ellene vagyok, hogy a dividualistákat Komszomolbanvegyünk fel. Jemiljanov nem érdemli meg a Komszomol-igazolványt, még nem elég öntudatos hozzá. Tehát én ellene szavazok! Kljucsarev befejezte mondanivalóját és lement az emelvényről. A teremben mély csend volt. Sokan titokban reménykedtek, hogy talán nem egészen így van a dolog és majd nyugodt lélekkel szavazhatnak Jemiljanovra, akiről mégis, csak az az általános vélemény, hogy nem rossz fiú. — Szóljatok hozzá, fiúk! — mondta az elnök. Most felemelkedett Kosztja Gladkov. Nem volt ereje ahhoz, hogy kimenjen az emelvényre, ott maradt Szása mellett, levegő után kapkodott és szeme nyugtalanul csillogott. Kudrjavcev, a titkár, odahajolt az elnökhöz és valamit kérdezett tőle. — Jemiljánov barátja, — válaszolt Jura olyan hangosan, hogy az egész terem meghallotta. Kosztja mélyen elpirult. — és ha barátja vagyok, ez azt jelenti, hogy nem szólalhatok fel? — Dehogynem! Ellenkezőleg! — felelt higgadtan Kudrjavcev. — Beszélni is fogok! — szólt Kosztja. — Ne beszélj! Még eddig nem hallottunk semmit — kiáltott közbe valamelyik gúnyolódó. Kosztja erre méginkább megzavarodott. — Ha azt hiszitek, hogy barátságból akarom megvédeni... Nem ... Ez nálam elvi kérdés ... Igaz, hogy Szása barátom, de arról is meg vagyok győződve, hogy igazi, jó komszomolista lesz belőle. Együtt készültünk erre a napra és ismerem az á felfogását. Ha Jemiljánov rossz fiú tenne, nem lettetek volna vele jóba. — Kosztja abbahagyta és leült, miközben kezével legyintett és keserűen súgta oda Szásának: — Mindent elrontottam! (Befejezés a következő számban. ÉRDEMES-E A TAGSÁGRA? (Részlet PRILEZSAJEVA: MELLETTED ÁLl A KOMSZOMOL c. könyvéből )