Március Tizenötödike, 1950 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1950-01-15 / 2. szám

is­ a diák­vezető? A sztálini felajánlások sikere megmutatta, hogy tanulási mun­kánk eredményeinek kulcsa: az alapos nevelőmunka. Ott, ahol a diákoknak elmondták, miért tanuljanak jobban a »sztálini hónapban« — megértették felada­taikat és ezeken a helyeken szü­lettek a legjobb eredmények. Itt a diákok helyesen tették meg felajánlásaikat, teljesítették, sőt túlteljesítették őket. Ezekben az iskolákban, osztályokban nem maradt az ifjúmunkások, a mun­­kásdiákok önfeláldozó lelkesedése puszta példa, hanem valósággá vált. Le kell vonnunk a tapasztala­tot: a jó nevelőmunka a legbizto­sabb út a jó tanulás felé. Ezt a nevelőmunkát pedig leg­­inkább az osztálybizottság tudja végezni, az osztálytitkár tudja irányítani. Miért? Egyszerűen azért, mert ők élnek legközelebb az osztály tagjaihoz, az egyes diákokhoz, ők látják legjobban a tanulmányi és politikai fejlődés­nek legdöntőbb kérdéseit — rö­viden: kik ismerik legjobban az osztály problémáit. Hogyan végezze az osztály­titkár ezt az agitációs, nevelő munkát? A legfontosabb, hogy lássa, milyen megtisztelő feladat ez számára. Képzeljétek el, — osztálytitkár tagtársak, osztály­­embereknek a sorába léptek, akik bizottsági tagok — azoknak az az új ember kovácsai. Az új, a szocialista világ építésében ta­lán a legfontosabb feladat az új ember felnevelése. Azé az em­beré, aki társaiért, népéért min­­den áldozatra kész, aki szereti hazáját és a világ minden el­nyomott dolgozójával együtt küzd a buldog jövőért. Az olyan embereké, mint amilyenek a kém­­sz­­indisták, az Oleg Kosevojok, és Mereszjevek.. Meg­tisztelő, de egyben nehéz fel­adatra kell vállalkoznotok ha­­zánk boldog jövője. Magyar Népköztársaságunk felemelkedése érdekében. Az első tanítás, ami ebben a munkában kell, hogy valamen­­­nyiőrőket vezessen — Sztálin elvtárs szavaival így hangzik: »Ne vessétek meg a munka apraját, — mert apróból lesz a nagy — ez Lenin legfon­­tosabb hagyatéka*. Ha követni akarjátok a lenini­­sztálini útmutatást: minden percet, minden apró esetet fel kell használnotok a nevelésre. Ha valaki rosszul felel, rögtön magyarázzátok meg neki, mit jelent az ő hiányos felkészült­sége, ha késik, kérdezzétek meg: mi lenne, ha az üzemek dolgozói is 10—20 perccel később menné­nek munkába. Vajjon befejeztük volna-e 7 hónappal hamarább népgazdaságunk felépítését, hároméves tervet? Ha piszokosak, a gyűröttek a könyvei, mondjátok el neki, hogy a kultúrát, a tu­dást becsüli te azzal, hogy nem vigyáz az emberiség által fel­halmozott tudásanyag megteste­sítőjére: a könyvre... és így to­vább. Ne feljetek felvetni a kérdéseket! Ezeket a közvetlen, apró dol­­gokat és ezeknek kapcsán a vi­lág nagy kérdéseit: a békéért vívott harcot, a szocializmus győ­zelmének jelentőségét, népünk felemelkedésének útját ismertes­sétek meg minden diákkal So­kan vannak még, akik nem hi­­­szik, hogy a háború elkerülhető, számukra a szocializmus építése, mit hoz »7 ötéve«, terv a­ s többi ötéves tervek sora ... Beszéljetek nekik a Szovjetunióról, a Korm A nevelőmunka irányítója és szervezője, az osztálytitkár szomolról, mondjátok el, hogyan harcolnak a magyar Ifjúmunká­sok a Párt útmutatása nyomán a termelés emeléséért, hogyan kívánnak a komszomolisták kö­vetőivé — »a szocialista terme­lés rohamcsapatává« válni... De van sok olyan diákvezető is, aki »fél agitálni«, — attól tart, hogy nem veszik komolyan, nem hallgatják v­égig. A gyakor­lat nem őket igazolja, hanem azokat, akik rendszeresen végez­nek nevelőmunkát, szerkesztenek faliújságot, szerveznek s­ajtó­­beszámolót, akikhez most már sorra jönnek diáktársaik, kérdé­sekkel. Tehát­­ az osztály­bizottsági tagokon, a diákvezető­kön múlik, hogyan tudják meg­teremteni a rendszeres nevelő­munkát! De mindehhez az is kell, hogy ti magatok alaposan megismer­kedjetek ezekkel a kérdésekkel. Olvassátok rendszeresen a mi szeretett Pártunk lapját: a Sza­bad Népet, az ifjúmunkásokét, a Szikrát és a diákok lapját, a Március Tizenötödikét. Keressétek meg a nevelő­­munka ezernyi formája közül a legjobbakat, alkalmazzátok az általános problémákat a ti osztályotokra De jól gondolkozik az, aki így tervez: — Nálunk az osztályban sze­retnek rajzolni a lányok, szíve­sen írnak is. A múltkor, mikor megjelent a Tali újságon az N. Piri neve, ollyan volt a kavaro­dás az osztályban, mintha bom­bát dobtak volna le. Fali újságot kell rendszeresen szervezni. Az elsőn meg fogjuk írni, hogy K. Bözsi azt hiszi, hogy mindenki csak rá vár, mert reggelente mindig egy negyedórát késik. Rajzolni is fogunk hozzá. A Ság­­vári-tanulókör készíti el — majd a jövő héten, a Petőf­isták mutat­hatják meg, mit tudnak... * Szűk a hely arra, hogy a ne­velőmunka minden egyes mód­szeréről most külön írjunk. Az egyéni agitáció ezernyi formája, az osztálygyűlések helyes meg­szervezése, a sajtó útján végzett nevelőmunka, a fali­újság vagy klubnapok rendezése külön hos­­­szú oldalakat tenne ki. De van rá mód, hogy­ megvitassuk eze­ket a módszereket. A legjobb eredményeket elért osztálytitká­­rok számoljanak be munkájuk jó tapasztalatairól, esetleges siker­telenségeikről is. A rendszeres nevelőmunka — mint láttuk— nem­­ kis munkát jelent, de ha meg akarjuk szi­lárdítani a sztálini felajánlásban elért eredményeket, ha az eddigi nagy lépéseken túl fordulatot akarunk tenni a tanulás terüle­tén, akkor vállalnunk kelll min­den nehézségeit, mert megtisztelő és szép feladatot tűz ki elénk a Párt, a magyar népi demokrácia. A Ráskai Lea­ gimnázium a Szem­ere­ utca és Alkotmány-utca sarkán áll. Hatalmas épület, ] Igyemeletes, mégse lehet elté­vedni benne: már a kapunál hal­lani az éneklést, hogy: »Dolina, dolina, dolina .. .* Csak a hang után kell mennünk és mindjárt megtaláljuk a második emeleti »orosz klub«-ot. Ez a másodikosok kedvenc he­­lye. Lehet Itt olvasni, tanulni, játszani, ki mit akar. Agi leül a kályha mellé, ke­­zébe veszi az elmaradhatatlan kötést és közben a legújabb KoMcoMOJibcuaH ripaBAa-t sillabi­­zálja. Jutka meg Emmi a fali­újságom nézegetik: ‘‘CoBercKHe­mronepu >KHByT b­luatpax“ — Nagyon szeretem az oroszt — mondja Bors Emma — és tu­dom ia Hatosom volt belőle, eg?y éve azt mondtad, hogy nincs nyelvérzé­­ked! — nevet Jutka. — Hát az angolhoz tavaly nem is volt! Vagy helyesebben: kedvem nem volt. Hiszen tudod, hogy majdnem megbuktam. De most az orosz könnyű és érde­kes. A Gorkij-könyvtárba is já­t­­ok, ott tanulok külön. Szabó Erzsi történelmet tanul ,­ ott áll a terem hátsó falánál. Ez a fal csupa térkép. A Szov­jetunió politikai térképe, aztán a Davidov-terv, hogyan lesz termővé a Ka­­rakumi sivatag. De Erzsi most nem ezeket nézi, ott van alul egy kisebb térkép, sok fekete nyíllal: Napóleon oroszországi had­járata. Erről tanulnak most történelem­ben és Csatári Mária tanárnő, a II/b osztályfőnöke segített nekik megcsinálni ezt a térképet. Ők maguk csinálták ezt is, hiszen az egész osztály díszítése az ő munkájuk, a három második osz­tályé. Az á-sok csinálták a tér­képes falat (a harmadikosok is segítettek), a b-sek készítették a faliújságot, a két fel­iratot pedig a c-sek. „yHHTbcn.y'iHTbcH ■iHTbc«“ — mondja az egyik ennn elvtárs szavaival. A má­sik gondosan kivágott piros be­tűkkel hirdeti: „Toyn b CCCP aeno MecTH, Aeno csiamj, aeno AOŐjiecTH « repoucTBa." »A munka a Szovjetunióban becsület, dicsőség és hősies­­__ ség dolga.* Az au­ak és a tabla között kis üveges szekrény áll, benne köny­­vek, amelyeket úgy hordtak ös­­­sze a három osztály diákjai: Lenin, Sztálin elvtársak mű­vei, a Bolsevik Párt törté­nete és az új szovjet szép­­irodalom. Itt van Iljin-Szegál könyve is: »Hogyan lett az ember óriás?« Aztán megveszik a KoMcOMOjjbCKan ripaBaa-t K­HOHepcKaH flpaBaa-t Orosz szótáruk is van, abból for­dítanak, abból tanulnak a tanuló­Kevés eredményt érne el az a­z osztálytitkár, aki így akar ne­velni: — A röpgyűlés jól bevált for­ma, nálunk ugyan a fiúk nem szeretik, de majd megszokják. Jövő héten tartunk egyet a kozmopolitizmusról. Elolvasok néhány brosúrát és felkészülök egy 20—25 perces kiei előadásra. A többiek majd csak hozzászól­nak. Igaz, hogy eddig sose szól­­tak hozzá, de vigye el őket az ördög. Fontos, hogy a jelentés­ben benne legyen .. . I párok is. Spieler Mari, a II/b osztály­titkára végigfuttatja tekintetét a­­ falakon: — Sok munka volt, de meg is van az eredménye! — eszébe jut az utolsó napok izgalma: vajjon elkészül-e az orosz terem Sztá­lin elvtárs hetvenedik születés­napjára? Az utolsó héten még fokozottabb lendülettel dolgoztak. Lelkesedésben nem volt hiány és az osztály el is készült idejére. — Nem volt kis munka, de erős akarattal látott hozzá a három osztály diáksága. Orosz tanárnőnk, Vera néni tanácsaival dolgoztunk, és itt az eredmény: könnyebb az orosz tanulása, jobbak lesznek az osztályza­taink, hamarabb megtanuljuk a Szovjetunió, a Komszomol nyelvét. Kalutz Ferenc elsőosztályos tagtársunk a következő les fordult a Március Tizenötödike szerkesztőségéhez: »Kedves elvtársak! Tanulópárban tanulok Misik Jenővel és mind a kettőnk­ nagy nehézségeink vannnak a helyesírással és néha a matemati­kával is. Sokszor törtük már egy­-egy dolgon órákat is a fejün­ket, de nem sokra mentünk. Kérünk benneteket tagtársak, adja­tok tanácsot, hogy mit csináljunk? Milyen könyvek­ olvassunk el? Mi úgy gondoltuk, hogy ha van* 1 egy jó­­ könyvünk, akkor az segít a bajon. A barátomnak még az gondolata is támadt, hogy kér­jünk meg egy felsőbbosztályost, hogy segítsen nekünk, de én azt válaszoltam neki, hogy ez egyszer-egyszer lehetséges, de a felsőbbosztályosok is nagyon elfoglaltak a maguk tanulópárjá­val, vagy tanulókörében és még amellett hozzánk, a mi tanuló­köreinkbe is lejárnak. Most azután nem tudjuk, hogy mitévők legyünk? ........ Tagtársi üdvözlettel: Kalutz Ferenc és Misik Jenő. Kedves tagitársak. Nagyon jól­ tettétek, hogy a Március Tizenötödike »Elsősök kérdeznek« rovatához fordultaitok­­ ti is kérésetekkel. Azért is vá­laszolunk ezen a héten elsőnek a­ ti­ leveletekre, mert úgy gon­doljuk, hogy ez a kérdés kívületek is nagyon sok diákot , első­sorban nagyon sok első osf­tályost érint. Komoly nehézségeitek lehetnek egy-egy tárggyal, olyan kérdések, amelyek órán nem is jutnak eszetekbe, csak otthon, amikor tanulni akartok és nem értitek az egyik vagy másik részt. Helyes az, amit felvetettél, hogy könyvhöz fordulnál segítségért, de nem ez az egyetlen. Sokkal nagyobb segítség áll rendelkezésedre. Tanáraid segítenek ! Bizonyára a ti iskolátokban is megszervezték már tanáraid a korrepetálást Vagyis azt, hogy a délutáni órákban, meghatá­rozott időben odafordulhattok a tanár urakhoz és tanárnőkhöz az anyagot érintő problémáitokkal. A tanárok mindenütt szíve­sen és örömmel várnak rátok, csak az a baj, hogy ti nem men­tek oda megkérdezni az anyag nehezebb részeit. Sokszor órákon keresztül vár rátok a tanár és ti ugyanakkor szintén órákat kín­lódtok egy matematikapéldával, vagy egy nyelvtani hibával, ahe­lyett, hogy odamennétek megkérdezni. A tanárok mindenütt szí­­vesen áldozzák fel számunkra szabad órákat, csak mi nem hasz­náljuk fel ezt eléggé a magunk, a tanulásunk érdekében. Nektek is azt tanácsoljuk, tagtársak, hogy menjetek oda matematikát és nyelvtant tanító tanáraitokhoz, mondjátok el nekik problémái­tokat és bizonyos, hogy kaptok rá mindenkor magyarázatot. Nekünk pedig vessétek fel máskor is problémáitokat, legyen az bármi a tanulással, az iskolai élettel, a Diákszövetség egyéb munkáival, vagy a magatok életével kapcsolatban. Szeretettel várjuk legközelebbi leveleteket. .... És még egyszer: vegyétek igénybe tanárjaink önfeláldozó, tanulást segítő munkáját, fáradságát-Március Tizenötödike szerkesztősége. IPLaI £ A^ MT LEVELEZŐBRIGÁD ALAKULT PÉCSETT Pécsi levelező munkatársunk, Nagy László igen figyelemreméltó, hasznos és követendő újítást vezetett be levelezői munkájában. Az összes pécsi iskolákban levelezőbrigádot szervezett Ennek­­ a brigádnak iskolánként egy vagy két tagja van és a brigád tagjai hetenként vagy kétheten­ként beszámolót vagy riportot írnak iskolájuk éle­téből, írnak a tanulásról, egyes kiemelkedő vagy esetleg lemaradt diákokról. Arról, hogy az iskolai diákszövetség hogy segíti a munkát, arról, hogyan dolgoznak az osztály­titkárok, mik a munka ered­ményei, hiányosságai. Arról is beszámolnak ezek a levelek, hogyan segítik a pécsi Szemek a pécsi iskolák jó munkáját. a pécsi munkásifjúság, hogy mutat példát, hogyan tanítja a diákokat. Még a villányi Eposzban tett jól sikerült látogatásról is beszámoltak az elmúlt héten tagtársaink. Nagy tagtárs a pécsi levelezőgárda megszer­vezésével könnyített saját munkáján és így a maga cikkeit jobban, alaposabban tudja megírni és mi is sokkal átfogóbb­­ képet kapunk a pécsi diákság életéről, tanulásáról, munkájáról. A terem hallgatósága felzúgott, majd újra csend lett. Bogatov felállt és szavaira az egész terem első sorokban elcsendesedett. Az ülő hetedikesek hátranéztek. — Mit néznek? — kérdezte Szása Kosztjától. — Hát nem hallottad? Kihir­dették a napirendet és mi va­­gyunk az első pontban. Szása csak most kezdte meg­érteni Bogatov bejelentését, amely így hangzott: — Határozni fogunk, méltók-e arra, hogy felvegyük őket a Kom­­szomolba? Tisztában kell len­nünk azzal, kik azok az új ta­gok, akiket felveszünk?! — És máris — mintha fejbe­vágták volna — 1 elhangzott a neve: — Jemiljánovt — Gyere ki az emelvényre! — szólt az elnök. Jura ezeket a szavakat halkan mondta, mert őt is zavarba hozta a síri csend. Szása kiment a padsorok kö­zött és úgy érezte, hogy ez­­ volt életének leghosszabb útja. De bátorságát mégsem volt ideje összeszedni, míg az emelvényig ért, sőt érezte, hogy elsápad és ajka remeg. Szinte önkívületben volt, szeme káprázott és lábát alig tudta mozgatni. — 1 Mi volt a fizikán? Beszélj a voltmérőrőlI Bekövetkezett tehát az, amire Szása az utóbbi két napban úgyis el volt készülve. Most va­lami nyugalom áradt el benne és megkönnyebbült. Már megis­merte a körülötte levő Ismerős arcokat és közelebb lépett az emelvényhez. Hangja kissé reme­gett és a teremben ismét olyan csend tett, hogy a légyzümmö­gést is meg lehetett volna hal­­lani. 1 i — Mikor Nadjezsda Dimitri­­jevna összetörte a voltmérőt, a diúk elhatározták, hogy újat kell csinálni és mindenki jónak látta, hogy én csináljam meg. — Rajtad kívül , nem tudta volna senki elkészíteni? A kérdést az elnöki asztalnál adta fel valaki és Szása oda­nézett, de nem tudta, ki az ,a férfi, aki az igazgató mellett ül. Barna szemei nyíltan, de kissé szigorúan tekintettek rá. Szása nem jutott felelethez, mert a he­tedikesek soraiból belekiabáltak: — Dehogy is nem tudták volna! Jurka Rezstyikov is meg tudta volna csinálni! — És Kljucsarev! — És Goldstein! , 1 — És én is! — Meg én is! ! Reznyikov csengetett: 1 — Folytasd, Jemiljánovt — Elvittem a voltmérőt az is­kolába ... és a fiúk az osztály nevében akarták odaadni. Én úgy gondoltam, hogy­ az az enyém... Ép, szerettem volna odaadni, egyedül... Veszekedtünk, a fiúk elmentek és én láttam, hogy min­dennek vége. És akkor már ne­kem minden mindegy volt. A hetedikesek soraiban mintha bomba robbant volna. — Neked mindegy volt? És Nadjezsda­­ Hmttrijevnának is mindegy volt? — Ha nem vállalod el, meg tudtuk volna csinálni nélküled is! — Elszedted Reznyikovtól az egész anyagot és a dicsőséget csak magadnak akartad magtar­­tani! Petrovics szomorúan mondta ki az ítéletet: — Hiszen a voltmérő nemcsak nekünk, hanem az egész iskolá­nak kellett volna! — Erre bizony nem gondol­tam! — próbált Szása mentege­tőzni. Borisznak eszébe jutott a ve­szekedés Szása és a többiek kö­zött, meg az a kínos érzés, amit az órán kellett elviselniök Nad­­jezsda Dimitrijevna miatt és fel­forrt benne a méreg. Szerette volna Jemiljanovot kemény sza­vakkal ostorozni, de uralkodott magán, mert­ ez a komoly, hos­­­szú fiú legfőbb emberi erénynek az erős akaratot tartotta. Elhat,­hogy nyugodtan fog be­szélni, de azért nem vette le ke­mény tekintetét Szásáról: — Mi, az egész osztály bíz­tunk meg téged és biztos voltam benne, hogy te ezt a megbízást úgy fogod fel, mint komszomoli kitüntetést. Eszembe se jutott, hogy ezt külön hangsúlyozzam előtted. De nem is kell ilyesmi­ről olyan sokat beszélni, az em­ber életét nem lehet kétfelé osz­tani: most komszomolista va­gyok, most meg csak egyszerűen Szása Jemiljánov! Ez képtelen­ség! Igazi komszomolista nem tud kettős életet élni. Vajjon miért csinálta volna meg minden fiú az osztályban a voltmérőt? ! Mert szeretjük Nadjezsda Dimit­­­­rijevnát és azt akartuk, hogy ő is lássa, mennyire tiszteljük és milyen hálásak vagyunk neki. És azt akartuk tudomására hozni, hogy nem egy valaki gondoskodik róla, hanem az egész osztály. Ezt akartuk elérni! És te mit ér­tél el, Jemiljánov? Láttuk, hogy neked nem a közös ügy a fontos, hanem csak a sajátod, mert te individualista vagy! És ha arra gondolunk, hogy ... mondjuk, bennünket valami baj ér, vajjon az individualisták hogyan fognak a bajban viselkedni? Először ma­gukat fogják menteni, nem a né­pet, nem a közösséget. Ami pe­dig engem illet, én ellene va­gyok, hogy a dividualistákat Komszomolba­­n­vegyünk fel. Je­miljanov nem érdemli meg a Komszomol-igazolványt, még nem elég öntudatos hozzá. Tehát én ellene szavazok! Kljucsarev befejezte mondani­valóját és lement az emelvény­ről. A teremben mély csend volt. Sokan titokban reménykedtek, hogy talán nem egészen így van a dolog és majd nyugodt lélek­kel szavazhatnak Jemiljanovra, akiről mégis, csak az az általá­nos vélemény, hogy nem rossz fiú. — Szóljatok hozzá, fiúk! — mondta az elnök. Most felemelkedett Kosztja Gladkov. Nem volt ereje ahhoz, hogy kimenjen az emelvényre, ott maradt Szása mellett, levegő­ után kapkodott és szeme nyug­talanul csillogott. Kudrjavcev, a titkár, odahajolt az elnökhöz és valamit kérdezett tőle. — Jemiljánov barátja, — vála­szolt Jura olyan hangosan, hogy az egész terem meghallotta. Kosztja mélyen elpirult. — és ha barátja vagyok, ez azt jelenti, hogy nem szólalhatok fel? — Dehogynem! Ellenkezőleg! — felelt higgadtan Kudrjavcev. — Beszélni is fogok! — szólt Kosztja. — Ne beszélj! Még eddig nem hallottunk semmit — kiáltott közbe valamelyik gúnyolódó. Kosztja erre méginkább meg­zavarodott. — Ha azt hiszitek, hogy ba­rátságból akarom megvédeni... Nem ... Ez nálam elvi kérdés ... Igaz, hogy Szása barátom, de arról is meg vagyok győződve, hogy igazi, jó komszomolista lesz belőle. Együtt készültünk erre a napra és ismerem az á felfogá­sát. Ha Jemiljánov rossz fiú tenne, nem lettetek volna vele jóba. — Kosztja abbahagyta és leült, miközben kezével legyintett és keserűen súgta oda Szásának: — Mindent elrontottam! (Befejezés a következő számban.­ ÉRDEMES-E A TAGSÁGRA? (Részlet PRILEZSAJEVA: MELLETTED ÁLl A KOMSZOMOL c. könyvéből )

Next