Marczali Henrik: Nagy képes világtörténet 9. Az ujkor 3. Az absolutismus kora (Budapest, 1902)
Második rész. Ausztria mint nagyhatalom és Magyarország - X. fejezet. A pragmatica sanctio
A BASSAKOVITZI BÉKE UTÁN. 411 feladat volt az annyi ideig elpusztult Magyarországnak, mely valahára békének örvendett, művelése és jobb karba helyezése. Magyarország a szatmári béke után. A szatmári béke megszüntette Magyarországban a fegyver uralmát, de a kedélyek nyugalmát helyre nem állította. A régi kuruczok nem mondtak le ragaszkodásukról Rákóczihoz és a függetlenséghez, s a hazafias szomorú dalok tanúsítják levertségöket. A labancz-párt nem tarta teljesnek diadalát. Két fő tényezőből állott: a főpapságból és a főurakból. Az első rossz szemmel nézte a protestánsoknak engedett szabad vallásgyakorlatot. A második nem bírta elfeledni, hogy a szatmári béke által engedett amnestia kiragadta kezéből a biztosnak vélt zsákmányt, a kuruczok jószágait. Végre az udvari párt és a vezérek majdnem egyformán gyűlölték a kuruczokat és labanczokat, és nem mondtak le régi törekvésükről, Magyarországot a Habsburgháztól teljesen függő, önállótlan tartománynyá tenni. Ily viszonyok közt kellett megvetni egy jobb jövő alapjait, eltörölni a százados polgár- és török háborúk pusztításának nyomait, és Magyarországot intézményekben és műveltségben közelebb hozni Európához.* Károly császár, amint római császárrá választásától visszatért Bécsbe, a magyar kanczellária fondorkodásai daczára megerősítette a szatmári békét és nemsokára összehívta a magyar országgyűlést Pozsonyba 1712. ápr. 3-ára. Ez nagyon erélyesen kelt az ország alkotmányának védelmére és bár Károly már örökös jogon volt király, elvvé vált, hogy előbb állítsa ki a hitlevelet és csak azután koronáztassák meg Sz.István koronájával. A hitlevél 1712. máj. 11-én kelt és abban a király megerősíti az ország minden jogát, kivéve az ellenállásét, megígéri a sz. koronának az országban tartását, az ország visszanyerendő részeinek hozzákapcsolását s férfiága kihalása esetén a nemzet választási jogának visszaállítását.** A koronázás nagy ünnepélyek közt ment végbe 1712. máj. 22-én. 20 császári felsége nemcsak külsőleg accommodálja magát a magyarokhoz, a mint hogy mindig magyar ruhában jár, hanem másként is annyira megkülömbözteti e nemzetet, hogy bizonyára többet fog végezni vele. IV. ö. Marczali, Magyarország II. József korában. I. k. 1—30. 1. ** Corpus Juris, 1715. 2. czikk 3—9. §§.