Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-03-20 / 2. szám
rek mennek elterjedhetnek, minő hírünk szólhat néhol az országban képzelhető. Szarvas, s még nehány város az alföldről fel irt a k. b. n. választmányhoz, s azon esetre, ha Pesten a szabadságot, vagy a márczius 15-diki mozgalmak eredményeit veszély fenyegetné, honfiúi kötelességüknek nyilvánítják azt minden erejükből, mivel csak bírnak megoltalmazni. Tegnap reggel a választmányt egy az Országgyűléstől megbízott fényes küldöttség lepte meg. A küldöttség szónoka a városháznál olly magasztos hangulatban adta elő a posonyi és bécsi eseményeket, hogy a gyülekezet közöl sokan öröm könyeket sírtak. A küldöttség meggyőzetve arról, hogy itt a rend a szabadság érdekében teljesen biztosítva van, hivatását bevégzettnek jelentő. Délután ment végbe a rögtönözve felállított őrsereg első szemléje. A néhány ezerre menő fegyveresség a főváros népe előtt elragadtató látványul szolgált... A conservativek megbukta után az anyi jó és szép elem, melly a hazában veszteglő helyzetbe volt kényszerítve, hirtelen sarjadzott fel, a merre csak tekintünk szemeinkben az újjászületés jelenségei tűnnek fel. Marczius tizenötödike , ha azon eredményhez , mellyet elért, nem is jutott volna, nagy és nevezetes nap leendett.. E nap experimentum volt a fővárosi nép véleménye kitudására. A kifüggesztett tizenkét pontokat egyhangú helyeslés követte. S egy bátor fellépés, melly mindannyiszor meg fogna újulni a hányszor a nyert eredmények alkalmazásakor, a bukott párt akadályokat akarna elögördíteni.1. Mert lelkesült, mert küzdött, és mert győzött. S ha kelle, készen vala ontni vért! Szabadság, és jog annak hősi bére , Ki férfi karral áll föl védletére. A legmagasb, a sajtó óriása , Övé, és igy övé a diadal; A nép nevében zengjen hát az ének, A nép nevét hirdesse most a dal! Egy ezredig neveden volt ezen nép; A történet könyvébe e napon lép! Eddig könyvvel s vérrel irta tettét, A történetnek nagy könyvébe be; Azért mosódtak el lapján betűi, Azért nem volt még a népnek neve. Két szó elég lesz most örök nevére: Sajtó szabadság let küzdelmi bére.Garay János: A marczius 15.ki nép. • Ez Iicit a nép, mellyről megvetve mondták, Hogy nincs benőve feje lágya még? Hogy járszalag nélkül nem bir megállni, Hogy lelke nincsen , szive nincs elég ? Ez-e a nemzet, mellyről azt mondátok, Hogy nincsen rajta más, csak istenátok? Nem , nem ! ti még e népet nem láttátok! Avvagy ha úgy, megkáromlálok azt ! Mellyel miként ezt, hánja szent szerelme És a szabadság szelleme gyulaszt: Oh azt magára bátran hagyhatjátok! Az nélkülözni fogja járókátok ! Járóka avvagy járom : egyaránt nyug, Mert mind a kettő egyaránt igáz; Emez a népet gyermekké törpiti, Amaz embert is barommá aláz! Gyermekkel, bábbal játszatok ; igátok Barmaitoknak számára tartsátok! Jogot e népnek ! mert mint férfi vivőit, kezébe fegyvert, fejére babért! A’ minister elnök— mindenesetre csak a’ rendkívüli körülmények tekintetbe vételével még az előtt, hogy a’ kabinetet megalakította volna, már hivatalos körlevelet intéz a’ hatóságok elnökeihez — A’ pillanat ollyan, mellyben minden jó honfinak szoros kötelessége a’ ministerium állását minden módon könnyűvé tenni — E kötelesség ki terjed azokra is, kik a’ jelen ministerialis combinátiot részükről, vagy kevésbé liberálisnak, vagy tán nagyon is annak tartják. — Polgártársak, most még előbb csak arról van szó, hogy a’ felelős ministerium rendes működésbe, életbe, gyakorlatba és szokásba jöjjön — s az újabb alakú alkotmányos élet normális állapot legyen! — A’ körlevélben a’ felelőség elvének a’ hatósági elnökökre tett kiterjesztését első tetleges lépésnek látjuk a’ nélkülözhetlen központosítási rendszerhez. A’ centrálisaim ellenségeinek, kiknek egyetlen mindenesetre alapos argumentuma, miszerént a’ Bécstöl függő, az országgyűlésnek pedig nem felelős magyar kormánynak több hatalmat adni nem lehet e’ perezben teljesen ledőlt — A’ kérdéses körlevél következő. Miniszerelnöki körlevél, i-ső szám. Tisztelt törvényhatósági elnök úr! Az események rendkívüli gyorsasága miatt, még talán szét nem küldhetett k. k. körlevél hiányában , a mellékelve olvasható nádorfőherczegi kinevező iratra hivatkozva : első és haladéktalan köteleségemnek tartom a’ törvényhatóságok fejeit, elnökeit, és igy önt is , uram , ő Felsége nevében , ’s a’ polgári hűség kötelességeire hivatalosan felhívni és megbízni, hogy a közbéke és nyugalom fentartására minden tekintélyöket, hatásukat, alárendeltjeiket ’s eszközeiket erélyesen felhasználni ’s az erőszakos és ingerlő eljárásokon kívül minden segédmódokat igénybe venni , — a’ csend és népkedély bujtogatóira, és a most még fennálló viszonyok netáni tapodóira nézve pedig a törvények rendeletét szigorún alkalmazni siessenek; nehogy ministérium és országgyűlés, mint az át- 6