Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-04-20 / 31. szám
Biztos hírek szerint Serviából egy küldöttség érkezett a ministériumhoz, miszerint Servia és Belgrád Magyarországhoz kíván csatlakozni. Kérdés. Lehetne-e valami módon Magyarországgal azt a híres tíz milliónyi státusadóssági kamatot elfogadtatni ? Felelet. Meglehet, ha nem épen annyi capitalisba kerülne, a mennyinek ez a tiz millió kamatja volna. Ma egy uj könyvárus hirdetteti magát a fővárosban. Első kiadása az 1848-diki törvényczikkek. Na, ha mind illyen gyönyörűséges munkákkal fog kereskedni, jó szerencsét ígérhet magának. ,Un moine, en tant que moine, n’est bon qu’a devorer la substance de ses compatriotes: il n’y a point de vertté plus reconnue.“ Voltaire. E lap 28-ik számában megmutattam, hogy az állodalom jogosan rendelkezhetik az egyház javairól; most ennek mind anyagi mind szellemi szempontból hasznos és szükséges bekövetkezéséről kívánom a leglehetőbb rövidséggel nézeteimet előadni. — Hazánknak temérdek kincsei vannak ugyan, de szükségeink aránylag tán még nagyobbak. Az urbériség megszüntetése által károsult közbirtokosok’ minél előbb eszközlendő kárpótlása. — Gyökeres népnevelés, melly nélkül haladásunk , mindig ingatag alapon nyugodnék. — Az ipar emelése, és országosan — nem pedig mint a külföldön károsan tapasztalták, magán társulatok által — kezelendő vasutak, gőzhajózás, csatornák stb. stb. annyi pénzt igényelnek , mennyit minden gazdagságunk mellett is előteremteni képtelenek vagyunk , — mert mi gazán elmondhatjuk, mindenünk van, csak pénzünk nincs. — Az ausztriai státusadósságokat természetesen ignorálom, — annak elvállalása képtelenség, — több — őrültség lenne. — Nem levén készpénzünk, kölcsönhöz kell tehát folyamodnunk, és ez Európa mostani helyzetében sokkal nehezebb dolog, mint egy év előtt lett volna, de annyi bizonyos, hogy annál könynyebben, gyorsabban , és jutányosabban eszközölhetjük a kölcsönt, minél nagyobb biztosítékot nyújthatunk a hitelezőnek. — Miért nélkülöznék tehát a kincseket, mellyekért csak kezünket kell kinyújtanunk ?! Igaz ugyan, mikép, ha a prímásnak nem lesz egy millió jövedelme, nem fog egy hamar talpkő tétetni egy az Esztergomihoz hasonló egyházhoz , melly milliókat nyelt el, még milliókat nyelhet el, és utóljára is csak holt töke leendne, de a bánátusi oláh pap sem lesz kénytelen ingben gatyában szántani menni, hogy kenyere legyen, és nem is fogja magát a falu korcsmájában leinni, min aztán lelki alattvalói épülhetnek. Az egri érseknek vagy nagyváradi püspöknek sem lesz évenkint majd fél millió elkölteni valója, de ollyan iskolamestereink sem lesznek, kik — 30 vft. jövedelmük lévén — nyomorult éltük tengésére kukoricza-és burgonyakapálásra, vagy pehelyfosztásra használják tanítványaikat. Végre mert a státus fogja fizetni minden hivatalnokát , csak azokat fogja tartani, kik nem herék, hanem a szükséges czélokra megkívántató eszközök. Elmúltak a boldog aranjuezi napok, mikor hivatalokat kerestek, és — volt, nem volt szükség — csináltak az emberek számára , — most csak munkáról gondoskodand az állodalom, és ez is elég feladat. — A nemzet a mondottak folytán el fogja határozni . A kolostoroknak — egy kettőt kivéve — bezáratását, gondoskodni fog az üregekről, betegekről ; de kiben erő vagy tehetség van, azt a körülményekhez képest alkalmazni fogja, — hogy hasznos polgárja lehessen a hazának, ha jótéteményeit élvezi. — Az isten egy embert sem teremtett arra, hogy csupán imádkozzék, — és én minden szentek közül legtöbbre becsülöm Miklóst, ki — mint tudva van — a vízbe esett és segítséget kérő orosznak azt felelte: „segítlek, de mozogj magad is.“ Kinek meggyőződésére e tárgyban ennyi nem elég, — arra hasztalan fogyasztanám a diósgyőri papírgyár egy évi összegét,— berekeszteni tehát czikkecskémet, mint kezdettem, Voltaire következő szavaival: „Si je croyais qüe je dusse avoir des enfans pour le cloitre, je ne coucherais plus avec ma femme.“ Nyíri Jósa. Őszinte szózat a ministériumhoz. Azt halljuk, hogy önök a pecsovicsok között, a pecsovicsbureau-kban akarnak elnökölni , s hogy önök személyválogatás nélkül a legpronunciáltabb pecsovicsokat nyakra-főre szedegetik a hivatalokba. Midőn ezt teszik önök, ne feledjék, hogy önök a nép emberei, s hogy a tárczákat a nép adta önök kezeik közé. Önöket a nép emelte a polczra, ahol vannak ... a nép mondom, mert ha ennek bizalmát nem bírják , most a közlegények sorában állnak! A nép teszi a nemzetet . . . s a nemzet méltán megvárja önöktől, hogy azokat, kik annak ellenségei valának, elmellőzzék. Vagy oda akarnak önök jutni, hogy a nemzetélet — melly nemes virágot és dudvát is terem — legposványosabb faja környezze önöket? .. . Csalánoktól akarnak körülvéve lenni, melylyek szúrásait meg fogják később érezni! Jól tudjuk mi, hogy ezen nyomorult hivatalvadászok most földig alázzák meg magukat önök elött ... a birkaártatlanság álarczát öltve magukra. Ez ámítja önöket. S önök nagylelkűek akarnak lenni a leggonoszabb fajzat irányában. Adataink vannak, amellyekből ezt tudjuk. Vannak ollyan gőgös aristocraták, kik legközelebb is, Kossuthot lábbal taposták , s mint a szabadság szent apostolának, egykor bebörtönzését is eszközlötték. Most megtört fényében leáldozott aristocratia, oda csúszik Kossuthhoz , kegyelmet koldul . . . vagy ha ezt nem nyerne, azért rimánkodni, hogy ne üldöztessék ! És Kossuth nagylelkű tud lenni ezek irányában ! . . . És ezen nagylelkűség lesz az ő, s a jelen ministériumnak is megbuktatója. Önök ekkoráig mindig a szabadság harczosai valának, most érrei és védőivé emeltettek föl, ahogy tehetik azt tehát , hogy a dicsőségesen eltiprott obscurantismus és servilismus bókoló hívei közé fészkeljék magukat ??!... Ezzel compromittálnák a nemzetet, melly büszke szabadságára, büszke önöket élén látni! A szabadság eszméje olly szent, mint maga az isten! Ez lebegjen szemeik előtt azoknak, kik a mostani kormányt organizálják ? De ha a megbukott kormány elepsidra-gépezetének rozsdás srófjai, és egyéb app- és impertinentiái az újonnan alakult kormány rendszerében továbbá is használtatni fognak, a pecsovicsismus mocskától tisztán megőrzött mostani kormány meg lesz fertőztetve!! Eltekintve ezeket, önöknek azt is figyelembe kellene venni, hogy annyi ügyvéd és tanult ember most kenyér nélkül maradt. Ez az osztály, melly eddig is azon elvekért, mellyeket önök képviselnek, nélkülözni, terhes viszontagságokkal volt küzdeni kénytelen , s ezen elégületlenek légiójából fognak önök terhes pályájának legtöbb rémei keletkezni. És ezek keblében méltán keletkezhetnek zajongó hullámok, mellyek önök szeme láttára fognak áradni, s mint Lajos Fülöp trónja felett, később összecsapni! Önök a pecsovicsokat látszanak protegálni, — merő nagylelkűségből. Jó . . . ám osszák ki az irgalom koldusfilléreit azok közt a metternichpolitica zsoldosai között, kik azokat nem nélkülözhetik , de ne hizlalják őket továbbá is a nemzet rovására, mellynek vérszopói voltak! Kormányhivatalnoknak lenni ezentúl dicsőség. Nem a csuszó-mászó szolgaság lehet erre érdem ezentúl, de a kebelben lángoló szabadság szelleme. Félre tehát a szabadkeblüek sorából azokkal, kik föhajtó czipelői voltak a szolgaság jármának, mellyel a népek istenének és jobbjainknak segélyével immár leráztunk! M—j—r. Beküldetett. Közlötték a hírlapok Ferdinand császár f. évi ápril 7—dikéről István öcséhez irtt levelét, melly szerint a nem-magyar statusaibeli felelős ministeriumnak sürgetés indítványára, a nagylelkű magyar nemzettel, és képviselőivel ki kellene mondatni, hogy az összes osztrák birodaldalmat nyomó átalános státusadósságnak egy része igazságos arányban a magyar korona alatti országokat évenként 10,000,000 forintban illesse. Ez tehát a magyar felelős ministériumért a