Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-04-20 / 31. szám

Biztos hírek szerint Serviából egy küldöttség érkezett a ministériumhoz, miszerint Servia és Belgrád Magyarországhoz kíván csatlakozni. Kérdés. Lehetne-e valami módon Magyaror­szággal azt a híres tíz milliónyi státusadóssági ka­matot elfogadtatni ? Felelet. Meglehet, ha nem épen annyi capi­­talisba kerülne, a mennyinek ez a tiz millió ka­matja volna. Ma egy uj könyvárus hirdetteti magát a fő­városban. Első kiadása az 1848-diki törvény­­czikkek. Na, ha mind illyen gyönyörűséges munkákkal fog kereskedni, jó szerencsét ígérhet magának. ,Un moine, en tant que moine, n’est bon qu’a de­­vorer la substance de ses compatriotes: il n’y a point de vertté plus reconnue.“ Voltaire. E lap 28-ik számában megmutattam, hogy az állodalom jogosan rendelkezhetik az egyház javairól; most ennek mind anyagi mind szellemi szempontból hasznos és szükséges bekövetkezé­séről kívánom a leglehetőbb rövidséggel nézetei­met előadni. — Hazánknak temérdek kincsei vannak ugyan, de szükségeink aránylag tán még nagyobbak. Az urbériség megszüntetése által károsult közbirtokosok’ minél előbb eszközlendő kár­pótlása. — Gyökeres népnevelés, melly nélkül hala­dásunk , mindig ingatag alapon nyugodnék. — Az ipar emelése, és országosan — nem pedig mint a külföldön károsan tapasztalták, ma­gán társulatok által — kezelendő vasutak, gőz­­hajózás, csatornák stb. stb. annyi pénzt igényel­nek , mennyit minden gazdagságunk mellett is előteremteni képtelenek vagyunk , — mert mi gazán elmondhatjuk, mindenünk van, csak pén­zünk nincs. — Az ausztriai státusadósságokat természete­sen ignorálom, — annak elvállalása képtelenség, — több — őrültség lenne. — Nem levén kész­pénzünk, kölcsönhöz kell tehát folyamodnunk, és ez Európa mostani hely­zetében sokkal nehezebb dolog, mint egy év előtt lett volna, de annyi bizonyos, hogy annál köny­­nyebben, gyorsabban , és jutányosabban eszkö­zölhetjük a kölcsönt, minél nagyobb biztosítékot nyújthatunk a hitelezőnek. — Miért nélkülöznék tehát a kincseket, mellye­­kért csak kezünket kell kinyújtanunk ?! Igaz ugyan, mikép, ha a prímásnak nem lesz egy millió jövedelme, nem fog egy hamar talpkő tétetni egy az Esztergomihoz hasonló egy­házhoz , melly milliókat nyelt el, még milliókat nyelhet el, és utóljára is csak holt töke leendne, de a bánátusi oláh pap sem lesz kénytelen ingben gatyában szántani menni, hogy kenyere legyen, és nem is fogja magát a falu korcsmájában leinni, min aztán lelki alattvalói épülhetnek.­­ Az egri érseknek vagy nagyváradi püs­pöknek sem lesz évenkint majd fél millió elköl­teni valója, de ollyan iskolamestereink sem lesznek, kik — 30 vft. jövedelmük lévén — nyomorult éltük tengésére kukoricza-és burgonya­kapálásra, vagy pehelyfosztásra használják tanít­ványaikat. Végre mert a státus fogja fizetni minden hi­vatalnokát , csak azokat fogja tartani, kik nem herék, hanem a szükséges czélokra megkívántató eszközök. Elmúltak a boldog aranjuezi napok, mikor hivatalokat kerestek, és — volt, nem volt szük­ség — csináltak az emberek számára , — most csak munkáról gondoskodand az állodalom, és ez is elég feladat. — A nemzet a mondottak folytán el fogja ha­tározni . A kolostoroknak — egy kettőt kivéve — bezáratását, gondoskodni fog az üregekről, bete­gekről ; de kiben erő vagy tehetség van, azt a körülményekhez képest alkalmazni fogja, — hogy hasznos polgárja lehessen a hazának, ha jó­téteményeit élvezi. — Az isten egy embert sem teremtett arra, hogy csupán imádkozzék, — és én minden szen­tek közül legtöbbre becsülöm Miklóst, ki — mint tudva van — a vízbe esett és segítséget kérő orosznak azt felelte: „segítlek, de mozogj ma­gad is.“ Kinek meggyőződésére e tárgyban ennyi nem elég, — arra hasztalan fogyasztanám a diós­győri papírgyár egy évi összegét,— berekeszteni tehát czikkecskémet, mint kezdettem, Voltaire kö­vetkező szavaival: „Si je croyais qüe je dusse avoir des en­­fans pour le cloitre, je ne coucherais plus avec ma femme.“ Nyíri Jósa. Őszinte szózat a ministériumhoz. Azt halljuk, hogy önök a pecsovicsok között, a pecsovicsbureau-kban akarnak elnökölni , s hogy önök személyválogatás nélkül a legpro­­nunciáltabb pecsovicsokat nyakra-főre szedege­tik a hivatalokba. Midőn ezt teszik önök, ne feledjék, hogy önök a nép emberei, s hogy a tárczákat a nép adta önök kezeik közé. Önöket a nép emelte a polczra, a­hol van­nak ... a nép mondom, mert ha ennek bizalmát nem bírják , most a közlegények sorában állnak! A nép teszi a nemzetet . . . s a nemzet mél­tán megvárja önöktől, hogy azokat, kik annak ellenségei valának, elm­ellőzzék. Vagy oda akarnak önök jutni, hogy a nem­­zetélet — melly nemes virágot és dudvát is te­rem — legposványosabb faja környezze önö­ket? .. . Csalánoktól akarnak körülvéve lenni, mely­­lyek szúrásait meg fogják később érezni! Jól tudjuk mi, hogy ezen nyomorult hivatal­vadászok most földig alázzák meg magukat önök elött ... a birkaártatlanság álarczát öltve ma­gukra. Ez ámítja önöket. S önök nagylelkűek akarnak lenni a leggo­noszabb fajzat irányában. Adataink vannak, a­mellyekből ezt tudjuk. Vannak ollyan gőgös aristocraták, kik leg­közelebb is, Kossuthot lábbal taposták , s mint a szabadság szent apostolának, egykor bebör­tönzését is eszközlötték. Most megtört fényében leáldozott aristo­­cratia, oda csúszik Kossuthhoz , kegyelmet kol­dul . . . vagy ha ezt nem nyerne, azért rimán­­kodni, hogy ne üldöztessék ! És Kossuth nagylelkű tud lenni ezek irá­nyában ! . . . És ezen nagylelkűség lesz az ő, s a jelen ministériumnak is megbuktatója. Önök ekkoráig mindig a szabadság harczosai valának, most érrei és védőivé emeltettek föl, a­hogy tehetik azt tehát , hogy a dicsőségesen eltiprott obscurantismus és servilismus bókoló hívei közé fészkeljék magukat ??!... Ezzel compromittálnák a nemzetet, melly büszke szabadságára, büszke önöket élén látni! A szabadság eszméje olly szent, mint maga az isten! Ez lebegjen szemeik előtt azoknak, kik a mostani kormányt organizálják ? De ha a megbukott kormány elepsidra-gépe­­zetének rozsdás srófjai, és egyéb app- és imper­­tinentiái az újonnan alakult kormány rendszeré­ben továbbá is használtatni fognak, a pecsovi­­csismus mocskától tisztán megőrzött mostani kormány meg lesz fertőztetve!! Eltekintve ezeket, önöknek azt is figyelembe kellene venni, hogy annyi ügyvéd és tanult em­ber most kenyér nélkül maradt. Ez az osztály, melly eddig is azon elvekért, mellyeket önök képviselnek, nélkülözni, terhes viszontagságokkal volt küzdeni kénytelen , s ezen elégületlenek légiójából fognak önök ter­hes pályájának legtöbb rémei keletkezni. És ezek keblében méltán keletkezhetnek za­­jongó hullámok, mellyek önök szeme láttára fog­nak áradni, s mint Lajos Fülöp trónja felett, ké­sőbb összecsapni! Önök a pecsovicsokat látszanak protegálni, — merő nagylelkűségből. Jó . . . ám osszák ki az irgalom koldusfillé­reit azok közt a metternichpolitica zsoldosai között, kik azokat nem nélkülözhetik , de ne hiz­lalják őket továbbá is a nemzet rovására, mellynek vérszopói voltak! Kormányhivatalnoknak lenni ezentúl di­csőség. Nem a csuszó-mászó szolgaság lehet erre érdem ezentúl, de a kebelben lángoló szabad­ság szelleme. Félre tehát a szabadkeblüek sorából azokkal, kik föhajtó czipelői voltak a szolgaság jármának, mellyel a népek istenének és jobbjainknak se­gélyével immár leráztunk! M—j—r. Beküldetett. Közlötték a hírlapok Ferdinand császár f. évi ápril 7—dikéről István öcséhez irtt levelét, melly szerint a nem-magyar statusaibeli felelős ministeriumnak sürgetés indítványára, a nagy­lelkű magyar nemzettel, és képviselőivel ki kel­lene mondatni, hogy az összes osztrák birodal­­dalmat nyomó átalános státusadósságnak egy része igazságos arányban a magyar korona alatti országokat évenként 10,000,000 forint­ban illesse. Ez tehát a magyar felelős ministériumért a

Next