Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-04-24 / 34. szám
Hétfő 34. szám, Pest, április 23. 1848 Nem kell táblabiró politika. April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú ivén fog megjelenni, és posta útján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10-kétől június végéig, Budapesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre : Budapesten 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. April 10-étől december végéig három évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Pest, ápril 24. A főváros a politikai április idejét éli. Néhány nap előtt az ünnepietlen zsidók elleni zavargások. — Tegnap egész nap czeremonia, pompa és spectaculum. Ma pedig a húsvét másodnapi szokott népünnep. Tegnap hatalmasan látványos napunk volt. A bécsi polgárok mintegy kétszáz tagból álló küldöttsége körünkben mulatott. Az éljen kurjontások összege felmehetett egy pár millióra. Átalában véve azt kellett tapasztalnunk, hogy drága szomszédaink a bécsiek még igen minorennisek a politikai életben. Náluk még fődolognak látszik : a zászló, a czifra kard, és a katonás egyenruha. Mi, ha arról van a szó , hogy a szomszédnépek együtt fraternizáljanak,a közörömben a legmelegebb résztvevők vagyunk, azonban szükségesnek tartjuk, hogy az érzelem, mellyben szomszédainkkal egyesülünk, közös legyen, hogy azon szavak, mellyre mi éljent, ők pedig Hoch-ot kiáltanak, végeredményükben ugyanazon értelműek legyenek. Meglehet, hogy csalódunk, sőt kívánjuk is, hogy csalódjunk, de látszott, hogy mi, és a bécsiek még nem értjük egymást. Szomszédaink még igen régi dátumból ismernek minket. Ha a bécsiek azt hiszik, hogy minket Mátyás király, vagy Nagy Lajos kora most is lelkesít, nagyon csalatkoznak. A mi publicumunk a magyar históriát úgy mint az most van, bátran elvetheti. Meg nem foghatjuk, mi érdekes lehet abban, ha a királyok és olygarchák harczait és viszálkodásait olvassuk. Museumi régiség, más semmi. Nem több egy unalmas heraldikai tanfolyamnál. Ami a magyarokról a mi históriánkba fel van jegyezve,az minden más inkább, mint a magyarok története. Különösen háromszáz esztendő óta magyar nemzet nem is létezik. A magyar nemzet ez idő óta tetszhalott. A sors az ébredést a jelen évnek tartotta fen. És Európa meg fogja látni, mint fogja a magyar megírni saját históriáját. A magyar nemzet ha Európa előtt úgy akar megállani, mint érdemes arra, hogy a nagy nemzetek családéba felvetessék, mindent ami néhány század óta nevében történt, tökéletesen defavoyálnia kell. Szerintünk a zászlók, fáklyás zenék, litterariai polémiák, banquetek nem más mint előeszközök, melylyel a politikai institutiók kivívására sokat használhatnak. A bécsiek tehát átláthatják, hogy mi magyarok, kik az alkotmányosság mezején a legutóbbi időkben olly nagy foglalásokat tettünk, efféle crepandiákra, miket hozzánk hoztak, nem sokat adhatunk. Szegény bécsiek , ők most nagyon megvannak akadva. Azt űzték el, ki legnagyobb jóltevőjök volt. Bécs olly szerencsétlen város, hogy azt a természet egyátalában nem áldotta meg olly kellékekkel, hogy az főváros legyen. Határszélén áll két olly országnak, mellynek érdeke össze nem egyeztethető. Ha e két ország egy nemzet volna, lehetne belőle valami, így soha. Bécs csak úgy virágozhatott, ha fészke volt egy absolut hatalomnak. De az ilyen virág, gyökér nélküli növény, sohá nem tarthatott. A régi Bécs meg van bukva. Az új pedig támaszkodjék csak saját kutforrásaihoz. Ha pedig a birodalmi várost a régi rendszer szerint akarják tovább is fentartani, nincs már mit tenni, hozzák vissza Metternichet. Akkor azonban meg fogják látni, mit mondanak hozzá a többi tartományok. A bécsiek mást nem tehetnek, mint valamelly utón módon; már hogy, azt ők magok gondolják ki, szabaduljanak meg a státusadósságoktól, s azután kezdjenek olly kereskedést és ipart, mellynek felvirágzására a provincziák gyarmati állásban tartása ne legyen beleszámítva. Az illyen, ha rögtönében olly nagyszerű és sikerteljes nem is lesz, mint az ezelőtti, de mindenesetre tartósabb s biztosabb leend. Ami pedig most káruk lesz, vigasztalják magukat a latin közmondással: Male parta, male di labuntur. A bécsi küldöttség tagjainak minden második szava: Ausztria és Magyarország örökös egysége volt. Meg kell vallanunk, hogy e hangos toast a mi törvényeinkből is , valóban kimagyarázható. A leyális magyar nép össze is kaczinta a felhívásra a poharat — azonban az örökös egység alatt köztünk, s a bécsiek között lényeges különbség volt. A magyar éljent kiáltott, és azalatt azt érte: A király V. Ferdinand. És punctum. A német, Hoch-ot kiáltott, s azalatt egy kevéssel többet értett. Például, hogy éljen a nagylelkű magyar nemzet, és fizessen évenkint a németnek tíz millió forintot pengőben. Éljen a magyar nemzet, és egészséges, derék és vitéz fiait küldje nekünk mindörökre, hogy azokkal az ausztriaiak számára provincziákat foglaljanak el. Löjjék főbe az olaszokat. Tartsák torkon a lengyeleket. Egy szóval tartsák féken mindazokat, kik a zsákmányoló bécsi politikának itt ott alkalmatlankodására szolgálhatnának. így érték a szomszédságot a mi drága német sógoraink. Hanem hiszen ott leszünk mindnyájan, midőn az alkuról lesz szó. Azonban még egyet. A fáklyás zene, megrendelt népgyűlés, kardcsörgés, zászlóhajtogatás még csak mind megjárja, de azt mégis csak kikérjük magunknak, hogy diplomatice ne csókolódjunk. A Museum terén tegnap nagyszerű csókolózások mentek. A sok szuppanás és csattanás kacagásra indította azokat, kik a középponttól távol maradva biztosan érzék magukat. Hah , ha mi történetesen e nemzeti csókolódásokhoz közel állottunk volna! Ha szerényen meghúzva magunkat egy oszlop mellé, egyszerre csak tárt karokkal, és előre csucsorodon ajakkal egy tubákos bécsi burgert magunk felé láttunk volna közeledni, az ég tudja! mi minden történhetett volna velünk ijedtünkben. Legalább is a hideg ki lel. Aradról írják. Polgár szerkesztő! Hallom , hogy a nemzeti museum ritkaságtára, martius 15-ke óta több antidiluvianus nevezetességekkel, mint szárnyaszegett kétfejű sasok, váltótörvényszéki latinköriratu pecsétek, conservativ-programmpéldányok s több ehez hasonlókkal szaporitlatott. Arad vármegyének is van egy nevezetessége, t.’ i. első alispánja, egy politicai camaeleon, ki folytonos szinváltoztatása által kimondhatatlan jogot szerzett magának arra , hogy mint curiosum, a jövő nemzedék számára spiritusban is fenntartassék. Ha ez a nemzeti muzeum zoologia-gyűjteményiben helyet nyerend,számíthatunk rá,hogy legalább is tíz angol milord fog ezen országos intézetünk megtekintésére havonként Pestre jönni.