Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-05-23 / 59. szám

Ennek kivitelére Prágában pár nap múlva nemzeti gyűlés leend, mellyre minden szláv szívesen láttatik. Ennek kivitelére Bécsben zavar idéztetett elő az általános szavazat s egy kamarai rendszer — mellynek kedvezőbb körülmények közt mi is bárdijai vagyunk — átvitetett, s a szlávoknak ez által túlnyomóság biztositatott. Ennek kivitelére a császárnak legközelebbről rémképek festettek elébe, respublicai cselszövények kitöréséről, XVI. Lajos sorsáról beszéltek neki és futásra bírák, s futását ők intézék Magyarországtól eltávolitva, és Csehországhoz közelítve. Most csak egy kis kedvező pillanat, egy kis terrorizmus az őt környezők részéről, s a szelíd és békés indulatu monarcha lemond unokaöcscse Ferencz József részére, ki a prágai várból nézi a dolgok menetét, cseh tanácsosoktól és egy fanatikus néptől körülvéve. Ilyen körülmények között, s miután látjuk, hogy Ferdinand a bécsi nép átalános kivonatára sem tér vissza, mert nem eresztetik, nékünk magyaroknak első és mindenek feletti kötelességünk magunk iránt, hogy Németországgal mint természetes és okszerű szövetségesünkkel minél szorosabb — természetesen független nemzeti állásunkat nem sértő viszonyba lépjünk, következőleg mindent, mi e viszony létesítésének előmozdítását gátolná — mint az egymás elleni expectoratiók és ingerlések stb. — mellőzzünk, s egymással mielőbb kölcsönös védelmi szövetségre lépjünk. Második, mire figyelmünket és törekvéseinket fordítani kell, az, hogy Ferdinánd király mielőbb körünkbe jöjjön. Ministériumunk utóbbi erélyes intézkedései közt erről is gondoskodott, de igen hihető , hogy fáradozásának sikere nem leend. Mit fogunk tenni akkor, s főképen mit teend a nemzeti gyűlés — ha épen az események illy módoni fejlődése addig még elhúzódik — azon esetben, ha a jelenlegi magyar királyt Prágába vinnék, most elhatározni, elhamarkodott dolog volna. Mi úgy hisszük, hogy minden igaz magyar kebel tisztában van magával az érintett körülmények közti teendőiről, s kormányunknak vagy a nemzeti gyűlésnek csak egyetlen szavára leend szükség annak idejében , hogy azt e hon minden völgyei viszhangozzák. Most azonban vezéreszménk háromban központosul : Nemzeti gyűlés, Németországgal szövetség, és A királynak kezünkbe jövetele. Csernátoni. Párbeszédke. Egyik. A Márczius tizenötödikének megint sajtópere lesz. Másik. Lehetetlen! Egyik. Lehetetlen , de úgy van. Tegnap újra ráfogott egyik ministerre ollyasmit, ami nem igaz. Másik. Ugyan mit? Egyik. Azt mondta egész bizonyossággal,hogy Mészáros Lázár hadügyminiszer a tegnap esti gőzössel megérkezik. És ez nem igaz. Máj. 23. A tegnapi bécsi gőzös dicsőséges újdonságokat hozott. Valódiságuk hitelesítését várva várjuk. Szerintök az olasz szabadságharc rövid időn végét érendi. Gr. Nugent, az austriai hadtest egyik főrészének vezére, minden áron egyesülni akart a Radeczki parancsnoksága alatt álló másik résszel. Ennek következtében erőszakos áttörést kísértett meg Treviso melletti állomásából, Verona felé nyomulni. Azonban a sors, vagy a nemzeti szabadság geniusa e tervét meghiusitá. Minden oldalról körülvétetett, és serege olaszok soveitziak és francziák (?) által tétetett semmivé. Nugent maga és rendkívül megsebesittetett. Féllábát egy álgyugolyó hordta el, azonban mintegy 5000 emberrel megmenekült. Merre ? nem tudatik. A sereg többi része részint a csatatéren maradt , részint fogoly jön, részint pedig elszéledt, merre látott. Ha e hit való, reményijük, hogy a bécsi vaksággal megvert vagy is inkább szláv kezekkel eltakart szemű kormánypolitika Itália boldogtalan háborúskodásával fel fog hagyni. Ezért nevezzük mi is ezen újdonságokat dicsőségeseknek,mert másfelől szomorúság lepi el keblünket azon gondolatra, hogy egy igazságtalan ügy kényszeritett védelme alatt hazánknak is anyi derék fiai vérzenek el, kiknek hős karjai pedig saját szent ügyünk védelmére olly hathatósan munkálhatnának. Szerkezte ! Mint gondolkozik ön ? én azt mondom, hogy (legalább) Pesten a dolgok, honvédelem tekintetében sehogy sem mennek. A katonaság még mindig idegen isteneknek hódol. Ha az ember hajlandó volna is a fölesketés elmaradását akadályoknak tulajdonítani, de ha a toborzás körüli intézkedéseket nézi, isten — engem ! — nagyon hajlandó hinni, hogy a legyőzhetlen akadályokon is keresztül lehetett volna már vágni. Mert a toborzás gonoszul és fonákul megy. Csak képzelje ön , öt óra hosszat toborzanak naponkint. „Nem a világ“ fogja ön mondani, jól választott öt óra folytán sokat végezhetni. Dehogy, dehogy reggeli 8—1 óráig tart a hivatalos idő, mikor a közönség dolga után jár, mikor senki se hallja , se látja. Az emberek különbözők, különféle szempontokból indulnak ki. Sokra igen hat az, ha lépését nagy közönség kiséri, ha buzdiltatik stb. Reggel én fogadni mernék, hogy a legnagyobb dolgok e világon délután történtek, vagy legalább ekkor kezdődtek, ollyan dolgok t. i. mellyekhez komoly határozottság kellett, meg bátorság. Reggel hivatalos idő van, katonának délután fognék beállani. Mit mond ön ehez ? lássa , az országgyűlés márczius 18-ig reggel tanácskozott, 18-án délután és ekkor hozattak a jó törvények; utóbb ismét dél en tanácskozott, van e nagy köszönet az akkor hozottakban, ön szintúgy tudja mint én. A Márczius 15-ike este szokott megjelenni! Egy szóval reggel toborzani soha sem láttam, vagy legalább nem csupán reggel. Aztán ha ön tudná, minő lassan megy az a beírás. Egy nemzetőrben tiszttől hallottam, hogy addig be sem iratik az ember, míg az előttevaló meg nem vizsgáltatott. Ha valamellyik bank megrohantatik, a közönséget egy szűk ajtócskán eresztgetik váltani; ha a mi toborzásunk nem így megy, én akármi legyek. De még abban a nagy kaszárnyában , mintha valamennyieknek orruk vére folynék. Első nap egy feketesárga, kétfejű sasos roppant nagy zászló, mellette egy sovány kis nemzeti, mutatóul voltak a tanya előtt kitűzve. Ildomos egy fogás. A feketesárgát levették ugyan, de már akkor néhány emberben leforrázta a lelkesedést. Tudnivaló, hogy sok jólnevelt ember is állott be s fog beállani ezután, meg ollyanok is vannak, kiknek számtalan olly barátaik vannak, kikről par excellence azt szokták mondani,mikép akkor mutatkoznak, mikor az ember szerencsétlensége (és tisztátalansága) a luxusig megnövekedett. A katonáknál az a szokás , hogy az illy recrutákat megmosdatják. Itt úgy maradtak a magok valóságokban e mai napig, a többiekhez dörgölődznek, és a fehér barátok képzelhetlen foglalásokat visznek véghez. Valóban sok hazafias elhatározottság kell hozzá, hogy szegény barátaink magukat ennyi kedvtelen dolgok által sem hagyják visszarettentetni. Azt is beszélik, hogy önkényteseink annyit éheznek, mennyi beléjuk fér. Ha lesznek önkénytes sergeink, illy eljárás mellett, valóban elmondhatjuk hogy azok nem parceque, hanem quoique toborzás, fognak alakulni. Hát arról hallott ön valamit, hogy az eddig besorozottakat mintegy háromszázat, Komáromba akarják küldeni. A közé a sok elégedetlen, fölleshetetlen katona közé, közel a határhoz. . . . Szóval, fegyverkezés, katonák és a pesti toborzás dolgában úgy állunk, hogy az emberben a legerősebb hit is megrendül. Mindenfelől veszély fenyeget, s mi védelem nélkül. . . . Azt a „fiatal“ haditanácsot is tisztelem. Ha ez sokáig igy tart, felcsapok a marcziusnak. Julius: A hazának áldozatokra van szüksége! Figyelmeztetjük a ministeriumot , azon 4 ezer darab aranyra , melly a lóversenyre Szekrényesi Dániel polgártársnál letéve van. A lófuttatást majd a horvátok felé kell megtartani, hol a jutalom a hon iránti kötelesség teljesítésének önérzete leend. Figyelmeztetjük továbbá a ministériumot a tudós társasági rendes tagok fizetéseire, kik hallgatások és benyélésükért kevesebbel is beérhetik. Hát azok a templomi arany és ezüst edények mit vétettek, hogy szüntelen bezáratva tartatnak? Az eucharistia azért mit sem vesztene * 237