Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-05-30 / 65. szám
vetkezéseket nagy feladata megfejtése előtt elkedvetlenedett. De ez az eredményre nézve mégis mindegy A színház megérdemlené hogy bezárassák inkább, mintsem a világirodalom legszebb tüneményei ellen a tegnapihoz hasonló barbárságok történjenek. A színészeknek a censura felszabadulás ól£ százszorosán kell szorgalmukat nevelni. Haza: irodalmunk, melly csak két hónapról is korábbi mű már élvezhetlen. A közönség követeléseiben magas lépcsőkre állott. A márcziusi napok előtt kijött művek minden hitelüket elvesztették. Hogy várhassunk a színházba közönséget ha az előadásban új élveket nem találhatunk? Színházunk eddig társalmi életünkben előttünk haladt. Az élet rövid idő alatt félszázaddal lépett előre. A régiben megmaradás a megállapodás ma már halál. Pest, május 30. Honunk belbékéje, úgy Európa más országaihoz viszonya szilárdítására elkerülhetetlenül szükségesnek, sőt a legfőbb tényezőnek véljük, hogy Magyarország, ha eleinte nem is mindenfelé, legalább Európa fontosabb politikai súlyai bíró,vagy szomszédi viszonyoknál fogva ránk közvetlen hatást gyakorolható hatalmasságoknál, valamint azok nálunk, képviseltetve legyen. Az orosz beütésétől — megvalljuk — nem tartunk annyira, mint némelly tekintélyesebb polgártársaink, de azt lehetségesnek megtörténhetőnek hisszük, ezért igen kívánatos volna,hogy Párisban — Petersburg természetes ellenében, diplomaticai ágensünk, consulunk, vagy bár mi nevű képviselőnk legyen, ki ügyeinkről a frank kormánynak hű képet adhatna, s a két ország közti barátságot, testvériséget már az állásához kötött eszménél fogva is szilárdítaná. Nekünk az egy pár száz zavargótól megindított illír mozgalomtól félni mindaddig okunk nincs, mig az orosz, határait át nem lépi. Készületeinknek csupa hírére, derék Hrabovszkink egyetlen proclamaliojára már lehangolták harczi kihívásaik zaját, s k. biztosunknak Eszéken fáklyás zenét csinálnak. És ha még felkelünk, s a közlelkesedés egy hatalmas és harczivággal teli sereget indít útnak, fogadni mernénk , hogy nem sok vér omolna ki, s a részint terrorismus hatalma alatt álló illírek maguk hoznák idegen bérben álló pártos zsarnokaikat élőnkbe. De ha a belháboru kiütése, s tán részünkről győzelmes elnyomása hírére az orosz czár, mint minden oroszok ura, (szerinte pedig minden szláv orosz)kedvet kapna,rendre utasítottak pártfogására fegyveres erővel hatolni felénk , ekkor magunkra alig felelhetünk meg neki, nem azért, mintha a lét és nem lét feletti háborúban e hon fiai, egy bármilly erős barbárhordának is megfelelni képesek ne volnának, nem , mert szentügyünk és fenmaradhatásunk érzete mindenikünkből egy Hunyadit teremtene , hanem azért, mert közöttünk, keblünkben vannak legveszélyesebb elleneink, az elszórt szlávelem, kik csak alkalomra várnának, mint felelevenült kígyó, az őket életre melegített szívbe halálos marást tenni. Ezért van nekünk szükségünk egy frank körvesre Budapesten s egy magyar képviselőre Párisban Petersburg, az absolutismus és önkény fészke ellenében , nekünk a szabadság és alkotmányosság ígéretföldje Páris felé kell tekintenünk. Hasonló szükség van Angliávali viszonyra is Az európai közvélemény egyik igen erős része az angol és orosz közt szoros védelmi viszonyt hisz létrejöhetőnek. Mi e közvéleményben nem osztozunk. Albion még két hóval ez elött, midőn semmi vérmes reményekre jogunk nem igen volt, mint példány állott előttünk, melly után Magyarországnak menni kell. Az események hatalma ugyan e példányt egyszerre nélkülözhetővé tette, de őszinte tisztelettel viseltetünk azon nemzet iránt, melly olly régóta bír már azon jogok legtöbbjeivel, mellyekért Europa nagyobb része még csak most vívott részint viv és véres harczban,s lehetetlennek hiszszük azt hogy egy, az alkotmányos igazságok pajzsául felálitott hatalom a szolgaság apostolával szent jogok elnyomására szövetkezhetnek. Ezt nem hisszük,de az európai közvélemény egy nagy része — mint mondok— ezt lehetségesnek tartja tanácsos volna azért ministériumunknak e szempontot sem téveszteni szem elől, hogy a lehetőség minket illetőleg valósággá ne változzék. Az angol és magyar nemzet közt mindég megvolt egy bizonyos rokonszenv, melly részünkre institutióik alkotmányos szabadságaik, — részükről pedig dicső emlékekkel hősies tettekkel gazdag múltúnk iránti—kölcsönös tiszteletből eredt. Ezen rokonszenvet szilárdítani nem nehéz A Német országgal a baráti viszony szükségességéről szólani is felesleges. Minket közös veszély fenyeget tehát egyesülnünk kell. Európa többi másod és harmad rangú hatalmaihoz követeket küldeni felesleges és szükségtelen volna mostani zavaros körülményeink közt; csupán három hely az, hova ágenseket küldeni elkerülhetetlenül szükséges. És ez Konstantiápoly Jassi és Bukarest. Mennyire érdekelnek minket e helyek, mennyire szükséges, hogy az ott történtekről „au courant“ legyünk, említenünk hasonlag felesleges. A magyar önnállóság elleni ármányok egy hálózatát nem rég Konstantinápolyban láttuk fonatni, Jassi és Bukarest erdélyi és mohoni oláhaink közzé küld bujtogatókat. Ezeket csak nézni kell, miként figyelmeztetésünk fontossága kellőleg méltányoltathassék Lehet, hogy kormányunk máris tett lépéseket az érintett viszonyok életbeléptetésire s hogy külügyminiszerünk a Bécsben lakó Ponsonby lord angol követtel többszöri diplomaticai találkozásokat tartott ezt tudjuk is, de ez nem elég; Magyarország java, méltósága és függetlensége kívánja, hogy ünnepélyesen képviseltessék Hisszük hogy a nemzeti gyűlés gondoskodni fog arról, miként külügyminiszerünk körünkbe jöjjön, mi külkövetekkeli egyezkedéseire nézve okvetlenül szükséges leend, és hisszük főképen, hogy királyunk lakása iránti óhajtásunk nem fog már sokáig tartozni a pia desideriak közé. Csernábon. | Máj 30. | A Császárnak Bécsbeli eltávozása igen jó következményű lehet mind Németorságra és külö-nösen Austriára, mind az uralkodó házra, de jó jkövetkezményű lehet ránk nézve is. E hármas következményt pedig mi következőleg magyarázzuk. A bécsi nép vérmérsékletében elestél óta igen kitűnő alkatrész a Krawalgeist volt. Míg Austria s közvetlen Bécs Metternich békoiban volt, ez alkatrész Bakenrummel és Schneiderrevolutiokban fúrta ki magát, s ha a Schwagerek egy pár ablakot betörhettek, egy rendőrszolgának származott réztábláját leszaggathaták, s becsületes Lerchenfeldi dialectusban die gross köpfigén lehunyták,szép csendesen szokott sorházaikba vonultak, s olly lelkesedéssel beszélték el egymásnak, wie sie dem Halunken gezeigt haben, hogy a Plutzerek habos boszuságokban canonadát tartottak, és a palaczkokkal blockozott asztalok piros sörben oszdogáltak, mig — quasi re bene gesta — egy fit eng Gott -tal a gyöztesek haza takarodtak. A néhai bureaucratia vette a dolgot, mint azt venni kellett — tréfának s az illyeuxoknak ebbe épen nem tett semmi akadályokat , sőt utólagosan is csak egy pár ollyat záratott be, kik azt legkevésbé érdemlék meg ; a megtaszigált rendőrszolgának uj réztáblát adatott, a betört ablakaik miatt panaszlókat az üvegesekhez utasitá, az ötét illető szitkokat ignorálta, Straussal ráhúzatá a Bruder Lustig-ot, és Wiener Früchlein-t,s mindent gyönyörű szép rendben „den alten Gang“ menni hagyott. Azonban az idők megváltoztak. A párisi zivatarfelhők Münchenen keresztül utazva Bécs felett is megállapodának, s minthogy gyúanyag volt akármennyi villámaik csak hamar előtörtek, s a Kravvallgeist potentírozva állott elő. A martius 13-ki emlékezetes nap felvirradt, s a bécsi népnek felvilágosodottabb s következőleg a dolgok régi menetével, vagy is recitus tespedésével teljesen elégedetlen része okosan tudá a nagy tömeg véralkatának Kravall-elemeit valami — az ablaktövésnél s rendőrszolgák megdöngetésénél — nemesebb és felemelkedettebb irányú demonstration vezetni. A márczius 13. és következő napjain történteket mindenki tudja. A nép vérével vilta ki jogait, de kivitta még és Európa azon soha nem érzett helyzetben volt, hogy a bécsiekre önkéntelen tisztelettel pillanta, s becsüléssel fordult azokhoz, kik felett eddig csak szánakozólag mosolygott. Azonban a bécsi népnek nem volt politikai érettsége, ő tett, mert létetett, s ment az idő nyomuló eseményeivel, mert menettetett. Az igazság, szabadság és jogegyenlőség érzete a legbutább nép lelkében is le van téve, de politikai tapintatot, jogaik kellő méltánylatát, csak azon jogokbani részvét, politikai létei, szóval alkotmányos élet adhatja meg. Ezzel a bécsi nép nem bírt, tehát igen természetes volt, hogy midőn a keblében élő, s a rohanva haladó világesemények világossága által eszméletre ébresztett önállóság utáni vagy néhány világosabb fejűek által tettekre használtatott fel a siker használása, az eredmény mikénti szilárdítása szóval, egy végmegállapodási eszme iránt magával tisztában nem volt. De a bureaucratia mind e mellett is megbukott, s az absolutismus jövendője Európában meg 1. 260