Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-03-28 / 10. szám
! Azonban, nem szólunk tovább, mert meg lehet magunk ellen teszünk, ha így beszélünk, szavaink akaratunk ellen ellenkezőleg hatnának. Mert amit mi gyaláznánk, a korteskedést, a táblabíró politika igen üdvös, nemzeties és lélekemelő dolognak tarthatna, ellenben amit mi dicsérnénk, a tisztán deerata elvektől ezektől borsóznék a hátuk. Még egyszer ismételjük a fentebbi hasonlatosságot: A nemeseket meghagyni szavazat jogukban, s tölök semmi qua- Hficatiot nem követelni, valóságos sajtóhiba, mellyel ha a könyv ki van nyomtatva, többé javítani nem lehet — hanem, el kell venni az egészet, s helyébe új szedést rendeltetni. Miért csinálnak tehát önök egy munkából kettőt ? — Múlt számunkban, a választmány ülési tudósításban Perczel Mór polgártársunk beszédében , hol a szóló azt mondja: mi radicalok, zárjel alatt egy kérdőjel lévén, újabb értesülés nyomán kinyilatkoztatjuk, hogy ezen quasi kétkedésre mutató jel, ott a világon a legroszabb helyre volt téve. Sajtó alatt van s néhány nap múlva kapható leend illy czimü munka. A pesti forradalom története 1848-ban. Adatai politicai életünk erkölcstörténetéhez. Az absolut irányú kormány megbukásának emlékéül. Irta Kiéli István. E röpirat az Apponyi-kormánynak születésétől haláláig elkövetett alkotmány s törvényellenes tetteit, s a pesti békés forradalom történetét híven fogja előadni. Soha még a külföldi viszonyok illy komolyak nem voltak mint ma. És ha ez még mind csak kezdet, minek nézhetünk még elébe ? A jelen század elején a kormányok harczolának egymás ellen. Ma a küzdés a nép, s a kormányok között folyik. Alig vagyunk az év elején, s már két király szűnt meg uralkodni. Az egyiket elűzték, a másik erkölcsileg kényszerítelen trónjáról lemondani. És most egy harmadik, a porosz, olly viszonyokba bonyolítja magát, melly őt a legkönnyebben franczia és bajor collegáinak sorsára juttathatja. Fridrik Vilmos, csak hogy egy pillanatra Európa szemeit a berlini mészárlásokról elfordítsa, a német nemzet egységének zászlóját tűzni fel. E tettel egyszerre harmincz fejedelemnél többnek egyenesen had van szenve. És e hadban maga a zászlóvivő fog legtöbbet veszteni. Az egység eszméje német országban a lehető legnépszerűbb, a merre a poroszok hadsereggel átmennek, az apró herczegek mind elfutnak, a németek az egyetemi ifjúság vezérletük alatt, tömegben állanak hozzájuk. A republicáns, párt, e hallgató, de az első trombitaszóra Németországban rögtön többségre jöhet a párt,csak mosolyogni fogja ezen mozgalmakat. E párt első lesz ugyan ki e mozgalmak drámájában már az első jelenetekben szerepelni fog, szívessen áldozza fel életét és vérét a népet ágyaztató porosz királyért, de csak addig, míg Németországban a mozgalom tetőpontján fog állani, addig míg a tartományi városokban, az úgy nevezett rendre felügyelő választmányok mindenütt fel lesznek állítva — s akkor Fridrik Vilmos, ezen nem tudni nevetségesebb, vagy gyűlöletesebb ember, midőn azt fogja hinni, hogy Németországot kezében tartja, egy szép reggel azon veszi magát észre, hogy egyedül van, s nincs más mit tennie, mint felpakolni s Angliába szökni, hol úgy is az újabb időkben királyi vérből származó aristocratia készül alakulni. A bécsi kormány hivatalos lapja a legkeményebben kelt ki a kitűzött német egységi zászló ellen. Megyei választmányi gyűlés: Nyári Pál elnöklete alatt 10 órakor reggel (mert éjjel is lehetne). Elnök szóba hozza, miként ha a pénz s hadügyministeri kinevezések Bécsben nem sanctionállatnak , magyarország függetlensége egy keserű csalás, s ismét a régi viszonyok egyiptomi sötété , a szolgaság lélekölő járma roskad reánk , czélszerűnek tartja ezért a nemzetet egy álalános proclamatióban védletre fölszóllítani. Mi megtámadólag addig nem lépünk föl, míg minket meg nem támadnak , mi nem vagyunk az embergyilkolás rendszeréhez szoktatva, ez a zsoldos katonák mestersége, a nemzet elég erővel bír ezen zsoldosoknak is imponálni, s ha kell vért áldozni a szabadságért. A pesti mozgalmakat megértette az ország, melly a jelen inconpetens országgyűlésről nem tud annyit, mint a központi választmány működéséről , mert mi itt nyilvánitatik az nem csak a Werbőczy nép akarata s óhajtása, hanem az összes nemzeté. Bécs még nem tudja átérteni a szabadság szent eszméjét, ha valaki hosszas időkön át nyommasztó bilincsekben nyomorgott, a bilincsek szétpattantása után rögtön futni nem tud, kit a napvilágtól soká elzártak, s fölszabadul börtönéből, annak a nap vakitó fényes nézése elöl szemeit behunya. Azért Bécsben egészen bíznunk nem lehet, hogy megadja mindjárt, a miután lelkünk ered: kell azért hogy a nemzet minden egyeseinek öszszeforradása által erőssé legyünk, ezen egyesülésben olly hatalom fog nyilvánulni, mellyet kijátszani többé nem lehetene. Indítványa: hazafius proclamatio az egész nemzethez! Népgyülések tartassanak a múzeum terén hol a polgári elv diadalát vivta ki. A lánczaiból fölszabadult sajtó pedig föladásának tekintse átalakulási kérdéseinknek tüzetesebb megvitatását , mindezen erők közös összehatása által legbiztosban eszközöltethetik honunk újjáteremtésének nagy munkája ! Elfogadtatott. Ezután Simon Florent indítványára: 40