Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-06-27 / 89. szám

Ajánljuk e figyelmes figyelmeztetést az egész­­ségre figyelmezők főfigyelmébe. Sándor, Pest megye középponti választmánya előtt f. hó 6. és 7-dik napjain következő honvédelmi aján­latok tétettek : 1) Makád helység lakosai 2 db arany és 123 pft 7 kr. 2) Richter Sámuel, aszódi izraelita 30 pft. 3) Bujáki uradalom tisztsége 202 pft. 4) So­roksár m.város lak­osai 204 pft 20 kr. 5)Anzényi János, pesti lakos 5 pft. 6) Soltli m.város lakosai 500 pft. 7) D. Pataj város közpénztárából 1000 pft. 8) Ugyanannak egyes lakosai: 1 db körmü­­czi arany, 1 evő ezüst kanál, 30 rőf vászon, és 491 pft 40 kr. 9) Tass helység lakossai 200 pft. 10) Mátray Jósef, takarékintézeti pénztárnok 10 pftból álló ajándékkép lefizetett öszveggel járul­tak a közállomány szükséges fedezéséhez ; ezen­kívül Tök helység elöljárói részéről jelentetett, miszerint a helység magtárából 12 budai mérő két­­szerbuza, ugyane czélra felajánltatott, egyes la­kosaitól pedig öszvesen 127 pft. 53 kr. készpénzt szedetett be. Kelt Pesten , jun. 7-én 1848. Vá­lasztmányi határozatból közli Hajós Jósef, főjegyző. Folytatása Pestm­egye középponti választmá­nya előtt folyó hó 8-tól 20-ig tett honvédelmi ajánlatoknak. Ajándékul következő adományok adattak : 1) Gr. Nádasdi Ferencz, kalocsai érsek, ezüst eszközökben 7,542 pft 44 kr. értéket. 2) Ócsa helység lakosai 41 pft 46 kr. kész­pénzben. 3) Szent Endre m.város lakosai 500 pft. 4) Veres­­egyházi lakosok 76 pft 4 kr. 5) Aszódi izraeliták 156 pft 58 kr. 6) Hévízi lakosok 40 pft 18 kr. 7) Perbal helység lakosai 13 pft 21 kr., ezenkívül 1810-dik évben 204 pft 50 krról kiadott kincstári kötelezvényt. 8) Biai, helvétvallásu lakosok 52 pft 6 kr. 9) Apostagi izraelita község 94 pft 30 kr. 10) Tök helység lakosai 128 pft 13 kr. 11) Izsák m.város lakosai 258 pft 34 kr. 12) Ugyan azon városbani ref. egyház 200 pft. 13) Marosegyházi lakosok 40 pft 10 kr. 14) Ókécske helység lako­sai 54 pft 23 kr. 15) Ókécskei ref. egyház 20 pft és egy ezüst tányér. Kölcsön adatott: Balla Endre, kir. táblai ülnök által két arany gyűrű, két arany láncz és egy szemüveg foglaló szinte aranyból. Választmányi határozat követ­keztében közli Hajós Jósef, választmányi jegyző. Pest, jun. 24. Polgár szerkezte! Gyönyörű kis újságot mondok, ha megengedi, mellyen ön, ha legphlegmaticusabb ószabásu táblabiró lenne is, legalább tizenkétszer megcsó­válná s ugyan annyiszor hatalmasan megvakarná a fejét, s nem kevesebbszer nagyokat he­e­getne. 357 Ezen ujságocska pedig annyiból áll, hogy a pestmegyei nemzetek­ III-dik zászlóaljban, a­mint ez különösen az 5-ik vagy is a pesti belvárosi 2 ik században tapasztaltatott, —* a német nyelv hiva­talos s diplomaticai polctra emeltetett. Hogy tetszik ezen ifjú felmagasztalás ? No de hadd mondjam el magá­t az érdekes kis históriát. Már tegnapi napon hivatalosan elnlagoltatott, hogy ma dél után um halb sieben uhr exercitozni a serviták udvarában jelenjünk meg, mellyre mint egy százan compareálván azt tapasztaltuk, hogy nem annyira a gyakorlat, mellyből ugyan úgy szóllván semmit sem okultunk, hanem inkább egy fontos zászlóalji parancs meghallgatása volt fő czélja összehivatásunknak. Nagy gonddal tehát összeállíttattunk, s a század két szárnya jobbra balra bekanyarodván ajtszos ihlettséggel vártuk a világhírű zászlóalji parancs felolvasását. Ekkor a százados burgertársunk ünnepélyesen középre lépvén, miután hallgatást kért, s őrnagyunk (Föld­­váry) fenndicsért parancsát zsebéből kihúzta volna, imigy kezdé az olvasást: (Habt—Acht I!­1) „Battalions Befehl“ — — — hálistennelj akadt vagy három négy közvitéz, kik feledve a rettenetes katonai subordinatiót minden rövid va­saival s börtöneivel együtt közbe kiáltottak, hogy nem halljuk nem akarjuk hallani­­ stb. s igy bár százados burgertársunk kapacitálólag őrnagyunk által már egyszer mondott eme fontos argumen­tumot ismételte, miszerint a magyarok úgy is értenek németül, tehát németajkú gemeinereink érdekében sokkal czélirányosabb (nemzeties ér­zelmű (?) főtisztünkre nézve pedig kényelmesebb) hogy az egész századot illető hivatalos parancsok egyedül német nyelven adassanak ki, mindezáltal a csekély számú oppositionak siikerült kivinni, hogy a német szerkezetű fő fő parancsot a száza­dos előbb felettébb fáradságos improvisált magyar fordításban adja elő, csak azután olvasván el ked­ves othonossággal az eredeti szerkezetet. Úgy e bizon szerkezte, szép kis história, s gyönyörű elvekkel bővelkednek nemzetök­ némelly főtisztjeink? szerintük legjobb lenne nem csak a városi, de országgyűlési tanácskozást is németül gyakorolni, mert hiszen , mint mondatott, a ma­gyar úgy is megérti a német szót, közöttünk lakó s letelepedett osztrák atyánkfijairól pedig a hu­manitás sértése nélkül csak nem kívánhatjuk, hogy ha beszélni nem is, legalább némileg érteni tudjanak magyarul. — Hoch leben Herr Obrist- Wachtmeister! Végre pedig a fennemlített század néhány egyénei kijelentették, hogy semmiféle német szerkezetű őrnagyi s annál inkább alsóbb rendű parancsoknak engedelmeskedni nem fognak, s el vannak határozva, hogy ha a 3-ik zászlóalj őrna­gya, kiről az eddig történtek után hinni kell, hogy a megdicsért parancsot szerkezte, netán ismét va­­lameily Batalions , vagy bárminemű Befehlt bo­csátana ki, azonnal a felsőbbségh­ez fognak folya­modni Obrist-Wachtmeister urnak törvényes ös­vényre leendő utasításáért. Beim — Fuss! Ruhta Ruchnacht. —Ha nem sokára a felső tábla,s átalában a két kamararendszer szükségtelenségéről s igen kí­vánatos eltörléséről szó leend , ellene legtöbbet a dicsvágy, fényűzés, s a kényelem emberei fog­nak lármázni. Mert az egyik legalább két házat, a másik szerényen csak két kamarát óhajt, a har­madik jól elrendezett táblával is megelégszik , és még egy másik csak már ol­i v­a­n­t kér maga szá­mára ! — — Ha valaki történet nyomán, a nép előtt a monarchia­s respublica befolyását, a nép fejlődé­sére nézve hasonlítaná , az utóbbi nem vettetnék meg annyira, mint valami borzasztó rémkép a néptől, ki előtt a köztársaság pártolója legalább is annyi mint egy — harambassa. — Democraticus időket élünk, a báró m­á­r(?) egészen sansgéne a becsületes polgárral egy táb­lánál ül, s­ tán az országgyűlésen a m­éltóságos urak mégis külön táblát akarnak ! Mi bizony fé­nyes lakomáit nem irigyeljük, hisz nekünk többé sem a la Metternich vagy a la Apponyi főzni nem fognak. Drágán fizettük eddig is, és mégis mily­­lyen rész volt! — Ha természetünk s jellemünk megbarátkoz­hatott volna a külföld és sötét századok által ránk tukmált káros hatású ceremóniákkal, és szörnyű fényes rangokkal, már rég magyar nevet adtunk volna e szavaknak: mágnás, praelatus, gróf, báró stb., de a hány egyén köztük, ki magyar szellem­ben, a hon érdekében működött, nem érdemli az egész sereg magyarra fordítását. Tartsák csak meg czimeiket a méltóságos urak tovább is, de ezen­túl minden ember hazánkban nem születésénél, hanem csak jelleménél fogva méltóságos, és tör­vényhozó csak az leend, kit a nemzet bizalma népképviselőnek megválasztott. — Helyesen jegyzi meg egy újabb német iró. A kétkamarai rendszer a Siamai ikertestvérpár­­hoz hasonlít, kik közül az egyik előre, a másik hátra igyekszik. Az istenért, mindent csak olly szerencsétlen természetű kamarai rendszert nem ! — Kétségen kívül lesznek azok közt, kik ma­gas rangúk daczára népképviselők lenni igyekez­nek ollyanok is, kik inkább népképmutatók­nak mondhatók. Leereszkednek mint a rabma­dár, új erőt szerzendek isméti emelkedésökre. Egy belső érthető szózat mondja mindenki­nek, tiszteld a jogot, az igazat és a valódi erényt, de ez olly hatalmasan mondja azt is: törüld el az előjogot, az igaztalant és vesd meg az erényte­­lenséget, akár milly csábitó és fényes alakban tűnnék is elő. Csak az ál-nemesség el van törölve, melly ed­dig csak a véletlennek, gazdagságnak, kineve­zésnek, vagy rangbeli hivatalnak eredménye volt, az igazi nemesség,melly a szép, jó s igazlelkületi ember bélyege, az addig nem töröltetik el, mig az emberi nem, hivatása igazi és nagy feladásának megfelelni fog. Csak a nemesi, méltósági és nagy­­méltósági teketória czim­zéseket nevetséges bá­bokként tovább tűrni nem akarjuk, hogy a valódi nemesség és méltóság annál könnyebb alkalomra juthasson , belső érdemei szerint magának valódi tiszteletet megnyerni. Ő felsége e napokban június 6-dikán kibo­csátott al-osztrák népéhez szóló manifestumában mások közt azt mondja: soha sem volt szándékom

Next