Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-06-27 / 89. szám
Ajánljuk e figyelmes figyelmeztetést az egészségre figyelmezők főfigyelmébe. Sándor, Pest megye középponti választmánya előtt f. hó 6. és 7-dik napjain következő honvédelmi ajánlatok tétettek : 1) Makád helység lakosai 2 db arany és 123 pft 7 kr. 2) Richter Sámuel, aszódi izraelita 30 pft. 3) Bujáki uradalom tisztsége 202 pft. 4) Soroksár m.város lakosai 204 pft 20 kr. 5)Anzényi János, pesti lakos 5 pft. 6) Soltli m.város lakosai 500 pft. 7) D. Pataj város közpénztárából 1000 pft. 8) Ugyanannak egyes lakosai: 1 db körmüczi arany, 1 evő ezüst kanál, 30 rőf vászon, és 491 pft 40 kr. 9) Tass helység lakossai 200 pft. 10) Mátray Jósef, takarékintézeti pénztárnok 10 pftból álló ajándékkép lefizetett öszveggel járultak a közállomány szükséges fedezéséhez ; ezenkívül Tök helység elöljárói részéről jelentetett, miszerint a helység magtárából 12 budai mérő kétszerbuza, ugyane czélra felajánltatott, egyes lakosaitól pedig öszvesen 127 pft. 53 kr. készpénzt szedetett be. Kelt Pesten , jun. 7-én 1848. Választmányi határozatból közli Hajós Jósef, főjegyző. Folytatása Pestmegye középponti választmánya előtt folyó hó 8-tól 20-ig tett honvédelmi ajánlatoknak. Ajándékul következő adományok adattak : 1) Gr. Nádasdi Ferencz, kalocsai érsek, ezüst eszközökben 7,542 pft 44 kr. értéket. 2) Ócsa helység lakosai 41 pft 46 kr. készpénzben. 3) Szent Endre m.város lakosai 500 pft. 4) Veresegyházi lakosok 76 pft 4 kr. 5) Aszódi izraeliták 156 pft 58 kr. 6) Hévízi lakosok 40 pft 18 kr. 7) Perbal helység lakosai 13 pft 21 kr., ezenkívül 1810-dik évben 204 pft 50 krról kiadott kincstári kötelezvényt. 8) Biai, helvétvallásu lakosok 52 pft 6 kr. 9) Apostagi izraelita község 94 pft 30 kr. 10) Tök helység lakosai 128 pft 13 kr. 11) Izsák m.város lakosai 258 pft 34 kr. 12) Ugyan azon városbani ref. egyház 200 pft. 13) Marosegyházi lakosok 40 pft 10 kr. 14) Ókécske helység lakosai 54 pft 23 kr. 15) Ókécskei ref. egyház 20 pft és egy ezüst tányér. Kölcsön adatott: Balla Endre, kir. táblai ülnök által két arany gyűrű, két arany láncz és egy szemüveg foglaló szinte aranyból. Választmányi határozat következtében közli Hajós Jósef, választmányi jegyző. Pest, jun. 24. Polgár szerkezte! Gyönyörű kis újságot mondok, ha megengedi, mellyen ön, ha legphlegmaticusabb ószabásu táblabiró lenne is, legalább tizenkétszer megcsóválná s ugyan annyiszor hatalmasan megvakarná a fejét, s nem kevesebbszer nagyokat heegetne. 357 Ezen ujságocska pedig annyiból áll, hogy a pestmegyei nemzetek III-dik zászlóaljban, amint ez különösen az 5-ik vagy is a pesti belvárosi 2 ik században tapasztaltatott, —* a német nyelv hivatalos s diplomaticai polctra emeltetett. Hogy tetszik ezen ifjú felmagasztalás ? No de hadd mondjam el magát az érdekes kis históriát. Már tegnapi napon hivatalosan elnlagoltatott, hogy ma dél után um halb sieben uhr exercitozni a serviták udvarában jelenjünk meg, mellyre mint egy százan compareálván azt tapasztaltuk, hogy nem annyira a gyakorlat, mellyből ugyan úgy szóllván semmit sem okultunk, hanem inkább egy fontos zászlóalji parancs meghallgatása volt fő czélja összehivatásunknak. Nagy gonddal tehát összeállíttattunk, s a század két szárnya jobbra balra bekanyarodván ajtszos ihlettséggel vártuk a világhírű zászlóalji parancs felolvasását. Ekkor a százados burgertársunk ünnepélyesen középre lépvén, miután hallgatást kért, s őrnagyunk (Földváry) fenndicsért parancsát zsebéből kihúzta volna, imigy kezdé az olvasást: (Habt—Acht I!1) „Battalions Befehl“ — — — hálistennelj akadt vagy három négy közvitéz, kik feledve a rettenetes katonai subordinatiót minden rövid vasaival s börtöneivel együtt közbe kiáltottak, hogy nem halljuk nem akarjuk hallani stb. s igy bár százados burgertársunk kapacitálólag őrnagyunk által már egyszer mondott eme fontos argumentumot ismételte, miszerint a magyarok úgy is értenek németül, tehát németajkú gemeinereink érdekében sokkal czélirányosabb (nemzeties érzelmű (?) főtisztünkre nézve pedig kényelmesebb) hogy az egész századot illető hivatalos parancsok egyedül német nyelven adassanak ki, mindezáltal a csekély számú oppositionak siikerült kivinni, hogy a német szerkezetű fő fő parancsot a százados előbb felettébb fáradságos improvisált magyar fordításban adja elő, csak azután olvasván el kedves othonossággal az eredeti szerkezetet. Úgy e bizon szerkezte, szép kis história, s gyönyörű elvekkel bővelkednek nemzetök némelly főtisztjeink? szerintük legjobb lenne nem csak a városi, de országgyűlési tanácskozást is németül gyakorolni, mert hiszen , mint mondatott, a magyar úgy is megérti a német szót, közöttünk lakó s letelepedett osztrák atyánkfijairól pedig a humanitás sértése nélkül csak nem kívánhatjuk, hogy ha beszélni nem is, legalább némileg érteni tudjanak magyarul. — Hoch leben Herr Obrist- Wachtmeister! Végre pedig a fennemlített század néhány egyénei kijelentették, hogy semmiféle német szerkezetű őrnagyi s annál inkább alsóbb rendű parancsoknak engedelmeskedni nem fognak, s el vannak határozva, hogy ha a 3-ik zászlóalj őrnagya, kiről az eddig történtek után hinni kell, hogy a megdicsért parancsot szerkezte, netán ismét valameily Batalions , vagy bárminemű Befehlt bocsátana ki, azonnal a felsőbbséghez fognak folyamodni Obrist-Wachtmeister urnak törvényes ösvényre leendő utasításáért. Beim — Fuss! Ruhta Ruchnacht. —Ha nem sokára a felső tábla,s átalában a két kamararendszer szükségtelenségéről s igen kívánatos eltörléséről szó leend , ellene legtöbbet a dicsvágy, fényűzés, s a kényelem emberei fognak lármázni. Mert az egyik legalább két házat, a másik szerényen csak két kamarát óhajt, a harmadik jól elrendezett táblával is megelégszik , és még egy másik csak már oli vant kér maga számára ! — — Ha valaki történet nyomán, a nép előtt a monarchias respublica befolyását, a nép fejlődésére nézve hasonlítaná , az utóbbi nem vettetnék meg annyira, mint valami borzasztó rémkép a néptől, ki előtt a köztársaság pártolója legalább is annyi mint egy — harambassa. — Democraticus időket élünk, a báró már(?) egészen sansgéne a becsületes polgárral egy táblánál ül, s tán az országgyűlésen a méltóságos urak mégis külön táblát akarnak ! Mi bizony fényes lakomáit nem irigyeljük, hisz nekünk többé sem a la Metternich vagy a la Apponyi főzni nem fognak. Drágán fizettük eddig is, és mégis milylyen rész volt! — Ha természetünk s jellemünk megbarátkozhatott volna a külföld és sötét századok által ránk tukmált káros hatású ceremóniákkal, és szörnyű fényes rangokkal, már rég magyar nevet adtunk volna e szavaknak: mágnás, praelatus, gróf, báró stb., de a hány egyén köztük, ki magyar szellemben, a hon érdekében működött, nem érdemli az egész sereg magyarra fordítását. Tartsák csak meg czimeiket a méltóságos urak tovább is, de ezentúl minden ember hazánkban nem születésénél, hanem csak jelleménél fogva méltóságos, és törvényhozó csak az leend, kit a nemzet bizalma népképviselőnek megválasztott. — Helyesen jegyzi meg egy újabb német iró. A kétkamarai rendszer a Siamai ikertestvérpárhoz hasonlít, kik közül az egyik előre, a másik hátra igyekszik. Az istenért, mindent csak olly szerencsétlen természetű kamarai rendszert nem ! — Kétségen kívül lesznek azok közt, kik magas rangúk daczára népképviselők lenni igyekeznek ollyanok is, kik inkább népképmutatóknak mondhatók. Leereszkednek mint a rabmadár, új erőt szerzendek isméti emelkedésökre. Egy belső érthető szózat mondja mindenkinek, tiszteld a jogot, az igazat és a valódi erényt, de ez olly hatalmasan mondja azt is: törüld el az előjogot, az igaztalant és vesd meg az erénytelenséget, akár milly csábitó és fényes alakban tűnnék is elő. Csak az ál-nemesség el van törölve, melly eddig csak a véletlennek, gazdagságnak, kinevezésnek, vagy rangbeli hivatalnak eredménye volt, az igazi nemesség,melly a szép, jó s igazlelkületi ember bélyege, az addig nem töröltetik el, mig az emberi nem, hivatása igazi és nagy feladásának megfelelni fog. Csak a nemesi, méltósági és nagyméltósági teketória czimzéseket nevetséges bábokként tovább tűrni nem akarjuk, hogy a valódi nemesség és méltóság annál könnyebb alkalomra juthasson , belső érdemei szerint magának valódi tiszteletet megnyerni. Ő felsége e napokban június 6-dikán kibocsátott al-osztrák népéhez szóló manifestumában mások közt azt mondja: soha sem volt szándékom