Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-07-01 / 93. szám
373 nyu kadijától, ki e városban a törvényt s igazságot monopolisálta. A szabadság szép vágyat ébresztett e város jobb gondolkozásu közönségébe, s ez vala: Nagy- Károly városát a községi városok sorába emelendő , rendezett tanácsot alapitni. Ez eszme foganatba vétetett még pedig a feltisztelt hadi indítványából. Czélhozjutás végett a népgyülés, melly az indítványt tárgyalta s elfogadta, választmányt nevezett ki, a rendezett tanács tervének elkészítésére, a választmányból természetesen kimaradtak s volt jobbágy uradalmi hospodárok mint ollyanok, kikhez a népnek semmi bizalma nem lehetett, s múlt idő keservei igen is élénken jutván eszébe i mellőzés perse furieuse reactiot szült! Der Teuel ist les geworden, melly szavak, ha commentárózzuk, illyen formán hangzanak : de majd elfeedem, hogy az indítványozás idejében gr. Kádlyi György is pártolta a rendezett tanácsot. Tehát a reactio elkezdődöt. Az uradalmiak, a választmányt vagy magok, úgy alattomos zsoldosaik által, megtámadták, úgy leszamarazták, fájt, doch hat man verdimerzt, hogy lehunezutozták, lebitangolták, edig el kellet nyelni, de jó az idő, jönni kell !deigue a választmány tervezetét szépen megkéritette, mit a város egyeteme elfogadott, s aztán megyei bizottmány is helybenhagyott, sőt szépjánlatot tett a belügyminiszerhez. Na természetesen a dolog illy fényes állásán város megörülve, küldöttséget utasított a belgyministerhez, az engedvényt személyesen eszözlendő. A küldöttség tehát megérkezvén Budaestre, az állodalmi titkárunk benyujtá irományait igen nyájasan s biztatólag fogadta s aztán az erő szaktanácsnokhoz utasitá a küldötteket. A tanácsnok megígérte , hogy nagy késziggel járand el az ügyben ; harmadnapon megfogaták a tanácsnokot, ki már akkor elkészítette izrevételeit s javaslatát, mondván, hogy az eedély ünnepélyes alakban mihamarább készen end. Ismét harmadnap múlva elmentek az emliti úrhoz, természetesen szinte elbizakodva, hogy az privilégiumot isten bocsásd bűnöm, vagy mit , tán kézhez kaphatják. De oh péntek, te csakugyan dies fatális vagy A tanácsos ur előveszi az actákat. Két levél érkezett azóta , mond , melly a dolgon kissé válztat. — Megdöbbentek a szegény küldöttek, gyaniltott, s bele pillantott a tisztelt úr. Önök vádolvák mi csekélységgel, egyébként némi kérdésekre élni tartoznak, még pedig otthon, és hivatalosan, haza mehetnek s megnyugtathatják kálikét! — Aha — érdekes aventure — mondok. Hallja csak ön most jön az érdekesebb. A tanácsnok mielőtt bevégezte velöki értékesét félbe szakibtatott egy ur által kivel is a mellszobába ment beszélgetni. E szünidő alatt gik küldött szomorúan forgatni kezdő adásokat, jaelle bonheur! az adákból egy spitzli ugrott meg ne ijjedjenek az olvasók, nem valóságos itzli, csak annak nevét rejtő iromány hullott ki csomagból. És ki volt hát azon rém ? sem több is kevesebb, mint nemzetes Bártfay Gy. uram, gr. Károlyi Gy. nevében folyamodott ellenök. tanácsnokot egyik küldött felkérte, hogy a folmádást mutatná meg, kérelme azonban megta- gadtatott, nem akarván csupa ministeriális gyöngédségből elárulni az alattomoskodót. Ha nem tudja-e ön szerkezte,mért nem tetszik Károlyi György lordságának a rendezett városi tanács ? csupa nagy uraságból, s azért ő Nagy- Károlyba középponti szolgabirói hivatalt állított fel , hogy a rend. tanácsot népszerütlenitse, mert a méltóságának nem tetszik, hogy személyére és vagyonára nézve is a rend. tanács hatósága alá vettessék, mellyel tisztjeiből a megboldogult uriszékek mintájára nem alakithat. Kopogó contrája: Ecseg (Nógrádból) jun. 26. A haza mentve; az összes nemzet java előre lökve ; az intelligentia győzelme megülve !!! Horváth Edmund népképviselőnek megválasztva! ! Megtartóztatjuk magunkat minden megjegyzésektől; egyszerűen elősoroljuk a történteket.Itéljen a nyilvánosság! Ítélőszéke elébe idézzük az illetőket — Tegnap délután kezdenek gyülekezni Ecsegre mint választóhelyre a kerület választói. Többeket közülök megszóktunk, tudnák , megmondani mi czélból jöttek ők ide? és sajgó lélekkel vettük abbeli válaszukat, hogy biz őket a plébánosok Horváth E. melletti szavazás okáért ide rendelte volna. Ma reggel megjelentek a többi választók, s az aspiráns ecsegi bora (nem rész!) által fellel-kesitve, hozzá láttak — mámoros állapotok daczára — jogaik legszebbikének gyakorlatához. „Vivát Szent - Györgyi Horváth Edmund!“ „Nem kell más, mi beírattuk magunkat, ő már aratóknak fogadott!“ „Nem kell lutheránus, pápista kell!“ Ezt harsogtatta a nép. A választmány elnökének a polgárokhoz intézett rövid beszéde után Horváth E. kijelöltetett. S nem akadt competense? Fájdalom, nem! — Volt ugyan egy két egyén, ki meggyőződése sugalatából óhajtott volna képviselőjének, egy nemcsak lelkes, de értelmileg kitűnő hazafit, ki irtózva a korteskedés alávalóságától, a korteskedők ellenében föllépni jelleme megszeplősitésének tartá, de látván kisebbségét a fanatizált, s ígéretekkel megverbuvált tömegnek irányában, (tömegnek nevezem, mert polgároknak, istenemre senki sem mondhatta volna) felhagyott jelöltjével, azon erős hiszemben, hogy Horváth E. önismeretéből kiindulva , nem lehetend elég vakmerő s elhízott, hogy ezen fönséges állást bitorolja. De lám! alig múlt benne pár perc, a választók kikiáltják követüknek, s látni kívánják a szép mákvirágot. Ekkor felszólíták polgártársaikat, hogy ha már egyszer megválasztották, hallják elveit s politikai hitét, mert isten úgyse Horváth Edmund úr, csakugyan politikai pont alatt (pedig több fokkal!) tengett! Indítványunk viszhangra talált több föld- művelő polgártársunknál, de csakhamar leorditatott egy kapczás, tollas, ollyan virstlis forma legény által, ki határtalan bizodalmat szavazott Hor 'váth Edmundnak,s nem látta szükségesnek az in-dítványozott hitvallást. De mért is ne lehetne a népnek eladni macskát a zsákban ? Buffkráljam ezt a határtalan bizalom szavaiZót? Instálom alásan, ez Fektor Jósef úr, lörinczi káplánus. Eszem a lelkit! talán azt hitte, hogy az ő credóját kérdjük, már pedig az ollyan kártya-féle professio kényes portéka ám. De ez csak itt a dolog hismére! ime viszik a szerénykedő, lesütött szemű megválasztottat, s ez pseudó-nagysága megalázá magát, s ajkairól ilylyeténképen ejté szavait: „Barátom! barátim! Mély érzelmek sülyednek szivemre e pillanaton, bocsásson meg, hogy nem tudom kimagyarázni magamat. Az én politikai hitem csak a szabadság, amelylyet kinyertünk,és az egyenlőség oszlopán fekhetik. Ezt képességemhez képest igyekezni fogok, hogy erősíthessem. Dixi. Híven előadjuk debut - dictioját, s az ebben tán kétkedőket figyelmeztethetnek bizonyos bajtárshoz, bizonyos ügyben írt levelére, s meggyőződhetnek galimathiasi stylusa classicitásáról. Kell ehhez commentár? Jól vagyunk vele, ha illyen szellemi erőre bizatik a haza szent ügye. Hallottuk egyik választójától : „ejnye azt mondják, hogy nyolcz nyelvet tud, de csak nagyon kár, hogy a magyart nem egy másikától pedig: „úgy beszél, mintha a hideg lenne.“ Item, Horváth E. követ! Qui bien fera , bien trouvera! Lássuk, hogyan viselte magát a nép ? Kimondhatlanul resteljük, hogy nem szolgálhatunk csak egy nyomorult bocskorosi restaurationális rajzzal. Volt kurjongatás, dorbézolás, kanál, kés stb. escamotirozás, véres fők sem hibáztak, ezekbe foglaljuk egy polgári méltóság érzete nélküli csoportnak viseletét. Végre köszönetet kell szavaznunk a főesperesnek, plébánosokhoz intézett, Horváth Edmundról, grátiájokba ajánló körlevéléért, úgy szinte azon urak részére, kik megparancsoltattak, büntetés, fenyegetés segitségével a sziráki választóknak, birájuk által, Horváthra szavazni. Éljenek mind azon papok, kiknek eszek ágába sem jutott, híveiket tudatlanságokból felzavarni! De gyönyörű élvezet is az, összetalálkozhatni a választás mezején polgárok helyett, rikoltó gépekkel !!! Quod seripsi, seripsi. Szentmiklósi E. Van szerencsém önnek bemutatni Tekintetes Nemes Nemzetes és Vitézlő Kecse Péter urat, több Tettes Vármegyék boldog emlékezetű Táblabiráját, örökös Massae et sequestri Curatort, Pest megye fölé Levéltárnokát , fáin solótánczos s nekem mindenek felett kedves Uram bátyámat. Ne csudálkozzék ön szerkesztő, hogy kedves Uram bátyám termete igy elromlott, hogy vonásait igy összekuszálta az idő vaskoronája. Oh mert a nagy búnak és bánatnak miatta, hogy a vitézlő táblabiró sereget olly nagy csapás érte, hogy még csak úriszéki biró sem lehet többé, mellyen tekintetes urambátyáin olly jól szokta magát érezni, — lelke egészen elkeseredett. Mintha most is látnám úriszéki táblabirótek, urambátyámat, hogy patvarista koromban T.Bics ! Szerkesztő!