Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-07-03 / 94. szám

s nem pedig annak leszállítására szabad hatással lenni. A szabadelv csak egy szabadabb állal talal­­hatik ki helyéből, ki szű­kkeblűségre tér vissza, az nem politikai jellem. Mi Irányi nyilatkozatát meg nem foghatjuk, s nem foghatjuk meg kivált a választás után, bár azt azelőtt sem fogtuk volna helyeselni; midőn pedig azt a zsidóüldöző és czéhm­esteres választók irá­­nyábani politicának lehete keresztelni. A képviselői állás olly valami fenséges, melly mellet a korona fénye is elhalaványul, de ha egy szavazatot sem kapnánk is, sem áldoznánk fel elveinkből egy betűt is e fenséges állásért is. Ez lett volna észrevételünk Irányi szavaira, ha azok megválasztatása előtt mondottak volna. De minthogy ut­á­n­a­a mondotta, csak azt kérdjük : elvei meggyőződése kifolyásai-e a mondottak ? Ha nem, mit fognak mondani rá választói ? Ha igen, mit tartsunk mi marcziusi elveiről ? Mi Irányit most sem tartjuk sem rosz ember­nek sem kevésbé világos fejűnek. Mi hajlandók vagyunk hinni, hogy új és szép helyzete egy pillanatra megbóditá. Hisz a nagy öröm ép olly eszméletvesztőseg hat néha idege­inkre mint a feneketlen bánat. Csak arra kérjük a haza, barátságunk és saját jó érdekének nevében, üdüljön ki e mámorból mi­előbb, és mutassa meg hogy ő nem következetlen hogy ő a régi Irányi mert higyye meg, hogy fen­­nebb mondott szavaival nyerhet ugyan mázsányi népszerűséget a nyárspolgárságnál s lehet tán polgármester is, de Pest város intelligentiáját, azon környezetet, mellyben élt és becsültetett, maga körül látni nem fogja. És ez volt a kedvetlen kötelesség mellyet tel­jesítenünk kellett, lett volna bár az érde­kelt nem b­a­r­á­t­u­n­k de saját édes atyánk. Csernátoni, Pestjük 1. 1848. Szerkezte ! Ön nem lehet az igazságnak nem barátja, okom van bizton hinni, hogy lapja 92-ik szá­mában Gümörböl engemet illető tudósításának ki­tételeit meg fogja igazítani. Nem Berek, hanem Rimaszécsi kéréseiben vá­lasztattam még, és pedig Nem Adorján ellenében,de a kerület összes ér­telmisége s igy Adorjánnak is segedelmével. Papok voltak mellettem igaz, de még igazabb azon hozzátétellel hogy mind a három vallásfe­­lekezetbeliek mindnyájan, mint az értelmiség ösz­­szegébe szinte bele tartozók, és közös egyetér­tésük miatt tiszteletre méltók. Fogadja egyébiránt szívesen hazafias üdvöz­letemet. Kubinyi Rudolf: Máramaros felöl azt az igen nyugtalanító hirt sietek az illetők fülébe súgni, miszerint a megye közönsége — sőt saját óhajtása ellen ? köze­lebbről ujjalag megmarasztalt főispán gróf Vay, az első alispán Pogány Károlyhoz nagy titokba intézett azon rendelete , miszerint a máramarosi oláhok figyelemmel tartandók köztudomásra jut­ván a magyarizmushoz feltétlenül ragaszkodó oláh s orosz ajkú lakosok mindenfelől zúgolódni kez­denek a becsületességüket s ragaszkodásukat, igaz ok nélkül kétségbe vonó kormány ellen ; s ebből az lesz, hogy az ellenszenv, melly gr. Vay főispánsága ellen Máramaros minden szabad pol­gára kebeléből kissebb nagyobb mértékbe, mind­járt az elnöklete alatt tartott első közgyűlésen kitört, a magyarizmus elleni gyűlölködésre fog át származtatni Majd jönnek az erdélyi elkü­lönözésre törekvő véghen küldöttei, s izgatásuk mi eddig a köz Ma­gyarhaza szerelme magas érzetébe meghallgatás nélkül visszautasittatott, ok nélkül sértett becsü­letük fájdalmába előbb meghallgatás, — később talán többre is találand­ó s aztán ki lesz min­dennek oka ? nem más, mint a kormány túlságos gyöngédsége. Világos tény, hogy gr. Vayt föispánjul Má­­ramarosba senki sem kívánja 12 évi föispánsága foltjai a marcziusi napok sugárinál kiáltóbb szí­nekben tűnnek föl, semmint hogy egy pár külön­ben is csak pro domo sua tett, oratiói fátyolával átláthatlanul el lehetne őket fedezni, hadd men­jen nyugodni, s foglalja el helyét az, kit a megye osztatlan bizodalma hiv fel­ erre, t. i. Mihály Gá­bor másod alispán s országgyűlési követ. Ez, kit nehéz pályáján a kitüntetése által szülő földje minden fiára tagadhatlanul áradandó fény, a nép­pel ugyan egy vallásu , egész megye, főleg oláh ajkú lakosai, s a papság közt szerte ágazó ro­konsága, hivatalos eljárásaibani szigorúsága mel­lett is, mindig fentartott népszerűsége, 1000 ágyúnál hatalmasabban támogatandanak, lesz ké­pes egyedül magyar nemzetiségünk érdekeit Má­ramaros, oláh, s orosz ajkú lakossai közt előmoz­dítani, s a kormány segélyével örök időkre meg­szilárdítani. Azért igyekezni kell et most, mig a baj or­vosolható , a főispáni hivatal elvállalására reá bízni, reá bízni igen is, mert ollyannak, ki a vi­­czispányságban maradhat meddig akar, mostani körülmények közt egy pünkösdi királyság forma főispánságot vállalni el 1500 pft fizetés mellett, a száz­ezerek félre téve nem lévén, csiklandós do­log, s mindenesetre áldozatra kész hazafi lelke­sedést feltételez. Szerkesztő ! Már eleget ijesztettük a népet a muszkával, s ideje, hogy követeinket a legfonto­sabb teendőkkel ismertessü­k meg. Ezek közt legsarkalatosabb Magyarország füg­getlensége, minden más országtól. Ön legközelelebb felemlité a 1848. III. t. ez. 8. és 13-ik §§-t s állitá , hogy független minis­­teriumunk nincs, ausztriatóli függése ezen §§­­ban kimondatott. Önnek igaza van.... Ezen két § többet ártott függetlenségünknek, mint elleneinknek az elleni 300 éves ármány­kodása. Nézzük a dolgot törvényes szempontból.... A Sanch­o pragmaticáról szóló 1723. I. és II. t. sz. tartalmából világosan az tetszik ki , hogy a KR. és RR. egyedül csak nőágbani országlási örökösödési jogot adtak át, és ennek rendét alapí­tották meg. Ekkép a közbirodalmiság és a más tartomá­nyokkal­ összeköttetésnek, még csak eszméje is ki van zárva — s az ország elébbeni független­sége épségben maradt, és meg nem változtatott. — Mert Az említettem törvényczikkekben, ezen kife­jezés: indivisibiliter, és inseparabiliter (melly so­kakat tévútra vezetett) nem Magyarországra, ha­nem az ausztriai örökös tartományokra­­értetik, mellyek, akkor a német római birodalom feudu­­mai voltak. Ezen állításokat kétségtelenitik Az 1723 III. t. sz., mellyben az mondatik, hogy ő felsége, minden diplomaticai és törvényes jogait (Magyarországnak) továbbá szabadságait, szabadalmait előjogait, hozott törvényeit és szo­kásait megerősíti, megtartja, és övéivel is meg­tartja. Tovább A 8. t. ez. mellyben a király megígéri, hogy Magyarországba veendi lakását. S mi legfőbb. A II. t. ez 11. §. mellyben az országló család kihaltával , feltartja a nemzet királyválasztási jogát. A későbbi időben még világosabb törvény biztosítja Magyarország függetlenségét. Jelesül Az 179°/, x. t. czikkben ezek foglaltatnak : Bár Magyarország a sanctio pragmatic szerint az austriai örökös tartományokkal egy fejedelem alatt van, azért kapcsolt részeivel együtt sza­bad ország (regnum liberum) és minden igazga­tási formájára nézve független (relate ad lotam regim­inis formam­ independens)és semmi más or­szág, vagy nemzet alá nem vetett , (nulli alteri regno aut populo obnexium) sat, sat. A napnál világosabb törvények itt vannak , s hol van ezekben Magyarországnak austriátóli füg­gése kimondva? mint az 1848. III. t. ez. 13-dik §-ban ? Boldog isten, mire jutánk ?... és miképen ? Hát csak akképen, hogy a múlt országgyűlés, ha emlékszik rá, szerkezte kimondd azt, az 1798 10-dik t. czikkre, mint legsarkalatosbra, hogy az nem valóság­ azaz , hogy tettleg életbe léptetve nem volt, s ezért ezt mellőzve, most átalakulás­kor és a szabadság küszöbén magát Austria alá veti. — Hát abból, hogy Austria undok és rabszol­gává aljasitó politicája az élő törvényt, — melly gyalázatos czéljaival homlok­egyenest ellenkezett — lábbal tapodta — az a következés? hogy azon törvény, melly jogtalanul eltapoltatott, nem való­ság? és a jog­i törvénytapodás legyen érvényes, és ez tovább is fenálljon ? és nem az, hogy ha törvény nem lett volna is, most austriátóli füg­gésünket vívjuk ki ?!........ Bizony szépen vagyunk... Bécs, absolutismusból alkotmányt teremt. És mi szabadság és törvényből függést és rabszol­gaságot ... Most hát az ideje, hogy a jelen országgyű- 377

Next