Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-07-03 / 94. szám
s nem pedig annak leszállítására szabad hatással lenni. A szabadelv csak egy szabadabb állal talalhatik ki helyéből, ki szűkkeblűségre tér vissza, az nem politikai jellem. Mi Irányi nyilatkozatát meg nem foghatjuk, s nem foghatjuk meg kivált a választás után, bár azt azelőtt sem fogtuk volna helyeselni; midőn pedig azt a zsidóüldöző és czéhmesteres választók irányábani politicának lehete keresztelni. A képviselői állás olly valami fenséges, melly mellet a korona fénye is elhalaványul, de ha egy szavazatot sem kapnánk is, sem áldoznánk fel elveinkből egy betűt is e fenséges állásért is. Ez lett volna észrevételünk Irányi szavaira, ha azok megválasztatása előtt mondottak volna. De minthogy utánaa mondotta, csak azt kérdjük : elvei meggyőződése kifolyásai-e a mondottak ? Ha nem, mit fognak mondani rá választói ? Ha igen, mit tartsunk mi marcziusi elveiről ? Mi Irányit most sem tartjuk sem rosz embernek sem kevésbé világos fejűnek. Mi hajlandók vagyunk hinni, hogy új és szép helyzete egy pillanatra megbóditá. Hisz a nagy öröm ép olly eszméletvesztőseg hat néha idegeinkre mint a feneketlen bánat. Csak arra kérjük a haza, barátságunk és saját jó érdekének nevében, üdüljön ki e mámorból mielőbb, és mutassa meg hogy ő nem következetlen hogy ő a régi Irányi mert higyye meg, hogy fennebb mondott szavaival nyerhet ugyan mázsányi népszerűséget a nyárspolgárságnál s lehet tán polgármester is, de Pest város intelligentiáját, azon környezetet, mellyben élt és becsültetett, maga körül látni nem fogja. És ez volt a kedvetlen kötelesség mellyet teljesítenünk kellett, lett volna bár az érdekelt nem barátunk de saját édes atyánk. Csernátoni, Pestjük 1. 1848. Szerkezte ! Ön nem lehet az igazságnak nem barátja, okom van bizton hinni, hogy lapja 92-ik számában Gümörböl engemet illető tudósításának kitételeit meg fogja igazítani. Nem Berek, hanem Rimaszécsi kéréseiben választattam még, és pedig Nem Adorján ellenében,de a kerület összes értelmisége s igy Adorjánnak is segedelmével. Papok voltak mellettem igaz, de még igazabb azon hozzátétellel hogy mind a három vallásfelekezetbeliek mindnyájan, mint az értelmiség öszszegébe szinte bele tartozók, és közös egyetértésük miatt tiszteletre méltók. Fogadja egyébiránt szívesen hazafias üdvözletemet. Kubinyi Rudolf: Máramaros felöl azt az igen nyugtalanító hirt sietek az illetők fülébe súgni, miszerint a megye közönsége — sőt saját óhajtása ellen ? közelebbről ujjalag megmarasztalt főispán gróf Vay, az első alispán Pogány Károlyhoz nagy titokba intézett azon rendelete , miszerint a máramarosi oláhok figyelemmel tartandók köztudomásra jutván a magyarizmushoz feltétlenül ragaszkodó oláh s orosz ajkú lakosok mindenfelől zúgolódni kezdenek a becsületességüket s ragaszkodásukat, igaz ok nélkül kétségbe vonó kormány ellen ; s ebből az lesz, hogy az ellenszenv, melly gr. Vay főispánsága ellen Máramaros minden szabad polgára kebeléből kissebb nagyobb mértékbe, mindjárt az elnöklete alatt tartott első közgyűlésen kitört, a magyarizmus elleni gyűlölködésre fog át származtatni Majd jönnek az erdélyi elkülönözésre törekvő véghen küldöttei, s izgatásuk mi eddig a köz Magyarhaza szerelme magas érzetébe meghallgatás nélkül visszautasittatott, ok nélkül sértett becsületük fájdalmába előbb meghallgatás, — később talán többre is találandó s aztán ki lesz mindennek oka ? nem más, mint a kormány túlságos gyöngédsége. Világos tény, hogy gr. Vayt föispánjul Máramarosba senki sem kívánja 12 évi föispánsága foltjai a marcziusi napok sugárinál kiáltóbb színekben tűnnek föl, semmint hogy egy pár különben is csak pro domo sua tett, oratiói fátyolával átláthatlanul el lehetne őket fedezni, hadd menjen nyugodni, s foglalja el helyét az, kit a megye osztatlan bizodalma hiv fel erre, t. i. Mihály Gábor másod alispán s országgyűlési követ. Ez, kit nehéz pályáján a kitüntetése által szülő földje minden fiára tagadhatlanul áradandó fény, a néppel ugyan egy vallásu , egész megye, főleg oláh ajkú lakosai, s a papság közt szerte ágazó rokonsága, hivatalos eljárásaibani szigorúsága mellett is, mindig fentartott népszerűsége, 1000 ágyúnál hatalmasabban támogatandanak, lesz képes egyedül magyar nemzetiségünk érdekeit Máramaros, oláh, s orosz ajkú lakossai közt előmozdítani, s a kormány segélyével örök időkre megszilárdítani. Azért igyekezni kell et most, mig a baj orvosolható , a főispáni hivatal elvállalására reá bízni, reá bízni igen is, mert ollyannak, ki a viczispányságban maradhat meddig akar, mostani körülmények közt egy pünkösdi királyság forma főispánságot vállalni el 1500 pft fizetés mellett, a százezerek félre téve nem lévén, csiklandós dolog, s mindenesetre áldozatra kész hazafi lelkesedést feltételez. Szerkesztő ! Már eleget ijesztettük a népet a muszkával, s ideje, hogy követeinket a legfontosabb teendőkkel ismertessük meg. Ezek közt legsarkalatosabb Magyarország függetlensége, minden más országtól. Ön legközelelebb felemlité a 1848. III. t. ez. 8. és 13-ik §§-t s állitá , hogy független ministeriumunk nincs, ausztriatóli függése ezen §§ban kimondatott. Önnek igaza van.... Ezen két § többet ártott függetlenségünknek, mint elleneinknek az elleni 300 éves ármánykodása. Nézzük a dolgot törvényes szempontból.... A Sancho pragmaticáról szóló 1723. I. és II. t. sz. tartalmából világosan az tetszik ki , hogy a KR. és RR. egyedül csak nőágbani országlási örökösödési jogot adtak át, és ennek rendét alapították meg. Ekkép a közbirodalmiság és a más tartományokkal összeköttetésnek, még csak eszméje is ki van zárva — s az ország elébbeni függetlensége épségben maradt, és meg nem változtatott. — Mert Az említettem törvényczikkekben, ezen kifejezés: indivisibiliter, és inseparabiliter (melly sokakat tévútra vezetett) nem Magyarországra, hanem az ausztriai örökös tartományokraértetik, mellyek, akkor a német római birodalom feudumai voltak. Ezen állításokat kétségtelenitik Az 1723 III. t. sz., mellyben az mondatik, hogy ő felsége, minden diplomaticai és törvényes jogait (Magyarországnak) továbbá szabadságait, szabadalmait előjogait, hozott törvényeit és szokásait megerősíti, megtartja, és övéivel is megtartja. Tovább A 8. t. ez. mellyben a király megígéri, hogy Magyarországba veendi lakását. S mi legfőbb. A II. t. ez 11. §. mellyben az országló család kihaltával , feltartja a nemzet királyválasztási jogát. A későbbi időben még világosabb törvény biztosítja Magyarország függetlenségét. Jelesül Az 179°/, x. t. czikkben ezek foglaltatnak : Bár Magyarország a sanctio pragmatic szerint az austriai örökös tartományokkal egy fejedelem alatt van, azért kapcsolt részeivel együtt szabad ország (regnum liberum) és minden igazgatási formájára nézve független (relate ad lotam regiminis formam independens)és semmi más ország, vagy nemzet alá nem vetett , (nulli alteri regno aut populo obnexium) sat, sat. A napnál világosabb törvények itt vannak , s hol van ezekben Magyarországnak austriátóli függése kimondva? mint az 1848. III. t. ez. 13-dik §-ban ? Boldog isten, mire jutánk ?... és miképen ? Hát csak akképen, hogy a múlt országgyűlés, ha emlékszik rá, szerkezte kimondd azt, az 1798 10-dik t. czikkre, mint legsarkalatosbra, hogy az nem valóság azaz , hogy tettleg életbe léptetve nem volt, s ezért ezt mellőzve, most átalakuláskor és a szabadság küszöbén magát Austria alá veti. — Hát abból, hogy Austria undok és rabszolgává aljasitó politicája az élő törvényt, — melly gyalázatos czéljaival homlokegyenest ellenkezett — lábbal tapodta — az a következés? hogy azon törvény, melly jogtalanul eltapoltatott, nem valóság? és a jogi törvénytapodás legyen érvényes, és ez tovább is fenálljon ? és nem az, hogy ha törvény nem lett volna is, most austriátóli függésünket vívjuk ki ?!........ Bizony szépen vagyunk... Bécs, absolutismusból alkotmányt teremt. És mi szabadság és törvényből függést és rabszolgaságot ... Most hát az ideje, hogy a jelen országgyű- 377