Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-07-17 / 106. szám
teszek eleget, mellyel ön iránt olly határtalanul viseltetem. Vágó Károly m. k. Czegléd polgára. Közelebbi időkben a magyar embernek sok megalázodást kellett tűrnie. Ha elgondolunk egyes eseteket lehetlen el nem pirulni. A most történt esetnél azonban nem érhetjük be a pirulással, ez elégtételt kíván. A ministerium irkafirka politicájának bekövetkezett leggyönyörűbb eredménye. A nemzet becsülete Európa színe előtt meg van gyalázva. Ugyanis János főherczeg — kit a ministerium a királytól arra kért ki, hogy élőszóval mondja meg a lázadóknak a király akaratát — János főherczeg most nyájas levélben magához hívja Jelasiehst, igy szólítva őt: „kedves bánom“. És ebből a következik hogy a herczeg közbenjáró a pártütök és köztünk magyar közt, mintha nem volnánk mi is elégerősek rakonczátlankodókat bánástól megfenyíteni. Minister urak! önök e meggyaláztatásért elégtételt szereznek a nemzetnek. A magyar becsületét szeplőtlenül tette önök kezei közzé, szeplőtlenül kell önöknek azt megérteni. Önök felelősük. Ha a nemzet elvész arról csak isten tehet, de ha becstelenség éri, azért önök lakóinak. És meg kell jegyezni, hogy ez is nagyobb részint politicájuk eredménye. Önök mindig diplomaticai uton mentek s egy lépést sem tettek a téren, pedig ha ezen járnak a melyet helyzetünk igényel diplomaticai ut önkényt meghajol. Önök tegnap vért kíméltek s ma már kétszer annyit kell ontani s ha ma is kímélettel vannak, holnap isten tudja mennyit. Mondják meg János főherczegnek, hogy a magyar nemzet köszöni szolgálati kétségét, de nincs már reá szüksége, nála nélkül is elvégzi. A treue Tyrolerek illyes forma bánásmódhoz inkább vannak tán szokva, de a magar ember nem. Mig egy magyar él, az ellene intézett megtámadást csak ő fogja viszataltani. Illy hangon szóljanak s a magyar nemzet vitézsége e szavakat érvényesitendi. Mondják meg a főherczegnek, hogy bánás módja, még csak nem is fejedelmi. Ő királyát compromitálta, ki bizalommal volt iránta. A király letette a bánt, a herczeg elismeri őt. Illy hangon szóljanak, s az ágyudörgésének viszhangja nyomatékot adand szavaiknak: Bethlen Miklós. Lássuk mikép alkalmazta a ministerium a szabadság, egyenlőség, és testvériség elvét ? Pest 1848 julius 16-án. „Lorsqu’un gouvernement eroit représenter une cause juste, qu’il la fasse triompher partout, on le triomphe est possible; c’ est plus que ton droit, c’ est son devoir.“ Szabadság! Egyenlőség ! Testvériség! A világ szótárának e szent háromsága volt a jelszó, mellyre felkeltek a népek s harczos szentek a jogok egyedáruságát bitorlóknak. Az ügyek legszentebbike majd mindenül diadalmaskodott. Hol a harsz még nincs kikezdve, kimenetele kétségtelen. Nálunk az igék első kikiáltására, a nép első mozdulatára, a válfalak leomlanak. A szabadság, egyenlőség, és testvériség ki jön viva — papiroson. Hittük hogy független felelős kormányunk, mellynek kezeihez letevőnk a forradalom hatalmát főfeladatai egyikének tekintendő annak elvei életbe léptetését. Hittük, hogy a kormány, mellyet forradalom szült, át lesz hatva szülője természetétől, s minden tekintetben hű marad ahoz. Csalódtunk! Első megtagadását a forradalom elveinek a posonyi autóra téreítélt sajtótörvény javaslat tanusita. Ezzel a szabadság kapott egy gyönge puffot. Mert legelső , legfőbb biztosítika a szabad sajtó illy gyönyörű törvények mellett egy rövid év alatt minden buzgó papját koldusbotra és börtönbe vezette volna. Egy másik nyilvános megtagadására a forradalom elveinek a zsidó kérdés szolgált anyagul. A ministerium néhány zsidóféle kenyéririgy nyárspolgártól, és ezek által lerészegített bitang csordától annyira megszeppent, hogy ijedtében azonnal defavousírozta nem csak saját egyéni múltját, hanem a testvériség kiküzdött elvét is, mellyet coute que coute fen kellett volna tartania. — És mit nyert a ministerium e gyáva engedés által ? — Elkedvetlenítvén azokat, kik égtek a vágytól első alkalommal megmutathatni, hogy érdemesek a nemzet nagylelkűségére , megfosztotta magát egy bizonyos támasztól, ollyanok kedvéért, kik ha hétköznap eleget árulnak, és ünnepnap kimehetnek a Steinbruchba, nem bánják , ha akkor lesz független felelős kormányunk , mikor a zsidók mesziása érkezik. Ám szóllítsa fel őket a ministérium, hogy menjenek a horvátok ellen ? Tizenhárom napig olvastam a budapesti híradót, ha csak annyi is jelenti magát, mennyi hajdan egy nyúl ellen ment. Ha bizalom szavazásra kellene menni a la bonheur!... Azon kivül hogy ezen gyáva engedékenység által olly gyönyörűen magyaráztatott a testvériség eszméje, a ministerium elárulta gyengeségét. És ennek köszönhetjük a számtalan reactionális kísérleteket, mellyeknek tanúi voltunk, és vagyunk. „Ha egy kormány igaz ügyet képvisel, ennek diadalt kell szereznie mindenütt, hol a diadal lehetséges ; ez több mint joga, ez kötelessége.“... De tán legalább az egyenlőség eszméjét hozta be a ministérium a gyakorlati életbe. de bizon. Lejött Pozsonból, és mihelyest az íróeszközöket megszerezte, mi mint mondják csak három napig tartott- azonnal a hivatalok betöltéséhez látott. És itt már az egyenlőséget tökéletesem elérték , amennyiben minden hivatalokra a nyolczszáz pengő forintosoktól a hatezer forintosokig egyenlően nemes emberek alkalmaztattak. Egy két úgynevezett nemtelent csak azért csúsztattak be, hogy elmondhassák: „Akinek tehetsége, volt alkalmaztuk.“ „De ki tehet róla, ha a kapacitások mind kutyabörösek ?“ No de erről valamivel többet készülünk beszélni, majd ha az új schematismussal kezünkben jobban tájékozhatjuk magunkat. Most azzal vigasztaljuk magunkat, hogy szerencsére a ministeri hivatalok nem döntik el a nép sorsát; inkább ez szokta néha eldönteni amazokét. És ez okból nem is sokat tűnődnénk a fölött, ha a ministeri hivatal qualificatiója huszonnégy ősöket föltételezne. De hogy honvédseregnél is , kivéve a már szolgálatban állott tiszteket, csupa neves és nemes ember alkalmaztatott , ez már nem olly könnyen megbocsátható; mert oda mutat, hogy az egész ministerium a ministerelnök pápaszemén néz, melly hoszu évek során nagyon megszokhatta kissé aristocraticus színben mutatni a világot. Nyíri. — Fülheggyel értettük, hogy a 30 éven felülinek átalános forradalmat készítenek,tevők nem egyébb mint a régi állapot visszaidézése, azon állapoté t. i. midőn ők 15 — 19 évesek voltak. Csernátoni, Mármarosból. Hogy volt 1790-ben urak ? nemde a hazát szeretni bűn volt akkor is, s önvéreink e Magyarhazának fiai ha katonákká lettek, még néma jelek— bennem mondhatták, hogy szeretik a jó anyát, kinek emlőin nőttenek fel. Avagy nem olly véradó volt-e a katonaság, mellyet egy szolga, nép olly bőkezűn felajánlott, hogy avval mint hitvány rácz cseréppel önkényesen rendelkezzenek ? Ki katona lett, mintegy abjurálnia kellett a szabad polgár minden erényét; — a katona megszűnt hüt lenni nemzetisége, meg — a zászlón kívül minden — meg a hazája iránt. így volt 1790-ben és azután, s igy van Márczius 15-ke után is. A Gréven-ezred tisztjeit 1790-ben Barkó generalis, mások azért mert folyamodni mertek, hogy isteni és emberi törvény szerint adjanak a magyar ezredeknek magyar főtiszteket, és az ezredek a honban tartassananak, nem zárattak-e el s nem mozditották-e el őket más ezredekbe ? Tehát megbüntették a bennük tapasztalt honszerelmet polgári tények legdicsőbbét. És nem így van-e ez most ?!# 425