Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-08-02 / 120. szám

mmi nimbusz, indelebilitás, ceremónia vagy hi­­l­ság. Szivbe és észbe kell a vallást beoltani. Az íbereket emberek által műveltetni, emberi mél­­ságukra méltóvá tenni. Mi ezen túlmegy, az un az isten képére teremtett emberiség körébe­rtozik. A papok főmestere a Krisztus. Azért tisztelendő urak, legyetek emberek és olgárok, akkor igazán tisztelendők lesztek. Többek úgy se lehettek. Herczeg, Nagy-Enyed, július 23-án. Szerkéztől Én a kétségbeesésig mérsékeltem­agamat. Bíztam, hogy a szabadság világa a táblabirá­­g vastag homályát valaha eloszlatandja. De már tovább ki nem állom, írnom kell a Marcziusban, különben még isszul járhatok. Készüljön ön egy történet hallására, melly egybermárton — vulgo öreg Jósef táblabiró eö acellenkiája — ezután kijövendő, nagy hirü és ígymél---------Jóságu, magas magyar históriá­nak legfényesebb lapja leszen. — Olvasta-e ön a jul. 18-ki Kolosvári híradó fó czikkét ? Ezen separatistico - particularis­­ussal béllelt remekművét a hollózúgi politicá­­nk. És ha olvasta, nem ütötte-e meg azon percz­en a guta ? — Egy pereitorius főtörvényszéknek Kolosvári is­ leendő fölállítása az, mit e czik a legpocso­­lisabb okok táborával élőnkbe tálal. Jó étvágyat hozzá, kinek gyomra megbirja. Már most képzelje ön mi történik a drága­­ítos czikkel. A kolosvári állandó bizottmány azt elfogad­­i, körözteti a volt erdélyi megyékben és párto­sára hivja fel azokat. Elérkezett a körlevél Alsó-Fejérbe is, ha­em beiz az itt elszerencsétlenedett, mert mi nem­ogadtuk el, bár egy táblabiró lelke minden ére­­ét reá fordította támogatására. Oh te Kolosvár, te kis Doblencz in spe ! Ki mldog­ralál azon tudatban, hogy a vén Jósef áblabiró benned pipázik !! meddig tespedsz még elki valóságodban ? ! Csak rajta. Csináljunk Erdélyből egy második Horváth­­országot Kolosvárból detto Zágrábot, s igy szá­szainkkal egyetemben csimpajkodjunk magyarhon lyakába. — És ekkor elmondhatjuk e szép unió felett. Gott erbarme dich über alles. Sonst kommt der Teufel und liohlt alles. V. F. 483 Mákvirágok, — Bernát Gazsi barátunk felfedező , hogy a bécsi egy és két forintos bankjegyek — r­é­z­­ pénzből vannak czinálva. Auch gut. — Tegnapelőtt este következő párbeszédet hallottunk : Herr Schwager, wie heistungrisch die Fah­nenmutter? „Mir scheint, s­z­á­z j­ó a­n­n­y­a — jön a vá­lasz.“ — — Napokban történt , hogy Kállay Gusztáv polgártársunk szép nője egy gyolcsos zsidótól több vég­gyolcsot vett, s csak később vette észre, hogy a portéka belseje a külsőnek nem felel meg. Elküldenek a zsidóbíróhoz, de ez vállat vonit: ,Ni g'handelt is g’handelt, én semmit csinál­hatni. Hogy hívják az uraság? „Kállay.“ ,Was, kik az emancipatiot indithványozni ?“ „Az az viszonzá a károsult küldötte. ,Meghkeritem, meghkeritem , ah becsülethes ember, Kállai, megkerithem. És a rész gyolcs vissza jön vétettve. S igy Kállai Gusztáv Kállai Ödönnek általunk köszönetet szavaz. — Ezennel felszólítjuk azon vörös tollas szalm­akalapot, melly szombat estéjén a zöldfa utczabeli serenádnál láttatott, magát nálunk jelen­teni, hogy az ünnepeltnek, a serenade rendező számára nálunk jutatomképen letett két üdvözítő szempillanatását kézbesíthessük. — A képviselők névsorát és szállásaikat ki­mutató könyvecskének ára csak 20 sage húsz krajczár pengőben. Van benne a kék papir táblá­val együtt 22 levél, igy hát minden levél, ha a Bernát Jósef és Csíki Sándor nevének terhe alatt izzadó kettőt — die kein kreutzer werth sind — leszámítjuk, éppen egy pengő krajczárba kerül. No de se­baj, legalább a könyvecske végiből azon megnyugtatást vehetjük, hogy „a be nem soroltak utólagosan fognak kinyomatni“ az az, hogy pár nap múlva egy 2-ik megjobbitott kiadás fog meg­jelenni, mellynek ára 40 pengő krajczár leend Tudomásul ide írjuk, hogy e könyvecske Lande­rer és Heckenast sajátja. Avis aux barricadeurs. — Miért lett a Budapesti Híradóból Figyel­­mező? Azért mert a figyelm­ezés az el­hal­lgat­ást feltételezi. — Mull Szombaton esküdtetett fel az alkot­mányra — a Mészáros gőzös minden vonakodás nélkül, s azóta ágyúi közt a legjobb szellem ural­kodik s védfalai is mind nemzeti érzelmüek. Be­szélik, hogy 12 álgyufa 12szer lövetett ki mig a Jerusalemi Királyig értek s midőn az esküforma egészen leolvasva jön, az árbocznak esküre fel­tartott begye zsibbadtan hajolt meg, a hajón pe­dig egy mákszemnyi puskapor sem találtatott.­­ Az alkotmányra felesküdt első magyar hadi­ gőzös látása roppant sensatiot okozott az ikervárosban. Hiteles kútfőből halottuk, hogy egy magyar tengeri haderő tárcza is készül már K­a­m­­merlohr könyvkötőnél s átalános a hit mikép azt Berzentzei képviselő polgártársunk fogja el­nyerni mert miután a szárazi haderő a leg­­szárazabb szónok kezében van, illő, hogy a tengeri erő a legvizenyősebb orá­­t­o­r rendelkezése alatt álljon. — Jellacsics Bécsben a vad ember­­n­é­­ van szállva. Soh’­se tudtuk, hogy az exbán­nak Bécsben saját háztartása van. — — Az csak még is bosszantó, hogy Pestnek első rendű vendéglőiben, kávéházaiban és fagy­­laldájában a szolgáló egyének átalában németek, kik magyarul egy betűt sem tudnak. Az angol királyné vendéglőjében s a Fischer fagylaldájá­­ban, e nemzetietlenség valóban kiállhatatlansá­­gig ment. Német étlap, német szolgálat, egyetlen magyar hang se. Ezen emberek nem bírnak azon gyöngédséggel , hogy hibáikat a sarcasmus fi­gyelmeztetéseire átlátván , egy általában magyar látogatóik várakozásainak megfelelnének, azért mi is félre tesszük a párszor használt gúny ostor­ral s elő fogjuk venni a legszigorúbb megrovás fegyvereit, és agitálni fogunk, hogy e­kadályokat, kik magyar pénzen híznak , de a magyar iránt legkissebb sympathiával sem viseltetnek , minden magyar kerülje. Addig is mig­ e részben egy indítványt tennénk kérjük az Ungart becses lap­jába e figyelmeztetést átvenni. Csernátoni, K­ülföld, Frankfurt. Schmerling birodalmi minister kijelente, hogy Dániával csak olly fegyverszünetet kötendnek melly némethon becsületével összefér, s ha illy áron nem lehetne békét szerezni, minden intéz­kedések meg vannak téve, hogy a háború uj erő­vel id­őleg bevégeztessék. A birodalmi gyűlés el­határozta hogy ha végzései­k napok alatt nem hajtatnak a központi hatalom által végre, minden eszközökkel teljesedésbe kell azokat venni, a birodalmi gyűlés csak azon esetben nem áll el akaratától. Francziaország. A „National“ a slovokról, közöl egy czikket. Többek közt így szól: ,,Az oroszok már átléptek a Pruthon. Az al­­dunai tartományokba sietnek, hol őket azonban megelőzte a forradalom. E körülmény elhatározó perez e tartományokra nézve, mellyek hajdan olly távol álltak tölünk, s most olly közel állnak, hozzánk kapcsolva ugyanazon eszmék, ugyan­azon politicai érdekek által. Illy körülmények közt, Magyarhon szerepe növekszik és nehez­ül. Nem csak saját keblében lakó németek és slavokkal köteles igazságosan és az egyenlőség elve sze­rint bánni, de kötelessége tevékenységét határain túl is kiterjeszteni. A 8 millióból álló román nép, melly elveinél fogva nyugothoz van kapcsolva, éltének elhatárzó perezében van. Függetlensége, szabadsága áll a koczkán. Teljesítse Magyarhon itt azon tisztet, mellyel Frankhon nyugodtan tel­jesít ; segítse e népeket, minden önérdekre való tekintet nélkül, csak azon okból, hogy a civilisa­­tio érdekében cselekszik. Ez nem is tett leend­ő s egyszersmind hasznos is , mert mi vonhat üdvö­­sebb következéseket, mintha az egyesülésre meg-

Next