Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-08-12 / 129. szám
Szombat 129. szám. Pest, augustus 12.1848. Nem kell táblabiró politika. __________________________ KCZIOS TIZENÖTÖDIKE Előfizethetni csak a kiadónál országúton Kunewalder házban, vidéken a k. postahivatalnál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve fél évre Budapesten házhozhordással 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos előfizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng. p. fizettetik. Pest, aug 12. A rémképekkeli ijesztgetések, még folyton folynak. Az olaszországi legújabb catastropha leverőleg hat a nemzeti képviselőkre, s a mi legkülönösebb, miként egy baloldali követ megjegyzé, azok szomorkodnak legjobban az olaszok vesztességén, kik a válaszfeliratban az osztrákoknak Milano ellenében fegyveres segítséget ígértek! A rémképeket terjesztő társulat tegnap megneveztük commis-voyageurjei ugyancsak forgolódnak, és ezért alkalmat veszünk magunknak ezen rémképekről egy pár szót ex professo ejtegetni. Ezek a rémképek két nagy osztályra szakadnak. Az egyik osztályba tartoznak azok, mellyektöl a ministeri párt úgy fél, mint a suszterinas a kísértettől; a másik osztályba tartoznak azok, mellyektöl lehet ugyan félni, de csak akkor ha az ország tovább is olly jámbor egykedvűséggel kormányoztatik, mint a jelen ministérium alatt. A ministeri párt rémképei: a vallási és nemzetiségi háború, az anarchia, a birtoktalanok felkelése a birtokosok ellen. Ezen bajok ollyanok, mellyek a valóságban, mindenütt kisebb nagyobb mértékben, és különnemű módosításokban csakugyan léteznek. Léteznek Magyarországban, sőt itt tán inkább mint másutt. De azért itt még a kérdésnek nincs vége. — Hátra marad megvisgálni, ha valljon ezen rémek a mennyiben ne tán léteznének,?legyezhetők-e vagy nem ? A mennyire mi a körülményeket ismerjük a mi véleményünk az, hogy a ministérium az ország belállapotát sokkal sötétebb üvegen nézi, mint kellene, ellenben az ország külhelyzetét véghetetlenebben vidámabb s derültebb színben látja, mint azt a politikusnak szabad volna. S ez mindjárt az első hiba, amidőn a ministérium a külföldet különösen azokat mik Bécsben történnek olly nagyban ignorálja, pedig meg kellene emlékezni, hogy valamint új szabadságunkat, és alkotmányunkat annak köszönhetjük, hogy Bécsben az egész monarchiát összetartó bureaucratia megbukott, úgy újonnan nyert szabadságunk akkor lelendi meg isméti sírját, ha a bécsi középponti kormány, legyen ez absolutisticus, constitutionalis, vagy akár respublicai, magát organisálhatná, s valahogy ismét előre vergődhetik. — A ministerium politicája bizodalmatanság a nép ellenében, másfelől a vakhitűségig Optimismus a külföld ellenében. Mert ha a világ valamennyi kalapácsa mindegy volna, még avval sem lehetne kiverni a tábla— bíróilag alkotott koponyából azt, hogy ami a corpus jurisba be van írva, amit Pozsonyban a a primási palotában megpecsételnek az az egész világ előtt maga az isteni revelatio. Önöket ki nem lehet húzni azon sárból, hogy ne hinnék még tovább is azt, hogy a bécsi kormány azért nem támad meg minket komolyabban mert Ferdinánd, ki egyszersmind a szomszéd ország feje, saját kezével írta alá újdon alkotmányunkat. Nem támadnak meg, mert e pillanatban nincs erejök két helyen harczolni. E mellett még sietniük sem kell, mert itt Magyarországon. April óta ugyancsak kevés változás történik, marad minden in statu quo, mintha Magyarország geographiai helyzetére egy afrikai páz, egy szent Helena szigete volna. Illy helyzetben a ministerium politikája a legtökéletesb circulus vitiosus. Aprilban, és májusban, ha a ministerek erélyességre és tevékenységre intettek, az felelték, nincs pénz nincs katona. És ez a táblabíró előtt eldöntő argumentum volt. Arról senki sem gondolkozott tovább, ha váljon széles ez országban forrás sincs arra, hogy pénzünk és katonánk legyen. Mert ha nincs, ne játszunk Európa színpadán marionet-comediát, hanem üljünk le s adjuk oda magunkat valamelly hatalmas ország pártfogása alá, s köszönjük meg ha élhetünk e világon. Pénz és katona szerzésre egyedüli mód volt, az országgyűlés egybe hivatása. — Az ember azt hitte, a nemzet nyakra főre fog összehivatni, mert ha pénz és katona nincs, akkor nincs nemzet, nincs kormány, nincs ellenségeinktől biztos maradásunk. De hogy fog az most tetszeni, ha meggondoljuk, hogy midőn eddig a kormány azok ellen, kiket tétlenségről vádolák mindig a pénz és katona hiányával menté magát most midőn kenyér törésre kerülne a dolog, magok magokat czáfolgatják meg. Ugyan hogy kellene azon kormánynak pénz és katona, melly öt hónap után a jelen pillanatban, a pénz és katona ügyben, még a praeliminarék stádiumában botorkál elő felé ? — Ha a kormánynak pénzre és katonára van szüksége lépjen elő. Próbálja meg, költesse fel egyszer, egy éjjel, első álmukból a követeket s kivonatára öt perez alatt szavazat fog történni. És a milly lelkes lesz a gyűlés, ollyan lesz az egész ország. Hanem akkor aztán le kellene vetkőzni azon politikát mellyre akkor gondolunk, ha nagy hajú embereket látunk. Isten őrizz akkor, ha egyszer csörömpöléssel kezdünk munkához, akkor bele lankadjunk. Ha mi úgy folytatjuk mint Marcziusban kezdtük, akkor nincs mitől félni. Akkor az újonan feléledt zászlókra, a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavai tüzeltek fel . . . és az egész ország egy volt, soha a középpont iránt olly nagy előszeretet az országban nem létezett. Amit Pesten mondtak, azt megérté minden ember kiben józan lélek lakik, s azért mind ide csalatkozának. Megérkeztek a ministerek. Ezek a három népszerű hangzatú szó helyébe a corpus iuris rongyos lapjait emelék. Ezt persze igen kevesen értik, még kevésben vannak azok, kik e könyv iránt valami nagy előszeretettel viseltetnének. A marcziusi változások rázkódtatásba hozták a nemzetet. A kormány ellenkezőleg midőn Pestre jött nyugalomba telepité magát, azért tekintélyében a mozgó hullámok között mind inkább alászállott. A mozgás létezett. Ezt vezérelni kellett volna; a kormány ezt nem tette elmulasztotta s igy történt, hogy a mozgalmak élére sok helyütt ellenségeink állottak, s a lázzában mindenre könnyen csábitható népet a magyarokétől különböző érdekekben magoknak lefoglalák. A mi kormányunknak itt a középponton napnak kellett volna lenni, melly a vidéki érdekek olaj lámpáját elhomályosította volna. A kormánynak mint a villám menydörögni kellett volna, s akkor a vidéken a papir és bodzafa puskákra senki sem gondolt volna, a midőn