Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-08-12 / 129. szám

Szombat 129. szám. Pest, augustus 12.1848. Nem kell táblabiró politika. __________________________ K­CZIOS TIZENÖTÖDIKE Előfizethetni csak a kiadónál országú­ton Kunewalder házban, vidéken a k. pos­tahivatalnál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve fél évre Buda­pesten házhozhordással 5 ft. Vidékre pos­tán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos elő­fizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forint­jával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng. p. fizettetik. Pest, aug 12. A rémképekkeli ijesztgetések, még folyton folynak. Az olaszországi legújabb catastropha le­­verőleg hat a nemzeti képviselőkre, s a mi leg­különösebb, miként egy baloldali követ megjegy­­zé, azok szomorkodnak legjobban az olaszok vesztességén, kik a válaszfeliratban az osztrá­koknak Milano ellenében fegyveres segítséget ígértek! A rémképeket terjesztő társulat tegnap meg­neveztük commis-voyageurjei ugyancsak forgo­lódnak, és ezért alkalmat veszünk magunknak ezen rémképekről egy pár szót ex professo ej­­tegetni. Ezek a rémképek két nagy osztályra szakad­nak. Az egyik osztályba tartoznak azok, mellyek­­töl a ministeri párt úgy fél, mint a suszterinas a kísértettől; a másik osztályba tartoznak azok, mellyektöl lehet ugyan félni, de csak akkor ha az ország tovább is olly jámbor egykedvűséggel kormányoztatik, mint a jelen ministérium alatt. A ministeri párt rémképei: a vallási és nem­zetiségi háború, az anarchia, a birtoktalanok fel­kelése a birtokosok ellen. Ezen bajok ollyanok, mellyek a valóságban, mindenütt kisebb nagyobb mértékben, és külön­nemű módosításokban csakugyan léteznek. Léteznek Magyarországban, sőt itt tán in­kább mint másutt. De azért itt még a kérdésnek nincs vége. — Hátra marad megvisgálni, ha valljon ezen rémek a mennyiben ne tán léteznének,?legyezhetők-e vagy nem ? A mennyire mi a körülményeket ismerjük a mi véleményünk az, hogy a ministérium az or­szág belállapotát sokkal sötétebb üvegen nézi, mint kellene, ellenben az ország külhelyzetét véghetetlenebben vidámabb s derültebb színben látja, mint azt a politikusnak szabad volna. S ez mindjárt az első hiba, a­midőn a m­inis­­térium a külföldet különösen azokat mik Bécsben történnek olly nagyban ignorálja, pedig meg kellene emlékezni, hogy valamint új szabadsá­gunkat, és alkotmányunkat annak köszönhetjük, hogy Bécsben az egész monarchiát összetartó bureaucratia megbukott, úgy újonnan nyert sza­badságunk akkor lelendi meg isméti sírját, ha a bé­csi középponti kormány, legyen ez absolutisticus, constitutionalis, vagy akár respublicai, magát organisálhatná, s valahogy ismét előre vergőd­­hetik. — A ministerium politicája bizodalma­tanság a nép ellenében, másfelől a vakhitűségig Optimis­mus a külföld ellenében. Mert ha a világ valamennyi kalapácsa mind­egy volna, még avval sem lehetne kiverni a tábla— bíróilag alkotott koponyából azt, hogy a­mi a corpus jurisba be van írva, a­mit Pozsonyban a a primási palotában megpecsételnek az az egész világ előtt maga az isteni revelatio. Önöket ki nem lehet húzni azon sárból, hogy ne hinnék még tovább is azt, hogy a bécsi kor­mány azért nem támad meg minket komolyabban mert Ferdinánd, ki egyszersmind a szomszéd or­szág feje, saját kezével írta alá újdon alkotmá­nyunkat. Nem támadnak meg, mert e pillanatban nincs erejök két helyen harczolni. E mellett még sietniük sem kell, mert itt Ma­gyarországon. April óta ugyancsak kevés változás történik, marad minden in statu quo, mintha Magyarország geographiai helyzetére egy afrikai páz, egy szent Helena szigete volna. Illy helyzetben a ministerium politikája a leg­­tökéletesb circulus vitiosus. Aprilban, és májusban, ha a ministerek eré­­lyességre és tevékenységre intettek, az felelték, nincs pénz nincs katona. És ez a táblabíró előtt eldöntő argumentum volt. Arról senki sem gon­dolkozott tovább, ha váljon széles ez országban forrás sincs arra, hogy pénzünk és katonánk le­gyen. Mert ha nincs, ne játszunk Európa színpa­dán marionet-comediát, hanem üljünk le s adjuk oda magunkat valamelly hatalmas ország pártfo­gása alá, s köszönjük meg ha élhetünk e világon. Pénz és katona szerzésre egyedüli mód volt, az országgyűlés egybe hivatása. — Az ember azt hitte, a nemzet nyakra főre fog összehivatni, mert ha pénz és katona nincs, akkor nincs nem­zet, nincs kormány, nincs ellenségeinktől biz­tos maradásunk. De hogy fog az most tetszeni, ha meggondol­juk, hogy midőn eddig a kormány azok ellen, kik­et tétlenségről vádolák mindig a pénz és katona hiányával menté magát most midőn kenyér törésre kerülne a dolog, magok magokat czáfolgatják meg. Ugyan hogy kellene azon kormánynak pénz és katona, melly öt hónap után a jelen pillanatban, a pénz és katona ügyben, még a praeliminarék stádiumában botorkál elő felé ? — Ha a kormánynak pénzre és katonára van szüksége lépjen elő. Próbálja meg, költesse fel egyszer, egy éjjel, első álmukból a követeket s kivonatára öt perez alatt szavazat fog történni. És a milly lelkes lesz a gyűlés, ollyan lesz az egész ország. Hanem akkor aztán le kellene vetkőzni azon politikát mellyre akkor gondolunk, ha nagy hajú­­ embereket látunk. Isten őrizz akkor, ha egyszer csörömpöléssel kezdünk munkához, akkor bele lankadjunk. Ha mi úgy folytatjuk mint Marcziusban kezd­tük, akkor nincs mitől félni. Akkor az újonan fe­léledt zászlókra, a szabadság, egyenlőség és test­vériség jelszavai tüzeltek fel . . . és az egész ország egy volt, soha a közép­pont iránt olly nagy előszeretet az országban nem létezett. A­mit Pesten mondtak, azt megérté minden ember kiben józan lélek lakik, s azért mind ide csalatkozának. Megérkeztek a ministerek. Ezek a három nép­szerű hangzatú szó helyébe a corpus iuris ron­gyos lapjait emelék. Ezt persze igen kevesen ér­tik, még kevésben vannak azok, kik e könyv iránt valami nagy előszeretettel viseltetnének. A marcziusi változások rázkódtatásba hozták a nemzetet.­­ A kormány ellenkezőleg midőn Pestre jött nyugalomba telepité magát, azért te­kintélyében a mozgó hullámok között mind in­kább alászállott. A mozgás létezett. Ezt vezérelni kellett volna; a kormány ezt nem tette elmulasztotta s igy történt, hogy a mozgalmak élére sok helyütt el­lenségeink állottak, s a lázzában mindenre kön­nyen csábitható népet a magyarokétől különböző érdekekben magoknak lefoglalák. A mi kormányunknak itt a középponton nap­nak kellett volna lenni, melly a vidéki érdekek olaj lámpáját elhomályosította volna. A kormánynak mint a villám menydörögni kellett volna, s akkor a vidéken a papir és bod­­­­zafa puskákra senki sem gondolt volna, a midőn

Next