Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-09-12 / 155. szám
. A W szerint Kossuth Lajos a ház a kormány vezetésével ideiglenesen megbizva,van, hogy e határozatot mint tényt a nádorhoz egy küldöttség nem végelhatározás végett, hanem szükséges tudomásképen vigye meg. Amint az olvasó láthatja ezen harmadik indítvány az előbbieknél sokkal keményebb vala. Szavaztak s az indítvány alig egy két ülve maradó szepegő fráter ellenzése mellett, egyszerű felállással elfogadtatott. A küldöttség elment, s az alatt a ház a legpompásabb határozatokat hozta egymásra. 1. Az ötforintos magyar jegyeket a kormány rögtön bocsáttassa ki, mellyért a nemzet minden közjövedelmeivel jót áll, s melly jegyeket minden közpénztár névszerénli értékben elfogadni köteles. 2. A hon megmentésére szükséges katonaság toborzás utján állittassék ki,a szükséges menynyiség a törvényhatóságokra s helységekre olly feltétellel vettessék ki, hogy ha elég önkénytes nem ajánlkozik sorshúzás rendeltessék azok közt, kik a királyhoz terjesztett törvény szerint sorsot húzni köteleztetnének, s hogy ezen katonaság továbbá a honvédi zászlóaljak szerint alakittassék össze. 3. Az eddigi rendes katonaságból azok, kik hozzánk átjönnek minden elbocsátó nélkül befogadtassanak, capitulatiojok beszámittassék, s legalább eddigi rangjukat és fizetésüket megtartják. Ezen határozatok rögtöni teljesítése a kormányra bizatik. Ezalatt a nádorhoz küldetett deputatio visszajött. A nádor sajnálja, hogy a ház azt, hogy ő a hatalom gyeplőjét kezébe vette törvénytelennek nyilatkoztatja, s ebben személye iránt némi bizodalmatlanságot lát. (Felkiáltások: Nem, nem) Sajnálja, hogy Kossuth Lajos kinevezése hozzájárulása nélkül történt. Ha a ház bizodalmát tőle elvonná, ez esetben, s csak ez esetben imádott hazáját azonnal elhagyná. Mig a ház a törvényes úton jár, addig az ő pártolását ígéri, de azontúl egy perczig sem. A koczka el van vetve. Kossuth energiájától mindent remélhetni. — Kossuth ha még el nem késtünk,a hazát megmentendi, a ez által a magyar históriában a legnagyobb, a legünnepeltebb nevek egyike leend. Ami a nádor helytartót illeti, nem mondhatjuk meg, meddig fogjuk őt birni. A ház, s az egész ország látja, hogy ellenségeink ellenünk nyilt erőszakkal, csalással, ámítással, szószegéssel harczolnak, lehetetlen, hogy a rendkívüli körülmények ne kényszerítsék a házat a törvény betűitől itt ott eltérni. Reménységünk van, hogy István herczeg szavainak valamelly túl szigorú értelmet nem adott. Különösen ha meggondolja, hogy ellenünk, s az ő befolyásával hozott törvények ellen nyilt háború hozatik hazánkra, a király pedig azon módokat és eszközöket, mellyekkel e harczot legyőzhetnék , értjük a katona- és pénztörvényt mindeddig meg nem erősitette. Képviseleti ülés sept. 11 és 12-én Mielőtt a nemzet képviselőinek tegnap esti és ma délelőtti üléseiről véleményes számadást terjesztenénk olvásóink eleibe, legyen szabad némi előzményekre térni vissza. September 4-én egy jó szellem szállta meg a kormány tagjait: az erélység és tenni akarás szelleme vagyis inkább e szellem emancipálá magát egy férfiúnál a többek ingatagságának bukása alól s a parliament az emancipált részére állott s lőnek hozva az ismert határozatok. A hon küldöttsége megjárd Bécset s haza jött nagy szomorúan a tudva levő válasszal s a mellékesen történtek ösmeretével. Minket e válasz s a körülmények illy állása nem szomoritott, mert mi — mint ezt egyik közelebbi czikkünkben mondtuk — felülről semmit se vártunk. Szomoritott volna igen is az ha küldötteink mézes szavakkal fogadtatván az udvari jég madárfogó lépjére akattak volna és sugárzó szemekkel, s éljenző ajkakkal hozták volna meg a czifra szavakba és sallangos ígéretekbe takart ibis redibis forma választ, mellynek belsejét egy néhány schwarczgelb fonál tartotta volna öszve. Mi tehát a válaszon egy perczig sem szomorkodánk, sőt annak tán örültünk volna, ha nemzetgyűlésünket az erélyesség utján — előbbi viseletéből meríthető — szilárdnak és következetesnek hittük volna. Azonban e hittel fájdalom nem egészen bir— hazánk s ép ez okból szoronganunk kelle, hogy a kérdéses válasz a képviselő testületre nem edzőleg hanem zsibbasztólag fog hatni; mert ne higyje azt senki, hogy a felséges királyunkat Boa constrictorként övedző titkos ministérium elég rövidlátó lett volna egy nagy nemzet képviselőit a történthez hasonló fogadtatásban és válaszban részeltetni, hacsak kormányunk és parlamentünk eddigi gyöngesége és határozatlanságából biztosan arra nem számíthat vala, mikép az elutasított nemzet gyűlése az által még inkább leverve és ingataggá téve leend. A titkos ministerium, — melly nem doblehof sem schwarzerböl áll — igen is figyelemmel kísérő tanácskozásaink folyamát, s azoknak végetlenre nyújtott bőbeszédűségéből ingerült szakadási szelleméből, s teljes eredménytelenségéből következtetve eljöttnek hívé az időt, mellyben egy — véleménye szerint — elhatározó csapást lehet-e tenni. És a kamarillának ezen merész lépésre bátorító hite volt éppen csak az, melly — minthogy nem egészen jogtalan — minket aggódással töltött el. És itt visszamehetnénk a múlt havak eseményeire s — ha ezt tehetnék és illegálisak lennénk — felhányhatnók a lelépett kormány minden mulasztásait öntetszőleg hivhatnók fel a bizalom deputáltok nagy mestereit, kikeresni a marcziusnak melly felett autó dafék és excommunicatio tartatott — csak egyetlen számát mutatni elő, melly a jelen bonyodalmakat okvetlen bekövetkezőknek ne mondotta volna. De mi ezt nem tesszük, mert az e lapok ellen gyausitások és félszeg értelmezésekért nyer elégtétel saját kebleinket vérzi legsuijtolóbban. Mi tehát küldötteink fogadtatása által nem szomorúságba hanem aggodalomba esénk, ez aggodalom a tegnap délelőtti titkos ülésekből kigőzölgött hirek nyomán —mellyek szerint a hittétlenség és alkudozás terével foquetteirozni állíttatott — még pillanatonként nőtt. Azonban az est fényesen szünteté meg aggodalmainkat. Gyönyörű holdvilág ezüstezé meg az ős Dum csendes de gyors habjait. A parton a képviselőház erkélye alatt — ezerekre menő néptömeg állott, benn a terem minden szöglete zsúfolva, a karzatok egy gőzfürdőben izzadva. Esti hat óra volt, midőn a hallgatóság s a képviselők ösztönszerüleg éljenezni kezdék a távollévő Kossuthot, midőn a dunapart népe ez éljenzéséére tízszeres visszhangot adott. Az ülésről — melly egy más czikben iratik le — elég legyen annyit megjegyezve, hogy a nemzet képviselői a hatalmat Kossuth kezeibe tették, és ezzel felfrissíti e hon megmentése iránt ellankadt reményeinket. Üdv néktek képviselők! A mai ülés tovább ment a szilárdság megkezdett ösvényén Kossuth egy honvédsereg kiállítása iránti javaslatot olvasott fel, s a ház azt egyhangúlag elfogadd. Éljen a magyar hadsereg melly német lábra állított katonáinknak is módot nyújt frakkjaiktól megszabadulni. Az ülés folyamában Zsemberi indítványozá, hogy a kamara magát permanensnek nyilvánítsa. Ez indítvány hosszasabb vitát hozott elő, mellyben legtanuságosabb volt Klauzál nyögdécselése, ki a permanentia ellen harczolt. Az igaz, hogy rettenetesen furcsa dolog is a haza megmentésére egybehívott ülésnek azt nyilvánítani, hogy ő addig haza nem megy mig a hazát meg nem menti. Épületes volt nézni hogy a kilépett s minoritásban lévő miniszerek milly kakasmódra berezenkedtek. Az indítvány a felállott nagy többség által elfogadtatott, azonban a kisebbség — melly a ház egad részéből állott — egyenkénti szavazást kívánt, hogy meglássák miképp a haza életkérdéseiben szomorú megszakadás van. Az ég jutalmazza meg az illetőket jó akaratokért, mi Deák volt ministerünknek mondunk köszönetet, hogy egy emlékeztetés által — melly szerint a kamarát a számadások megvisgálása előtt szétoszlatni úgy sem lehet, a kérdésnek jelenlegi elhalasztatását s igy a megszakadás kikerülését eszközlé. Csernátoni, 622