Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-09-18 / 160. szám
És mondhatjuk miként I. Ferencz franczia király a paviai ütközet után Tout est perdu.... a corpus iurison kivül. Pest, September 18. A második felelős magyar kormány alakulva van. A tárczák kiosztva ugyan még nincsenek de irántok alkalmasint lehet magunkat tájékozni. E jelen ministerium a parliamentáris élet természetével s az alkotmányosság eszméjével ellentétbe állítva sőt — néma részben — annak kellékeit megtagadólag alakult. Más alkotmányos és felelős kormányai biró országokban ugyanis, a dolgok természet szerinti menete, de a józan okosság parancsa s a természet szent törvényei szerint is a lelépett miniszerek helyeinek betöltésével olly egyén szokott megbizattni, ki a közvélemény és népszerűség által ezen megbízatását sikerteljesen véli megoldhatónak, olly egyén ki az ország bizalmának legnagyobb részét bírja, kit a miniszerelnöki székre a nép véleménye ajánl a fejedelemnek. Ez nálunk nem történt, mert Kossuth Lajos e hon legnépszerűbb political caracitusa mellőzésével gr. Battyáni Lajos bízatott meg a kormány alakításával, ki mint az első felelős ministerium elnöke nem csakhogy népszerűséget kivinni nem tudott, sőt az utolsó időkben a kamarán belül s a kamarán kivül a legnagyobb ellenszenvvel találkozott, mind politicája mind személyisége irányában. A dolgok illy állásában a mint mi a Kossuth, Nyári és Madarász politicai párt véleményét és elveit osztójinak— teendői tisztán állanának. Nekünk a dolgok természeténél fogva nyílt ellenzéki irányban kellene közremunkálni. De e hon körülményei rendkivüliek lévén, a természetes rend és következetesség utjától némi részben eltérni mi is hazafius kötelességünknek tartjuk s kijelentjük, hogy a baloldal vezéreinek tegnapi nyilatkozatát, melly szerint e kormányt mindaddig míg ügyeink rendbehozatalán és becsülettel leendő consolidálásán erélyesen és tiszta akarattal működni látjuk és tapasztaljuk — támogatni fogjuk. Szerepünk ellenőrködés leen, s ez csak akkor fog ellenzékivé változni, ha észrevesszük, hogy a kormány ez vagy amaz intézkedéseiben ügyetlenség vagy rész szándék vagy mindkettő rejlik. Gr. Batthyáni állása igen nehéz. Mi hisszük, hogy a gróf a nehézséget maga is átlátja. Ő a kormányt antipathiák közt vette kezéhez — mert hiszen a kamrának azon nevetséges éljenzésit, melly tegnap reggel még pisszegés volt, csak nem fogja józan észszel szívből jöttnek venni — és éppen mivel antipathiák közt ült vissza a kormányszékre , eljárása felett szigorúbb leend az ítélet, mintha isméti fellépését gympathiának köszönhető vala. Ebből következik, hogyha gróf Batthyáni kormány, vagy belebb viszi alkotmányos báykánkat a mocsárba, vagy pedig ha azt kihúzza is belőle, de nem a nemzeti becsület és méltóság vontató kötélen, hanem a lealkuvás és jogáldozás lánczaival — úgy ő mind két esetben veszve van, és menthetlen áldozatául esik merészségének , mellyel a kormány rudjának vezetését illy csaknem desperált állásában ügyeinknek annyi bel- és külmegtámadások által szorongatott helyzetében hazánknak megragadni, s igy a roppant felelősség ólomsúlyát magára vállalni elég bátorsága és elhatározottsága volt. És éppen e férfias elhatározottság, s főként annak tudata, hogy a gróf ministerelnök állásának nehézségeit s annak eredménytelenségét vagy tán éppen részeredményeit magára nézve okvetlen követendő veszélyeket tisztán látva is vezetőként, kormányzóként fellépni merész volt — ad nekünk némi reményt eljárásának következései iránt, s határoz el az ellenzéki hangot — mellyet a czikkünk elején elmondott oknál fogva, az alkotmányosság kellékeinek mellőzésével alakult ministérium iránt rögtön megkezdeni elvitázhatlan és jogos feladatunk volna — mindaddig félretenni, míg ki nem tűnnék az, hogy a Batthyáni ministérium e hon függetlenségének biztosítására vagy alkalmatlan, vagy részakaratú. Én ennek megítélésére nem kellenek hónapok. A népek sorsa most napok, gyakran órák alatt határozódik el, az események váratlanul adnak más arcot az ügyeknek, azért az intézkedéseknek és eszközöknek is rögtönieknek, a leggyorsabbaknak kell lenni. Batthyány ministériumának megpróbálására az idők vihara bizonyosan nem késendik mielőbb próbakövet zúdítani elő. A ministeriumot alkotó egyéniségek ellen is hasonlag lehetnének megjegyzéseink. Azonban ezeket is elhallgatjuk. Majd a napok folyamában lesz szerencsénk velük megismerkedni s őket olvasóinknak is bemutatni. A mi nekünk — más észrevételeket a kérdéstől praescindalva — a jelen ministeriumban legjobban tetszik, az abban van, hogy van benne legalább egy bizonyos szin, bizonyos homo gen s elem, melly legalább gr. Batthyáni intézkedéseink sikerét nem fogja paralizálni. S épp azért, mert a jelen ministériumban egy bizonyos szín van, reméljük, hogy mindazok kik ezen színben maguk véleményeiknek sugárait — a rendelkezések folytán — reflectálva látni nem fogják, egy consolidált, rendszeres és az egész honra kihatólag működő pártban fognak egybeolvadni. Kossuth, Nyári, Madarász L., Perczel, Teleki L. ha kelleni fog — olly pártfok leendnek, milyeneknél jobbak s többen Európa bármellyik parliamentjében is nehezen fognak találtatni. Illy vezetők pártja — ha az ellenőrködőből ellenzékivé válni kényszerittetik — bármikor meg fog buktatni egy ügyetlen vagy rosz akaratú kormányt. Mi ezennel elmondtuk a Battyáni ministeriumnak az adjon istent, további viseletünk a fogadj Istentől fog függeni. Meglátjuk ha e centrumbeli-grófbártó-ministerium ollyan lesz e, milyent reményivé az ellenzék főnökei az önmegtagadásnak olly nagyszerű jelet adták, s gróf Batthyáni hiúságának olly fényes elégtételt nyújtottak. Csernátoni, Pest September 17. Hét hónap óta, a februáriusi franczia forradalom óta szakadatlan hullámzásban, rengésben volt lelkem. Minden nap egy uj remény, uj feszült várakozás, uj lelkesedés, uj aggalom, uj harag és minden a világon. Ki hinné, hogy egyfolytában ennyit képes megbirni az emberi szív, kivált illyen szív, mint az enyém, melly nagyitó üveg módjára jót és roszat óriási alakban tüntet vissza, melly a rengeteg viszhangjaként egy kiáltásra száz kiáltással felel! Megbírta szívem e hét hónapos földindulást, anélkül, hogy darabokra tört volna , de meg kell vallanom , hogy eltompult elérzéketlenedett, elájult. Most iszonyatosan rideg a lelki életem. Az utósó napok eseményei nyomot nem hagyva pattantak vissza rólam, mint a golyó a márvány szoborról, mint a mennyke a gránitszikláról. A nemzetgyűlés levetette ama szép fényes harczi öltözetet, mellyet September 11-kének estéjén vett föl, levetette mingyárt másnap, és helyette egy vén asszony szoknyájába bújt. Hallottam, hogy Jelacsics berontott Magyarországba 20.000 emberrel és én nem estem kétségbe. Hallottam, hogy Teleki Ádám tábornok olly csúfondáros hazaárulást követett el, mellynek párját az összes világtörténetben kell keresni, és én nem tagadtam meg az istent. Jelen voltam tegnap este a nemzetgyűlésben, midőn fölolvasták a nádorhoz irt német levelét a királynak, mellyben megtagadja ama föltételeket, miknek teljesítése mellett ajánlotta Battyáni a miniszerelnökség elvállalását; jelen voltam fölolvasásán e levélnek, mellyben király ölelme vagy akarom mondani ő felsége megdorgálja a nemzetgyűlést, hogy ezt meg azt merészelte tenni, mellyben a magyar nemzet olly hallatlanul pofon veretik egy német izé által, és nem sírtam elkeseredésemben, nem fújtam orromból és szájamból tüzet dühömben,nem szégyellem magamat, nem pirultam, hogy magyar vagyok; még csak azt sem kiáltottam, hogy éljen a köztársaság. És még sok mást láttam és hallottam, s mindeneknek láttára és hallatára olly érzéketlen, olly nyugott maradtam, mind a két ezer esztendős múmia. S mostan én, ki hat hónappal ezelőtt ezt írtam hogy „nincsen több szeretett király,“s kit ezért a Kárpátoktól Adriáig elvetemült házárulónak kiabáltak magyar testvéreim, most én azt kérdezem: „hát van-e még szeretett király ?“ és nem kaczagok. 642