Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-09-18 / 160. szám

­ És mondhatjuk miként I. Ferencz franczia ki­rály a paviai ütközet után Tout est perdu.... a corpus iurison kivül. Pest, September 18. A második felelős magyar kormány alakulva van. A tárczák kiosztva ugyan még nincsenek de irántok alkalmasint lehet magunkat tájékozni. E jelen ministerium a parliamentáris élet ter­mészetével s az alkotmányosság eszméjével el­lentétbe állítva sőt — ném­a részben — annak kellékeit megtagadólag alakult. Más alkotmányos és felelős kormányai biró országokban ugyan­is, a dolgok természet sze­rinti menete, de a józan okosság parancsa s a természet szent törvényei szerint is a lelépett mi­niszerek helyeinek betöltésével olly egyén szo­kott megbizattni, ki a közvélemény és népszerű­ség által ezen megbízatását sikerteljesen véli megoldhatónak, olly egyén ki az ország bizal­mának legnagyobb részét bírja, kit a miniszerel­­nöki székre a nép véleménye ajánl a fejede­lemnek. Ez nálunk nem történt, mert Kossuth Lajos e hon legnépszerűbb political car­acitusa mellőzé­sével gr. Battyáni Lajos bízatott meg a kormány alakításával, ki mint az első felelős ministeri­um elnöke nem csakhogy népszerűséget ki­vinni nem tudott, sőt az utolsó időkben a kama­rán belül s a kamarán kivül a legnagyobb ellen­szenvvel találkozott, mind politicája mind szemé­lyisége irányában. A dolgok illy állásában a mint mi a Kossuth, Nyári és Madarász politicai párt véleményét és elveit osztójinak— teendői tisztán állanának. N­e­­künk a dolgok természeténél fogva nyílt el­lenzéki irányban kellene közremunkálni. De e hon körülményei rendkivü­­li­e­k lévén, a természetes rend és követ­kezetesség utjától némi részben eltér­­ni mi is hazafius kötelességünknek tartjuk s ki­jelentjük, hogy a baloldal vezéreinek tegnapi nyilatkozatát, melly szerint e kormányt mind­ad­dig míg ügyeink rendbehozatalán és becsü­le­t­tel leendő consolidálásán erélyesen és tiszta akarattal működni látjuk és tapasztaljuk — tá­mogatni fogjuk. Szerepünk ellenőrködés leen, s ez csak akkor fog ellenzékivé változni, ha ész­revesszük, hogy a kormány ez vagy amaz intéz­kedéseiben ügyetlenség vagy rész szán­­d­é­k vagy mindkettő rejlik. Gr. Batthyáni állása igen nehéz. Mi hisszük, hogy a gróf a nehézséget maga is átlátja. Ő a kormányt antipathiák közt vette kezéhez — mert hiszen a kamrának azon nevetséges él­­jenzésit, melly tegnap reggel még pisszegés volt, csak nem fogja józan észszel szívből jöttnek ven­ni — és éppen mivel antipathiák közt ült vissza a kormányszékre , eljárása felett szigorúbb leend az ítélet, mintha isméti fellépését gympathiának köszönhető vala. Ebből következik, hogyha gróf Batthyáni kor­mány, vagy belebb viszi alkotmányos bá­y­kánkat a mocsárba, vagy pedig ha azt ki­húzza is belőle, de nem a nemzeti becsület és méltóság vontató kötélen, hanem a lealkuvás és jogáldozás lánczaival — úgy ő mind két esetben veszve van, és menthetlen áldozatául esik me­részségének , mellyel a kormány rudjának veze­tését illy csaknem desperált állásában ügyeinknek annyi bel- és külmegtámadások által szorongatott helyzetében hazánknak megragadni, s igy a rop­pant felelősség ólomsúlyát magára vállalni elég bátorsága és elhatározottsága volt. És éppen e férfias elhatározottság, s főként annak tudata, hogy a gróf ministerelnök állásá­nak nehézségeit s annak eredménytelenségét vagy tán éppen rész­eredményeit magára nézve okvet­len követendő veszélyeket tisztán látva is veze­tőként, kormányzóként fellépni merész volt — ad nekünk némi reményt eljárásának következései iránt, s határoz el az ellenzéki hangot — mellyet a czikkünk elején elmondott oknál fogva, az alkotmányosság kellékeinek mellőzésével ala­kult ministérium iránt rögtön megkezdeni elvi­­tázhatlan és jogos feladatunk volna — mindaddig félretenni, míg ki nem tűnnék az, hogy a Batthy­áni ministérium e hon függetlenségének biztosí­tására vagy alkalmatlan, vagy részakaratú. Én ennek megítélésére nem kellenek hónapok. A népek sorsa most napok, gyakran órák alatt határozódik el, az események váratlanul adnak más arc­ot az ügyeknek, azért az intézkedések­nek és eszközöknek is rögtönieknek, a leggyor­sabbaknak kell lenni. Batthyány ministériumának megpróbálására az idők vihara bizonyosan nem késendik mielőbb próbakövet zúdítani elő. A ministeriumot alkotó egyéniségek ellen is hasonlag lehetnének megjegyzéseink. Azonban ezeket is elhallgatjuk. Majd a napok folyamában lesz szerencsénk velük megismer­­kedni s őket olvasóinknak is bemutatni. A mi nekünk — más észrevételeket a kér­déstől praescindalva — a jelen ministeriumban legjobban tetszik, az abban van, hogy van benne legalább egy bizonyos szin, bizonyos h­o­­m­o g­e­n s elem, melly legalább gr. Batthyáni in­tézkedéseink sikerét nem fogja paralizálni. S épp azért, mert a jelen ministériumban egy bizonyos szín van, reméljük, hogy mind­azok kik ezen színben maguk véleményeiknek su­­gárait — a rendelkezések folytán — reflectálva látni nem fogják, egy consolidált, rendsze­res és az egész honra kihatólag működő párt­ban fognak egybeolvadni. Kossuth, Nyári, Madarász L., Perczel, Teleki L. ha kelleni fog — olly pártfok leendnek, mi­lyeneknél jobbak s többen Európa bár­mellyik parliamentjében is nehezen fognak találtatni. Illy vezetők pártja — ha az ellenőrködőből ellenzékivé válni kényszerittetik — bármi­kor meg fog buktatni egy ügyetlen vagy rosz akaratú kormányt. Mi ezennel elmondtuk a Battyáni ministeri­­umnak az adjon istent, további viseletünk a fogadj Istentől fog függeni. Meglátjuk ha e centrumbeli-gróf­b­ártó-ministerium ollyan lesz e, milyent reményivé az ellenzék főnökei az ön­megtaga­dásnak olly nagyszerű jelet adták, s gróf Batthy­áni hiúságának olly fényes elégtételt nyújtottak. Csernátoni, Pest September 17. Hét hónap óta, a februáriusi franczia forra­dalom óta szakadatlan hullámzásban, rengésben volt lelkem. Minden nap egy uj remény, uj feszült várakozás, uj lelkesedés, uj aggalom, uj harag és minden a világon. Ki hinné, hogy egy­folytában ennyit képes megbirni az emberi szív, kivált illyen szív, mint az enyém, melly nagyitó üveg módjára jót és roszat óriási alakban tüntet vissza, melly a ren­geteg viszhangjaként egy kiáltásra száz kiáltás­sal felel! Megbírta szívem e hét hónapos földindulást, a­nélkül, hogy darabokra tört volna , de meg kell vallanom , hogy eltompult elérzéketlenedett, elájult. Most iszonyatosan rideg a lelki életem. Az utósó napok eseményei nyomot nem hagyva pattantak vissza rólam, mint a golyó a márvány szoborról, mint a mennyke a gránitszikláról. A nemzetgyűlés levetette ama szép fényes harczi öltözetet, mellyet September 11-kének estéjén vett föl, levetette mingyárt más­nap, és helyette egy vén asszony szoknyájába bújt. Hallottam, hogy Jelacsics berontott Magyar­­országba 20.000 emberrel és én nem estem két­ségbe. Hallottam, hogy Teleki Ádám tábornok olly csúfondáros hazaárulást követett el, mellynek párját az összes világtörténetben kell keresni, és én nem tagadtam meg az istent. Jelen voltam tegnap este a nemzetgyűlésben, midőn fölolvasták a nádorhoz irt német levelét a királynak, mellyben megtagadja ama föltételeket, miknek teljesítése mellett ajánlotta Battyáni a mi­­niszerelnökség elvállalását; jelen voltam fölolva­sásán e levélnek, mellyben király ö­lelme vagy akarom mondani ő felsége megdorgálja a nem­zetgyűlést, hogy ezt meg azt merészelte tenni, mellyben a magyar nemzet olly hallatlanul pofon veretik egy német izé által, és nem sírtam elkeseredésemben, nem fújtam orromból és szá­jamból tüzet dühömben,nem szégyellem magamat, nem pirultam, hogy magyar vagyok; még csak azt sem kiáltottam, hogy éljen a köztársaság. És még sok mást láttam és hallottam, s min­deneknek láttára és hallatára olly érzéketlen, olly nyugott maradtam, mind a két ezer esztendős múmia. S mostan én, ki hat hónappal ezelőtt ezt írtam hogy „nincsen több szeretett király,“­s kit ezért a Kárpátoktól Adriáig elvetemült ház­­árulónak kia­báltak magyar testvéreim, most én azt kérdezem: „hát van-e még szeretett király ?“ és nem ka­­czagok. 642

Next