Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-10-19 / 184. szám

Egy pár ágyúval nem ártana ellátni e vidéket. Rima-Szombat már tüzérekkel is fog bírni, de ágyúi nincsenek — úgy hiszem, ha a honvédi bizottmány, a város által fel fog szólítatni, ez iránt nem leend sükertelen. Egyébiránt Gömörnek tót részében még eddig nincs mitől tartani, de az ördög és némelly pánszláv néptanító nem alszik, s kivált most, midőn a camarilla utolsó kulcspuskáját is elsütögeti — erőt és bátorságot kell kifejtenünk. Úgy majd el is feledém: Nógrádban egy grófot fülön csíptek — egy barátot pedig, baltává graduáltak. S aztán nem most vagyunk-e az igazi kerékvágásban ? Holnap Borsodba utazom, A viszontlátásig! Don Carlos. Minél inkább nehezül Európa fölött az idő járása, annál inkább győződik meg a gondolkodó, mikint az idő nagyszerű mozgásában az istenség lépteinek nyomai mutatkoznak. A nemzetek és népek vas álmukból fölriasztva, emberhez illő életre ébrednek. A nemzetek és népek most jönnek öntudatukra. Az újjászületés eme nagy munkájánál minden nemzetnek jutott kisebb nagyobb rész. A föladat nem könnyű; a reactio hydrája mindenütt feltolja százszoros fejét, hol kisebb, hol nagyobb hatalommal. Magyarhonnak e nagy munkánál nem csekély rész jtott. Akadályok gördittetnek eleibe, mellylyek láttára a nemzet geniusa könnyez, a pokol pedig vad örömében fölkaczag. De mind hasztalan : e nemzetnek győznie kell. Úgy látszik, mintha az uj szövetségben a magyar volna istennek kiválasztott népe. Forgassuk csak a históriát. Annyi népek között,mellyek úgy múltak el, mint a vándor nyoma a puszták homokjában, e dicső keleti nép nem csak hogy fönmaradt, de mindig szerepet játszott, védbástyája lévén a civilizált világnak a félhold barbársága és a szláv hatalom zsarnoksága ellen. Azt mondják, hogy kire isten terhet szab, annak erőt is ad az elviselésre. Úgy van. A magyar nemzetre nehezedő súly nem törendi meg annak erejét, sőt növelendi azt. H Nézzétek, milly tevékenységet, milly erőt fejtett ki e számra nézve nem nagy nép napjainkban. Jóslatot irt egy férfiú, a magyar nép Mózese, és a jóslat fölrázta a nemzetet erkölcsi sírjából, és a népből olly erő fakadt ki, mint a természetből a teremtés első reggelén. Illy hangon csak Isaias szólott népéhez. Napok és évek fognak kelni és eltűnni, de e jóslat elhangzani soha nem fog. Az apáról fiúra, s erről az unokára fog átszállani. Az évek súlya alatt meggörbedt aggastyán, szebb napokban, mellynek koránya most hasad, térdein kis unokáját ringatandja, kezében egy nagy évzeli folyóirat 69-dik számát tartva, az ártatlan kisdedet azon férfiú nevére tanitandja, kinél nagyobbat magyar asszony nem szült. Igen, nemzetünk nem halálra, hanem életre, és pedig dicsőre van hivatva. Csak minden tag fölhasználná erejét. De sajnos e nagy nemzet testében van zsibbadt tagi elég. 4 főpapság, melly olly nagy befolyással bir a nemzet organicus életére, ha nem is reactionarius, de nemleges.. .Nem vagyok megtámadó sem rágalmazó. Hisz hallottátok Barsi József szózatát: papajkakról nem hangzottak még szebb szavak. Barsban terem az arany — Barsinak szavai aranyszavak. Ha eljő az idő, midőn a magyar emlékezni fog, róla nem feledkezendik meg. Én a rónák fia hódolok a férfiúnak, kinek lelke szabad, mint a lég a béretek ormain. És mit mond Barsi? Vádat emel Isten és világ előtt a főpapság ellen, hogy mit sem tesz a vésznapjaiban a nemzetért. Iszonyú vád, annál iszonyúbb, minél igazságosabb. Főpapok! miért nem emeltétek föl szavatokat, hogy hangzott volna a keresztény világ végéig, mindenütt hirdetendő, mint akarja — vagy inkább akarta a gyenge királyt környező ármány e nemes nemzet szívét meggyilkolni ? Főpapok! miért nem alakítottatok bandériumot ? őseitek példájáról megfeledkeztetek. Vagy tán a pénznek híjával vagytok ? nem néztem be erszényetekbe, lehetnek köztetek is szegények, de annyit tudok, hogy van köztetek dúsgazdag elég. Miért nem tettétek le pénzetek egy részét a haza oltárára, hogy kamatozott volna nektek itt és a túlvilágban ! De hibázok: volt köztetek, ki nem késett áldozni. De áldozatától — amott a Dráván túl — Isten elfordult. Drávántúli püspök! megfeledkeztél arról, mivel Istennek és hazádnak tartozál! A feszületet lábaid zsámolyává tetted. Püspökök és főpapok miért féltek nyíltan föllépni ? Krisztus, kinek képét melleteken, szavait ajkaitokon hordjátok, példát hagyott nektek,mint szeressétek hazátokat. Ő látta szellemben Jeruzsálem romait, és könnyeket hullatott, a haza szeretet legszebb, legdrágább gyöngyeit, tipárolgani látjátok a magyar vért, eltiportatni virányait — és hallgattok! Egy lap van kezetekben, és mire használjátok azt ? Szerkesztője, zsoldos poroszló, a he-llyett, hogy a hazaszeretet hangjait hangoztatná, atilla és az anticoelibatairek ellen viaskodik. Nyomoré kis szerep. Szavai ezért nem érnek, mert ész nélküliek. „Parlare sensa pensare, e tiraro sensa mirare.“ Durva butasággal állítja, mikint a coelibatus dőlni soha nem fog; az ellenvéleményüeket össze vissza mardossa — ezektől viszont dorongoltatik, a közmondás szerint: come saluterai, salutato sarai. Kár a folyam ellen úszni. D’ autres temps d’ autres moeurs; az idő ön helyett fog dolgozni, — az első papság pedig inkább hazáját, mint önt fogja szeretni. Igaz, az alsó papság szeretni fogja hazáját, még azon halárig is, hol a „salvum fac regem nostrum“ helyett: „salvam fac rempublicam nostram“ kellend énekelnie. A született, és bölcsekben fölavatott királyok nem ideáljai az alsó papságnak. Igen az alsó papság nem csak szeretni fogja hazáját, de küzdeni is fog mellette, és hiszi, hogy nem messze van már a nagy husvét, mellyen a három százados szolgaság keresztjére feszített haza, sírjából a szabadság életére fog föltámadni. Hiszi és reményű, mikép e nemzet akkép végzendi nagy harczát, hogy győzelmét a politikailag megváltott Europa tapsolandja meg. Torontáli. 740 HIRDETÉSEK. Magyar középp. vasút. Naponkinti indulások 1848-dik october 1-jejétől fogva további rendelkezésig. A t. ez. utazók kéretnek, szíveskedjenek legalább egy negyed órával az elindullás előtt a pályaudvarában megjelenni. Pestről Szolnok felé személyvonat reggeli 7 óra „ „ személyvonat délut. 1 óra. Szolnokból Pestre. „ „ Személyvonat reggeli 7 óra 15 pereikor. „ „ Személyvonat délután 1 óra 15 pereikor. Pestről Vácz felé reggel 7 óra 30 perez. „ „ délután 3 óra Váczról Pestfelé reggel 9 óra *» „ délután 5 „ - ^ *fm ju? j i A •. A magyar középponti vasút Igazgatósága által. Megjelenik e lap MINDEN ESTE. Előfizethetni e lapra Pesten a Lukács László nyomdájában (Országúton Kunewalder-házban). — A vidéken a postahivataloknál. EGYES SZÁM ára 3 kr. pp. Felelős szerkezte Pálfi Albert. — Nyomtatja és kiadja Lukács László. Országút, Kunewalder-ház.