Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-10-27 / 193. szám
Kossuth Windlsgräzhez memorandumot küldött, melly azok szerint, kik azt felolvasni hallották, e jelen század leghatalmasb szerkezetű oklevele. A memorandum a tisztek előtt felolvastatott, mire keveseken kívül lemondó levélöket visszavonták. Egy nagy argumentum szövetett be a kérdéses oklevélbe. Kossuth categorice kimondta,hogy azon esetre, ha az ellenség valamelly elfogott sorezredbeli tisztünket felakasztatja, másnapra Roth, Filipovics, Frigelli, s a többi hetvenhárom horvát tiszt mind függni fognak. Reméljük, hogy a falukon a táblabírák, ezeket hallva, elkiendik, hogy nem tréfa világban élünk. Pest oct. 27. Vidéki híreink legnagyobb részben oda pontosulnak, hogy az országban a király neve, s az egész királyság ellen a legingerültebb ellenszenv uralkodik. Ha a pap a királyért imádkozott elejénte, a nép morgott, most békétlenkedik, úgy hogy a királyérti imádság lassanként mindenütt kimaradt az isteni szolgálatból. Vannak helyek, hol a nép küldöttséget intézett a lelkészhez, azon nyilatkozattal, hogy azonnal elbocsáttatik, ha még azon királyért, ki a népet, a hazát elárulta, imádságot mer mondani. — Biharban egy Sárközi nevű volt szolga-, és táblabiró, mint reactionarius bujtogató statárium alatt áll. — Teleki Ádám elvégre kicseppenvén a generálisságból, Pestre szándékozik jönni. — Magos Ernő egy kis röpiratban Robespierre három nevezetes beszédét magyarra fordítva kiadó. Korszerű gondolat. Mintha csak hozzánk szóllana a múlt század e merész szelleme. A könyvecske ára 12 kr. pp. Batthyáni Lajos a táborban van. Ez itt Pesten részvért csinál, mert félnek, hogy azon ember, kinek lelkiismeretét gyötrő politikája hozott minket illy bajba, ott nem fog megelégedni azzal, mire született, a közlegénységgel. Ha nyugottabb idők volnának, megérdemlené, hogy az első független felelős miniszerelnöknek a várak irányában elkövetett politikája visgálat alá vetessék. Csak ideje nem volt a nemzetnek, különben szép históriával lehetett volna a közönséget mulattatni, mint történhetett az, hogy Jellachich közeledtével, s akkor midőn kilátás volt, egy bécsi katonai expeditióra, Batthyáni a legkritikusabb pillanatban Maercz tábornokot a komáromi parancsnokságba visszahelyeztette. Mit csinálnánk most Komárom nélkül. Rettenetes csiklandós dolog ez, nyájas olvasó. — De ha nyerünk is, feledjük el az emberek nyomoró gyarlóságait, úgy sincs haszon a viszszatorlásban. Főhadi szállás Mosony, oct. 23. 1848. Öt napi utazás után tegnap délután Mosonyvárosába érkeztünk, az esztergomiakkal és győriekkel. Ma pedig több ezer ember jött keresztül, s köztök a Turszkiak is Komáromból, kik a sárga smárzat helyett vöröset viselnek, és csákósokon nemzeti rózsát. Két üteg ágyút is visznek magukkal. Tegnap az idő kemény őszivé vált. A mezőn kell vala hálnunk de a kegyetlen szél és fenyegető eső reá birta a mosonyiakat, hogy minket budapestieket beszállásoljanak, miután látták, hogy mivelt emberekből áll jobbadán a csapat. Én Giczey Samu által igen kényelmes úri házba vezettettem régi ismerőihez, hol jól is mulattunk, jól is nyugodtunk. Éjjel hideg szél kavart kemény esőt, mi igen jól aludtunk, végre valahára ágyban. Reggel még sötéttel felvert a riasztó. Ez nagyon kellemetlenül hangzott. Giczeynek torka fájt, felkeltünk, a kapitánnyal és házigazdánkkal szóltunk, emez megígérte, hogy kocsin vizet, amaz megengedte, s íme itt vastagolunk holnap hajnalig. Addig kipihenjük magunkat és lábainkat, és Miklósfalván utolérjük a sereget, onnét holnap Parndorfig menendők. Tehát használom a mai napot ezen tudósításra. Mindenek előtt a legfőbb dolgot írom meg, Kossuth is megjött még tegnap ide. Este futárul jött a táborból Kohlmann, s azt beszélé, Jellachich nincs többé. T. i. az ő serege bele olvasztatott az austriai seregbe, mellynek feje Windischgraetz, s mellyben Jellachich nem vesz részt. Ez a hadi tért megváltoztatja. S azért a mi seregünk, további intézkedésig, visszavonult, mégpedig Parndorfra, előcsapatokat hagyván Bruckon és több helyütt. Mi fog már most történni, nem tudjuk. Én azt gondolom, most mi az ülést nem folytathatjuk,ha csak Windischgraetz irányában is úgy nem fog nyilatkozni a bécsi Landtag, mint nyilatkozott Jellachich irányában. S addig alkalmasint temporizálunk. Mit fognak a bécsiek tenni, szinte nem tudjuk. A tegnap érkezett aulista csak annyit mondott, hogy ők készek 15—20,000-en a városból szükség esetén kirohanni. De ez sem diplomatie volt mondva. Windischgraetz összes seregét 70,000-re becsülik. Ezt egyátalában nem hiszem. De annyit Kohlmann is mond, hogy 80 eskadron lovassága van, de completirozva nem lévén, ez alig rúghat többre 6000 főnél. A német seregekre pedig talán nem egészen támaszkodhatik. Azt is mondják némellyek, hogy Windischgraetz 3 helyen sánczolja magát. Meglehet, azért, hogy védelmi állapotban legyen addig, míg alkalmasnak látandja az időt Bécset ostromba venni. Azonban jósolni, most bajos. Maradjunk csak a jelennél. A mi seregünkről, a különböző beszédek nyomán azt gondolom, hogy számra nemüli meg amazok mértékét. A mi expeditiónkkal azonban 10.000 fővel szaporodik. Minket Győrött, Mosonyban, sőt még Köttevény faluban is illuminatioval fogadtak ; Kossuthot azontúl harangzúgással és álgyüdörgéssel. Ma reggel ment el innét lovas kíséretben Óvárra reggelizni, de mint az ágyuk hangjából kivehetni, onnan csakhamar tovább ment. úgy látszik, a fenébb leírt viszonyok fordulatai siettetik. Holnap mi is okvetlenül Parndorfon leszünk a főtáborban. Az eöltevényi mezőn töltött est, életem legvigabb estei közé tartozik. Ott kezdtük meg a mezei táborozást. Kapitányunkat, Almásyt, majd megettük. Főhadnagyunk azt mondá, nem hiszi, hogy a világon valaha kapitány illy ragaszkodásban és szeretetben részesült volna. És köztünk van Podmaniczky Frigyes. Ez óráról órára népszerűbbé válik. És én igen szeretem az embert. Az érintett estnek ő volt egyik hőse. Három hosszú dictiót tartott; elsőt századunk közepette, hova a kapitányt karunkon vittük, azután az őrnagy Karácsonyi szállásán, kihez kapitányunk lovagias indítványára mentünk, s végre az esztergomiak tanyáján. Non plus ultra volt mindenütt, kifogyhatlan humorral. Erről majd szóval. Nem tudom mikor lesz illy estünk. Kapitányunkat felszólítottuk, hogy a csatában minket okvetlenül tűzbe vigyen, akarunk harczolni vele és érte utolsó csepp vérig. Ó , a mennyire tőle függ , megigéré , s életét és vérét adni értünk, szinte késznek nyilatkozott. Kossuth természetesen jelszavunk volt. Velünk van még gr. Forgács Lajos, b. Eötvös Dénes és Kussevics horvátországi szökevény, kik fidelitel gyalogolnak velünk. Győrött feleskettek bennünket, miután Kossuth köztünk, a piaczon, szónoklatot tartott. Az esküben király iránti hűségről lévén szó, alig volt hang hallható. Az „alkotmány és szabadság“-nál ellenben csak úgy harsogta utána az egész sereg az esküt. Demonstratió 1 Főcommandansunk csakugyan nem annyira Karácsonyi, mint Kiss Miklós a budai őrnagy. Kossuthot gyakran bántja a láz, de rosszabbul nincsen. Most mondják, hogy Óvárott is az utczát végig szónokolta. Ha ő a táborban megérkezik, a sereg sok baját fogja elfeledni. Minket Győrött újra is kijelölt testőrei gyanánt. Parndorftól fogva. Seregünkből egyébbiránt már néhány marodeur vagy kis lelkű, haza, visszament. Már én ugyan nem megyek. Azért jöttem, hogy ha lehet tűzben álljak, ütközetet lássak, és a haza győzelmének tanúja, és talán részese is lehessek. Igaz, hogy hosszabb időre nem számítottam , de a végtelenig nem fog tartani. Kossuth itt lévén, a határozás hamar megy, és lesz vagy ütközet, vagy téli qyartélyozás, s ekkor természetesen haza megyünk. 776 nyilt levél floráinkhoz. Miért nem követed barátom hivatásodat, melyre a természet kijelölt, nevelésed előkészített, életed sorsa kiválasztott? Miért nem lépsz föl oda, hol hazát, mellyért lángolsz, igazság- és ember-szeretetednek, tudományodnak, bátorságodnak, szónoki készültségednek legtöbb hasznát vehetné ? Az idő rohan, vele perdül az események folyama, nemzeted és életed múlékony fonala. Mi-