Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-11-22 / 215. szám
! Erdély, ha csak valamelly véletlen szerencse nem jő közbe, el van veszve. Erdély elvesztése iszonyú szerencsétlenség. Éspedig még nem csak úgy, hogy azzal, mi egy országot,egy nagy territóriumot, az arany és különösen a sóbányákat elvesztjük, hanem az ellenség kezébe egy hatalmas positiot adunk. Tekintsünk az ország földképére s látni fogjuk, hogy Erdély elvesztével Magyarországot a schwarczgelb osztrák tartományok teljesen körül veszik. Körül vagyunk egészen fogva. A nagyszakásu hazafi Batthyáni feleljen most anyira védelmezett biztossáért ! # # # Rögtön új biztost kell kinevezni. — Mi ajánljuk Teleki Sándort. Pest, november 22. Némelly emberek — és köztük többen az első független magyar ministérium bizalomszavazó képviselői közül — azt hiszik, sőt erősen meg vannak győződve, miszerint a Marczius Tizenötödike már rég óta, de különösen alul— írtnak elnöki titkárrá lett kinevezésétől fogva — Kossuth befolyása alatt áll, vagy tán épen orgánuma, s ezen hitekben és meggyőződésekben aztán némelly czikkeket szeretnek úgy venni, mintha azok Kossuth megbízásából írattak volna. Ezen körülmény, s jelesen e lapok tegnapelőtti számában Pulszkiról és Batthyániról irt czikkek azok, mellyek kényszerítenek jelentéktelen személyem állásáról némellyeket elmondani. Én journalistiai pályán működésemre nézve két iránypontot tűztem ki magam eleibe. Soha ollyat nem írni, miért a felelősséget magamra venni bármikor és bárki előtt vonakodnám, és erre úgy hiszem, elég bizonyság az, hogy— némelly elsőbb és többnyire külföldi dolgokra vonatkozó czikkeimet kivéve — soha semmit nem írtam, rmelly alatt nevem ne állott volna, s ezt főkép olly esetekben, midőn elveket képviselő, vagy a közügygyel egybeköttezésben álló egyéniségek politikai magaviselete és jelleme elleni kikeléseket és megrovásokat tettem, soha, de soha szem elül nem tévesztem. Írtam kemény megtámadásokat, irtam tán túl gyöngédtelen megrovásokat, kíméletlenül, néha meglehet épen gorombán keltem ki ez vagy amaz ellen, de nevem mindig czikkeim alatt volt, mert akarom, hogy a megtámadott, megrótt, vagy tán megsértett tudja, ki ellen forduljon, panaszoljon vagy kinél keressen — ha úgy tetszik — elégtételt. Második iránypontom vola az, hogy meggyőződésemtől senki kedvéért el ne álljak, hanem mi szivemen fekszik, azt — tessék bár vagy nem — kimondjam. Erre nézve is úgy hiszem — szerénytelenség nélkül utalhatok vissza mindenki azon időkben írt czikkeimre, midőn e lap pártja úgyszólván csak belőlem és Pálfi barátomból állott, midőn e lap irmodora és politicája felett valódi országos elégületlenség tőre pálczát. E két iránypont volt tollamnak vezetője. És a táblabiró párt e lapok megégetésének ministeriális bizalommal saturált korában, nyíltan hirdeté,hogy mi a reactio bérleltjei vagyunk, vagy tán pláne muszka bérben állunk. Azonban az idők változtak. Az első független magyar ministerium a sok bizalomtöméstől megfáladt, a hon körülményei a vétkes mulasztások következtében aggasztóbbak lőnek, s egyet más— mit a Marczius közméltatlankodás és folytonos gyanúsitgatás közt elmondogatott — szomorún bekövetkezett. Ekkor a táblabiróság egy kissé verblüst képet csinált, a Marcziust káromkodás nélkül, de bizonyos olly nemével olvasá a bosszúságnak, mellyet a gyönge lelkületű s ingatag elvű ember érezni szokott, ha végre, nolle velle, el kell ismerni, hogy szüntelen kárhoztatott ellenfelének csakugyan igaza volt, s bizalom templomának romjaiból egy kápolnát épített a második Batthyáni ministerium tiszteletén, de nem volt ideje benne tömjénezni, mert bálványa a felszentelés előtt összeomlott. Ezek siralmas idők voltak a táblabírákra nézve , de üdvös napok a hazára nézve, melly — hála istennek — még elég korán átlátta, milly hasznavehetetlen emberekre bizá vészövedzse bárkájának révpartra vezetését. A kormány elvégre azok kezébe jutott, kiket arra maga a sors kijelölt, a forradalom árja felvető valahára férfiait és megalakult — a honvédelmi választmány. S e lapok, — mellyek Magyarország szabadságát, csak annak teljes függetlenitése által prédicálták elérhetőnek szakadatlanul — politicájukat látva a kormányon, ennek támogatására jó lélekkel mindent megtettek és megtesznek, mi csekély erejüktől telik. Ekkor történt, hogy én — e lapoknak rendes dolgozótársa— az elnök becses bizalma által, oldala mellé szólitattam s titkárrá neveztettem. És alig télig el néhány nap s a táblabirák, kik pár hónapok előtt, e lapot a reactio bérében állónak lenni hirdeték, most ezt Kossuth orgánumával jelesen némelly czikkeket az ő megbízásából írottakká keresztelik, így gondolkodnak pedig jelesen Pulszkiról és Batthyániról írottakra nézve. És ezért kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy valamint hivatalos alkalmaztatásom előtt senki autoritássa velem, de csak egy betűt sem íratott, sem pedig meggyőződésem ellenére el nem hallgattatott, úgy azóta tollamból megbízás következtében egyetlen ige sem jött ki, valamint nem azon kérdésbeni két czikk, mellyet ha irtam volna, nevemet alátenni bizony nem féltem volna. Én e lapoknak különben is csak egyszerű dolgozótársa vagyok s politicájának irányadásában részt csak annyiban veszek, mennyiben gondolkodásmódom , Pálfi barátoméval, aki e lapok egyedüli és minden befolyásokon felül álló szerkesztősége a legtöbb esetben ugyanazonos. Én úgy hiszem, hogy valamint ő, úgy én is olvasóinktól, ha nem egyebet, legalább annyi méltánylást kiérdemeltünk, miszerint rólunk feltehessék, hogy ezután is csak úgy írunk, mint belsőnk s a körülmények némi ösmeretének combinatioja sugallja s nem fogja egy vagy más czikkünket megbízás következményének tulajdonítani főként miután eddigi irataink hangulatából tudhatja , hogy bizony mi valakinek érdemelt megrovására senkitől nógatást nem várunk. De hiszen értjük mi igen jól e pletykázás okát melly az elnököt akarná in ein schiefe! Licht bringen, neki bizonyos személyeknél illy kézalatti eltávolítását óhajtván felróni! Oh, mi igen is jól ösmerjük ama denevéreket , kik itt is röpködnek, amott is csuszkálnak s mégis sehol sincsenek, s csak szakadás előidézésén jártatják eszöket. De bizony ezért érni nem fognak, mert valamint hisszük, hogy az elnök illy ármányos maneuvres által magát megzavartatni egy pillanatig sem engedendi, úgy azt is minden józan értelmű és hazafias érzelmű polgártársunkról feltesszük , hogy az elnök nyíltságát illy köpenyegek alá buvás, valamint minket illy szerep elválalásának gyanúján felülállónak tart. Én mint hivatalnok, meggyőződésemet el nem adtam, ezt a kormánypoliticától több részben eltérő legutóbbi czikkeim is eléggé bizonyítják, hanem írok úgy, mint eddig elé , mert hivatalomat csak addig fogom megtartani, mig látom, hogy a jelen erélyes kormány alatt csekély tehetségem hazám szent ügyének parányiságom általi elömozditására fordíttatik. Csernátoni. 866 Mákvirágok. — Pár napok előtti hivatalos jelentés királyi biztos Vay Miklóstól a honvédelmi bizottmányhoz : „Miután történetesen értésemre esett az, hogy Marosvásárhelynek a székelyek általi visszafoglalásáról szárnyaló hit tán nem egészen alap nélküli lehet, én magamat ezennel a mozgalom élére állítom s úgy teszek, mint királyi biztosi hatalmam parancsolni fogja. Ki egyébiránt stb.“ — Pár napok utáni hihetőleges jelentése királyi biztos b. Vay Miklósnak a honvédelmi bizottmányhoz: „Miután az erdélyi főhadi kormánnyal eddig ele folytatott hivatalos levelezéseim nyomán a császári seregek közelebbi mozdulatáról előre értesítve vagyok, van szerencsém jelenteni, hogy én magamat legközelebbről — Gedeon által elfogatom. Ki egyébiránt a szél változása esetére, köpenyegemmel a t. honvédelmi bizottmánynak ezutánra is stb....“ — Ferdinand austriai császár Fogarasi püspöknek — az ismert papi adresse átnyujtása alkalmával — igen mély értelmű szavakat mondott; többek közt azt is kérdezni felségeskedett: „ha valljon igaz, hogy Magyarországon már hó esett ? s hogy a budapesti új híd egyik lánczán gróf Széchényi mezítláb sétált át?“ s midőn e megilletődéssel tett kérdésekre Fogarasi püspök igenlöleg felelt volna, ő isten kegyetlenségi kölisége így búcsúzott: „Nemde, sind halt schlechte Zeiten, képzelje csak ön még 1849—ki aranyom sincs, pedig máskor