Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-05-10 / 48. szám
Pest, május 10 én. Tagadhatlan szükségessége annak, hogy Magyarországból az erdélyi országgyűlésre minél többeknek kell megjelenni! Az erdélyi népnek van ugyan alapja, mellyről ítélve bizton kell hinnink, hogy e nemzet magát fogja emancipálni bureaucratia alól. Mert van fényes históriai múltja. S azon nép, a mellynek dicső múltja van, dicső jövőre számithat, mert van alapja, van törzse, a mellyből szabadság fája felvirágozhat! De nem kell felednünk azt is, miszerint Erdély az absolutismus vasvesszője alatt jóformán elvesztő erélyét. Azaz Erdély, melly Bocskai, Rákóczi és Betlen korában mintegy bölcsője volt az osztrák elleni forradalmaknak mellyben a revolutiók ringattak. 1847 ben Jósika kanczellár, s a hasonszerüek kormányrendszerének zsibbasztó súlya alatt dermedt állapotba jött egészlen. Fel kell uraim villanyozni e népet, s elődjeinek szellemével egy óriás fog abban fölébredni. A villanyanyag meg van. Explosiójára csak conductor kell. A vészes fellegek, a nép elégületlensége tornyosulvak: csak orkán kell, melly ijesztő rémeit szétkorbácsolja az egész lát körön. Szóval: az erdélyi nép, ha az unió az országgyűlésen megtagadtatnék az aristocratia által,kész mindenre, ha van merész egyéniség, a ki ki meri mondani a nagy szót: „Unió, vagy halál !" azt hisszük hogy illyenek Erdélyben is találkoznának fognak is reméljük találkozni. De az elhatározott cselekvésre négy támaszpontjuk lesz abban, ha a testvér Magyarországból egy pár elszánt agitátor le fog menni az erdélyi országgyűlésre. Az erdélyi nép olly kevéssé tuda még magát a municipalitás hatalma, befolyása alól emancipálni, miképen nem voltak képesek Kolozsvárott egy népgyűlést megtartani, miután arra az engedelem megtagadtatok S úgy látszik,ettől tart is az erdélyi kormány, mert az országgyűlés határidejét 29dik májusról 22 é re téve át. Mi ebben — meglehet hogy tévedünk,— azon fogást látjuk, hogy azok, kik talán Magyarországból az erdélyi országgyűlésre megjelenni készülnének, meglehetősen elkéssenek. Komárom megye mint tudjuk, közköltségen nevezett ki küldötteket, az erdélyi országgyűlésre menendőket. E példát Pest megyének és városának is kellene minél hamarébb követni. Pest városa, mint főhelye az országnak, küldhetne legalább 24 tagot, Pest megye szinte annyit. És ezt minél hamarébb kell tenni uraim, nehogy elkéssünk. A pesti lelkes ifjúság egy része bizonyosan, ha máskép nem, gyalog is el fog menni Kolozsvárra. Természetes azonban, hogy ez igen hoszszú út, mint az eddigi magyar törvénykezés. Könnyen megtörténhetik, hogy mire ezek oda érkeznek,az erdélyi aristocratia az uniót már leszavazta. Ezeknélfogva mind magunk, mind az erdélyiek érdekében bölcsen fogna pest megye és városa cselekedni, ha a küldöttséget Erdélybe mihamarébb útnak indítaná. A küldöttség tehát menjen. A kérdés csak az: ma-e, vagy holnap ? M-1-1. A radical kör félid 7-kén tartván tisztújítását a választás eredménye következő : Elnök Teleki László, alelnökök Fényes Elek és Vörösmarti Mihál,igazgató Gózon Lajos, pénztárnok Ferenczi Lajos, könyvtárnok Bornik Mih. ügyész Horváth Károl, jegyző Banóczi József. Választmányi tagok: Balla Endre, Bajza József, Bajkai Endre, Beleznai István, Csanádi György, Csanádi Ferencz, Csányi László, Dalogh György , Egressi Sámuel, Erdélyi János, Fábri Pál, Fáncsi Lajos , Farkas János, Fadgyas Pál, Garai János, Graell József, Gerendai Ambrus, Gorové István, Halász Balás, Halászi József, Hrabovszki János Hajnik Pál, Irányi Dániel, Irinyi Jósef, Jókai Mór, Jámbor László, Jankovics György, Kauser Lipót, Királyi Pál, Laczkovics János, Mácsai Lukács, Mérei Miklós, Miske György, Molnár József, Nádor Ferencz, ifj. Nádassi István, Némethi János, Nyári Pál, Bajor Titus, Perczel Móricz, Petőfi Sándor, Piperkovics Péter, Podmaniczki Frigyes, Rádai Gedeon, Hadó János, Rákóczi János, Heck István, Rosenfeld József, Sántha Péter, Stuller Ferencz, Szálát Alajos, Szekrényesei József, Tatai Pál, Thanholfer Pál, Török Pál, Tóth Gáspár , Túry István , Varga Ignácz, Vörös Antal, Ziska Károly. Kiadta: Bánóczi József, jegyző. Egy őszinte szó a római vérű oláh népfaj érdekében. Alig van két hete, hogy Pesten időzök, s ennyi kevés idő alatt, itt bizalmatlanságot, amott rokonszenvet, egy harmadik helyen méltatlanságot tapasztalok e népfaj irányában létezni,ismerve azon népet,mellynek körében magam is tartozom, erősen hiszem, hogy szerkeztem becses lapjaiba egy rovatot engedend, e népfaj gondolkozásáról, egéni véleményemet a közönséggel tudatnom. A kik bizalmatlanok irányunkban, abbeli hiedelembe tévednek, mikép mi annak idejében, ám ha vérünkkel kellene adóznia magyar haza,s igy a mi tápláló földünk érdekében , hajlandók lennénk egy éjszakkeleti kürtölésre csupán vallássosságból térdet fejet hajtani a vallás köpenyegébe burkolt népek despotájának. A rokonszenvüek, jobban felfogják állásunkat s látják, hogy mikint a magyarnak e hazán kívül számára máshol nincs hely,úgy minekünk e földön illy körümények mellett ennél nyugtatóbb helyzet nem juthat — látják, hogy sláv elvek mellen harczolni, annyit lenne, mint anyagi és szellemi jövendőnket szándékosan eltiporni engedni, — de mindazáltal a módról, mellynek következtében a mi őszinte rokonszenvünket jobban kipuhatolhatnák, nem tartják szükségesnek elmélkedni, s egyoldalú nézeteiknek hódolnak. Akik pedig az eddigi elnyomatás szülte együgyű tudatlan népről azt hiszik, hogy az Európa politikai mérlegében mit sem, vagy igen keveset nyom, ezek méltatlanul gondolkoznak e majd két millióra menő népfaj irányában. Polgártársaim ! Igaz a vallás, bárha titkos kapocs, de mégis nagy és erős e népfajt összetartani, de ezen állításomból nem az következik, hogy az oláh népfaj a magyartól elszakadva , hajlandó lenne a sláv elemnek hódolni , hanem „az oláh népfajt érdeklöleg azt", hogyha elegendőkép méltányoltabb ál-lása e honban,akkor igen is lesz olly erélyes,hogy kibontakozván a sláv nemzedék túlsúlyú hyerar- Misai igája alól, vallássosságát anyai nyelvünk körébe gyakorolva , övéitől vezettetve a magyar nemzetet, mellynek ő is egy osztalékja , mikor a közös érdekek kívánják, életével és vagyonával segíteni is erős leend. — A magyar népet illetőleg pedig az, hogy velem együtt ösmerje el, miként e népfajt, az említett oknál fogva, hogy az uj ministeriumnál egy Athanacskovich soha sem képviselheti, — tisztelem ismeretlen személyét — de magas állásáról könnyen keresztül nézve az oláh népfaj felett — együtt éjszakkelet határain akadnak meg szemei, s midőn a sláv nemzedék érdekében mindent akkor a magyarokhoz legközelebb álló oláhoknak épen semmit sem lehet. Vannak nekünk Ungvár és Várad egyházi megyéinkbe, úgy a Bánátba is egyéneink , kik ha a vallási érdekeket képviselik, bizodalmunk bennök központosuland. J. Gy. Párbaj. (parliament értelemben): Légy merész. A megbántás súlyát soha előre, ne mérlegeld, mentől súlyosabb az annál jobb.Bátran dobd azt ellenedre, s ha nem fog gyorsan, röpíts rá még egyet. A párbaj ideje bizonytalan. Sok függ e részben a hajtástél s elleneid aránylagos ügyességétől. Néha már az első lövésre félbeszakad. Ha nagyon találva vagy, többször is lökhetsz és lőhetsz. Legjobb azonban — egy pár golyóváltása után — egy jó barátot keresni, ki rendre-t kiáltson. A ház e kiáltást rögtön sajátjává teszi. A Speaker (elnök) közbevetőieg lép fel, s hozzátok „mint gentlemán-ekhez szól. Ezen nektek megülődni a világért sem kell, hanem csak becsületetekről beszéljetek. Az ülést oda kell hagyni, de előbb az ellenhez — egy pár kihívó szempillantás kíséretében — így szólni : hallani fog rólam. Akkor természetesen fegyveres őr küldetik utánatok, kit — minden gyermekes ellentállás nélkül — nyugodtan követlek, sőt iránta magatokat hálásnak mutatjátok. Most a Speaker elébe vezetettek, ki a bántalomról a legpathetikusabb modorban fog emlékezni. Megmonddidja, hogy az nem volt helyén, s kívánni fogja, hogy tovább ne menjen. Ekkor leszabadkozol, hogy illy messze menni sznádoka soha nem volt, s ha ellenedet megsértődsz nem személyességi bántalom volt. Oh nem, mert néked azon ur személye felöl olly jó véleményed van, mint senkiről másról, hogy őt csak parliamenti értelemben támadtad meg. Ezér férfias nyilatkozatra tapsokat nyersz. Ekkor ellened áll fel, s ugyan azt nyilvánítja, s hasonlag tapsot kap. Egymáshoz közeledtek, és kezet ráztak. Rettenetes tetszés. Ha épen nagyon megbocsátó kedélyben vagytok, karöltve távoztok el a teremből, a párbajt Bellamynál végezni, vagy a másnapi clubi vacsorára egymást meghívni. Illy módon minden saisonban 6 párbajt vívhattak, s a következő évre vidám kedvvel előkészülhettek. (E satyra az alsó ház húsvét előtti egyik ülését ostorozza, mellyben O'Connor s egy más tag közt hasonló érzékeny eset történt.) 188