Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-05-10 / 48. szám

Pest, május 10 én. Tagadhatlan szükségessége annak, hogy Ma­gyarországból az erdélyi országgyűlésre minél többeknek kell megjelenni! Az erdélyi népnek van ugyan alapja, mellyről ítélve bizton kell hin­nink, hogy e nemzet magát fogja emancipálni bureaucratia alól. Mert van fényes históriai múltja. S azon nép, a mellynek dicső múltja van, dicső jövőre számit­hat, mert van alapja, van törzse, a mellyből szabadság fája felvirágozhat! De nem kell felednünk azt is, miszerint Er­dély az absolutismus vasvesszője alatt jóformán elvesztő erélyét. Azaz Erdély, melly Bocskai, Rákóczi és Bet­len korában mintegy bölcsője volt az osztrák el­leni forradalmaknak mellyben a revolutiók ringat­tak. 1847 ben Jósika kanczellár, s a hasonszerüek kormányrendszerének zsibbasztó súlya alatt der­medt állapotba jött egészlen. Fel kell uraim villanyozni e népet, s elődjei­nek szellemével egy óriás fog abban fölébredni. A villanyanyag meg van. Explosiójára csak conductor kell. A vészes fellegek, a nép elégületlensége tor­­nyosulvak: csak orkán kell, melly ijesztő rémeit szétkorbácsolja az egész lát körön. Szóval: az erdélyi nép, ha az unió az ország­gyűlésen megtagadtatnék az aristocratia által,kész mindenre, ha van merész egyéniség, a ki ki meri mondani a nagy szót: „Unió, vagy halál !"­ azt hisszük hogy illyenek Erdélyben is talál­koznának fognak is reméljük találkozni. De az elhatározott cselekvésre négy támaszpontjuk lesz abban, ha a testvér Magyarországból egy pár el­szánt agitátor le fog menni az erdélyi ország­gyűlésre. Az erdélyi nép olly kevéssé tuda még magát a m­unicipalitás hatalma, befolyása alól emancipál­ni, miképen nem voltak képesek Kolozsvárott egy népgyűlést megtartani, miután arra az engede­lem megtagadtatok S úgy látszik,ettől tart is az erdélyi kormány, mert az országgyűlés határidejét 29dik májusról 22 é re téve át. Mi ebben — meglehet hogy tévedünk,— azon fogást látjuk, hogy azok, kik talán Magyarország­ból az erdélyi országgyűlésre megjelenni készül­nének, meglehetősen elkéssenek. Komárom megye mint tudjuk, közköltségen nevezett ki küldötteket, az erdélyi országgyűlésre menendőket. E példát Pest megyének és városának is kel­lene minél hamarébb követni. Pest városa, mint főhelye az országnak, küldhetne legalább 24 ta­got, Pest megye szinte annyit. És ezt minél ham­a­­rébb kell tenni uraim, nehogy elkéssünk. A pesti lelkes ifjúság egy része bizonyosan, ha máskép nem, gyalog is el fog menni Kolozs­várra. Természetes azonban, hogy ez igen h­osz­­szú út, mint az eddigi magyar törvénykezés. Könnyen megtörténhetik, hogy mire ezek oda érkeznek,az erdélyi aristocratia az uniót már le­szavazta. Ezeknélfogva mind magunk, mind az erdé­lyiek érdekében bölcsen fogna pest megye és vá­rosa cselekedni, ha a küldöttséget Erdélybe mi­­hamarébb útnak indítaná. A küldöttség tehát menjen. A kérdés csak az: ma-e, vagy holnap ? M-1-1. A radical kör fé­lid 7-kén tartván tisztújítását a választás eredménye következő : Elnök Teleki László, alelnökök Fényes Elek és Vörösmarti Mihál,igazgató Gózon Lajos, pénz­tárnok Ferenczi Lajos, könyvtárnok Bornik Mih. ügyész Horváth Károl, jegyző Banóczi József. Választmányi tagok: Balla Endre, Bajza József, Bajkai Endre, Be­­leznai István, Csanádi György, Csanádi Ferencz, Csányi László, Dalogh György , Egressi Sámuel, Erdélyi János, Fábri Pál, Fáncsi Lajos , Farkas János, Fadgyas Pál, Garai János, Graell József, Gerendai Ambrus, Gorové István, Halász Balás, Halászi József, Hrabovszki János Hajnik Pál, Irá­nyi Dániel, Irinyi Jósef, Jókai Mór, Jámbor Lász­ló, Jankovics György, Kauser Lipót, Királyi Pál, Laczkovics János, Mácsai Lukács, Mérei Miklós, Miske György, Molnár József, Nádor Ferencz, ifj. Nádassi István, Némethi János, Nyári Pál, Bajor Titus, Perczel Móricz, Petőfi Sándor, Piperkovics Péter, Podmaniczki Frigyes, Rádai Gedeon, Hadó János, Rákóczi János, Heck István, Rosenfeld Jó­zsef, Sántha Péter, Stuller Ferencz, Szálát Alajos, Szekrényesei József, Tatai Pál, Thanholfer Pál, Török Pál, Tóth Gáspár , Túry István , Varga Ignácz, Vörös Antal, Ziska Károly. Kiadta: Bánóczi József, jegyző. Egy őszinte szó a római vérű oláh­ népfaj ér­dekében. Alig van két hete, hogy Pesten időzök, s en­nyi kevés idő alatt, itt bizalmatlanságot, amott ro­­konszenvet, egy harmadik helyen méltatlanságot tapasztalok e népfaj irányában létezni,­­ismerve azon népet,mellynek körében magam is tartozom, erősen hiszem, hogy szerkezte­m­ becses lapjaiba egy rovatot engedend, e népfaj gondolkozásáról, egéni véleményemet a közönséggel tudatnom. A kik bizalmatlanok irányunkban, abbeli hie­delembe tévednek, mikép mi annak idejében, ám ha vérünkkel kellene adóznia magyar haza,s igy a mi tápláló földünk érdekében , hajlandók len­nénk egy éjszakkeleti kürtölésre csupán vallás­­sosságból térdet fejet hajtani a vallás köpenyegé­be burkolt­ népek despotájának. A rokonszenvüek, jobban felfogják állásunkat s látják, hogy mikint a magyarnak e hazán kívül számára máshol nincs hely,úgy minekünk e földön illy körü­mények mellett ennél nyugtatóbb hely­zet nem juthat — látják, hogy sláv elvek mellen harczolni, annyit lenne, mint anyagi és szellemi jövendőnket szándékosan eltiporni engedni, — de mindazáltal a módról, mellynek következtében a mi őszinte rokonszenvü­nket jobban kipuhatolhat­nák, nem tartják szükségesnek elmélkedni, s egy­oldalú nézeteiknek hódolnak. A­kik pedig az eddigi elnyomatás szülte egy­ügyű tudatlan népről azt hiszik, hogy az Európa politikai mérlegében mit sem, vagy igen keveset nyom, ezek méltatlanul gondolkoznak e majd két millióra menő népfaj irányában. Polgártársaim ! Igaz a vallás, bárha titkos kapocs, de mégis nagy és erős e népfajt összetartani, de ezen állí­tásomból nem az következik, hogy az oláh népfaj a magyartól elszakadva , hajlandó lenne a sláv elemnek hódolni , hanem „az oláh népfajt érdek­­löleg azt", hogyha elegendőkép méltányoltab­b ál-lása e honban,akkor igen is lesz olly erélyes,hogy kibontakozván a sláv nemzedék túlsúlyú hyerar- Misai igája alól, vallássosságát anyai nyelvünk kö­rébe gyakorolva , övéitől vezettetve a magyar nemzetet, mellynek ő is egy osztalékja , mikor a közös érdekek kívánják, életével és vagyonával segíteni is erős leend. — A magyar népet illetőleg pedig az, hogy ve­lem együtt ösmerje el, miként e népfajt, az em­lített oknál fogva, hogy az uj ministeriumnál egy Athanacskovich soha sem képviselheti, — tiszte­lem ismeretlen személyét — de magas állásáról könnyen keresztül nézve az oláh népfaj felett — együtt éjszakkelet határain akadnak meg sze­mei, s midőn a sláv nemzedék érdekében mindent akkor a magyarokhoz legközelebb­ álló oláhoknak épen semmit sem­ lehet. Vannak nekünk Ungvár és Várad egyházi me­gyéinkbe, úgy a Bánátba is egyéneink , kik ha a vallási érdekeket képviselik, bizodalmunk bennök központosuland. J. Gy. Párbaj. (parliament értelemben): Légy merész. A megbántás súlyát soha előre, ne mérlegeld, mentől súlyosabb az annál jobb.Bá­tran dobd azt ellenedre, s ha nem fog gyorsan, röpíts rá még egyet. A párbaj ideje bizonytalan. Sok függ e rész­ben a hajtástél s elleneid aránylagos ügyességé­től. Néha már az első lövésre félbeszakad. Ha nagyon találva vagy, többször is lökhetsz és lőhetsz. Legjobb azonban — egy pár golyó­váltása után — egy jó barátot keresni, ki rend­­re-t kiáltson. A ház e kiáltást rögtön sajátjává teszi. A Speaker (elnök) közbevetőieg lép fel, s hozzátok „mint gentlemán-ekhez szól. Ezen nek­tek megülődni a világért sem kell, hanem csak be­csületetekről beszéljetek. Az ülést oda kell hagy­ni, de előbb az ellenhez — egy pár kihívó szem­pillantás kíséretében — így szólni : hallani fog rólam. Akkor természetesen fegyveres őr küldetik utánatok, kit — minden gyermekes ellentállás nél­kül — nyugodtan követlek, sőt iránta magatokat hálásnak mutatjátok. Most a Speaker elébe vezetettek, ki a bánta­lomról a legpathetikusabb modorban fog emlé­kezni. Megmonddi­dja, hogy az nem volt helyén, s kívánni fogja, hogy tovább ne menjen. Ekkor le­szabadkozol, hogy illy messze men­ni sznádoka soha nem volt, s ha ellenedet meg­sértődsz nem szem­élyességi bántalom volt. Oh nem, mert néked azon ur személye felöl olly jó véleményed van, mint senkiről másról, hogy őt csak parliamenti értelemben támadtad meg. Ezér férfias nyilatkozatra tapsokat nyersz. Ekkor ellened áll fel, s ugyan azt nyilvánítja, s hasonlag tapsot kap. Egymáshoz közeledtek, és kezet ráztak. Rettenetes tetszés. Ha épen nagyon megbocsátó kedélyben vagytok, karöltve távoztok el a teremből, a párbajt Bellamynál végezni, vagy a másnapi clubi vacsorára egymást meg­hívni. Illy módon minden saisonban 6 párbajt vív­hattak, s a következő évre vidám kedvvel előké­­szülhettek. (E satyra az alsó ház húsvét előtti egyik ülé­sét ostorozza, m­ellyben O'Connor s egy más tag közt hasonló érzékeny eset történt.) 188

Next