Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-10-13 / 182. szám

Szombat 182. szám Pest, October 14. 1848. Nem kell táblabiró politika. Pest October 14. Ma dél tájban a képviselők házában ülés volt. Kossuth Lajos beszédet tartott, mellyből egész állásunk miben léte kiderült. Bécs a körülményekhez képest csendes, s mint sejteni előre lehetett, a nép nem tudta egy füst alatt elvégezni mind azt mit kellett volna. Kezdik már a népet körül hálózni, úgy hogy a bécsi nép a folytonos triumphatio közt egyszer­re azon veheti magát észre, hogy minden visz­­sza jött az előbbi állapotra. A reactio serget gyűjt, s békét és nyájassá­got hazudik a népnek, csak hogy mozdulatai ne gátoltassanak, s erejét kényelmesen kifejthesse. Ha pedig egyszer erősnek érzendi magát, nem tekintve becsület szót,levetkezve minden szemér­met, rögtön megváltoztandja hangját. Fűz nyájas olvasó , nem pusztán hírlapírói phrasis. Ott van a Jellachich féle példa. Ott vannak a hazában elszórt összeesküvés­ phoenomenonok. Melly kevélyen viselték magokat azon embe­rek , midőn győzelmükben bizonyosoknak hitték magokat. Ha azon perczeket a bécsi nép s a magyar tá­bor vezére használni tudta volna! A reactio meg volt rémülve, futót merre szeme világa látott, egy erélyes előnyomulásra tömegben állott volna hoz­zánk az austriai németség, s a katonaság egy ré­sze, melly a többinek is utána hozhatta volna hozzánk csatlakozását. A pillanat el van szalasztva, uj bajok merül­nek fel, s a legjobb esetben is hoszabb harcznak nézhetünk elébe. A reactio, mint műveiből látszik, a szabadság ellenében folytatni akarja a harczot. Megmaradt még előbb követett terve mellett is, hogy tudni­illik először Magyarországot hó­dítsák meg, s csak azután Bécset. Azért kéméle­­tesek ők még most Bécscsel. Jellachich Auersperg vagy­is inkább kinek a parancsnokságot átadta Schwarzenberg sergé­­vel Bécs alatt egyesült. Az egyesült hadsereg alig ha nem sokkal előbb mint hinni lehet, ellenünk fog indítatni. Minden arra mutat, hogy nemzetünk sorsa az ország keleti részeiben fog eldöntetni. Bécsben diplomatizálnak, választmányoznak és deputatioskodnak. A hadsergek vezetői az ily i­lyen állapotot szeretik legjobban, mert az alatt ők gyűjtik az erőt, s ha győznek a protocollumokat , a tűzbe vethetik. Sergeink parancsot kaptak a határszéleken in­nen vonulni. Védő állapotba helyezzük magunkat, s akkor biztosan mondhatjuk bár­kinek is ellent állhatunk. Így kell tennünk, mert a bécsiektől még annyit sem nyerhettünk ki, hogy legalább Jolla­­chich táborát a szabadság ellenségének mond­ják ki. A bécsi oktoberi nap, ránk nézve jó relaxa­­tio volt. Az ügyeket ránk nézve tisztább s ké­nyelmesebb kerékvágásban zökkentette. Erőnk sebesen szaporodik, s Kossuth mondása szerént száz bataillon kiállításáig meg nem állunk. De az egekért sietnünk kell, ne­hogy baj ér­jen, s akkor sopánkodjunk midőn már késő lesz, nehogy veszteségünk után azzal vigasztaljuk ma­gunkat, hogy az ellenséget, ha el nem késünk, bi­zonyosan megverhettük volna! Ne számítsunk senkire a világon, azonban ha jó közben valamely kedvező véletlen, azt for­dítsuk hasznunkra. Kormányunk erélyes s jobbat annál összeszer­­kezteni teljes lehetlen. Legnagyobb nyereményünk az, hogy a kér­dés e perczben diplomatikai világosságban van, senki azt jobbra balra nem csűrheti, nem csa­varhatja. Ebben pedig végtelenül több fekszik, mint sokan ne­tán gondolják. Meg akarnak hódítani mi pedig nem engedjük magunkat meghódítatni. Ez világos, s ha a kérdés illy tisztán van fel­téve, igen könnyen felelhetjük, mellyek azon esz­közük , mellyel megvédelmezhetjük magunkat, s ellenkezőleg könnyen beláthatják azt is, minő eszközökkel bírhatnak ellenünkben a tulsópártiak. Saját eszközeinket mozgóvá kell tennünk. Az ellenfeleket pedig, mennyire tőlünk telik, ellen­súlyozhatjuk. A kérdés világos felelete megadja nekünk azt, hogy minden előforduló körülményt meg tudjunk magyarázni. Pest October 14. Az egész világ csak újságot kér, újságot akar hallani, a ki a vidékről vagy Bécsből jő rögtön körül fogatik, s meg nem menekszik még azt mint el nem mondja a mit tud, s a mit nem tud. — A legfőbb újság az mit előbb is mondtunk. Az osztrák reactionarius sereg egyesült a fegy­verszünetet megtörő harambasával. ... Ez elég, s magában olly fontos, hogy minden részletes újság fecsegés csak haszontalanság mel­lette. Ehhez kell magunkat tartanunk.­­ Számra nézve ezen ellenség e per bő­ven számlálva nem több huszonöt ezernél. E seregben magyar egy sincs. A németek az olaszokkal csehekkel és len­gyelekkel századonként vannak össze­állítva. Nem merik őket külön bataillonokként tartani, mert félnek az elpártolástól. A német és olasz katona több becsületesség­gel bír mint sem nagy kedve volna a nép ügye ellen harczolni. A katonaság tegnap előtt kihúzódott B­écsnek külvárosaiból, s pedig olly sebesen, hogy előbbi helyet temérdek hadi szereket hagyott. Hiteles tudósításaink vannak, hogy Jella­sics hadsergének azon része, mellyet magától, a határon innen hátra hagyott a mieinktől,tetemesen megverettetett. Számos foglyunk lett. Batthyáni lóról leesvén karját eltörte. — Temesvár az ottani várparancsnoktól os­tromállapotba tétetett. Az utczán hat embernél többnek egy csoportban lenni nem szabad. Gyönyörű szabadsággal biztatunk minket el­leneink. Az igazi szabadság népgyüléseket szokott tartani. — Arad városa lelkesen viseli magát. A város elhatározta magát, halomra engedni lövet­­tetni inkább a virágzó várost, mint sem a várpa­rancsnok schwarzgelb kivonatainak engedni. A vidékbeli oráságban a legjobb szellem uralkodik. Az ujonczok kiállítása semmi akadál­lyal nem találkozik. — Petőfi Sándor honvéd kapitánynak van kinevezve. — Tisztán ostrák-magyar háborúnak nézünk elébe. A fővezér aligha­nem Görgei Arthur leend. Parndorf alatti tábor. October 10. Bruck mellett állunk, a határtól egy órányira az ellenség Austriában, s mi mint a fénybogarat fogni akaró gyermek búsulunk annak elveszté­sén, mit biztosan markunkban tartani hittünk­­ a győzelemnek. Kell, hogy jól számított contreminirozását a reactionak, önkeblünk szülötti is mozdítják elő különben nem lett volna illy csúfos vége ezen ex-

Next