Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-05-23 / 59. szám

April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú ivén fog megjelenni, és posta útján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10.kötől június végéig, Buda­pesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vi­dékre postán borítékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre , Budapesten 5 ft. Vidékre postán boríték­ban 6 ft. Ápril 10-étől december végéig há­rom évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábo­­zott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Pest május 23. Tulajdonképen csak most, midőn ellenünk tá­madó per van készülőben, most tapasztaljuk leg­inkább, mennyire dicsekedhetünk számos barátok­kal és rokon érzetűekkel. Még ez ideig, midőn e sorokat írjuk, idéző le­vél nem érkezett hozzánk. Ellenben bátorító levelek özönével jönnek. Is­merőseink s barátaink meglátogatnak. Vannak mulatságos jeleneteink is. Olvasóink között vannak többen, kik eszméink iránt valósá­gos enthusiasták;ezek tegnap úgy jöttek hozzánk, mintegy meggyőződni akarók, nem vagyunk­­ még befogva. Egy német polgár pedig a Pesti Hírlap hite­lessége ellen kelt ki. Hogy mer, mondá­m, e lap ollyan szörnyet hazudni , midőn ő a Marczius szerkeztejét épen most látta a váczi utczán. Nem is tudtuk hogy van szerencsénk személyes ismeretségben lennünk a tisztelt úrral. Nem hiányzanak o­lyanok sem, kik a sajtóper alatt egyátalában nem képzelhetnek kevésbé eri­­minális eljárást, mint a hajdani szent inquisitio, vagy a mai statárium. Hanem az olvasó engedelmével egyet taná­csolnánk a ministeriumnak. Ha a ministeriumnak egy némelly sajtó alkal­matlanságokat szerez, miért nem használja fel azon eszközt, mellyel szükség esetére magát a mini­­­sterium a 1848. XVIII. törv. 23. szakaszával jó előre felszerelte ? A világon nincs könnyebb, mint ezen idézett szakasznál fogva, bármelly magyar lapot meg­buktatni. A szakasz vége igy szól : Midőn a kereset a panaszló fél folyamodására indittatik meg, a melly hatóságban a panaszló fél lakik, az ügy abban is elitéltethetik. E szerint a ministerium kéz alatt úgy mű­köd­­tetik, hogy a lapszerkezte, hol Marmarosban, hol Posonyban, vagy Árvában és Fiuméban fog meg­idéztethetni. Ok sajtóperre lesz akármennyi. Különösen most midőn a ministérium olly nagyszerű és libe­rális példával ment elő. Nem fogják ugyan az embert elítélni, de elég az, hogy a szerkezte folytonosan kóborolni fog le és fel az országban. Már akkor midőn még az országgyűlés együtt volt, több ízben elmondtuk: a magyar sajtótör­vény nem más, mint utolsó bástyája a táblabíró­­politi­ának. A ministérium, miután az ország külön pont­jain mutatkozó jelenetek után végre kapacitálva van, hogy a haza veszélyben van , felszólítást in­téz a hazafiakhoz, s őket áldozatra hívja fel. Mint értesülve vagyunk, a felszólítás nem ma­radt viszhang nélkül, a­mennyiben m­ár az adako­­zá­s el ej tettlegesen kezdenek befolyni. Brazélis, hogy a pénzügy­minister a befolyó ezüst és aranyból most egyelőre nem akar pénzt veretni. Ez nagyon természetes, mert úgy is, mint érezhetni, a készpénz nagyon folyik kifelé az or­szágból. Mondják, hogy vannak, kik itt a főváros­ban és a vidéken is mindenfelé szedegetik össze az ezüstöt, s érte egy kis nyereség mellett kü­lönféle papírokat hagynak. Ha a pénzü­gyminiszer a beküldött éreznemű­­ekből pénzt nem veret, természetesen követke­zik, hogy nem sokára a szándékolt, s már hivata­losan is közé tett egy, 2 forintos utalványokon ki­vül nem sokára ezen letelt drágaságokra szóló pa­pirosokat fogunk látni. E terv készülőben van. Szabad legyen jó előre egy eszmét figyelembe ajánlanunk. Magyarország arra , hogy magát védel­mezze elég lelkes, erős és gazdag. Áldozatra felhívni a hazafiakat, o­lyas­valami, mi criik­us időben többnyire meg szokott történni, ez ellen csak egy észrevétel van, hogy azok van­nak a többiek irányában legjobban terhelve, kik különben is a hazának legderekabb fiai. Az áldozatra felhívás nem más, mint morális kötelezettséggel kivetett adó, a lelkes és buzgóbb hazafiak vagyonára. Magyarországban e pillanatban mindenek előtt pénzt szükséges teremteni. Rögtön, mert nincs olly perez, mellyben biz­tosak lehetünk, hogy ránk nézve valamelly nagy befolyású esemény hirét ne vehetnők. A pénzü­gyminiszer terve, a beküldendő ezüst és arany értékekre megfelelő papírokat kibocsá­tani, szerencsés gondolat. Szükség azonban arról gondolkozni, hogy a kormánynak mentül több éreznemit küldes­sék be. Erre nézve pedig fő elv volna az, hogy ne mondatnék ki az, hogy minden beküldött érezből szükség esetében azonnal pénz fog veretni. Kik áldozni akarnak, fogadtassák ajánlatuk szívesen és köszönettel. A kik ezüstjeiket csak kölcsönképen mintegy bankalapul adják oda,s azoknak a benső érték adassák ki magyar papírokban,az ezüst pedig, kü­lönösen azon rész , mellyben mint készítmény a munkaár csekély, ez esetben olvasztassék fel. Fogadtassanak végre legszívesebben azoknak ajánlata, kik ezüstjeiket azon bizodalomnál,és hi­telnél fogva , mellyel Magyarország független kormánya bir, bankalapul oda adják. Ezen hy­­pothecára bocsásson ki a pénzügyminister papírt, s e papírral intézze fizetéseit. Csakhogy aztán ha a veszélynek vége lesz, gondoskodjék a status, hogy papírjait beváltsa, s a tulajdonosoknak ezüstjeit vissza­adhassa. Ezen utóbbi o­perationak több jó oldalai­ van­nak . A status kamat nélkül tesz kölcsönt. A birto­kosok hazafizettük e mellett ezüstjeiket, mit úgy is sokan féltenek c zavargós időkben, a status őri­zete alá adják. És végre, mert azzal, hogy kama­tot nem kapnak, nem igen vesztenek. Az ezüst és aranyszerek otthon házaikban úgy is csak fény és csillogásra szolgáltak. Párbeszédke. Nemzetőr. Hová megy ön ? Barátja. Hová? Oda a­hová önnek is kell jön­ni. Ma érkezik Mészáros Lázár , a hadügymini­­szer. — Nemzetőr. Dehogy érkezik, dehogy érkezik. Barátja. Ugyan már hogyne érkeznék? Nemzetőr. Tegnap is hasztalanul vártuk. Barátja. Már mindegy, ma csak mégis eljö végre valahára. Azért menjen ön haza, vegye fegyverét s tartson velünk. Nemzetőr. No, még egyszer nem bánom,szed­jenek rá, de ha ma sem jön , akkor tudom mit gondoljak. Barátja. Ugyan mit ? 59. szám. Pest, május 23. 1848 Nem kell táblabiró politika. TIZENÖTÖDIKE.

Next