Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-05-23 / 59. szám
April 10. kezdve e lap hetenként hatszor egy középnagyságú ivén fog megjelenni, és posta útján is megrendelhető. Előfizetési ár: April 10.kötől június végéig, Budapesten, házhozhordással 2 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 3 ft. 30 kr. April 10. September végéig félévre , Budapesten 5 ft. Vidékre postán borítékban 6 ft. Ápril 10-étől december végéig három évnegyedre: Budapesten házhozhordással 6 ft. 30 kr., vidékre postán borítékban 8 ft. Budapesten egy pengő forintjával, egy hónapra szóló előfizetést is elfogadunk. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. pp. fizettetik. Pest május 23. Tulajdonképen csak most, midőn ellenünk támadó per van készülőben, most tapasztaljuk leginkább, mennyire dicsekedhetünk számos barátokkal és rokon érzetűekkel. Még ez ideig, midőn e sorokat írjuk, idéző levél nem érkezett hozzánk. Ellenben bátorító levelek özönével jönnek. Ismerőseink s barátaink meglátogatnak. Vannak mulatságos jeleneteink is. Olvasóink között vannak többen, kik eszméink iránt valóságos enthusiasták;ezek tegnap úgy jöttek hozzánk, mintegy meggyőződni akarók, nem vagyunk még befogva. Egy német polgár pedig a Pesti Hírlap hitelessége ellen kelt ki. Hogy mer, mondám, e lap ollyan szörnyet hazudni , midőn ő a Marczius szerkeztejét épen most látta a váczi utczán. Nem is tudtuk hogy van szerencsénk személyes ismeretségben lennünk a tisztelt úrral. Nem hiányzanak olyanok sem, kik a sajtóper alatt egyátalában nem képzelhetnek kevésbé eriminális eljárást, mint a hajdani szent inquisitio, vagy a mai statárium. Hanem az olvasó engedelmével egyet tanácsolnánk a ministeriumnak. Ha a ministeriumnak egy némelly sajtó alkalmatlanságokat szerez, miért nem használja fel azon eszközt, mellyel szükség esetére magát a ministerium a 1848. XVIII. törv. 23. szakaszával jó előre felszerelte ? A világon nincs könnyebb, mint ezen idézett szakasznál fogva, bármelly magyar lapot megbuktatni. A szakasz vége igy szól : Midőn a kereset a panaszló fél folyamodására indittatik meg, a melly hatóságban a panaszló fél lakik, az ügy abban is elitéltethetik. E szerint a ministerium kéz alatt úgy működtetik, hogy a lapszerkezte, hol Marmarosban, hol Posonyban, vagy Árvában és Fiuméban fog megidéztethetni. Ok sajtóperre lesz akármennyi. Különösen most midőn a ministérium olly nagyszerű és liberális példával ment elő. Nem fogják ugyan az embert elítélni, de elég az, hogy a szerkezte folytonosan kóborolni fog le és fel az országban. Már akkor midőn még az országgyűlés együtt volt, több ízben elmondtuk: a magyar sajtótörvény nem más, mint utolsó bástyája a táblabírópolitiának. A ministérium, miután az ország külön pontjain mutatkozó jelenetek után végre kapacitálva van, hogy a haza veszélyben van , felszólítást intéz a hazafiakhoz, s őket áldozatra hívja fel. Mint értesülve vagyunk, a felszólítás nem maradt viszhang nélkül, amennyiben már az adakozás el ej tettlegesen kezdenek befolyni. Brazélis, hogy a pénzügyminister a befolyó ezüst és aranyból most egyelőre nem akar pénzt veretni. Ez nagyon természetes, mert úgy is, mint érezhetni, a készpénz nagyon folyik kifelé az országból. Mondják, hogy vannak, kik itt a fővárosban és a vidéken is mindenfelé szedegetik össze az ezüstöt, s érte egy kis nyereség mellett különféle papírokat hagynak. Ha a pénzügyminiszer a beküldött érezneműekből pénzt nem veret, természetesen következik, hogy nem sokára a szándékolt, s már hivatalosan is közé tett egy, 2 forintos utalványokon kivül nem sokára ezen letelt drágaságokra szóló papirosokat fogunk látni. E terv készülőben van. Szabad legyen jó előre egy eszmét figyelembe ajánlanunk. Magyarország arra , hogy magát védelmezze elég lelkes, erős és gazdag. Áldozatra felhívni a hazafiakat, olyasvalami, mi criikus időben többnyire meg szokott történni, ez ellen csak egy észrevétel van, hogy azok vannak a többiek irányában legjobban terhelve, kik különben is a hazának legderekabb fiai. Az áldozatra felhívás nem más, mint morális kötelezettséggel kivetett adó, a lelkes és buzgóbb hazafiak vagyonára. Magyarországban e pillanatban mindenek előtt pénzt szükséges teremteni. Rögtön, mert nincs olly perez, mellyben biztosak lehetünk, hogy ránk nézve valamelly nagy befolyású esemény hirét ne vehetnők. A pénzügyminiszer terve, a beküldendő ezüst és arany értékekre megfelelő papírokat kibocsátani, szerencsés gondolat. Szükség azonban arról gondolkozni, hogy a kormánynak mentül több éreznemit küldessék be. Erre nézve pedig fő elv volna az, hogy ne mondatnék ki az, hogy minden beküldött érezből szükség esetében azonnal pénz fog veretni. Kik áldozni akarnak, fogadtassák ajánlatuk szívesen és köszönettel. A kik ezüstjeiket csak kölcsönképen mintegy bankalapul adják oda,s azoknak a benső érték adassák ki magyar papírokban,az ezüst pedig, különösen azon rész , mellyben mint készítmény a munkaár csekély, ez esetben olvasztassék fel. Fogadtassanak végre legszívesebben azoknak ajánlata, kik ezüstjeiket azon bizodalomnál,és hitelnél fogva , mellyel Magyarország független kormánya bir, bankalapul oda adják. Ezen hypothecára bocsásson ki a pénzügyminister papírt, s e papírral intézze fizetéseit. Csakhogy aztán ha a veszélynek vége lesz, gondoskodjék a status, hogy papírjait beváltsa, s a tulajdonosoknak ezüstjeit visszaadhassa. Ezen utóbbi operationak több jó oldalai vannak . A status kamat nélkül tesz kölcsönt. A birtokosok hazafizettük e mellett ezüstjeiket, mit úgy is sokan féltenek c zavargós időkben, a status őrizete alá adják. És végre, mert azzal, hogy kamatot nem kapnak, nem igen vesztenek. Az ezüst és aranyszerek otthon házaikban úgy is csak fény és csillogásra szolgáltak. Párbeszédke. Nemzetőr. Hová megy ön ? Barátja. Hová? Oda ahová önnek is kell jönni. Ma érkezik Mészáros Lázár , a hadügyminiszer. — Nemzetőr. Dehogy érkezik, dehogy érkezik. Barátja. Ugyan már hogyne érkeznék? Nemzetőr. Tegnap is hasztalanul vártuk. Barátja. Már mindegy, ma csak mégis eljö végre valahára. Azért menjen ön haza, vegye fegyverét s tartson velünk. Nemzetőr. No, még egyszer nem bánom,szedjenek rá, de ha ma sem jön , akkor tudom mit gondoljak. Barátja. Ugyan mit ? 59. szám. Pest, május 23. 1848 Nem kell táblabiró politika. TIZENÖTÖDIKE.