Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-07-10 / 100. szám
Hétfő 100 szám. Pest, julius 10.1848 Nem kell táblabiró politika. MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE. Előfizethetni csak a kiadónál országúton Kunewalder házban, vidéken a k. postahivatalnál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve fél évre Budapesten házhozhordással 5 ft. Vidékre posán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos előfizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng. p. fizettetik. Amit egyszer sejtettünk meg történt. A ministerium a trónbeszédre adandó választ zárt Comitével akarja készíttetni. Ha jót vagyunk értesülve az oppositio holnap indítorányozandja hogy a ház maga alakuljon át Comitévé. . . A kormány át akar csuszanni... Ők azt akarják hogy zárt választmány előtt igazolják magukat, hogy ott mint valami bizalmas körben adják elő politikájukat, hogy aztán a jelenlevőket különböző utón módon lekenyerezhessék. A ministérium effélékhez folyamodik , mert bizonyosan tudja,hogy a haza ügyeinek minden ága a legiszonyatosabban nyomoru helyzetben van. A ministerium az ország előtt el akarja titkolni gyengeségünket. És miért ? Nehogy ellenségeink megtudják, hogy mint a nagyidai czigányoknak nincs puskaporunk. Ez gyermekes gondolat. Ollyan mint a struczki ha űzőbe vetetik fejét a homokba dugja, s azt hiszi hogy nem láttatik. Bizony pedig nagyon jól tudják azt ellenségeink mennyire készülenül állunk. Különben, hogy merne minket egy marok nép megtámadni? Napfényre a betegséggel. Tudja az egész ország mi bajunk, s lássunk utána az orvosláshoz. Különben . . . Különben, ha egy zárt comissió fog itt mindent elvégezni , s ezen commisso az adatokból izt látja, hogy a haza veszedelemben van, a már egyszer rászedett nép azt fogja mondani: Komám uram, megint bolond beszéd ez, csak ollyan ostoba hit mint a mi ilyent mindennap hallunk. — A mai ülésben Nyári Pál felszólita a házat hogy válaszanak elnököket, s jegyzőket. Patai József interpellátiort intézett a ministerhez: Ha váljon igaz e, hogy a rácz rabló csoporttal fegyver nyugvás köttetett, ha ezen fegyver nyugvás a ministerium tudtával kötetette, és váljon ha e fegyver nyugvás nem azért köttetett, mert Hrabovszki general a ministerium rendeleteinek nem engedelmeskedik. Ezen ezen első parlamentáris interpellate nagy figyelemet gerjesztett. A szószékre Szemere Bertalan lépett fel, s azt mondta, hogy míg a ház elnökeit meg nem választja addigr nem szól. És nem is szólott többet egy kukkot sem az eszemadta kis barnája. Már az igaz, hogy a ministérium az országgyűlés végén nagy koszorút kaphat. De úgy van az ha a kormánytól a haza nem kíván többet, minthogy a törvényeket és szabályokat tartsa meg. Egy nagy ember egykor azt mondta: — Megsértettem a törvényt de a hazát megmentettem. Szemere Bartalan fütöl való fájára ezt az epitafiumot fogják írni. Elvesztettem a hazát de a szabályokat meg nem sértettem. Ki tudná megmondani miben találnék fel a világ legnagyobb contrastját. Nézzünk körül: egy részről hazánk szomorú helyzete tűnik fel előttünk, más részről a képviselők háza. Ez a világ legnagyobb contrastja. Kívül nyílt veszedelem, az ország existenciája a legkomolyabban compromittálva, s ott benn a teremben eredménytelen vármegyegyűlés , valóságos hús limitatio. Soha senki nem gondolta volna, hogy akkor midőn a haza megmentésére rögtönében összehivatott nemzeti gyűlés együtt fog lenni, július másodikétól tizedikéig semmi se történjék. Fő ok természetesen a ministerek , mert ezen méltóságos szigneum a legkevésbé sem megy előre jó példával. A miniszerek az ülések alatt, borzasztóan unják magukat. Nevegetnek jobbra balra a világ legirtóztatóbb phlegmájával, leteszik könyöküket az asztalra, kinyújtják lábaikat, s törölgetik homlokaikat. Ha valami vita itt ott felmerül, arra nézve olly közönyösek, hogy az idegen őket okvetlenül idegenneknek fogná tartani, kik nyelvünket sem értik. Az alsó házat úgy lehet képzelni mint valami vén gyermekekből álló iskolát, hol azonban a régi jó Palóczi, ezen rokkant préczektor hasztalan igyekszik a csendességet feltani. Nem lehet ezt a népet kordában tartani. A belügyminiszer ? Ennek egy valamin kívül semmi sem kell. Ezen egy valami pedigaz, hogy ő belügysége akkor boldog, akkor megelégedett, akkor örömtől elragadtatott, ha észreveszi, hogy a zsíros gallérú táblabirák öt, mint igen udvarias elegáns és finom arszlánt bámulják. És akár hova legyünk, nem is akad ott a kamara helyében egy valami kedvesebb mulatság mint ezen honministert figyelemmel kisérni. Szemere mindig nevet. Van oka rá vagy nincs Felelnek-e vissza azok, kiket elbájolni akar vagy nem. Az neki mindegy. Szemere előtt a képviselők kara egy csinos hölgykoszorú. Szemere a követek előtt folytonosan az almalelet akarja játszani. A géza gondolta volna, hogy épen Miskolczról kapjuk az ilyen könnyű legényeket. Battyányiról közönségesen azt hiszik, hogy a kamarákban nem igen, szándékozik nagy szerepet vinni. Hanem annál többet akar tenni insprucki útjaiban. — Mert hiába nálunk még az inspruki-bucsu politicája uralkodik. Nálunk a ki nem gróf még nem is lehetne első minister, mert némelly ministerialis egyének szerint egy nem mágnást Sophia herczegnő el sem fogadhatna. Hej pedig ha az lesz első minister, kire gondolunk ,majd meglátjuk kinek lesz előbb szüksége arra, hogy egymást meglátogassák. Azon első minister látogassa meg a főherczegnőségét, vagy Sophia a magyar nemzet első hivatalnokát. Klauzálnak a kamarában még nem hallottuk hangját. A vidékiek meg nem tudják róla bassusban szokott beszélni vagy tenorban. Ugyanezt mondhatjuk Eötvösről is. Széchenyi ? Ez még most is a régi. Csak hogy zsákjai megszaporodtak. Egy némellyek kedvéért kik Israelben járatlanok, meg kell jegyeznünk, hogy Széchenyinek