Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)

1848-08-04 / 122. szám

Péntek 122- SZám, Pest, augustus 4.1848. Nem kell táblabiró politika. Előfizethetni csak a kiadónál országú­ton Kunewalder házban, vidéken a k. pos­tahivatalnál. Előfizetési ár: Julius elejétől kezdve fél évre Buda­pesten házhozhordással 5 ft. Vidékre pos­tán borítékban 6 ft. Évnegyedre Budapesten 2 ft. 30 kr. vidékre postán 3 ft. 30 kr.. Egy hónapos elő­fizetést csak helyben,­­ a hónap első napjától számítva 1 forint­jával fogadunk el. Hirdetésektől egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 3 kr. peng. p. fizettetik. Pest aug. 4. A mai ülés a képviselők házában nem volt valami pattogós, és recsegős, és amúgy franczi­­ásan drámai, de azért ha némellyek egy kicsit mégis unták magukat, azért sokat lehetett abból okulni. Mindenek előtt felolvastatott a tegnapi ülés jegyzőkönyve. Jegyző volt Kazinczi Gábor, a Pesti Hírlap mysteriosus modorú vidéki levelezője, azon férfi, ki áprilisban a ministerek leérkeztekor a körben a malicontentusok gyűlését indítványozta, idő­közben azonban keményen megjuhászodott, irt a sajtószabadság olly csekély használata ellen is, mint a jelenlegi, s megválasztatván fizetéses jegyzőnek, lett belőle kalaptól csizmáig, hajszál­tól körömvégig, zenittől nadirig tökéletesen en­­diablirozott ministeriális fráter. Jegyző urnak eszébe jutottak a régi idők, mi­dőn szokás volt a protocollumot egy kicsit átöl­töztetett phrasisokban szerkeztem­. Az olvasóval tegnap Nyári Pál nevezetes hoz­­záadványát betűhíven közlöttük. És nem volt sen­ki a teremben ki arra gondolt volna, hogy egy jegyzőnek bátorsága legyen a formulázva beadott ragasztványt, más alakban csúsztatni be protocol­­luntba. Nyári Pál szövegének vége így hangzott: Austria Magyarország segítségére, soha de soha nem számíthat. E kifejezésben aztán meg volt a határozathoz illő hangnyomat , Kazinczi Gábor ezt így tette ki: Austria Magyarország pártolására nem számíthat. Az olvasó, ki az ülésben jelen nem volt, azt fogja mondani, a jegyző lényegileg a határozattal öszhangzóan jegyzett. Ez igaz. De mire való ekkor a határozat eré­lyes voltának illy boszantó devalvatioja ? És, hogy a jegyző illyesmit akart, kitűnik abból, hogy az oppositionak legalább öt perczig kellett kiáltozni, míg a jegyző kegyesen meghajolt, s a pártolás szó helyébe a segítséget felvette. Más­ut öt peret kellett a határozat soha, ki­fejezését eredeti helyére viszazökkenteni, pedig a jegyző már azon vármegyés fogással is élt, hogy nem hallgatva a contestatiokra, a protocolumot to­vább olvasta. Csak igy mehetett be a kis : soha, a protoco­­lumba, hanem csak úgy árván, páratlanul; a másik soha kimaradt, az opposilio már reszelt tovább a méltatlankodó jegyzővel vesződni. Mi pedig a ministeriális embernek a mai győ­zelemhez, hogy Nyári Pál indítványából az egyik sohát le­reszelték tiszta szívből szerencsét kívá­nunk. Ki gondolta volna, hogy a ,Marcziusban, a ha­tározatok hivebben volnának közölve mint a ház protocollumában. Hanem lapjaink egyik tegnapi száma figurá­zott s egy kicsit, egy képviselő kezében;abból ol­vastak bőrére a kedves Gábriskának kit egyébb­aránt az isten tartson meg bő egészségben. Ezen jegyzői marionet harcz után a ház átment a napi­rendre, a népnevelést illető törvényjavas­latra. — úgy látszik e javaslat igen kevés embernek birja a tetszését, jobbról balról csak úgy röpül­tek a cultus minister feje felé a bombák. A viták olly természetűek voltak, hogy azt röviden leírni a legnagyobb mesterség volna. Hallottunk annyi rémséges sok középszerűséget, hogy a legnagyobb zavarban volnánk, ha vala­­melly argumentumot ki kellene emelnünk. A szónokok közöl különös megemlítendő : Bernát Jósef. Sejtelmünk teljesült. Bernát Jósef a jobbszél­­ről keresztül gázolva a két centrumot, s a balol­dali véleményével a radical párt kellő közepére pottyant le. Jaj neked radical rész, Bernát Jósef, a pártok halál madara soraidban van ! Pedig jobb kényel­mesebb és biztosabb e pártnak Bernát nélkül 36 volummal existálni, mint Bernáttal együtt 360-tál majoritásra emelkedni. Azonban legyen elég Bernát úr számára e néhány sor az illy rövid czikkben. Menjünk át komolyabb dolgokra. A mai ülésben a conversationalis modorú nyi­latkozatok közt a koszorú Palóczi Lászlót a ve­terán de mindig ifjú lelkű férfit illeti. Beszéde tarthatott egy félórát s ez alatt a ház a szónok minden szavait a legélénkebb figyelem­mel kisérte. Palóczi az ifjú radikál párt lelke mélyéből szólt, hevesen kikel azon terjengő híresztelések ellen, melly szerint most, mintegy divatba kezd jönni, hogy népünk ellenében magunkat minden­féle rémképekkel ijesztgetjük. Előhozta, hogy a reformok cseppenkénti be­hozatala idejében a shlendrian lelküek minden lépés alkalmával minket mindenféle rémekkel ijesztgettek. Mindig csak anarchiával fenyegetőztek. És még is rend és béke volt a hazában. A reformok, mellyek az utolsó országgyűlés alatt olly rögtö­nözve behozattak lényegileg felérnek avval mi nyolczszáz évvel, ezelőtt mindössze történt, és­­ még is a mi népünk csendes, s a hazában a béke csak egy külberohanás által van megzavarva, de ezen rendetlenséget a felszabadított nép seregei­­től siet elnyomni. Jelenleg ismét rémekkel ijesztgetnek minket. Azt mondják, ha a közös iskolák állitatnak az országban, vallási háború fog kiütni, szóló ezt mesének tartja. A magyar nép igen értelmes, és becsületes, és álalában véve minden inkább, mint vakbuzgó. Szónok itt szokása szerént előhozott egy ka­­lendáriumi apropót. Aug. negyedikén mondta ki a franczia convent a tökéletes egyenlőséget. Ül­jük meg mi is e napot, s ha e perezben többet nem tehetünk, törüljük el a régi század komor maradványát, a hit felekezeti külön iskolákat. Végül a szónok egészen lelkesedésbe jött úgy szólott a gyülekezethez mint valami patriarcha és midőn leszált a szószékből a kultus minister több követek siettek elébe s kifejtett nézetei mellett élénk részvéteket fejezek ki. A ministeri javaslat ellen beszélt még Mada­rász László, igen sok ügyességgel, és határozott­sággal, kereken értésére adván a cultus minister­­nek, hogy azon esetben, ha a minister nem érez magában képességet a körülményeken uralkodni, hogy ha álrémek miatt feláldozva meggyőződé­sét kénytelen olly javaslattal lépni fel, mellyet aztán a ház annyira lényegesen megváltoztat, tessék alászolgáját mondani. Kazinczi Gábor beszéde a miniszer mellett, ámbár teljesen nem voltunk vele egyértelemben, mindazáltal elismerjük, hogy az a pártolók közül a legjobb volt. Az egész vita alatti a legtanúságosabb vita volt.

Next