Marczius Tizenötödike, 1848 (2-247. szám)
1848-10-20 / 187. szám
A Marczius Tizenötödike politikai hírlap october—decemberi évnegyedre előfizethetni helyben egyedül a Kiadónál, 2 ft. 30 kr. postán mindennap borítékba küldve 3 frt. 30 kr. Egy hónapos előfizetést csak helyben egyedül a Kiadónál s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért g kr. pp. fizettetek. Pest oct. 20. Ma délig annyira újság nélkül volt a főváros, hogy a hírlapírók nem tettek egyebet, mint rágták a tollat. Jó étvágy kívánatos azonban, déli 12 órára gyűlés hirdettetvén, hallottunk holmi egyet mást. Először is mindjárt egy csiklandós dolgot. Görgei ezredes seregünk jobb szárnyának vezére Austriában a Duna jobb partján táborozva, a múlt éjjel azt veszi észre, hogy feléje egy pár ezerre menő osztrák csapat nehéz lovasság közeledik. Uczu, hajrá,megtámadja őket, és szerencsésen szétveri. Pompás dolog. Illyen ember kell nekünk. Manó vigye el azokat, kik még most is diplomatizálnak, választmányoznak, deputatióznak. A tudósítás csak annyit mond, s többet semmit. Nem tudni, történt-e azalatt más valami is, mert eddig még az osztrák hadsereg diplomatice nem tartatott ellenségnek. Jellacsich már túl van Bécsen, s hozzá csak Auersperg seregein keresztül lehet férni. Seregeinkben a reorganisatio szerencsés sükerrel meg van kezdve. A rendes sorkatonaság egymásután kapja a nemzeti zászlót, és színeket. A tisztek közöl többen elhagyták a tábort, vagy nyugalomba tétettek. Mind a mellett sok még a teendő. Még van egy pár kemény csomó. De midőn e sorokat írjuk, Kossuth aligha ott nincs már a táborban , s ő ott olly mindenható lesz, mint volt a parliamentben. — Azok,kik a táborból jönnek,nem győzik eléggé magasztalni azon lelkesedettséget, melly ott minden embert keresztül hat. A sok vidéki színész, debreczeni, pataki diák, kik a honvédek közé álltak, a sorokba jó kedvet vittek, daczára a kedvezőtlen időjárásnak vigság és elmésség és mulatság uralkodik mindenfelé. A zempléni bataillonba vagy tizenhét jóra való deák, a pataki collegium kantusából vette be magát. Ezek a zászlóaljat mindenféle magyar nótákra betaníták. Szemtanuk szerént valami lélekemelő jelenet, midőn így egy egész bataillon rá kezd énekelni. Régen elszoktunk mi már a valódi magyar nemzeti látványoktól. Századok óta nem mutathatunk mi fel bár mi csekélyet és mi nemzeti önállóságunkra mutathatna. — Itt van végre egy dicsőségesen lelkesedett hadsergünk. Egy rögtönözött hadsereg, melly azon perczben, midőn az ellenség betört az országba nem is létezett, és Székesfehérvár körül a dölyfös és elhízott ellenséget megverte, s kiűzte az országból Bécs alá s ott egy maradványa a futó seregnek csak úgy menekülhetett meg, hogy Auersperg general háza mögé bujdoklott. A fővárost a véres sujtásu egyenruhás tisztek egészen ellepik, a színházban minden harmadik ember hadnagy. Mit mondjunk az égből hullott tüzérségünkre ? Sergeink előtt ha az ujjabb küldemények megérkeznek, hatvan ágyú hirdetendő a világnak, hogy Európában egy új független hatalom támadt fel. -És ami még ennél is inkább örvendezteti a hazafi lelkét, már e rövid idő alatt tűntek fel többen, kikből a legjelesb hadvezérek válhatandnak , ott van Vetter alezredes Görgei és Perczel ezredesek, Kis Ernő tábornok, s több mások, kiknek eddig még csak az alkalom hiányzott magukat kitüntetni. Igen népszerű név a táborban még Mack tüzérkapitány, azon férfi, kinek a nemzet egyedül köszönheti, hogy tüzérségünk van. Batthyánira el lehet mondani, hogy az egész tüzérség csak rá volt erőszakolva, az ő ministériuma alatt a magyar tüzéreken egymásután történt a sok elkedvetlenítő rendelkezés. És ime most e tüzérség nemzetünk egyik első rangú kincse. Meg vagyunk győződve, hogy Mack kapitány egy újabb ütközet után őrnagynak fogja magát érdemesíteni. Perczel Móricz Letenye táján Nugent sergét megtámadta s erős helyéből kiverte. Az ellenség átvonult a Morva folyamon. Perczel utána s az ellenségtől 700 embert elfogott. Nugent félre vonta magát, csapatjaink pedig elhatottak a Dráváig. Mindezek a mai ülésben az újsághallásra összehívott képviselőknek hivatalosan az elnöktől bejelentettek. Tudomásunkra esett, hogy Majthényi komáromi várparancsnok generállá neveztetett ki. — Pest oct. 20. Erdélyben folyvást, s mind inkább kutyásosodnak az állapotok. Kővár vidéken már egy megyei tiszt sincsen, minden falu Urbán Naszódi parancsnoknak hódol. Csudálatos. Az oláh nép, melly eddig minden nemzetet eltűrt, csak a németet, s különösen a katonaságot gyűlölte, most ezekkel szövetkezik az alkotmányosságot képviselő, s a szabadságot mindenkivel megosztó magyar nemzet ellen. Csudálatos az oláh kompániában a nyomorokkal ! — Roppant tortuositásokon kellett e nép lelkének keresztül menni, hogy egy illy extremitásra vetemedjék. Teleki Sándor kővár vidéki főispán sietve jött Pestre elbeszélni a kormánynak minő veszedelem van ottan. És reméljük, hogy a mostani kormány több belátással fog birni, mint az elöbbeni, mellynek optimismusából keletkeztek mind azon keserű gyümölcsök, mellyeket most nyeldesnünk kell. Akkor sem hitték, hogy baj van Horvátországban. Tréfának vettek mindent. Azt hitték, az egész világ ollyan táblabiró faj, mint mi vagyunk, hogy a légynek sem ártunk. A journalistika az unió kimondása óta zajong Erdély miatt. És mégis mindeddig ott semmi sem történt, egy grand seigneur comissarius kinevezésén kívül , ki ott excellentiáztatja magát, és temérdek papirost felprédál, de mellette fél szemmel nézi, hogy az egész ország lázzadásban sülyedt. Horvátországot megvertük. Itt lesz nem sokára a másik vendég : Erdélyország, melly Galliczia felé fogja magát kapcsolatba tenni a guillotin alól megszökött dynastiával. — A mennyire értesülve vagyunk a Kővár vidéki magyar pártnak l ezek kívánságai: Kormánybiztosnak neveztessék ki Eötvös Mihály, ki a szatmári nemzetőrséggel a veszély pillanatában érkezett az oláh faluk közé. 187. szám. Pest, october 20. 1848. Nem kell táblabiró politika. Péntek CIVIL TIZENÖTÖDIKE