Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-01-03 / 2. szám
Szerda 2. szám. Pest, január 3. 1849. Sem ítéli táblabiró politika ! Dr, fóti ív löi Mi, HARGIS TIZENÖTÖDIKE Lapunkra előfizethetni Folyó év január 1-től Budapesten házhozhordva félévre 5 ft, postán borítókban hatszor küldve 6 f pp. Helyben egyedül a kiadóhivatalban fizethetni elő, vidéken minden postahivatalnál. Hónapos előfizetést csak helyben, s a hónap első napjától számítva 1 forintjával fogadunk el. Hirdetések egy háromszor hasábozott sorért, vagy ennek helyéért 2 kr pp. fizettetik, Orfíllilik. A ma délután hallatszott ágyúzásnak bekövetkezett üdvös eredménye, az ellenség seregünk balszárnya által Tétény s Martonvásár közt tetemesen megveretett, holtaival telve a csatatér, s a zsoldos csorda esze nélkül fut menedéket keresendő a 6-ik számú hős huszáraink folyvást üldözik. Pest, január 3.• Béni tábornok, a szabadság veterán bajnoka hadi tudományának Erdély visszafoglalása körül olly jeleit adja, mellynek párját nem egy könnyen olvassuk hazánk ujabbkori történeteiben, — Kolosvár visszafoglalása több volt, mint bűvészet, — a városiak alig vettek észre mást, minthogy Kolosvár Bém hatalmában, a a rablók seregének nagy része lefegyverezve, több tisztek ágyukból sem érkeztek kiugrani, s szerencsés volt, ki még fegyverét is hátrahagyva, szabadulással menthette gyáva életét. — Átalános hír, Bonaparte Lajosnak elnökké történt megválasztása, ki megpenészedni a harczias nevet bizonyosan nem engedi, s Francziaország erejét alighanem érezteti az osztrák önkénnyel is, — s mint némelly kereskedők beszélik, a Rajnamelléki tartományok visszafoglalása végett a német szövetségnek hadat szent. — Nem legroszabb viz lenne kedves hazánk malmára. — Ez okból, de még azért is, mivel a népgyilkos hazánk ellen indítván seregét, a birodalmi városból nagy részt kitakarodtak fegyveresei a Bécsiek újólag teljes erővel kitörtek, Windisch■jjrácz serege visszavonulni kénytelen, s a ma délután hallott ágyudörgések azt látszanak igazolni, mikép bajnokaink a császári kérések utódcsapatainak, egy isten hiróvelt mondottak. — Hogy a dolog igy történt, mutatja azon körülmény, melly szerint az ágyú dörgés kevés ideig tartott világos tanúságául, seregünk kétségtelen győzelemének, melly a hideg által elcsigázott ellen tábort, ugyan csak hamar tova ugratták. — — Ma két falragaszon ismét örvendetes híreknek jöttünk tudomására. Az egyikből ezer czim alatt: Ne csüggedj magyar! Csányi László fő k. biztos láttamozása s Bitte Bálint biztos aláírásával Lipót várban lévő seregünk győzelméről értesülünk , kik az ellencsapását megsemmisítik, ágyújokat s több embereiket részint elfogváit, részint leöldösvén. — Trencsinben Véges serege — mellyben Simonics katonái is voltak — vitézeink által bekerittetvén, megsemmisitetett. —A másik piacot Csányi László aláírásával bizonyossá tesz arról, hogy Perczel vesztesége nem olly tetemes, s az ellenség kétség kivül még többet veszített, miután seregeink után nyomulni mai napig sem merészelt. K. Pest, január 3. Kormányunktól még sem volt lovagias, hazánk fővárosát még a vész bekövetkezte előtt elhagyni. E politikája minden tekintetben hibás, s ha a nép erélye s lelkesedése nem határtalan, s nem hisz önmagában elég erőt szabadsága s függetlensége kivivására, a morális hatás, melly a honvédelmi bizottmány eltávoztából származhatik, kiszámíthattam Igaz, nem lett volna ínyünk szerint, ha Windischgrätz főembereinket valamikép a fővárosban szorítná meg, hogy abból többé menekülniük lehetlenné válnék. De igen messze vagyunk még, s voltunk folyó év első napján is olly veszélytől, hogy illyesmitől még tartani is lehetne, és erősen hisszük, mikép a levégsőbb körülmények bekövetkeztével is nyílt volna út szabadulásokra. Az illy ütközet előtti retiradából nem nagy dicsőség háramlik, kivált azokra, kiknek tetteiben, mint tükörben, szereti nézni nemzetünk a hazaszeretett. Nem üdvös lett volna, ha a honvédelmi bizottmány báfolé ékes-szólásról s lelkesítő beszédről hires tagjai, népfelkelést rendeztek, s olly sereget állitnak az austriai zsoldosok ellen, melly azt minden oldalról körülfogják, úgy semmisítse meg, hogy hirmondó se maradjon , ki a 19. század Cleopatrájának elbeszélhesse, a magyarok istene bosszújának rettenetességét. Reményünk nagyszerűségét nem kevéssé ingatá meg ugyan kormányunk czéliránytalan hirtelenkedése, de Budapest bevételének teljes bizonyossággal megjósolt ideje elmúlván, -- kezdtük átlátni kishitűségünket, pirultunk, hogy bizalmunkat Görgei Arthur ügyességében, seregünk vitézségében csak egy félnapra is csökkenni engedtük. - K. Pest, január 3. Több táborunk helyezetét közelebbről ismerő tekintélyes férfiak hitelesen állítják, hogy Görgei vezérlete alatt levő seregünknek jobb állása, biztos kinézése a győzelemre egyszer egyszer alig volt, mint épen most. Ezt egyébiránt az iménti események is bőven igazolják. Tegnapelőtt, a köztünk rothadt almaként fetrengő feketesárgák, szájuk szélét nyalogatták örömükben, hogy valahára felviradt a nagy nap, vagy inkább korom sötétséggel bevont éj, midőn ő császári kir. felségének vitéz serege, s ezen seregnek városokat leöldöztető vezére előtt meghajlanak Budapest falai s falai között tanyázó minden néven nevezendő lakosok. Már ők elragadtatásokban eleve ezámiták, — hányat lövet főbe Windischgräcz ? — s kiket fogat be okvetlen, színből vagy valósággal ? Boldog mámorokban magukban érzék már azon nagyszerű jutalmat, mellyel halmozza őket az uralkodó kegye, hazaárulásaikért, kétszínű alattomosságaikért! ? Ámde a képzelt aranyhegyek eltűntek, harmadnapja már, s mind inkább tűnik reményük bájos csillaga. Mi pedig üdvözöljük a sorsot, melly alkalmat nyújtott kiösmerni többek szive rejtékét, mellyet eddig ügyesen elsimitni igyekeztek. — Más részről azt hisszük, mikép az egész nem volt más, mint tábornokunk által előlegesen készített nagyszerű ráijesztés , hogy megtudhassák, ki a legény a gáton, s kiben lehet bízni a vész perczeiben. K. Pest január 3. Bár helyeselni nem tudjuk a nagy gyávaságot, örvendünk mégis a képviselőház eltávoztának.