Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)

1849-06-01 / 37. szám

* '­VA De mi is lett illy bánásmód mellett az osztrák seregből ? Rablócsorda, melly a diadaljelek h­iját zsák­mánnyal pótolja, melly rabolni mindig kész , de győzni nem képes. És ha van köztük néhány jobb lelkű férfi, át­kot kell mondania a zászlóra, mellyre esküdött, s mellyet ennyi gyalázat szennyesít. S nekünk napról napra inkább örülnünk kell, hogy isten szabadulnunk engede illy uralkodóktól. S hogy­­örömünk tartós legyen, harczolnunk kell ellenük élet-halálra, mert mit várhatnánk mi azoktól, kik leghűbb embereiket igy jutalmazzák?! Illy ellenséggel az alkut Csak vérrel lehet ír­ni. Illy ellenséget irtani kell, mert élete gyalázat az emberiségre. Illy ellenség kiirtandó, mert van­nak idők, mellyekben még a pokol jogait is tisz­telnünk kell. D.­got, egy külön osztály teljesítse, melly kirekesz­­tőleg a bűnbéli tárgyakkal foglalkozva, polgári perek ítéletében részt ne vehessen. 8. A hétszemélyes törvényszéken a váltó­ügyek fölül­vizsgálatára külön osztály alakíttas­sák. De az eddigi úrbéri perek számára az orszá­gos törvényszéken létezett külön osztály meg­szüntetvén, ezen perek a polgári perek sorozatába ítéltessenek. 9. A nádori bíróság s a tárnoki és személy­­nöki székek további megtartása czélszerűtlen lévén, e megszüntetendő bíróságok elébe tartozott ü­gyek ezentúl az országos törvényszék körébe tartozzanak. Az ekkér átalakítandó főtörvényszékeket mi­nél előbb összeszerkesztendőknek vélem azon sürgetős szükségnél fogva, melly a törvénykezés körében a most hiányzó felebbviteli bíróságok miatt naponkint mutatkozik. Kelt Debreczenben, m­ájus 26. 1849. Vukovics Sebő, igazságügyi minister. A felhozott alapos okokat méltányolva, ezen előterjesztéssel egyetértek, s az abban javasolt intézkedések végrehajtásával az igazságügyi mi­nister megbízom. Kelt Debreczenben, május 27. 1­­49. Kossuth Lajos, kormányzó. Az igazságügyi miniszer okadatok­ előterjesz­tése folytában a főtörvényszékek átalakítására nézve rendelem, mint köz étkezik : 1- szer. Az eddigi főtörvényszékek, jelesen a hétszemélyes, a volt királyi ítélő­tábla s a váltó­feltörvényszék ezennel feloszlatnak. 2- szer. Az újonnan alakítandó főtörvényszé­kek rendeltetése, további közintézkedés hozatalá­ig az egész magyar álladalomra nézve az leend, mellyet teendőjökül a törvény jelöl ki. A király­hág­ytúli részekben folyamatban levő, vagy a múltból keletkező perekbeni bíráskodás iránti ideiglenes intézkedés külön rendelettel fogván elhatároztatni, 3- szor. Az ezentúl is hétszemélyes főtörvény­széknek nevezendő fő felebbviteli bíróság elnök­ből, ki országbírói nevet viselend, két alelnökből , és a szükséghez képesti számmal kinevezendő­­ birákból állandó 1­4- szer.A volt királyi, most országos törvény-­­ szék elnökön és két, alelnökön, — a váltófeltör- j vényszék elnök és egy alelnökön kívül tapaszta-­­­lásból mutatkozó szükség szerint meghatározan­dó számú bírákból állandó E-ször. Mind a hétszemélyes, mind az orszá-­­ gos törvényszéken a rendi állapotból fenmaradt­­ külön nevezetei az egyes tagoknak megszü­n­­­­tetnek. 6- szor. Az egykori országos rendszerinti bí­rák s azok ítélőmesterei által parancsok kibocsá­tásával gyakorlott törvénykezési intézkedések jö­vőben az igazságügyi miniszer köréhez tarto­­zandanak.. 7- szer. Az országos törvényszéken a bűnpe­­rek külön osztály által tárgyalandók, melly osz­tály polgári perekbeni eljárással nem foglalko­zandik.­­ De úrbéri perek tárgyalására külön osztály létezni nem fog, 8- szor. A hétszemélyes főtörvényszéken a váltóügyek fölülvizsgálata ezután is külön osz­tályra bízva leend. 9- szer. A nádori bíróság, a tárnoki és sze­­mélynöki törvényszékek megszüntetvén, az eddig eletékbe tartozott perek az országos törvényszék bíróságához tartozandnak. Ezen rendelet végrehajtásával az igazságügyi minister bizatik meg. Kelt Debreczenben, május 26. 1849. Országkormányzó Kossuth Lajos. Igazságügyminister Vukovics Sebő. Osztrák emberség. Mi a manó­szim ez? fogják sorsan kérdezni,osz­trák emberségről írni, ez annyi volna mint, Utopia statistikájáról értekezni. Ügy van, nincs osztrák emberség s nem is volt soha, mert szavaknál a legszűkebb időkben sem ment tovább. De meglehet, kételkednék valaki, hogy való­ban nincs, s azoknak egy pár adattal szolgálunk. Az osztrák kormány rendszerében első volt a hadsereg, ennek születet tagja volt a dynastia minden nadrágképes egyéne, ez volt első minden tiszteletben, s fizetteték temérdek becsülettel és kevés pénzzel, és magasztaltaték a kormány ál­tal iszonyatosan. Azt gondoltuk, legalább ez iránt hálás leend. Lássuk hát, Hentzi kutyahűséggel teljesité katonai kö­telességét, s mi neki,embertelenül parancsoltaték, embertelenül teljesité. Gondolnunk kelte, hogy az osztrák kormány leonidászi fényben tüntetendi föl bulletinéiben, s hátrahagyott özvegyét s árváit elárasztandja ke­gyelmével. De ezen kormány hű maradt magához még illy erős kisértett ellenében is, s újabb czudarsá­­got követett el. Böhm bécsi parancsnok Hentzit hivatalosan árulónak nyilvánitá, ki Budát föladta, (milly ha­zugság az, igen jól tudjuk,) s aztán magát agyon lőtte. Böhm úr! hol tanult logicát ? S ezért Hen­tzi maga és családja örökre megbélyegezve és becstelenitve, s emléke meggyalázva legyenek. Hallott-e a világ ehez fogható alávalóságot!? ment-e tovább valaha a hálátlanság!? Ha Hentzi elárulta volna is másra nem is méltó urát, miatta ártatlan családját becstelennek nyilvánítani, s mi­után a vád nem igaz, még hazudni is ! Valóban bámulnunk kell, hogy van ember, ki­s testen látva a libériává aljasult osztrák egyen-­­ ruhát, nem pirul s magától nem fut szégyenében. Csudálnunk kell magában az osztrák kormány­ban is ennyi szemtelenséget. Csudálnunk kell azon birkatürelmet vagy ön­­lealázást, melly illy emberek alatt embert szol­gálatra képesnek tesz. 146 Néhány szó a magyar nyelv érdemében. Tagadhatatlan, hogy szeretett honnyelvünk már számosabb esztendők óta kimivelésben, tö­kéletesítésben és elterjedésben napról napra gya­rapodik és e tekintetben folyvást erősebb gyöke­ret ver. Megbecsülhetetlenek tehát a mi buzgó hon­tudósaink ritka érdemei, amelyeket bánnyelvünk kimivelése, felékesítése és tökéletesítése tekinte­tében maguknak teljes mértékben szereztek s örö­kösítettek. Mind­en ért­emes és gondolkodó ember meg fogja vallani, hogy a magyar nemzet képvi­selői azon szent törekvése, miszerint hazánkban minden hivatal és törvényhatóságoknál kirekesz­tőig bánnyelvünk használtassák, méltán a leg­buzgóbb dicséretet érdemli, és minden jó s igaz hazafi ezen törekvés életbe léptetése felett egész szivéből örvend. Egy népnek védeszköze a nyelv, és épen azért felette szükséges, hogy minden ha­zaim anyanyelve mellett honnyelvét beszélni és írni tanulja, és beszélje, hogy mint nyilvá­nos honpolgárok egymást érthessük, és magunkat egymással egyesíthessük, szóval: szeretett ha­zánkban egyedül egy nagy s erős magyar nemzetté válhassunk, mert vélekedésem szerint csak úgy leszünk képesek a mindent felforgató kor szel­leme ellen eredményesen dolgozni és magunkat fentartani. De a mondottnak elérésére véleményem sze­rint szükséges, hogy hazánkban mindenek előtt jól s czélszerű­leg organizált népiskolák alapittas­­sanak, nehogy millió hongyermekek, mint ked­ves barom isten földén, minden nyelvoktatás, szó­val minden szükséges tanítás és nevelés nélkül nőjenek föl. Végzetül minden szülők, kiknek gyer­mekeik jövendője szivükön fekszik, szent köteles­ségüknek tartsák, gyermekeiket honnyelvünk­ben kellőleg oktatni és honnyelvünkhöz még fia­tal korukban szeretetet és kedvet oltani szivükbe. Palikucsevny Sándor, Budapest, május 25-kén 1849. Hogy eddig igazságos és szent szabadság­­h­arczunkban a magyarok istene kitű­nőleg segi-

Next