Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-04-27 / 7. szám
Folyó év május 1—től december végéig a Marczius tizenötödikére ezennel előfizetés nyittatik. — Előfizethetni a kiadó hivatalban (Országút Kunevalderház) és minden álladalmi postahivatalnál. — Előfizetési ár: Budapesten házhordással 5 fr. postán borítékban küldve 6fr.p.p. nyilt rendelet. Minél fogva a nemzet által reám bizott hatalomnál fogva adom tudtára, Budapest városok hatóságának, tisztviselőinek, s minden lakosainak, valamint a testvér főváros kebelébeni minden törvényszékeknek, s bármi néven nevezett hivataloknak, hogy ezen rendeletem által Irányi Dániel képviselőt, Pest városának a nemzetgyűlésem egyik követét, Budapest városokra nézve teljhatalmú kormánybiztosul kineveztem, és kinevezem, adván neki a nemzet nevében minden szükséges hatalmat, és hatóságot, a testvér főváros körében mind azt elrendelni, megtenni, és megtétetni, mi a haza érdekében, s a testvér fővárosnak a haza számára biztosítása végett szükséges , rendelvén, és parancsolván a nemzet nevében, hogy intézkedéseinek mindenki a legszigorúbb felelet terhe alatt engedelmeskedni tartozzék. Kell Debreczenben ápril 25-én 1849. Az ország kormányzó elnöke, Kossuth Lajos m. k. Hirdetmény. Az ország kormányzó elnöke által a fent olvasható nyílt rendeletnél fogva Budapest városokra nézve teljhatalmú kormánybiztosul lévén kinevezve, midőn Pestvárosra nézve ebbeli tisztem gyakorlatát általveszem, azt ezennel közhírül adom. Költ Pesten ápril 27-én 1849. Irányi Dániel, s. k. teljhatalmú kormánybiztos. Hivatalos tudósítás. Perczel Mór tábornok f. hó 11-től Kovil-Szent-Ivánról következő tudósítást küldött a kormányzó elnökhöz: Kácsról a lázadók egy része az Újvidékről kirendelt csapat által kivezetvén, ahol is egy ágyutok elvétetett, azok a Duna és Tisza közti hegyszorosokba vonultak össze mindenünnen. Részint a Bánátból, részint Karloviczból, nagy számú servianokkal erősítve, és számos nehéz ágyukat is nyerve, ezen igen erős hegyi állomásban — melly egy nagy mocsár által kerittetik — zárták magukat. A tábornok april 13. egész Kovil Szentiványon túl nyomván az ellenséget és ott táborba szállván april 13. reggeli 2 órakor az ezen állomásokból kitörő sok ezernyi lázadók által három oldalról rohantatott meg. Mindez is annak ellenére, hogy az ellenség egy pár nehéz ágyút anynyira képes volt táborunkhoz előhozni, miként több golyója abba be is üthető, továbbá a sötétség és a csapatparancsnokok csekély helyismerete daczára, mind a három dandár kitűzött rendjét legpontosabban elfoglaló, az ellenséget hamar visszanyomná. A Moschorin felőli támadás ellen Forget őrnagy s dandárnak küldetvén, ez az ellenség üzésében súlyosan megsebesitteték, mire Gál ezredes és hadosztály parancsnok vezető az ez oldalróli további működést. Az ellenséget folytonos harcz közt a moseborini töltésig, és be a mocsáron túli hegy alatti sánczaiba kergette; míg a Mihálovics dandár a Villonáróli, az Irinyi dandár pedig a Kovili erdőségbeli rohanást tartóztaták, és verék diadalmasan vissza. Ekkor ezen oldalról is támadó előhaladás rendeltetvén a tábornok által, mig az Irinyi dandár az ellenséget megverő, egész Gordinováig haladt, és azt felégette volna, a Mihálovics dandárral, és a tartalékokkal a Villovánál kitört fő erő szoríttaték, és mindenütt megverve Villovába a mocsárontúli sánczaiba üzeték, hegyi battériái által is mindenütt fedeztetve. Az ellenség imigy mndenütt megveretvén, a tábornok kitikkadt seregeit ismét Kovil sz. Iványnál táborba szállitá. Az ütközet reggeli 2 órától 11 óráig tartott, az ellenség dühös elszántsággal véde minden állomást, az ágyúzás a legnagyobbak közé sorozandó. És ha a tájismeret hiánya miatt az ellenség sötétbeni űtése rendkívüli nehézségeket nem gördít dandárnokaim elé, úgy ez egyébként is nagy diadal a lázadók ez utolsó menedéke elfoglalásával végződik. Veszteségünk 10—12 halott, és ezek közt Jeszenák kapitány, a baranyai huszároktól és Schramm kapitány a 30-ik konv. z. ajból, kik dicsőn haltak meg a hazáért! — sebesült 30—40. Kitüntették magukat Forget őrnagy, Szabó táborkari alezredes, Ragusz 3-ik huszárezredben kapitány, és különösen Kögey a 30-ik honv. z. ajtali ügyes és rettenthetlen bátor a TIZENÖTÖDIKE. 7. szám. Pest, april 27. 1849. Korúra derű. viselete által. Továbbá Schauschek főhadnagy a 6 fontos gyalog üteg parancsnoka, és a 3 fontos gyalog üteg legénysége. Kelt Debreczenben, april 18. 1849. Reinleletek. Hiteles kútfőből tudomására esvén a kormánynak, hogy egy honáruló tetteiről ismeretes Gál Eduárd nevezetű tolnamegyei egyén, ki a hon ellenségei megbizatásából Fejérmegyében mint császári biztos zsarnokoskodik, sok honárulásait tetőpontra emelendő, arra vetemedett, hogy a nevezett megyében létező honvédeket és önkényteseket elfogatni, az úgynevezett császári sorkatonaság közé besoroztatni rendelné s ez által ezeket a haza elleni fegyverfogásra s egy anya és testvér gyilkossági bűnre kényszeritni merészlene . Ennél fogva a nevezett Gál Eduárd ezennel a nemzet nevében honárulónak s törvényen kívül állónak nyilváníttatván — minden becsületes magyarnak mulaszthatlan kötelességévé tétetik, hogy őt hol találtatik, elfogni s a legközelebb eső vésztörvénységnek átszolgáltatni, hazafiai kötelességének ismerje. Kelt Debreczen ápril 17-én 1849. Az ország kormányzó nevében Rákóczi János, kormányzói titoknok. Meleg részvéttel tapasztalván azt, hogy bajnokaink, kik teljes áldozatkészséggel vívnak hazánk sz. szabadságáért, függetlenségéért, midőn a havczmezőn nyert megsérülésük miatt kórházakba vitetnek, itt az orvosi segedelem mellett vajmi ritkán találkozhatnak azon gyöngéd ápolással, melly a szenvedőknek enyhülést, gyakran tökéletes felüdülést ad. Hogy tehát az e részbeni hiányokon, a tehetségig segítve legyen, s a tábori kórházakban sinlő harczosaink az orvos rendelte gyógyszereken felül még kellő ápolásban is részeltessenek, mellyről leginkább női kezek képesek leggyöngédebben gondoskodni. E részbeni meleg részvétemet tanúsítandó, ezennel saját nővéremet, özv. Meszlényi Rudolfné szül. Kossuth Zsuzsánát az összes tábori kórházak főápolónőjévé nevezem azon erős meggyőződésben, hogy kedves nővérem szelíd keblének nemes ösztönét követve, megsérült vitézeink kórodai ápolása iránt mindenekben akkép